Letelt az új félév első munkahete. Meglehetős nyugiban telnek a napok, igazán érdekes dolgok nem történnek.
Az egyik órámat elcseréltük az egyik kollégával, neki jelentősen jobb így, nekem meg igazán sokat nem zavar bele az életembe, így is illeszkedik az órarendbe.

A tanári kantin asztalait kicserélték, amit felettébb jól tettek. Ráadásul szereltek rájuk egy-egy forgó bigyót, így a táplálékokhoz való egyszerűbb hozzáférést tekintve ez mindenképp kedvező.

Az utcánkban a kisboltok is elkezdték árulni a maxos Pepsit, ez a cukorbevitelem csökkentése szempontjából hatátozottan szimpatikus cselekedet nagyban könnyíti az életemet. Odahaza már jópár éve nem tömök a fejembe cukrot. Ez nem valamiféle reformkonyha következménye, pusztán szívesebben csökkentem a kalóriabevételem, mintsem hogy lemozogjam a fölösleget. (Magyarán szólva egy lusta dög vagyok.) Így aztán az édesítőszer sokat segít rajtam, na meg a cukormentes üdítők, miután kólából nem igazán vagyok mértéktartónak nevezhető.

Ideát viszont nem találtam édesítőszert sehol. Se itt, se Chongqingban, de még a sanyai Nyár Áruházban a Corner's Deli-ban sem, pedig ott tényleg mindenféle nyugati cuccból kielégítő választék állt rendelkezésre. Jobb híján a kávémat cukorral szórom, ez van.

Ma benn voltam a bankban délután, ki akartam venni ezer yuant a számlámról, de az automata valamiért nem üzemelt. Mentem is a pulthoz, de irat nem volt nálam, így nem tudtak segíteni. Visszamenni már nem volt idő, mert pont a beérkezésem után engedték le a rácsokat. Vázoltam a helyzetet, hogy legutóbb sem kértek iratot, ezért is nem hoztam, erre a nő a pult mögött a saját pénzéből akart adni 500 yuant, azzal, hogy másnap bemegyek. Ehhez azért nem volt pofám, úgyhogy inkább használtam a másik közeli, de nem bankos ATM-et.

Néha vannak előnyei a hosszú orrú létnek...

Ma reggel tettem egy kört újfent a mezőgazdasági banknál, miután sehogy sem bírtam életre kelteni a netes fizetést.
Odaérvén viszont megint egészen elképesztő hozzáállással találkoztam.

Egy angolul is valamennyire beszélő bankos kiasszony fogadott gyorsan, s amíg várakozni kellett, átvitt egy másik váróba, ahol mindenféle itallal kínálgatott, amiből végülis maradtunk a forró víznél.
Nemsokára visszajött, hogy indulhatunk, s előkerült egy hapsi, akivel hármasban átmentünk a bank másik, személyzeti részébe, ahol az irodák vannak. Ott egy privát gépen megmutatták, mégis hogyan kellene működnie a dolognak. Mikor a fizetéshez értünk, s előjött a bankos ablak, ott szépen meg is jelent minden, mialatt az én gépemen a számlaszám helyett ugyanitt csak a nagy üresség volt eddig.
Szerencsére erre is szolgáltattak gyógyírt, szép türelmesen elmagyarázták, mit kell letöltsek a honlapjukról, hogy ez kiküszöbölődjön.
Ezután még kedvesen felajánlották, hogy ott szöszmötöljek, foglalgassak kedvemre, de inkább hazajöttem, Itt is azzal búcsúztak el, hogy ha valamiért nem sikerülne, csak menjek vissza.

Itthon aztán valóban megoldódott a probléma, s most már kedvemre fizethetek a kínai weben. Csakhogy közben a kinézett szálláshelyen már elfogytak a szobák, más normálisat meg nem találtam, úgyhogy ez a kirándulás most elmarad.

Persze keresgélhetnék valami más úticélt is, de egy kicsit már unom. Fengjie is szép s a környék sem rossz, maximum majd erre-arra kóválygok egy keveset.

De a netes bankolás már működik!

Tegnap a bankba menet volt még némi időm a nyitásig, így ott lófráltam a belvárosban. A szomszédos Construction Bank bejárata előtt egészen érdekes őrző-védő szolgálat ügyelt a hely biztonságára.

