Na nem a hal, hanem sikeresen meghekkeltük az Allied Irish Banks rendszerét.

Meséltem, hogy cseh ismerősünk nem tudott számlát nyitni proof of address hiányában, de ez sikeresen orvosoltuk. Írtam egy levelet a nevében a castlebari Intreo irodának (itt intéznek mindenféle dolgokat, segélyek, PPS-szám, egyebek), hogy legyenek oly kedvesek tájékoztatni a nyitvatartási idővel kapcsolatban. Ezt megtették, így megszületett a kívánt hivatalos levelezés.

Némiképp húzta rá a száját a múltkori, a rendszerkritikát nehezen viselő hölgy, de kénytelen-kelletlen elfogadta. A kelet-európai, kiskapukat mindenütt fellelő agyműködés ellen még nincsenek felvértezve.

Ez most szerencsére nem engem érint közvetlenül, de azért kellően hülye szitu, hogy írjak róla.

Még egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy nekünk elég flottul mentek a kezdeti ügyintézéseink, érkezés után kb. két héten belül (lehet, hogy ezzel sokat mondok) meglett a bankszámlánk és a PPS-számunk is, a kártyákat és a bankos PIN-t is kiküldték. A revenue-s (helyi NAV) online hozzáféréshez járó első jelszóra valamivel tovább kellett várni, de az is egy hónapon belül lezajlott. No de nem mindenki ilyen szerencsés.

Szóltam róla, hogy eleve akadhatnak kezdeti bonyodalmak amiatt, hogy PPS nélkül nem vesznek fel, PPS-t viszont nem nagyon adnak munka nélkül - valami ürügyet lehet találni, amiért mégis hajlandóak kiállítani, de csak úgy nem. Sokan arra hivatkozva kérik, hogy jogsit szeretnének, a tanfolyamra való beiratkozáshoz meg kell ez a szám. Állítólag működni szokott, bár annyi abszurditás még ebben is akad, hogy "igazolásként" kérik a tanfolyamhoz kitöltendő űrlap egy példányának benyújtását. Hogy ezzel mit csinálnak, s hogy eleve az egésznek mi értelme, azt nem tudni, de ha az ember ezek után még tényleg szeretne is jogsit, akkor tölthet ki egy új papírt hozzá, mert ezt nem adják vissza.

De most nem erről akarok írni, hanem a bankolásról. Egész pontosan a számlanyitásról. Nekünk könnyű dolgunk volt, mert a munkaadó írt egy levelet, hogy kéne account, s ez a módszer, bár merőben informális, sok helyen működik. Akinek viszont nincs ilyen opciója, annak rendszerint ott bukik meg a dolog, hogy kell egy proof of address, vagyis bizonyíték a lakcímről. Erre nem jó ám egy bérleti szerződés, hiába igazolja akár közjegyző is azt. Nem, nekik ehhez más kell, többnyire egy közüzemi számla, a bérlő nevére szóló. Figyelembe véve, hogy kevés kivételtől eltekintve a kiérkezők jobbára szobát tudnak bérelni (ami nem a migránsok fikázása, anyagiaktól függetlenül nem fog kiadni nekik lakást senki, itt a bérlőknek kell elbűvölni a tulajt, ami referenciák, tartós munka, leellenőrizhető háttér nélkül nem túl esélyes), nagyjából nulla közeli a valószínűsége, hogy rájuk íratják az áramot. Ha mégis, minimum a második számla kell, s ezek gyakorta csak kéthavonta jönnek. Van még pár lehetőség, valamiféle hatósággal folytatott levelezés is megfelel, ha kellően jól csengő a feladó hivatal neve. A PPS-számos kártyát tartalmazó levél valaha elég volt, már nem fogadják el...

