Eredetileg július elején zajlott volna le a felvételi helyek kiosztásának első köre (Round A). Hát, a ma kiküldött tájékoztató szerint csak 17-én kerül rá sor, az ezt követő nulladikra pedig csak augusztusban.

A normális diákokat érintő első, második, stb. körök időpontja pedig még bizonytalan, mivel egyelőre nem tudni, mikor lesznek érettségi eredmények.

Nem nagy tragédia, de már örültem volna, ha egy hét múlva hivatalosan is túlesünk a dolgon. Mivel a suli már májusban írt, hogy fel fogják kínálni a helyet, ez szerencsére nem jelenti azt, hogy két héttel tovább tartó gyomorgörcs fenyegetne.

Hála a pandémiának, egyelőre még nem lesz az oktatás sem a régi, noha az új tanév kezdetére már elvileg eljutunk a korlátozások gyakorlatilag teljes feloldásáig. Sőt, erre már valamikor augusztus első felében sor kerül.

Az intézmények ennek ellenére még elővigyázatosak, így aztán nem is kezdődnek majd el a felsőoktatási tanulmányaim egészen szeptember 28-ig. Utána sem a hagyományos oktatás várható, vegyes rendszerrel készülnek: az elméleti tárgyakat távoktatásban, míg a gyakorlatokat személyesen tartják majd meg. Egyelőre még nem tudni, melyik szakokon milyen arányok várhatóak, de azt elég sanszosnak tartom, hogy az én képzési területemen nem sok személyes megjelenésre kerül majd sor.

Bár ez alapból tulajdonképpen nem lenne olyan rossz hír, inkább örülni kéne neki, az első reakcióm inkább némi csalódottság. Most úgy érzem, szívesen mászkáltam volna a suliba és lettem volna az ottani közegben. Reálisan nézve persze tudom, hogy valószínűleg elég hamar eljutott volna a dolog abba a fázisba, amikor már lényegesen kisebb bennem a lelkesedés, de fokozottabb a kényelem iránti igény, ennek ellenére most még nem így érzek. Főleg, hogy az intézmény nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a nyitásra jól megvalósíthatóan működjön a falakon belüli social distancing, s valószínűleg még maszkot is kell majd hordani, ha mégis be kell menni. (A vírusos dolgok óta én érdemben nem igazán hagytam el a zsákutcánkat egy teszkózástól eltekintve, így egyelőre még nem fejlesztettem rutint. A maszk és a smink pl. összeegyeztethető dolgok?)

Valahogy nem pont így képzeltem újdonsült egyetemi éveim nyitányát. Remélem, minél hamarabb jön az a nyomorék oltás.

Valószínűleg egyik olvasóm figyelmét sem kerülte el, hogy Amerikában verik a négereket történt egy meglehetősen heves indulatokat kiváltó rendőri túlkapás, amely hátterében feltehetően egy nagy adag rasszizmus lapul.

Az sajnos tagadhatatlan, hogy rosszabb életkilátásai vannak egy fekete vagy akár egy latinó személynek, amennyiben az ottani rendvédelem látószögébe kerül. Ez kimutatható statisztikailag, az eltérés indokául pedig logikusan nem szolgálhatnak mások, mint a társadalmat mélyen átitató faji előítéletek. (Az nem garantált, hogy egyes konkrét esetekben is befolyásoló tényezők, de a trend jól kivehető.)

Az is kétségtelen, hogy az efféle hatósági erőszak mellett jóval hétköznapibb jelei is vannak annak, hogy az etnikai egyenlőtlenségek nagyon is komolyan jelen vannak az élet minden területén. A jövedelemre, iskolázottságra, munkanélküliségre vagy a vagyoni helyzetre vonatkozó mutatók tekintetében kivétel nélkül a feketék végeznek a legelőnytelenebb helyzetben, s a különbségek az idővel még nőnek is. Ezeket már nem vezetném le kizárólag a rasszizmusból, de komoly szerepe van bennük.

A kis kitérővel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy az újfent reflektorfénybe kerülő problémákat nagyon is jól látom, azok létezőek, s hiszem, hogy bármelyik jóérzésű ember számára egyértelmű, hogy ezek megoldása a kívánatos, s kevés nagyobb emberi hülyeség létezik a bőrszínen alapuló ítélkezésnél. A túlzásba vitt politikai korrektség talán az egyik.

Tényleg felháborító, hogy egy fekete (akit persze fehérként nem hívhatok négernek, mert csúnya szó, de a ha egymásra használják, úgy máris nem sértő) nyakán lehet térdelni hosszú perceken át, amíg végül belehal, de pusztán azért, mert nagy valószínűséggel a származása miatt kezelte a rendőr egy darab szarként, még nem lesz igaz, hogy egyetlen bűne a bőrszíne volt.

Ez csak egyike a bűnöző áldozatról szóló egyértelműen hamis, de legalábbis rendkívül eufemisztikus megnyilvánulásoknak. A houstoni alvilági szín erőszaka elől sem tudott elmenekülni, ezért csukták le több ízben lopásért, kokain birtoklása és terjesztése miatt, és még fegyveres rablásért is. (Én is minden nap menekülők a castlebari elől, de szerencsére még nem tartóztattak le eddig, talán mert szerencsésebb árnyalatú vagyok, na meg mert ez mégsem az USA.)

Mely bűnökért amúgy amerikai viszonylatban meglehetősen enyhe ítéleteket kapott, talán mert mindig mindenkinek megadta a tiszteletet, még a hajléktalanoknak is, hát még a bírónak.

A valóban vérlázító meggyilkolása idején is épp kábító hatású anyagok hatása alatt állt, s hamis pénzzel próbált meg átverni másokat.

Akárhogy is, határozottan nem egy olyan ember benyomását kelti, akit piedesztálra kéne emelni, az arcképével tüntetni, meg emléknapot létrehozni a tiszteletére.

Egy drogos, veszélyes bűnöző, akit, ha nem hal mártírhalált, teljes joggal tekintene káros társadalmi elemnek bárki. De mivel ilyen körülmények között hunyt el, most folyik a címben is szereplő, szándékosan provokatívnak szánt, eredetét tekintve is meglehetősen rasszista, s határozottan nem polkorrekt szerecsenmosdatás.

De legalább a koronavírus és az űrutazás nem érdekel már senkit. Ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, gondolatban elismerően paskolnám meg Xi Jinping vállát.