Hála a pandémiának, egyelőre még nem lesz az oktatás sem a régi, noha az új tanév kezdetére már elvileg eljutunk a korlátozások gyakorlatilag teljes feloldásáig. Sőt, erre már valamikor augusztus első felében sor kerül.

Az intézmények ennek ellenére még elővigyázatosak, így aztán nem is kezdődnek majd el a felsőoktatási tanulmányaim egészen szeptember 28-ig. Utána sem a hagyományos oktatás várható, vegyes rendszerrel készülnek: az elméleti tárgyakat távoktatásban, míg a gyakorlatokat személyesen tartják majd meg. Egyelőre még nem tudni, melyik szakokon milyen arányok várhatóak, de azt elég sanszosnak tartom, hogy az én képzési területemen nem sok személyes megjelenésre kerül majd sor.

Bár ez alapból tulajdonképpen nem lenne olyan rossz hír, inkább örülni kéne neki, az első reakcióm inkább némi csalódottság. Most úgy érzem, szívesen mászkáltam volna a suliba és lettem volna az ottani közegben. Reálisan nézve persze tudom, hogy valószínűleg elég hamar eljutott volna a dolog abba a fázisba, amikor már lényegesen kisebb bennem a lelkesedés, de fokozottabb a kényelem iránti igény, ennek ellenére most még nem így érzek. Főleg, hogy az intézmény nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a nyitásra jól megvalósíthatóan működjön a falakon belüli social distancing, s valószínűleg még maszkot is kell majd hordani, ha mégis be kell menni. (A vírusos dolgok óta én érdemben nem igazán hagytam el a zsákutcánkat egy teszkózástól eltekintve, így egyelőre még nem fejlesztettem rutint. A maszk és a smink pl. összeegyeztethető dolgok?)

Valahogy nem pont így képzeltem újdonsült egyetemi éveim nyitányát. Remélem, minél hamarabb jön az a nyomorék oltás.

Ez meglehetősen sima ügy volt, el kell ismernem. Ezt nem annyira a kiemelkedő képességeim számlájára írnám, sokkalta inkább a jól megválasztott, a továbbtanulók körében alacsony mértékben preferált intézmény a felelős.

Maga a felvételi folyamata több körben zajlik. A normál versenyzők pontokat hoznak, a hozzám hasonló matúrok meg egy-egy megható esszét, esetleg egyes szakokon májusban megírt vizsga eredményét.

A sulik egy része tart fenn helyeket a túlkoros (ez egyébként 23 éves kortól áll fenn) és ilyen-olyan okokból könnyített pályán mozgó népeknek, s elsőként ezeket osztják ki egy nulladik kör keretein belül július elején.

Az érettségi pontok ismeretében jönnek az egyes, kettes és hármas körök, amikor az egyre szűkülő mértékben fennmaradó helyeket ajánlják fel a jelentkezőknek, majd végül van egy befejező menet is a még így sem feltöltött szakokkal, vadiúj jelentkezésekkel.

Ha a túlkoros jelölt nem kap ajánlatot a nulladik körben, még később kaphat, ha nagyon nem jön össze valahol a létszám.

Reméltem, hogy nekem megjön a pozitív eredmény július elején, de arra nem számítottam, mert ilyen opcióról senki sem szólt, hogy már előzetesen, pláne májusban tájékoztatnak a szándékukról. A hivatalos ajánlat majd csak a hetedik hónap elején jön, ahogy kell, akkor dönthetem el, hogy szeretnék-e élni vele. (Nyilván igen.)

Aztán reméljük, normál időben el is indul a tanév. Hiányzott már a felsőoktatás. Bár a katedra másik oldalán szívesebben állnék, de pont azért jobb ezt még leküzdeni. 

Ma ezt hozta a postagalamb a fiókomba.

Elvileg a mai nappal lezártam a felsőoktatási jelentkezésem, amit lehetett, megtettem a siker érdekében. Mint érett kategóriájú versenyző, február 1-ig köt a határidő, úgyhogy addig még variálhatok ezt-azt, ha muszáj, de már nem szeretnék.

Túl sok dolgom nem volt. Az ezeréves, otthoni érettségimről kellett készíteni egy fordítást, amit teljesen elfogadható, hivatalos formában, postázással együtt 55 euróért készített el az egyik legnagyobb ilyen iroda, szerencsére anélkül, hogy nekem ehhez bárhová is mennem kellett volna - elég volt a jó minőségű kép a nevezetes dokumentumról.

Mivel éppen nagykorúként még nagyon nem voltam férjnél, így a név az érettségin nem stimmel a jelenlegivel. Ennek feloldására a szerencsére már nagyon modern, háromnyelvű, hazai házassági anyakönyvi kivonatom másolata szolgált, amit ma sikeresen készítettem el az IELTS eredményének duplikálásával egyetemben. E két másolatot még hitelesíteni kellett, amit fél perc alatt, teljesen ingyen elvégeznek a Garda (zsaruk) épületében. Annyiból áll csak, hogy lepecsételik, miután látják, hogy hasonlít az eredetire.