Hogy ebből poszt lett, az annak köszönhető, hogy a napokban voltam az AIB nevű bankban férjem ismerősével, ugyanis ő nem beszél teljesen kifogástalanul az itt elvárt nyelvek valamelyikén. Ő és férje szerettek volna közös számlát, a pasinak már van saját egy másik banknál. Nekünk adja magát a kérdés, hogy miért nem a már meglévő számlára vezetik fel, mint tulajt, de itt ez nem járható út, egyéni számlából nem lesz közös, mert nem és kész. Jó.
Kiderült, hogy a közös számlához személyesen be kell menni mindenkinek, míg az egyénihez az azonosítás elvégezhető online. Mivel a férj a nyitvatartási időben nem ért volna be, így azt javasolták, nyisson online egy egyéni számlát, majd ezután már anélkül nyithatnak joint accountot, hogy megjelenne, mivel már ellenőrzött ügyfél. Utána meg az egyénit szüntesse meg. Jó.

Ezzel nincs vége, ugyanis ott voltak az iratokkal kapcsolatos problémák. Nincs a nevükön közmű, hivatali levél sincs, így proof of address nem okés. De nem baj, mert ha online nyitják a számlát, úgy kiküldenek postán egy kódot, s ezzel igazolják a lakcímet. De ez csak online lehetséges. Oké, akkor legyen online a csajnak is. De ott is van bibi. A bankfiókban megfelel az ő cseh személyije, de online csak az útlevél lenne jó, ami épp lejárt.

Tehát, összefoglalva: személyesen jó a személyi, de legyen a neveden az áram. Online nem kell, hogy a tulaj rádírassa a vonalas telefont, elég, ha megkapod postán a kódot, de akkor készülj útlevéllel. Valamint: egyéni számlát nyithatsz anélkül is, hogy a lábad betennéd a bankba, de ha közöset akarsz, úgy ez nem opció. Kivéve, ha nyitsz egy egyénit online, majd úgy már elhiszik, hogy tényleg az vagy, aki...

A folyamat egy pontján megjegyeztem, hogy "oh, it's so complicated", teljesen kedvesen, jólnevelten. A bankos asszonyság erre azonnal elkezdte védeni a mundér becsületét, hogy nem, ez nagyon egyszerű. Mellesleg, ha ő akarna Csehországban bankolni, akkor ő is ennek lenne kitéve. Hát, biztos.
Azért nem hittem volna, hogy ezzel a lelkébe gázolok. Óje.

Tegnapra tolódott végül a dolog, de némi kavarodást követően ezen is túlvagyunk. A korábban emlegetett brazil csóka egy ideig lakott az épületben, így valamelyest ismeri a környéket, így először tőle érdeklődtem kártyavásárló hely iránt.

Adott is egyet, ahol ő állítólag korábban vásárolt. Hát, ott nem adnak kártyát, de legalább megmondták, hogy hol igen. Így picit buszoztunk, majd rábukkantunk a környék központjára, ahol valóban minden kapható. Piac is van. Lett kártyám (bár csak a második helyen, az elsőben valamiért az útlevelet kifogásolták, nekik csak személyi lett volna elfogadható), ráadásul egy angolul kifejezetten ügyesen beszélő ügyintézőt is kaptam. Megkockáztatom, hogy országos szinten a legjobbak között lehet.

A kártyát követően vettünk egy telefont is. A környéken egy kupacban volt vagy 10+ telefonos bolt részben szolgáltatók, részben márkák szempontjából csoportosítva.
Itt egy rövid kitérővel kell élnem. A személyiségem nem mindig olyan aranyos, mint amilyennek a blogon keresztül tűnik. Vannak szituációk, amiket kifejezetten rosszul reagálok le. Az egyik, amivel szolgáltatóként nagyon ki lehet nálam húzni a gyufát, az az, ha lépten-nyomon a sarkamban vannak, pofáznak, segíteni próbálnak. Ilyenkor - kissé talán gyermeteg módon - azt az egy megoldást ismerem, hogy fogom magam és kisétálok a helyről, kvázi azzal büntetek, hogy garantáltan nem költök ott egy fillért sem.
(Az ingerküszöböm alacsony - csak virágelvtársra való tekintettel és mert előtte azért még igyekszem viselkedni - nem hagytam ott egy éttermet Bangkokban, ahol a pincérleány háromszor egymás után jött oda rendelést felvenni, annak ellenére, hogy mindkét előző alkalommal jeleztem, hogy majd szólunk, ha megvagyunk - egyre kevésbé kedves hangsúllyal.)

