Tegnap lett áram újra, így ma tanítás után vissza is költöztünk. Az emlegetett híd oszlopai még mindig csak meg vannak támasztva, s nem is tartom kizártnak, hogy ez így is marad, amíg egy nagyobb vihar el nem pusztítja jobban. De majd kiderül.

Itthon lenni jó! 

28-án rezsifizetés jött. Különösebben nem tartottam tőle, hogy túlságosan egetverő számlánk lesz, de még így is kellemesen csalódtam.

A rendszer itt előre fizetéssel működik. A portán fizetek egy összeget, amiből hónap végén levonják az áram és víz díját, vagy ha esetleg ennél többet fogyasztottunk, akkor ezt szintúgy hónap végén kell korrigálni. Az összeg itt 300 yuanben volt megállapítva, ami elviekben több, mint elegendő kell legyen.

Elég is volt, mindössze 130 yuanbe fájt a számla, annak ellenére, hogy a vízmelegítő és a légkondi egész nap megy, s javarészt mi is egész nap itthon vagyunk. Gáz híján elektromos áramot eszik a tűzhely is, s sűrűn használjuk a szendvicssütőt is. A vízzel sem takarékoskodtunk, s itt kivételesen (a kínai lakásaink között elsőként) magas a víznyomás, s egészen gyorsan nagy mennyiséget lehet kifolyatni.
Bár csak otthon is ennyiből le lehetne tudni.

Említettem már, hogy a lakásban van központi fűtés. Nem is kicsit hangsúlyoztam ki, lévén ez egy igen sarkalatos pont a számomra, ugyanis iszonyat utálok fázni.

Fengjieben és Xianningben az amúgy viszonylag (az otthoni helyzethez képest mindenképp) enyhe teleken erősen szenvedni voltam kénytelen a lakásban, s hiába generáltam olykor 500 yuanes villanyszámlát a hősugárzók és a légkondi járatása lévén, a klíma nehezen volt barátságosnak mondható. Az én kis lakótelepen, központi fűtéssel gazdagított előéletemhez képest legalábbis. Nem fagytam meg, de gyakorlatilag egész nap a takaró alatt leledztem. Meleg nem volt.

Az idei szolgálati lakásban örömmel vettem észre a radiátorok létét. Ez merőben szokatlan ezen az égövön, miután nincs elég hideg, hogy megfagyjon az ember, még odakünn is ritkaságszámba megy a fagypont alatti hőmérséklet, a lakásokban meg azért egy cirka 10 fok minimum előfordul. 

Nos, miután december 1-jén rákezdtek a fűtésre, így már azt is tudom, hogy rendesen fűtenek. A légkondit nem kell járatni, s stabilan 23+ fokok vannak idebenn, ami kifejezetten kedvemre való. 
Igaz, egy kicsit későn kapcsolták be, szívem szerint már szívesen vettem volna a november eleji kezdést, de nem kell telhetetlennek lenni, A nagy légkondi is remekül fűt, s azt az egy hónapot simán ki lehetett húzni vele.

Ez egyúttal azt is mutatja már, hogy a félévre megállapított 2000 yuanes áramkeret is bőven elégséges lesz. A mérőóra értékeinek tanúsága alapján meglepne, ha nem maradna meg több mint az összeg fele, noha egyáltalán nem spóroltam.
Ezek után tényleg elképzelni sem tudom, hogy a rekorder kolléga hogy hozta össze korábban ezt a fogyasztást. Nálam senki sem fázósabb. Egyenesen lehetetlennek tűnik 4300 kW áramot elhasználni 5 hónap alatt a központi fűtés mellett.

Szeretek itt lenni, s nagyon elégedett vagyok a lakással. Sanszosnak tartom, hogy hosszabbítás lesz a vége.

A kínai sulik rendszerint rendezik a waiguoren elhelyezését. Többnyire biztosítanak szolgálati lakást vagy esetenként, amennyiben ez nem megoldható, adnak egy erre a célra szolgáló összeget, cirka 1000-1500 yuant, amiből a külföldi maga bérelhet egy kuckót. Az összegek természetesen nagyban függnek attól, hogy hol van a munkahely: Shanghaiban egész mások a lakásbérleti árak, mint egy kisebb tartományszékhelyen, esetleg még ennél is apróbb településen. Néha még az is játszik, hogy a munkavállaló választhat, hogy kéri-e a lakást vagy inkább a pénzt és önmaga bérel.
Itt nálunk és az eddigi másik két munkahelyemen nem állt fenn a bérlési opció, de ez különösebben nem is ejtett kétségbe.