Ezt a három papírt kellett ma feladnom még a Central Application Office-hoz, aztán onnan már ők szórják szét az érintett intézményeknek, igény szerint.

Nálam csak egy ilyen intézmény van, a helyi főiskola. Ott végül a már említett földrajz-történelem mellett, mintegy utolsó túlbiztosításként megjelöltem az idén induló földrajz-outdoor education szakpárt is, ahol gyakorlatilag tuti, hogy nem lesz meg a teljes létszám. (Maga az outdoor education valami kifejezetten kamuszagú pálya benyomását kelti, de már ismertetett okok miatt ez mérsékelten izgatna.)

Mint matúr jelentkező, az érettségi eredményem nem számít semmit, csak annyit igazol, hogy van előképzettségem a tercier oktatás berkeiben edukáltatnom magam, ismét. A jelentkezésem elbírálása az általam megírt cover letter alapján zajlik, amiben igyekeztem minden álmom netovábbját megtalálni a megcélzott iskola személyében. Remélhetően a szakon ez lesz az egyetlen ilyen kis esszé, amit idén olvasniuk kell.

Ezt azért még egyszer átnézem majd még hónap vége előtt, ordító nagy hülyeség ne maradjon benne. Aztán várunk az ítéletre.

Még másfél hónap ugyan, de miután Ala'erbe megyek június első két és fél hetében, így ideje foglalkoznom a témával. Különösen, hogy a vizsgalapokat le kell adnom a hónap végéig.

A napokban megkaptam a mintát, egy korábbi kolléga vizsgalapjait, az ott látott formátumnak megfelelően, legalább öt különböző típusú kérdéskörből kell összeállítanom a vizsgákat, A illetve B lapokat is gyártva. Az féléves eredmény 70%-át adja ez a feladat, így lényegében ezen áll vagy bukik, hogy átmennek-e.
Nem nagyon szeretnék buktatni senkit, így a már megírt mid-term kérdéseinek a zömét is belerakom, bár ezt nem mondtam meg a diákoknak.
Ha még így sem mennek át, akkor tényleg magukra vessenek.

Tegnap már belekezdtem az elkészítésbe, de elég hamar abba is hagytam, s ahogy magamat ismerem, sanszos, hogy a hónap utolsó felében kerül majd csak sor rá. 

Hát, ezen is túl vagyok. Tegnap nekiálltam, s kijavítottam a teszteket, s meglehetősen szomorúak az eredmények.
Tényleg rendkívül egyszerűre vettem a figurát, s a könyveik nagy részét nem is használtam fel, ellenben azt, amit tudni kellett, pontosan meghatároztam.

Hibátlan teszt egy sem volt, ketten (mindegyik osztályból 1-1 diák) értek el 28 pontot a 30-ból, s bőven akadtak 60% alatti eredmények is. A többség olyan 60-70% között végzett, de erre nem igazán lehetnek büszkék.

Példaképp mellékelek néhányat a feladatok közül, lássátok, mégis mi haladta meg ennyire a képességeiket.

Ez a MICE osztály feladatlapjáról való:

Choose the word or phrase that is not related to the others

6. A I'm on it. B I'll take care of it. C I can deal with it. D I understant it.

7. A rookie B newbie C advanced D green hand

8. A couldn't agree more B can't argue with that C noone would disagree D don't think that's right

9. A square meter B m² C mile D sqm

10. A My honour! B You're welcome! C That's all! D Not at all!

11. A No harm done! B It is my pleasure! C You're forgiven! D It doesn't matter.

12. A Got it! B I understand. C I see what you mean. D Leave it to me.

13. A mass media B aisle C advertisment D publicity campaign

Az alábbi pedig a turizmusos csoport számára készült:

Complete each sentence with a word or phrase

1. We must work faster to _______ for lost time.
A boost B make up C scrap D derive

2. Before the plane started to take off the stewardess reminded us to ______ our seat belts.
A fasten B put on C pull out D switch off

3. We decided to ______ our holiday until next month.
A make up B refrain C delay D depart

4. What is your _________ of our new friend?
A impression B introduce C question D option

5. She had a big lunch today. She will probably _______ her supper.
A cook B buy C skip D have no

Itt van május elseje. A munka csodaszép ünnepe idén sem kerüli el a Kínai Népköztársaságot, s három napig mentesíti a dolgozókat a munkavégzés alól. 

Természetesen engem nem. A három érintett nap idén szombatra, vasárnapra és hétfőre esik. A hétvégén egyébként sem dolgozom, ahogy páratlan hetes hétfőkön sem...