A lényeg a lényeg, üzletenként 2-3-4 kínai rohant meg minket. Gyorsan be a pultok mögé is, hogy vonulgathassanak velünk, ahogy nézegetni próbálnánk. Villámgyorsan el is húztam ezekről a helyekről. Végül egy tágasabb, plázabeli boltban volt szerencsém megtapasztalni egy nyugalmasabb nézelődési élményt. Szerencsére nem cseszegetett senki, végig tudtuk nézni a kínálatot. A többi boltban jó eséllyel kaphattam volna jobb ár-értékarányú készüléket is, de a már vázolt okok miatt ez nem volt opció. A végül kinézett két lehetséges modell közül (mindkettő kínai, oppo illetve vivo márkájú) a 100 yuannel drágább lett a befutó, elsősorban azért, mert az oppo-s eladó már nagyon elkezdett pörögni.

Végül bankoltunk egy kicsit, így már helyi bankszámlám is van. A wechat-es fizetés is működik - ez sajnos valóban windows phone-os hátrány, az utóbbira fejlesztett wechat-en elég felemásan jelennek meg a fizetési lehetőségek - pl. mindenáron személyit kér, útlevelet nem bír kezelni. Most már tudok telefonnal, QR-kóddal is vásárolni, ez a fő.

A tegnapi nap megint hosszú volt. Nem kifejezetten lelkesít, ha át kell másszak Hankouba, mert elég sok utazással jár. Muszáj volt azonban, mert megint pénzküldést kellett eszközölnöm, igaz, ezúttal már abban a tudatban mentem, hogy ha némiképp időigényes is, de kivitelezhető.

Valami fejlődés is a javukra írható, mert az ügyintézőhöz kerülésem után fél órával már szélnek is eresztettek. A végén még bele is jönnek.
Persze ezúttal már a BOC-hoz mentem elsőnek pénzt váltani. Tettem egy próbát a közeli fiókjukban is, de itt nem volt a kívánt valutából. Ez annyira nem sújtott le, mert leginkább a kártyával kapcsolatban kívántam érdeklődni. 
Lecsekkoltattam, hogy aktiválva van-e a külföldi használat (igen), majd a díjakról próbáltam meg információt nyerni, de nem jártam sikerrel.

Jobban bíztam a másik BOC-fiókban, ahol legutóbb egészen professzionális (kínai viszonyok között) kiszolgálásban volt részem. Ezúttal egy másik recepciós volt, de rá sem lehet panasz, mert bár halvány lila gőze sem volt a válaszról, de volt annyira talpraesett, hogy előkotort valami díjszabásos könyvet, s egy pár perc után meg is találta a kérdéses részt.
Ez alapján a felvett összeg 5 ezreléke a díj, de minimum 15, max. 50 yuan. Arra már korábban rájöttem, hogy a kártyás fizetés külföldön is ingyenes.

Mindezek tudatában úgy döntöttem, hogy nem viszek kp-t. Rakok valamennyi pénzt mindkét Unionpay-es kártyámra, aztán azokkal majd boldogulok. Kényelmesebb így, s a költség része sem horribilis, különösen, hogy max. 3-4 alkalommal szándékozom automatából pénzt felvenni.

A kirándulás pénzváltós része is letudódott így. Most már csak menni kell.

Egy bő fél órája érkeztem haza, s az utazást meg a program végi, levezető, idegnyugtató Carrefour-os pékárubeszerzést leszámítva valamivel több mint három órát töltöttem el három hankoui bankfiókban.

Még kellően zsibbadt az agyam, így a bő lére eresztett, szép képekkel is illusztrált beszámolóval csak holnap jelentkezem, de érdemes lesz kivárni, ha szeretitek a szürreális dolgokat.

Ja, és azt sem árulom el egyelőre, hogy sikerrel jártam-e. 