A biztosított lakás rezsije szintén szerződésfüggő. Előfordulhat, hogy az intézmény viseli a teljes áram- és vízfogyasztást, de gyakoribb, hogy szabnak valamiféle limitet, s kizárólag annak erejéig viselik a terheket. Fengjieben ők álltak mindent, Xianningben az áram költsége volt limitálva 300 yuanben havonta, míg itt áramra havi 500, vízre havi 100 yuan juttatásunk van.

Xianningben ez úgy nézett ki, hogy havonta küldték a számlát, ami, ha túllépte a 300 yuant, akkor a fennmaradó részt ki kellett fizetni. Regéltem párszor a chabuduo kivitelezésekről, a nyílászárók katasztrofális állapotáról és a fűtés hiányáról, így aztán két téli hónapban is sikerült cirka 500 yuannyi fogyasztást generálnom. Sajnálatosan az sem hatotta meg őket, hogy összességében a 10 hónapra belefértem volna a 3000 yuanes keretbe - mindig csak az adott hónap volt mérvadó, kevesebb fogyasztás esetén nem lehetett átvinni a fennmaradó részt.

Itt most elég szépen állunk. Előre fizetős rendszerben működik minden közmű, ha elfogy a megvásárolt mennyiség, kikapcsol az áram vagy elfogy a víz. Előre feltöltöttek 2500 yuannyi áramot és  500 yuannyi vizet, vagyis a féléves hozzájárulást - még egy ilyen majd jön februárban. Van kis csipogós kártya, amit a mérőkhöz érintve leolvasható a még hátralévő mennyiség.
Kínában az áram és a víz is olcsó, így aztán ez az összeg most mintegy 4300 kW áramot és majdnem 400 m3 vizet jelent, utóbbiból jó, ha az egyharmadát el tudjuk dorbézolni. Az eddigi fogyasztás alapján az áram is max. havi 250 kW-tal játszik, annak ellenére, hogy a vízmelegítő folyamatosan üzemel és egyelőre áramot használunk a főzéshez is. Tény, hogy légkondizni nem nagyon kellett még, mert akkora kánikula már nem volt, ráadásul itt a 25.-en állandóan fúj a szél, s ha mindkét oldalon nyitva vannak az ablakok, akkor folyamatosan jár a levegő.
A tél persze még lehet durvább, egyelőre tapasztalat híján fogalmam sincs, mennyit érnek majd ezek a radiátorok, s azt sem tudom, hogy milyen hosszú ideig fűtenek. Az ablakok mindenesetre jól zárnak és dupla üveg van bennük, úgyhogy szerintem jobb esélyekkel megyünk neki a hidegnek. Akárhogy is, ha be is kell izzítanunk a légkondikat is fűtés céljából, akkor is egészen kevéssé valószínű, hogy elfogyasztanánk a kifejezetten nagyvonalú keretet.
A hozzájárulás mértékét amúgy állítólag a korábbi rekorder, amúgy egyedülálló külföldi fogyasztása alapján kalkulálták ki. Őszintén megmondom, hogy elképzelésem sincs arról, mit művelt, hogy ezt össze tudta hozni...

A csipogtatás nem ér véget a mérőórák leolvasásával. Csipogós a gázóra is, amihez a kártyát majd holnap kapom meg, ezt a suli fizeti. A gáztűzhely az egyedüli fogyasztó.

Ugyancsak csipogós rendszerben működnek az iskolai menzák: ehhez még egy kártya kell, amit kedden adnak oda. A kampusz területén bőségesen fellelhető, erre a célra szolgáló kis automatákon a bankszámláról közvetlenül feltölthető, majd vásárláskor pittyegtetendő.

A legjobb csipogós marad a végére. Legalábbis ez a kedvencem. A kampusznak van jópár kapuja, ahol többnyire gépjárműforgalom is zajlik, s őrök felügyelik a rendet. Azonban közvetlenül a házunk mellett is el lehet hagyni az egyetemet egy pici kapun, ahol kis kulcstartós pittyegővel lehet kijutni. Ilyenjük csak a lakóparkos embereknek van. Okos csipogó, mivel egyúttal a késői órákban már zárt lépcsőházba is beenged, értelemszerűen csak a sajátunkba.

Kényelem mindenek felett!

Mára végre sikerült idecsődíteni a mesterembert, aki ezúttal már két helyen is sikeresen megszigszalagozta a kábeleket, mitőbb, az egyik helyen egy szakaszt még ki is cserélt!

Ugyancsak jött egy másik szaki is, aki megjavította a hűtőt is, így újra szuperál az is.

Eltartott egy darabig, mire ideértek, bár szerencsétlen új asszisztensem naponta hivogatta őket, csak mivel elég friss és fiatal kollegina itt, a szava valszeg nem sokat ér. Miután egyre kényelmetlenebb lett a helyzet, ma reggel szóltam, hogy addig nem megyek tanítani, amíg nem szerelik meg, mitöbb, ha ezzel valami problémájuk van, akkor lelépek.