Diákjaim sem sok hasznát veszik az ünnepnek. Hazamenni esélytelen, hacsak nem nagyon közel laknak, s hétvégente ők sem tanulnak amúgy sem.
Határozottan nem díjazom ennek az aranyhétnek a megnyirbálását. Az aranyhetek, az államalapítás október eleji egyhetes ünnepe és a holdújév egy hete mellett korábban tartalmazták a május eleji egy hetes munkaszünetet is. Állami ünnepektől független szabadságolások hiányában ezekben az időpontokban vakációztak, mentek haza az emberek.


Amikor három napra redukálták a munkásmozgalmi ünneppel járó szabadidőt, egyúttal beiktattak három régi-új ünnepet is, a Sárkányhajó, az Őszközép és a Qingming került a fizetett szabadnapok sorába. Mindhárom új három szabadnappal járt együtt, így összességében nézve nőtt ezen napok száma öttel, azonban a kiegészítő napokat mindig úgy igazítják (amennyiben lehetséges), hogy azokból minél több jusson a hétvégére. Így, hacsak nincs olyan szerencséje a népnek, hogy az ünnepek szerdára essenek, úgy legalább az egyik nap a hétvégét jelenti, ami egyre nagyobb számban jelent nem munkanapot már Kínában is. Igaz ugyan, hogy még mindig sokan dolgoznak heti hat napot (egyes súlyosan kizsákmányolt gyári munkások akár havi 1-2 szabadnapba is belemennek), de egyre többen vannak, akik számára a munkahét pénteken véget ér. Ez utóbbi, egyre izmosodó réteg számára egyértelműen kiszúrás a májusi egyhetes munkaszünet kivezetése.
Én is csak utálni tudom...

Ma villámgyorsan lezajlott a turizmus szakosok vizsgája. Jó, eleve nem volt hosszú a teszt, mindössze 30 kérdést pakoltam bele, de becsületükre szóljon, hogy nem is húzták sokáig az időt a kitöltéssel. Még az utolsóként távozó leány is végzett kevesebb, mint 40 perc alatt.

Amúgy meglehetősen könnyűre sikerült, bár ahogy elnéztem egyik-másik beadott művet, ennek ellenére sem valószínű, hogy lesz köztük tökéletes.

Most épp a MICE-os csoport vizsgakérdéseit készítem, nem túl nagy lelkesedéssel, de így jár az, aki az utolsó pillanatra halogatja a dolgokat.


Már meglehetősen unom ezt a félévet, bevallom. Szerencsére a mostanin kívül már csak 5 hetet kell tanítanom. Már mennék Xinjiangba. 

A félév során vitt két osztályom vizsgáknak néz elébe a jövő héten. Ez még nem a szemesztervégi feladat, de miután muszáj a teljes pontszámuk 30%-át másképp összekalapozni, ezért ezúttal módosítottam az értékelési módszereimen.

Bár mindig volt valamiféle ajánlás, hogy az órai, évközi munkájukat is vegyem figyelembe, ezt sosem tettem meg. Most sem nagyon tudnának mit tenni, ha a saját fejem után mennék, de nem volt kedvem újfent megindokolni a saját elképzeléseimet meg amúgy is rendes volt a közvetlen felettesem mindenben hozzám, szóval legyen meg az örömük.

Tehát, ahogy mondtam, a szemeszter során begyűjthető max. 100 pontnak 70%-a származik majd a végső vizsgákból, amiket előreláthatóan június 21-én fogunk lebonyolítani. A maradék 30%-ot elvileg a jelenlét, órai munka, házi feladatok kellene, hogy kitegyék, de a hiányzásokat másképp kezelem (két eset indokolatlanul is rendben van, a harmadiktól az egész félév bukta), házi feladatot meg továbbra sem szeretnék adni. Ezért kettőbe bontottam ezt, 15%-ot az órai aktivitásra kapnak - ami azzal is jár, hogy a megfelelően teljesítő egyedek nevét feljegyzem, akárcsak azokét, akik valamiért nagyon nem aktívak -, 15%-ot pedig a jövő héten megírandó szemeszter-közepi vizsgára (angolul a mid-term valahogy értelmesebben hangzik).

A júniusi és a mid-term is teszt lesz A, B, C és D válaszokkal, ami egyúttal könnyű nekik is, mert hasonlóakhoz vannak szokva, másrészt könnyű nekem is, mert a javítás sokkal hamarabb megvan így.  Miután mindkét teszt hasonló lesz, így legalább szerezhetnek némi benyomást arról is, hogy a fontosabb vizsgán mire számíthatnak majd.
Nem tervezem egyiket sem túl nehézre, s igyekeztem a könyveik praktikusabb, való életben használható dolgaira fókuszálni jobban.