Volt már bejegyzés a kínai bankrendszer napfényes oldáról, még Fengjieből. A költségvonzatok tekintetében azóta is minden áll: ideát kevés kivételtől eltekintve az ügyfélnek egy fillérjébe sem kerül, ha bankszámlája van és azt használja is, a bankok kénytelenek a hitelezéssel, a náluk lévő pénz forgatásával fedezni a kiadásaikat és megtermelni a profitot. Hogy ennek ellenére ezt ügyesen teszik, azt jól jelzi, hogy a három legnagyobb kínai bank immár világviszonylatban is a legnagyobbak közé került, s az adózás utáni eredményeikre sem lehet panaszuk.

A problémákat nem is ez jelenti. Egy átlagos kínai user feltehetően soha nem is szembesül velük, mert a helyiek kiszolgálása rutinszerűen történik, s nem is állítja különleges kihívások elé az ügyintézőket. Nem úgy az ilyen hozzám hasonlóan kitántorgó példányok.

Az még a legkevesebb, hogy milyen névre nyitnak az embernek számlát. Fengjieben az ABC-nél simán a kínai nevemet használták, kínaiul, mint egy hagyományos helyi arc esetében tennék, eltekintve attól a körülménytől, hogy ez egyáltalán nem hivatalos, pusztán passzióból van ilyenem.
Az itteni ABC-s fiókban már a valódi nevemet nyerték ki az irataimból, de, akárcsak két éve Xianningben az ottani bank esetében, a nevet csupa nagybetűvel, a vezeték- és a két utónév között szóközöket nem használva sikerült leírniuk. 
Az esetek 99%-ában ez sem különösebben zavaró, mivel a gyakorlatban csak akkor van szükség a bankszámlán szereplő név ismeretére, ha valaki utalni szeretne nekünk, az iskolák meg már valószínűleg megszokták, hogy zavarok fordulnak elő a rendszerben, s így eleve kérik a bank által adott papírt, hogy onnan kinyerhessenek minden infót, a bank által rögzítetteknek megfelelően.

Bajok leginkább olyankor jelentkeznek, ha a külföldi valami váratlan dolgot szeretne. Esetleg számlát nyitni vagy valamit variálna a megrendelt banki szolgáltatások terén. A kínai törvények elég világosan fogalmaznak, s a világ jelentős részéhez képest kifejezetten liberálisak: bármilyen külföldi bármikor nyithat számlát, vehet igénybe mindenféle bankolási lehetőséget, még csak az sem kell hozzá, hogy itt éljen, egy pár napos turistaút alatt is lehetőség van rá, lakcím, kínai munkáltató, minden egyéb hasonló dolog nélkül, csak egy útlevelet igényel a folyamat.
A gond az, hogy ahány bankfiók, annyiféle tisztségviselő fordulhat elő, az pedig, hogy miképp reagálnak egy úgymond váratlan szituációra, teljességgel kiszámíthatatlan. Van, ahonnan elhajtják az embert, hogy nem lehetséges a számlanyitás, másutt csak simán beletörik a bicskájuk. Másutt szükségtelen iratok bemutatását követelik meg.
A sarkon lévő ABC-nél például akartak egy papírt a sulitól, ami igazolja, hogy ott dolgozom. Ezt első körben leszereltem, s addig nem hagytam őket békén, amíg nem nyitották meg a számlám, de a többiek vitték is szorgalmasan.
Miután az egyszerűsített online fizetést az alipay-jel meg a wechat wallett-tel nem sikerült megoldanom, maradt a jól megszokott USB-s kütyüs netbank opciója. És mit ád az ég? Újra az iskolai igazolást követelték, dacára annak, hogy már számlám is van náluk, ahova havi szinten jön a pénz...
Nem volt kedvem újra keresztülverni az akaratom (a sulitól könnyen beszerezhető igazolással szemben pedig elvi fenntartásaim vannak - tudom, hogy nincs rá szükség), így aztán inkább elhatároztam, hogy nyitok számlát egy 10 percre lévő másik fiókjuknál, ahol remélhetően több sütnivalóval vannak megáldva. A BOC-os számla sajnos nem jó, mert a suli az ABC-vel van szerződésben.