---

Igazából csak pár helyi idősebb asszony reggeli testmozgásáról van szó, de a kardok és a helyszínválasztás egész jól asszociál a fentiekre.

Elnézéseteket kérem, amiért kicsit eltünedeztem, de próbálom megoldani a nyaralási helyzetemet. Egyelőre nem túl rózsásan.
Reggel eltaxiztam a főúton lévő Agricultural Bank of China-ba (ABC) hogy nyissak náluk egy számlát, s egyúttal interenetes fizetési lehetőséget is szerezzek.
Kicsit hamarabb érkeztem, mint a nyitás, így csellengtem még egy fél órát a környéken, s ahogy az megszokható volt, a helyiek nagy örömmel konstatálták a jelenlétem.
Az út túloldalán épp kardokkal táncolgató idősebb hölgyeket láttam, úgyhogy gyorsan átmentem, s kicsit le is videóztam őket.

Nem csak ők voltak ennyire aktívak, volt még több kisebb csoport, akik tajcsiztak vagy épp magam sem tudom, hogy mit műveltek. A hangulat jó volt.

Amikor kinyitott az ABC, bementem, s csináltattam számlát. A jelenlétem keltett némi csődületet: a fiókvezetőtől kezdve mindenféle alkalmazott odajött megcsodálni, s amíg el nem vezettek egy irodába, addig a többi ügyfél is ott méregette a fizimiskám.

A nevemmel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Ez igényelt pár telefont egészen Chongqingba, meg persze a bankos kislányok izgatott eszmecseréjét eredményezte ott helyben. A probléma azzal volt, hogy nem fér ki latin betűkkel. Végül ebben a határtalan diktatúrában egész egyszerűen egy olyan névre kaptam a számlát, ami hivatalosan nem is létezik: a kínai elnevezésemre.
Ennek története kalandos. Volt egy nagyon jó barátom, Wang Liwei, még odahaza, aki olyan volt, mintha családtag lenne. Ő nevezett el engem annak idején Wang Lipingnek. Ezt kínaiak között azóta is használom, mert könnyebb nekik így. A diákok is Ms. Wangnak szólítanak, s azt hiszem, mostanra szerintem már az asszisztensem sem emlékszik a magyar nevemre, más meg pláne nem. Ha az iskolában valamit alá kell írni, mint pl. az 500 yuanom átvételét vagy a fénymásolás használatáról a papírt, ezeken is így használom a nevem, máskülönben még rám is szólnak, s odaírják mögé hogy waijiao (külföldi tanár).
A lényeg, hogy az itteni angolos főnököm, aki az egész rekrutálást végezte, simán beírta az összes igénylőlapomra a kínai névhez a Wang Lipinget. Ennek köszönhetően a szakértői igazolványomban ugyanúgy szerepel a magyar név mellett.
A bankosok látták a szakértőimet, mivel ebben van a lakcímem, s egyszerűen kioperálták belőle a kínai nevet. Úgyhogy most már lassan hivatalosan is ez leszek.

Szóval lett számlám meg netbankom, s elvileg tudok neten is fizetni. A gyakorlatban ennek mikéntjére még nem jöttem rá. Kaptam egy USB-s bizbaszt certifikációs célokra meg pár kódot, jelszót, de mostanáig tanácstalan vagyok, ahogy a szomszéd tanárok is.

Valamit szenved a tanusítványokkal, de igazából nem látom át pontosan, pedig ennyire nem vagyok hülye.
Még az is lehet, hogy mostanra megjavult, mert időközben valamit még sikerült rajta varázsolnom, de ezt egyelőre nem tudom leellenőrizni, mert utána meg a jegyvásárlós felület halt le teljesen.
Gondolkodom erősen, hogy hagyom a francba az egész vesződést, s maradok itt. Sanya megvár.

Nem is olyan régen lekötöttem némi pénzt itt a Chongqing Ruralnál. Hogy mennyire jó itt bankolni, arról már írtam. Azóta, hogy úgy mondjam, a helyzet tovább fokozódott.

------

Szegény laptop meghalt, így kellett némi pénzmag az újra. Itthon nem sok volt, ezer yuan tartalékot hagytam rendkívüli esetekre, de az nem igazán volt elég. Botor módon a többit viszont egyben kötöttem le.