Kedden így hát vizsgáztatok. A tapasztalatokról pedig majd beszámolok nektek.

A helyzet fokozódik, de legalább egy hely már van, ahová egész biztosan mehetnék.

A már említett Jian'ou középiskolájában várnak szeretettel, s már csak a szándékomon áll vagy bukik a dolog. A jelek szerint a fujiani szabályozás még nem vált ennyire szigorúvá, így minden probléma nélkül meg tudják hosszítani a munkavállalási vízumomat, így ha úgy döntök, náluk folytatom, ez esetben június végén már az új tartózkodási engedéllyel és az új Foreign Expert Certificate-tel a zsebemben hagyhatom el az országot.

Az ajánlat vonzó és elgondolkodtató. Az interjúztatóval folytatott beszélgetés alapján elég nehézkesen találnak embert, a legtöbb külföldi nem szívesen lakik a világ végén, ahol feltehetően ő az egyedüli waiguoren. Jian'ou egy kicsi járás, valószínűleg kevés szórakozási lehetőséggel, s még kevesebb szocializációssal, különösen, ha az ember nem beszél kínaiul. Ez az én szememben amúgy csak vonzóbbá teszi a lehetőséget, s az sem ront rajta, hogy a fogyatékosságaik ismeretében igyekeznek kompenzálni a hozzájuk tévedőt. A fizetés 9000 yuan, ami az állami iskoláknál igencsak magasnak számít (ennél többet csak szaktanárként lehet keresni, igaz, akkor a dupláját is), s a megkapott képek alapján a biztosított lakás nívója is közel áll a jelenlegihez. Lényegében hasonló színvonalú, de fűtés nincs, csak a légkondival oldható meg, igaz, hogy Fujian délebbre is van, így a telek is enyhébbek valamivel. Fizetnek ráadásul még nyárra is, havi 5000 pénzt, ami mostanság elég ritka ebben a szakmában, s még vonzóbbá teszi a helyzetet. Gondolkozom erősen.

Jian'oui lakhatási helyzet - galéria

Függőben van pár főiskola/egyetem a környező tartományokban is, ezek esetén átlagosnak mondható fizetés jár a minimális óraszám mellé, s az egyetemek nyújtotta nagy mértékű szabadság. Az anyagi eltérés miatt Jian'ou jobban vonz, hacsak ez lenne a választás, nem vacillálnék. Akad azonban még egy, ami anyagilag a legrosszabb, de olyat tud, amit a többiek nem. Ez pedig egy egyetem Xinjiangban.

Soha az életben nem jártam még arra, de határozottan vonz a lehetőség. Akesu (Akszu) mellett, vagyis Xinjiang déli, nem dzsungáriai, hanem a Tarim-medence menti részén, ujgur dominanciájú részen lenne egy kis kínai enklávéban, Ala'erben (Aral). 6000 pénzt fizetnek, ami átlagosnak tekinthető a felsőoktatásban külföldiként, s a lakás sem túlságosan lélekemelő (átlagnál jobb, de se az ittenivel, se Jian'ouval szemben nem versenyképes, bár fűtés van, de a klimatikus viszonyok miatt ez arrafelé általános), de mégiscsak Xinjiangban, egy Kelet-Kínától gyökeresen eltérő helyen található.

A lakás Ala'erben - galéria

Interjú már volt velük, most egy demó videóra várnak, amit holnap fogunk legyártani a jobbik osztályommal, természetesen nem spontán körülmények között. Ha a tanítási teljesítményem meggyőzi őket, akkor onnan is pozitív válaszra számíthatok, mivel Xinjiangban sem könnyű a tanárimport, nem éppen slágerdesztináció. De én kissé beteg vagyok, ezt már tudhatjátok, nekem pont az ilyenek jönnek be.

Akkor leszek igazán bajban, ha ők is igényt tartanak rám, mert egyelőre lövésem sincs, hogy melyiket válasszam. Ala'erben esély sincs semmiféle mellékállásra, mert szintén kisváros, cirka százezres, s a távolságok is óriásiak Xinjiangban, még Akesu sincs napi szinten megjárható közelségben. Update: Ez mégsem teljesen igaz, ahogy frissültek az erre vonatkozó infóim, az új utakon már másfél óra kell csak a busznak, így elvileg nem lehetetlen. Jian'ouban sem fenyegetne veszély, hogy ilyesmivel bombáznának, de a szomszédban, cirka 30 kilométerre van Nanping, egy félmilliós település, ahol valami már biztosan akadna. 

Wuhan (sötétkék) és Jian'ou (világoskék) (fenn) - Ala'er (világoskék) (lenn)

Véleményezzetek bátran, hova mennétek? Figyelembevételre nem feltétlenül kell számítani, de kíváncsi vagyok. Ala'er vagy Jian'ou?