A keménykedésnek aztán meglett az eredménye, bár hogy meddig tart ki az új rendszer, majd kiderül. Mindenesetre erősen gondolkozom, hogy akarjak-e még maradni itt, főleg hogy az ügynökségem küldött pár vonzó egyetemi állásajánlatot is. A vicces az, hogy nem is léptem velük kapcsolatba, maguktól kezdtek ostromolni, miután az évem a vége felé tart. Van, ahol csak 12 órát kellene tanítani.

De ez még a jövő zenéje, az is lehet, hogy eleve nem maradok Kínában. Szívem szerint nem nagyon mennék haza, de ehhez az otthoniaknak is lesz hozzáfűzni valója. Mindenesetre azt mindenképp jó megtapasztalni, hogy lehetőségem lenne bőven, ha maradni szeretnék. 

Megvallom őszintén, az egyetemi oktatás lehetősége elég erősen vonz. Eleve jól hangzik, meg azért az ottani tanulókkal minden bizonnyal könnyebb is lenne dolgozni.
Leginkább északi helyekkel szimpatizálok ezúttal. A putonghua miatt is célszerű választás, meg igazából jobban díjazom, ha telente legalább a lakásban meleg van. Azért a hiperkemény heilongjiangi telekre nem vágyom, elég nekem a -20 fok is, de Hebei, Henan vagy Shandong nem volna rossz.

Na, de ez majd kiderül.

No, ma tényleg eljött a villanyszerelő bácsi, s amolyan jó kínai módra meg is oldotta a dolgokat.
Hogy a rendkívül élvezetesen író expatot, Pepitot idézzem:

"A kínai, ha valamit meg kell csinálni, jobbára nem csinálja meg rendesen. Mintha valamilyen erőmű az agyában kikalkulálná, hogy mi az a mérték, amennyire meg kell oldani a feladatot, hol lehet elnagyolni, kihagyni, figyelmen kívül hagyni részleteket. Ha ez mind sikerül, akkor a feladat úgy chabuduo meg van oldva. Nem rendesen, amit talán mindenki lát, ha kicsit is odafigyel, vagy megpiszkálja a felszínt. Működik, de lötyög, ferde, zörög. Chabuduo jó lesz."

Az én kis joviális bácsim is ugyanilyen. Legutóbbi ittjártakor kiégett neont cserélni jött. Valamiért nem szimpatizált a régi foglalattal, így felkalapált egy újat. A régi mellé. Chabuduo jó lesz.

Ma lekapta a három szétolvadt aljzatot, felrakott három újat, s közben a legkevésbé sem zavarta, hogy a biztosíték nincs lekapcsolva. Már a múltkor is komolyan féltettem, hogy itt fogja agyonvágni az áram, de a jelek szerint őt annyira nem izgatja a dolog. Szigetelésmentes szerszámokkal hajlítgatja a kábeleket a helyére vagy veri fel az új konnektort. A kora mondjuk enged némi szakértelmet sejtetni, hiszen még mindig él, dacára a feszültséggel (szó szerint) teli mindennapoknak. S bár teljesen egyértelmű, hogy ez a vékony kábel a probléma oka, eleve emiatt túd túlmelegedni, hajlandóságot nem mutatott a teljes vezetékezés javítására. Chabuduo jó lesz.

Miután konstatálta, amit én már sajnos pár órája tudtam, hogy az egyik körön egyáltalán nincs áram, onnantól a figyelme a kábelekre (kívül, a falon futnak műanyagfedél alatt) irányult. Le is szedte itt-ott a borítást, s végül nagy nehezen meg is találtuk a helyet a hálóban, ahol vezeték teljesen szétégett. Egy kis tisztogatás (itt már azért áramtalanított előbb), szigszalag után rendben is vagyunk. Működik. Chabuduo megfelelő.

---

Az öreg amúgy barátságos, jó fej. Arról meg nem tehet, hogy a sztereotípiáknak megfelel. Ez így van rendjén.

A Főnix-hegyi túra az esőre való tekintettel elmaradt, de nem nagyon bántam, mert szívesebben maradtam itthon.
Szombaton aztán nem annyira jó irányba fordultak események. A nappalim megmaradt működő konnektorja (a másik már november elején bemondta az unalmast) fogta magát, s kissé szétolvadt. A két hősugárzót nem nagyon bírja, s oktalan módon bekapcsoltam a rezsót is a sütéshez (a konyhai konnektorról), anélkül, hogy az egyik melegítőt hatástalanítottam volna.