Hát, ez van, gondoltam, nem olyan gáz, nemrég raktam be, sok időt nem bukok. Ehhez képest...

1. A bank nem bontotta meg a teljes lekötést.

2. Kiadta a kért 5000 yuant, a fennmaradó rész a futamidő megszakítása nélkül tovább kamatozik.

3. A kivett 5000 pénz után még pár yuan időarányos kamatot is kaptam.

-------

Szarjanak sünt az otthoni kollégáik!

Kínában nincs kolbászból a kerítés - pláne hogy legnagyobb bánatomra normális kolbászuk sincs. Ugyanakkor számtalan téren olyat nyújt, amiről otthon csak álmodni tudunk. Mára nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a bankolás egyike ezeknek. Bár az asszisztensem mondott dolgokat, de őszintén szólva nem hittem el. Meg voltam győződve róla, hogy valamit félreért, de nem.

No, de kezdjük az elejéről. Már írtam, hogy nyitottam bankszámlát a Chongqing Rural Commercial Bank-nél. A számlanyitáskor érdeklődni próbáltam a költségekről, de az ügyintéző nem igazán értette, hogy miről beszélek. Kommunikációs problémára gyanakodtam, úgyhogy annyiban hagytam. 
Még ott, a szerződéskötés idején kaptam bankkártyát, amit azóta egyszer már használtam is. Még itt Fengjieben is ért az összes ATM angolul is.

Ma azért mentem be, asszisztensemmel felvértezve, hogy lekössek fél évre egy nagyobb összeget. Egyúttal, ha már ott voltam, ellenőriztem a számlaegyenlegemet is, s kihasználva az alkalmat, hogy van velem angolul valamennyire beszélő ember is, tételesen végigkérdeztem mindent.
Nos, az eredmény az otthoni állapotokra nézve szégyenteljes. Előjáróban megjegyzem, a számlám teljesen mezei, nem vagyok kiemelt ügyfél, még a fizumat is kézbe kapom.

Hihetetlen, de ez az igazság:

1. Nincs bankszámlavezetési díj. Azt se tudják, mi az.
2. Tartományokon belül (ez adott esetben jelenthet 100 millió embert és 2 millió km2-t is, de jellemzően minimum Magyarország méretű közigazgatási egységekről beszélünk) az utalás ingyenes. Mindenféle bankba.
3. A bankkártya ingyenes. Se egyszeri, se éves díja nincs.
4. A netes fizetésre használható, belföldi, kínai oldalakon elfogadható bankkártya ingyenes. Se egyszeri, se éves díja nincs.
5. A nemzetközi matricát is tartalmazó, internetes fizetésre alkalmas Visa díja egyszeri 60 yuan. Nincs éves díj.
6. A netbank díja egyszeri 10 yuan, onnantól kezdve nem számláznak érte semmit.
7. Az ATM-használat bankon belül korlátlanul ingyenes. Bankon kívül is legfeljebb pár yuanes tétel.
8. A banki ügyintézőn keresztül intézett bármiféle utalás, pénzfelvétel, pénzbefizetés, akármi ingyenes.
9. Nincs semmiféle bújtatott tétel, nincs kamatadó (bár ez utóbbiról otthon sem a bankok tehetnek).

Összefoglalva: ha az ember Kínában fizetést kap, azt bankon belül szedegeti ki, a számláit bankon keresztül befizetgeti, esetleg kínai weboldalakon még vásárol ezt-azt, leélheti az életét úgy, hogy a bankja számára egy fillért sem számolt fel soha.

Adott a kérdés, hogy miből él a bank. Nekem legalábbis ez volt az első gondolatom. Hát, egész egyszerűen hihetetlenül magas a megtakarítási ráta, amit be tudnak fektetni, ki tudnak helyezni. Feltehetően nem is olyan rosszul, most a fél éves lekötésemre 3.08% kamatot fizetnek 0.9% infláció mellett.

Annyi biztos, hogy ha hazamegyek, ezt mindenképp hiányolni fogom. És bár tényleg nem vagyok vevő a demagógiára, de most tényleg kedvem lenne az otthoni karvalytőkét elküldeni melegebb éghajlatra. Mint a példa mutatja, lehetne így is.