Ez azonban még csak a kevésbé bosszantó része volt az eddigieknek. Western Union-t is szerettem volna használni, de jobb híján a moneygram-mel is beértem volna. Mindkettő azonnali pénzküldési szolgáltatás a világ majd' minden tájára. Abban biztos voltam, hogy ennyire távol a központtól ez nem fog menni (azután, hogy pénzt váltani sem tudtak az ABC-nél), de szerencsére a WU-nak van kínai oldala is, ahol jelzik a Wuhan szerte elérthető több tucat lokációt is. Miután ezek között szerepel a sarkon lévő bankfiók is, direkt kértem az asszisztensem, hogy hívja fel a WU-t, s pontosan erősíttesse meg, hova menjek, ahol valóban ki is szolgálnak. Felhívtam volna magam is, még angolul beszélő munkatársuk is van, de jobbnak tartottam a segéderő igénybevételét, miután a címek nekem nem mondanak semmit.
Kaptam is egyet nem is olyan messze az Optics Walley főterétől. Nos, nem volt WU. Onnan az Optics Walley tér felé gurulva több BOC-os fióknál is megálltunk, ahol elvileg moneygram van. Három helyen is azt mondták, hogy van, csak jöjjek vissza másnap, korábban.

Ennek megfelelően, az asszisztensem enyhe megdorgálása után másnap bementem a BOC-hoz, ahonnan két fiókból is elhajtottak. Az egyik helyen csak annyit mondtak, hogy nincs, a másiknál meg láthatóan a legkülönfélébb kifogásokat adták elő, hogy miért nem akarnak kiszolgálni. Ott már nem voltam virágos jókedvemben, úgyhogy elég cifrán kiabáltam az ügyintézővel. Első körben arra hivatkozott, hogy nem megy a rendszerük, aztán hogy kéne BOC-os számla hozzá (mondtam, hogy van), végül már látszott, hogy nem tud mit mondani, de aztán inkább otthagytam a francba.

Az asszisztensem közben konzultált a WU-val újra, s felhívott több bankfiókot is. Ott az a válasz jött, hogy ugyan technikailag képesek a tranzakcióra, de valamiért nagyon nehézkes a dolog, illetve a múltban néha voltak félresikerült eseteik is, így inkább más megoldást ajánlanának. Egyik helyen azt a választ kapta, hogy hívja fel őket következő héten, amikor az erre specializált kolléga visszatér.
Ez, kombinálva a BOC-os tapasztalatokkal, lefordítva annyit jelent, hogy nem tudják, hogy kell csinálni. Tudniuk kéne, de nincs tapasztalatuk benne, lefagy az agyuk tőle, s inkább elhajtják azt is, aki odatévedne.
Ja, és hozzáteszem, dolgoztam egy időben pénzváltóban, ahol napi szinten végeztem WU-s átutalásokat, s tudom, hogy a folyamat legfeljebb két percet vesz igénybe, s nem igényel semmiféle szakértelmet...

Végül aztán utánanéztem még neten, keresgéltem, s találtam egy fórumot, ahol a China Everbright Bank egyik hankoui fiókját említik, mint működőképes WU-s helyet. Az asszisztensem felhívta őket, s elég magabiztosan válaszolták, hogy menjek nyugodtan. Ez lesz majd hétfőn, holnap. Rerméljük, tényleg véget ér ez a kálvária.

Szóval igen, a kínai bankok olyakor rendkívül fárasztóak tudnak lenni.

A történetet ott hagytam abba, hogy az alipay külföldiek számára nem szereti a mezőgazdasági bankos számlát, az ICBC-nél pedig nem sikerült kivitelezniük a számlanyitást.

Szerdán így elindultam a Bank of China fiókjába, ahol szerencsére zökkenőmentesen birkóztak meg a problémával, s nem is tartott a procedúra túl hosszú ideig.
A BOC-ás kártya birtokában aztán sikeresen ki is választhattam a bankot az alipay kínálta listából, s a kártyaadatok bepötyögése után meg is jött a bizakodásra okot adó üzenet: 1-2 napon belül utalnak egy egy yuan alatti összeget, majd ennek ismeretében érvényesíthetem is regisztrációt. Hurrá!

