Tegnap a belvárosban jártunk, mert szerettünk volna vásárolni egy új telefont és egy laptopot is.

A telefon beszerzését elsősorban az indokolta, hogy Vietnámmal együtt új telefonszám is jár majd. Mivel a kínai számomra is szükség van még egyelőre, hogy valamibe a viet SIM-et bele tudjam applikálni, ahhoz új mobil kell.

Kaptam az alkalmon, s akkor már egy jobb telcsit (a bejegyzést erről írom most, s a guglis magyar billentyűzet a telcsit automatikusan Felcsútra javítja, szép...) néztem ki. A Xiaomi már évek óta nagyon erős készülékeket gyárt, s mindezt igencsak jó áron is műveli. Egy bizonyos ár fölé már nem szívesen megyek, ha telefonvételről van szó, így nem (egy amúgy szintén versenyképes díjazású) csúcsmodellre esett a voks, hanem a Mi Max2-re, 1600 yuanért. Ez egy tavalyi telefon, de egyáltalán nincs okom panaszra, nagyon bejön. Ráadásul péklapát méretű, így még nekem is kényelmes rajta írnom.

A laptop elsősorban azért jött, hogy mindkettőnknek legyen, maradtam a Dellnél, s nem is estem túlzásokba. A vételt még az is indokolta, hogy a műszaki cikkek odaát drágábbak, így egyúttal meg is előzzük a bajt, ha esetleg valami megadná magát a közeljövőben.

Ma postán jártam, megérdeklődtem a nem légi szállítás díját. Nem csalódtam, a 20 kg-s csomagot 150 yuanért odahurcibálják a korábban ismertetett időintervallumon belül.

Most már itt majdnem minden elrendezve. Lesz még egy pénzváltós kör, s ezenkívül már csak cuccolni kell. Ja, meg az új gépet otthonossá alakítani, új windows-zal együtt. Mondjuk így, hogy a régi nem döglött meg és nem sürget semmi, még ez sem különösebben frusztrál.

Tegnap csak elmentünk Guangbutunba, s megvettük az új gépet. Nem volt olcsó, de egész jó kis példány, messze a legjobb, ami eddig valaha is volt.

Dellt választottam, az 5300 yuanes ár helyett elhozhattam végül 4800-ért, bár beletellett egy jó adag alkudozásba, hogy 4900 alá menjenek.

Ahogy az egy ilyen esetet követően lenni szokott, másfél napig nagyjából azon ügyködtem, hogy kézre álljon az új szerzemény. Még a telepítés sem volt egyszerű elsőre, de ez az én hibám, nem vagyok naprakész, s eddig még nem láttam ezekből az új BIOS-okból, s a safe boot is kimaradt az életemből. No, de végül megoldódott, s a kis win7-em szépen fut. Kell a halálnak a gyárilag rápakolt kínai win10-es.

Most már újra aktívabb leszek, ezt megígérhetem. Addig is egy kép az új cukiságról. Elnézést, képet forgatni most nincs energiám, alvás jön.

Na, sikerült újfent életet csiholni a gépembe, s a jelek szerint más probléma nem is áll fenn.

Mi több, az eddig nagyon szenvedő wifi is megjavult, pedig azzal kapcsolatban nem szereltek semmit. Lehet, hogy annak használt az esés.

A lényeg, hogy újfent kellemesen érzem magam. Remélem, a további kalamajka már elkerül.

Az olvasók nagyobbik fele visszajáró vendég már a blogon, így azt hiszem, mostanra nem kell nagyon bemutatni, mennyire szerencsétlen tudok lenni. A Szecsuánblog lassan két éves pályafutása alatt gurultam már le lépcsőn, törtem ki kis híján a bokámat, falun járva zuhantam bele sárba, s akkor még vannak olyan esetek is, amiket inkább már nem is publikáltam.

Ezúttal szerencsére a testi épségem rendben van, de ugyanez a laptopról már nem mondható el. Miután krónikusan netfüggő vagyok, ez korántsem annyira üdítő élmény, arról már nem is beszélve, hogy nem is filléres termék.

Csütörtökön, két órám között sikerült ugyanis valahogy rosszul megragadnom a laptoptáskát, aminek következtében a gép szépen kicsusszant, s az osztályterem kövére zuhant. Miután ezzel egyúttal meg is adta magát, határozottan nem voltam lelkes.

Mivel még garis, így gyorsan elrohantam a szervizbe - ideges voltam, így a már gyülekező, soron következő órára érkező diákokkal közöltem is, hogy ma elmarad a muri, majd bepótoljuk.

A garancia szép dolog, s normál körülmények között hasznos is, de be kell látni, hogy a gép földhöz vagdosása nem igazán nevezhető üzemszerű használatnak. Ennek ellenére azért bepróbálkoztam, különös tekintettel arra, hogy a laptopon külsérelmi nyomok - legalábbis kívülről - nem voltak láthatóak.

Feltehetően belül sem, mert gond nélkül, s emellett sűrű szabadkozás kíséretében, kicserélték a vinyót, első körben csak ezt szúrták ki hibásnak. Én azért nem hittem, hogy ezzel megúszom, s sajnos igazam is lett.