A biztosítékot lecsapta, ez nem is olyan nagy baj, de előbb még szépen elfüstölt. Nem egy mestermű az áramkörök kivitelezése eleve, s a kábelek is nagyon vékonyak, nem ekkora áramfelvételre lettek optimalizálva.
Jobb híján a hálóból előkotortam egy hosszabbítót, s most a fürdőből kihozott vezetéken megy a számítógép és a hűtő.

Mivel a konyhai bemenet alsó része is megadta magát, így a vízmelegítő a hálóba került áthelyezésre. Az egyik hősugárzó is üzemel, azt sikerült a leolvadt konnektor felső bemenetéhez csatlakoztatni, ugyanis az is megúszta.

Ebben a tudatban vártam a hétfőt, amikor is a kedves villanyszerelő szaki kénytelen lesz helyrehozni a károkat. De ez még nem a vége a történetnek. Ma, mialatt a dizájn bűvölése zajlott, valami kopogásra lettem figyelmes. A fülest lekapva láttam is, hogy a konyha és a nappali közt a falból csöpög a víz, fenntről. Kissé át is ázott a fal. Raktam alá egy vödröt, sok szerencsére nem szivárgott le, s tudtam, hogy a zuhanyzással hamar végeznek odafenn.
Kicsivel később a hálóban jártam, s sajnos ott kicsit több víz szivárgott át, egész pontosan van egy gyönyörű tócsa a szoba közepén.
Szerencsére nem folyt rá a padlót leszámítva semmire, de elég durván fest, s így hétfőn kénytelenek lesznek kissé nagyobb munkába fogni a karbantartók. Előre várom.

Ja, és volt itt Mengsi, aki hozott egy adag sült csirkét, amit az édesanyja küldött. Finom is volt. Ugyancsak ő meghívott egy esküvőre, amit örömmel el is fogadtam. Emiatt ugyan pár napot csúszni fog a kirándulás, de legyen ez a legnagyobb probléma.
De sajnos nem ez az. Ugyanis kiderült, hogy Mengsinek nincs személyi igazolványa. Nem egészen ismerem az itteni szabályozást, de ő eddig problémamentesen elvolt nélküle. A vonatjegy viszont ideát névre szól, s így nekem útlevelet, a helyieknek pedig személyit kell villantani a vásárláshoz. Elmondása szerint az anyja már párszor pedzegette, hogy ebben a korban kéne már neki igazolvány, de valahogy eddig elmaradt a beszerzése.
Ennek köszönhetően ő tutira nem fog velem jönni, azt viszont nem tudom, hogy egyedül is elinduljak-e majd.
Még kitalálom.

A kellően élénk fantáziájú olvasók legnagyobb sajnálatára a mai poszt kizárólag a Kínai Népköztársaság területén fellelhető csatlakozó aljzatokról és a beléjük illő dugaszokról szól.

Az ország háztartásaiba az otthon is megszokott feszültséggel terítik az áramot, így a Magyarországon használt berendezések gond nélkül csatlakoztathatóak. Amennyiben az aljzat is kompatibilis. Utóbbiakból ugyanis van három különböző típus.

A hozzám hasonlóan idegenbe szakadt európai szerencsére nem veszik el, hiszen az egyik kialakítás pont megfelelő.

De nézzük, mi is a választék.

Ez a pofás háromágú dugó az egyik helyi förtelem. A hozzá tartozó aljzat formája könnyedén kitalálható.

Ez a némiképp egyszerűbb, csupán kétágú dugasz a másik megoldás. Az aljzata ennek is elképzelhető.

Létezik azonban még egy, a magyarországi szabványnak megfelelő dugó is. Legalábbis elég erős ennek a gyanúja annak ellenére is, hogy ilyet a saját cuccaimat leszámítva még nem láttam. De ha hozzá való bemenet van, akkor lennie kell.

S végül a csodaszer, a mindháromhoz kompatibilis "csodaaljzat". Szinte az összes konnektorom ilyen, nem beszélve a hosszabbítókról. A képen megfigyelhető, hogy a kétvillás bemenet helye egyúttal az otthon megszokott dugókat is kiszolgálja.

Egészen szofisztikált verziója is van, míg a fentibe 2 dugasz is mehet egyszerre, a következőben egy helyre suvasztották be mindhárom lehetőséget.

S végül egy, az otthonival nem összeegyeztethető bemenet, talán rájöttök, hogy melyik megoldást szolgálja ki.

Mint a képek is jelzik, mindenféle átalakító nélkül használhatóak ideát az európai elektromos ketyerék, de sajnos fordítva ez az állítás nem áll. Nem tudom, az itt beszerzett, kétágas végű hajszárítómat hazavigyem-e majd.

Update: 

A képek marha életlenek lettek,  így inkább le is kicsinyítettem őket. Valamivel élvezhetőbb így.