A pénz meg is jött. Egész pontosan 0.13 yuannel lettem általuk gazdagabb, azonban amikor ezt vissza szerettem volna igazolni, az a helyzet fogadott, hogy az alipay blokkolta a fiókomat. Ezt már két korábbi regisztráció esetén is eljátszotta, úgyhogy könnyes búcsút véve be is fejeztem az alipay-jel folytatott kapcsolatomat. Ha ennyire nem akarják, hogy általuk költsem a pénzem, akkor nem erőltetem.

Körbenéztem még egyszer a wechat-es pénztárca kapcsán is. Bár a netes források szerint néhány bank esetén jó az útlevélszám is a regisztrációhoz, ez sem hozott sikert. Annak ellenére, hogy elvileg mindkét bankomat a használhatóak közé sorolják.
Élek a gyanúperrel, hogy ez egy windows telefonos bibi lehet, de csak emiatt nem ruházok be egy új telefonba.

Jobb lehetőség híján hamarosan meglátogatom majd az ABC bankot ismét és maradok az usb-s kütyünél.  

Hamarosan hazaindulok, kevesebb mint három hónap választ már csak el Európától. A hazatérés egyúttal a megtakarítás hazavitelével is jár, ami magával hozza a miként problémáját is.

Ideát értelemszerűen helyi valutában, yuanben vagyok kifizetve, míg odahaza forintra van szükségem. Tavaly yuant utaztattam, s aztán Budapesten váltottam magyar fizetőeszközre.

Otthon, bár néhány pénzváltó már foglalkozik vele, a yuan még mindig inkább egzotikus valutának számít, ennek megfelelően az árfolyamok nem a legjobbak. Miután valamikor dolgoztam a legnagyobb magyar pénzváltó láncnak, így sikerült egy aránylag elfogadható rátát kialkudnom tavaly, így viszonylag keveset vesztettem a dolgon.

Az eltelt egy évben a forint értéke tovább esett a kínai pénzhez képest, ezt azonban nem nagyon követték a pénzváltók árfolyamai. Ennek oka leginkább az lehet, hogy elég elenyésző forgalmat generálnak ezzel a valutával.

A másik megoldás az lenne, ha Kínában váltok. Persze nem forintra, mert ez utóbbival nem igazán foglalkoznak errefelé. Dollárvásárlás lesz a dolog vége, amit aztán otthon, immár kedvező áron tudok forintosítani.

Amíg Magyarországon ahhoz vagyunk szokva, hogy bankokban pénzt váltani teljesen elborult ötlet, s hatalmas árfolyamkülönbözettel dolgoznak, addig Kínában meglepően tisztességes rátákkal operálnak. Az egyik, itt az utcában lévő banknál például jelenleg egy dollárért 6.1976 yuant adnak, mialatt 6.2224-ért árulják. 

A kínaiaknak sajátos elképzelései vannak a hatékony munkavégzésről. Bár tényleg rengeteget dolgoznak, az eredményesség erősen megkérdőjelezhető. Különösen, ha valami nem várt kihívás lép fel...

Múlt hét szombaton Javierrel a VIP-ben voltunk, ami a legjobb itteni szórakozóhely, kicsit diszkó, inkább bár, mindenesetre a lehetőségek közül a legelfogadhatóbb. Hogy színesítsék a palettát, néhány héten át külföldi vendégszereplőjük van egy ukrán leány, Olena személyében. A szerelése alapján elsőre felmerült bennem néhány rosszmájú gondolat a foglalkoztatása célját illetően, de végül kiderült, csak énekel, s miután átvedlik civilbe, kifejezetten kellemes személyiség.

Angolul kimondottan jól beszél, nyugodtan taníthatna is, s emellett még a kínai kiejtése is egészen üdítő. Aznap este - kissé bizarr módon - mi ketten egymást közt kínaiul beszélgettünk, tény, hogy meglehetősen egyszerű formában, de majdnem mindent meg is értett. A bankszámlanyitás művelete viszont már meghaladja a nyelvi képességeit, így aztán tegnap megkért, hogy kísérjem el és segítsek neki a kivitelezésben.