Mindenesetre új merevlemez került bele, s tegnap mentem érte. Sajnos a régiről nem tudtak megmenteni semmit, ezt utólag itthon én is kénytelen voltam alátámasztani.

Hazaérve aztán hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak a winchesterrel volt baj, a DVD-olvasó sem működik. Közben hívtak is, hogy vigyem vissza a régi merevlemezt, mert valami központibb szervizben jobban meg tudják buzulni, s megpróbálják kinyerni az adatokat. Szóltam akkor már a DVD-ről is, úgyhogy ma egyúttal az egész gép is megy vissza.

Most az asztalit használom, egy darabig elvagyok vele, ha muszáj. A lapit meg lassacskán csak megszerelik. Legfeljebb sűrűn járok vissza boldogítani őket, amíg idővel a teljes belét kicserélik.

A szerencsétlenkedés mellett azért - kopogom le, de úgy néz ki - némi szerencse is jutott.

A laptopra rakott win7 végzetesen megadta magát. A telepítő lemeze nincs itt, az usb-s bootolás meg az istennek sem akar sikerülni. Olyan hibaüzeneteket produkál, amit még az életben nem láttam.

Küszködök, remélhetően sikerrel járok. Marha boldog vagyok...

Legrosszabb esetben kiszedem a vinyót, aztán az itteni asztali gépbe rakom (most épp ezt nyüstölöm), majd megpróbálom ezen át megvarázsolni.

A kedves régi laptopom megadta magát. Kiszolgálta már az idejét, így igazán nem lehet felróni neki. Nem állítanám, hogy ugráltam volna örömömben, de alapvetően belenyugvóan konstatáltam a tényt. Internetfüggőként azt már kevésbé, hogy mindezt este 9-kor lépte meg, így esélyem sem volt már aznap beszerezni egy újat.

Másnap reggel aztán felkerekedtem, s az Új Évszázad boltjait átnézve (merthogy van benn legalább 7-8 számítástechnikai bolt, praktikusan egymás mellett, jellemzően gyártónként felsorakozva) egy, a régivel megegyező márkájú, Dell Inspiron modell mellett tettem le a voksot. A típusszám persze eltér, mivel egy friss gépről beszélünk, ennek megfelelően a beltartalma sem rossz. Ár-érték arányban mindenesetre ez tűnt a legjobb választásnak, az végülis csak kicsit nyomott a latban, hogy ez is Dell, s az előzővel nem volt soha semmi gondom.

4300 yuanért vesztegették, amiből 3680 lett az alku végére. Ideát ugyanis, kevés fix áras üzlettől eltekintve alkudni lehetséges, s célszerű is. Bár nincs konkrét összehasonlítási alapom, mert odahaza ez a modell nem kapható, de más, hasonló gépek drágábban futnak, úgyhogy nagyon rossz üzletet nem csináltam.

No, megvettem, majd érdeklődtem, árulnak-e olyan kábelt, amivel USB-n keresztül használhatnám a régi merevlemezt. Az adatok ugyanis részben kellenének. Ilyenük nem volt, ellenben elküldték velem az egyik srácot a boltból. Taxival hazajöttünk, amit nem engedett kifizetni.

Ideérve nekiállt volna kioperálni a régi vinyót (jellemzően könnyen cserélhető, úgyhogy csak pár csavart kell hozzá eltávolítani). Mivel nincs csavarhúzóm, nem hoztam magammal ide semmilyen szerszámot, így visszament érte. Akkor már motorral érkezett.

Kiszedte a vinyót, majd kerítettünk egy irodai gépet, amire rádughatta, s itt várt türelmesen, amíg a pendrive-ján keresztül kinyertem a legfontosabb dolgokat.

Miután elment, nekiálltam újrarakni az oprendszert, mert a kínai win7 nem igazán tetszett. Magyarul sem ismerem, így meg pláne. Miután valamiért nem akart működni az xp-telepítőm, visszamentem hozzájuk a boltba, ahol azonnal elkezdtek leszedni nekem egy angol win7-et. Kiderült, hogy csak a biosban kellett átállítani valamit, úgy már nem halt le menet közben a saját telepítőm sem, úgyhogy hazajöttem.

Sajnos aztán, miután már fenn volt az XP, rá kellett jönnöm, hogy ehhez a típushoz a Dell már nem csinált XP-kombatibilis drivereket, úgyhogy tegnap még volt hozzájuk egy köröm, ahol megkaptam az angol win7et.

Minden egyes látogatásom alkalmával hellyel kínáltak, itattak, ha várni kellett, etettek. Amikor tegnap elmentem a telepítőért, nógattak, hogy várjak, amíg szednek drivereket is, s kiírják azt is. Miután ez már nekem is megvolt előző napról, így ezzel ne éltem, s eljöttem, még megadták a számukat, s a lelkemre kötötték, hogy szóljak oda, ha mégsem menne, s akkor meglátogatnak.

Éreztem, hogy vevő vagyok. Akivel kedvesek, akit nem engednek rossz szájízzel távozni. Akinek segítenek azután is, ha már fizetett.

-------

Lenne mit tanulni odahaza.

Szombat este megpusztult a lapim, a kis kiesés ennek a számlájára írható. Amint elrendezem az új gép ügyes-bajos dolgait, terjedelmesebb, kínai laptopvásárlásos, eladó-vevő viszonyos sztori jön.