A saját bankomnál, a Construction Bank of China-nál szeretett volna számlát, így felkerekedtünk a belvárosi fiókig. Kínában elméletben bármelyik külföldi jogosult a banki szolgáltatásokat igénybe venni, legyen az itt élő, itt ideiglenesen munkát vállaló vagy épp akár csak itt turistáskodó egyed, így aztán nem is számítottam semmilyen bonyodalomra.

A helyzet másképp alakult, kb. egy óra után adtuk fel. Addig menetrendszerűen mentek a dolgok, zajlott a folyamat, amíg valami nehezen érthető okból kifolyólag el nem kezdtek követelni tőle valami másik iratot is az útlevél mellé. Eddig három helyen nyitottam számlát, s sosem kértek semmi mást. 
Van már némi tapasztalatom az ügyintézések terén, így elsőre nem rettentem meg, igyekeztem őket jobb belátásra bírni, mutogattam a kártyámat, hogy nekem is elfogadták az útlevelet minden más nélkül, itt, Xianningben, ők.
A procedúra során megfordult nálunk a létező összes ügyintéző, beleértve a fiókvezetőt, konzultáltak telefonon is, aztán csak arra jutottak, hogy náluk az útlevél nem elég. A végére belemenni látszottak valami olyan megoldásba is, hogy az én papírjaim is megfelelőek lesznek kiegészítésnek, amiben sok logikát nem véltem felfedezni. Miután nem hordom magamnál ezeket, így itt feladtam, otthagytuk őket.

Mivel a bankhoz Olena ragaszkodott, így átmentünk a suli melletti fiókjukba, ahol újrakezdtük az egészet, szerencsére sokkal kevesebb problémát előidézve. Ott már meglepő módon elégnek bizonyult az útlevél is, s végül sikerrel jártunk. Azért értetlenkedés ott is akadt, de semmi megoldhatatlan.

Érdekes élmény kínai dolgozókat szokatlan szituációkban látni. Ha a munkavégzés során bármi olyannal szembesülnek, ami nem a begyakorolt, standard kivitelezés mentén zajlik, egyszerűen lefagy az agyuk. A waiguorenek jelenléte eleve stresszhelyzetet idéz elő, akárcsak a latin betűk és az ismeretlen formátumú dokumentumok. Látszik az arcukon, hogy teljesen tehetetlenek, egyszerűen elképzelésük sincs, hogy mit lehetne lépni a probléma elhárítására. Ilyenkor újabbnál újabb emberek kerülnek elő, akik mindannyian végignézik ugyanazokat a dolgokat, egymás után, s egy-egy ember többször is. A gondolkodás egyáltalán nem megy nekik. Ha végigtekintünk az oktatás módszerein, ezen picit sem lehet csodálkozni.

Sajnos ma munka van, mivel az ünnep miatt elmaradt pénteki órákat ma kell megtartsam. A jövő héttől pedig már az elsősök is elkezdenek tanulni, így beállok a végleges terhelésre. Vagyis mégsem egészen. A kolléga még mindig nem ért ide (Dél-Koreában nyomul, oda el is küldték neki a papírokat, ő meg azokat hazaküldte az USA-ba, hogy ott majd elintézzék helyette a vízumot. Az USA-ban nem bukkant egyelőre fel a küldeménye...), most már a nemzeti ünnep utánra kalkulálnak vele, emiatt néhány óráját vihetem addig is én (a heti max. 16-ot nem túllépve).

Tegnap voltam bankban is. Immár a China Construction Bank ügyfele is vagyok, netbankostul. Itt bankszámlára utalják a fizetést, s a suliban az ATM-ek ehhez a bankhoz tartoznak. Nagy bank, országos, nem is volt semmi bonyodalom. A netbankhoz újfent kaptam USB-s kütyüt, a jelek szerint minden működik.

A bankfiók közel van, de azért egy kicsit sétálni kell hozzá. Egészen a várost szövevényesen keresztbe-kasul szabdaló Gan folyó partjáig. Ha már ott voltam, néhány képet lőttem a vidékről.

Katt a képre a többihez!