Valószínűleg egyik olvasóm figyelmét sem kerülte el, hogy Amerikában verik a négereket történt egy meglehetősen heves indulatokat kiváltó rendőri túlkapás, amely hátterében feltehetően egy nagy adag rasszizmus lapul.

Az sajnos tagadhatatlan, hogy rosszabb életkilátásai vannak egy fekete vagy akár egy latinó személynek, amennyiben az ottani rendvédelem látószögébe kerül. Ez kimutatható statisztikailag, az eltérés indokául pedig logikusan nem szolgálhatnak mások, mint a társadalmat mélyen átitató faji előítéletek. (Az nem garantált, hogy egyes konkrét esetekben is befolyásoló tényezők, de a trend jól kivehető.)

Az is kétségtelen, hogy az efféle hatósági erőszak mellett jóval hétköznapibb jelei is vannak annak, hogy az etnikai egyenlőtlenségek nagyon is komolyan jelen vannak az élet minden területén. A jövedelemre, iskolázottságra, munkanélküliségre vagy a vagyoni helyzetre vonatkozó mutatók tekintetében kivétel nélkül a feketék végeznek a legelőnytelenebb helyzetben, s a különbségek az idővel még nőnek is. Ezeket már nem vezetném le kizárólag a rasszizmusból, de komoly szerepe van bennük.

A kis kitérővel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy az újfent reflektorfénybe kerülő problémákat nagyon is jól látom, azok létezőek, s hiszem, hogy bármelyik jóérzésű ember számára egyértelmű, hogy ezek megoldása a kívánatos, s kevés nagyobb emberi hülyeség létezik a bőrszínen alapuló ítélkezésnél. A túlzásba vitt politikai korrektség talán az egyik.

Tényleg felháborító, hogy egy fekete (akit persze fehérként nem hívhatok négernek, mert csúnya szó, de a ha egymásra használják, úgy máris nem sértő) nyakán lehet térdelni hosszú perceken át, amíg végül belehal, de pusztán azért, mert nagy valószínűséggel a származása miatt kezelte a rendőr egy darab szarként, még nem lesz igaz, hogy egyetlen bűne a bőrszíne volt.

Ez csak egyike a bűnöző áldozatról szóló egyértelműen hamis, de legalábbis rendkívül eufemisztikus megnyilvánulásoknak. A houstoni alvilági szín erőszaka elől sem tudott elmenekülni, ezért csukták le több ízben lopásért, kokain birtoklása és terjesztése miatt, és még fegyveres rablásért is. (Én is minden nap menekülők a castlebari elől, de szerencsére még nem tartóztattak le eddig, talán mert szerencsésebb árnyalatú vagyok, na meg mert ez mégsem az USA.)

Mely bűnökért amúgy amerikai viszonylatban meglehetősen enyhe ítéleteket kapott, talán mert mindig mindenkinek megadta a tiszteletet, még a hajléktalanoknak is, hát még a bírónak.

A valóban vérlázító meggyilkolása idején is épp kábító hatású anyagok hatása alatt állt, s hamis pénzzel próbált meg átverni másokat.

Akárhogy is, határozottan nem egy olyan ember benyomását kelti, akit piedesztálra kéne emelni, az arcképével tüntetni, meg emléknapot létrehozni a tiszteletére.

Egy drogos, veszélyes bűnöző, akit, ha nem hal mártírhalált, teljes joggal tekintene káros társadalmi elemnek bárki. De mivel ilyen körülmények között hunyt el, most folyik a címben is szereplő, szándékosan provokatívnak szánt, eredetét tekintve is meglehetősen rasszista, s határozottan nem polkorrekt szerecsenmosdatás.

De legalább a koronavírus és az űrutazás nem érdekel már senkit. Ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, gondolatban elismerően paskolnám meg Xi Jinping vállát.

Megjárta a világ- és a hazai sajtót is a hír, a kereskedelmi háborúját vezető Donald Trump többek közt a Huawei nevű kínai óriáscéget is kinézte, s elnöki rendelettel eltiltotta az amerikai cégekkel való együttműködéstől, technológiájuk használatától. A bejelentést követően villámgyorsan fel is függesztették a tilalmat 90 napra, majd a legújabb fejlemények már arról szólnak, hogy a kedves elnök úr az egész rendeletét kukázza, s újra szabad a pálya.

Ennyi a sztori dióhéjban, de miről is szól valójában, s a Trump imidzsébe jól illő szeszélyek mellett mi áll a látszólag össze-vissza döntések mögött?

A Huawei egy gyaníthatóan erős állami hátszelet élvező kínai nagyvállalat, felhasználói szinten elsősorban a mobiltelefonjai kapcsán ismert, de az igazán kiemelkedő teljesítményt a hálózatépítés, hálózati eszközök fejlesztése és üzemeltetése terén érte el, ezen a piacon jelenleg világvezetőnek számít, s egyúttal úttörőnek is. A (Kínában) várva várt, csúcstechnológiai forradalom emblematikus zászlóshajója, aminek növekedése Trump kavarása előtt megállíthatatlannak tűnt. A mobilpiacon lesöpörte az Apple-t a második helyről, s még a szankciók belengetése előtt minden elemző azt jósolta, hogy év végére a mostani listavezető Samsung is mögé kerül - a friss fordulatok után ez még meg is történhet. A hálózatok, s a készülő 5G-technológia terén az előnye már most is letaglózó, s bár az amerikai (és részben, bár nem maradéktalanul a vele szövetséges) piacokon eddig is következetesen kizárták a tendereken a nemzetbiztonsági kockázatra való hivatkozással, a világ fejlődő országaiban ilyen hátrány nem érte őket.

A nemzetbiztonsági kockázat

Amerikai oldalról az a vád éri a Huaweit, hogy kémkedik a kínai kormánynak. Noha minden erőt bevetve próbálkoztak ezt bizonyítani, egyelőre nem sikerült megtalálni azt a backdoor hozzáférést, ami ezt lehetővé tenné. Ugyanakkor az állami hátszél miatt a nem létező fenyegetést is fenyegetésként értékelik, arra hivatkozva, hogy ha most még épp nem is teszi a fentebb írt dolgokat, bármikor kaphat ilyen megkeresést, s akkor viszont minden eszköze adott lesz hozzá.

Jelen sorok írója abban nem tud állást foglalni, hogy a Huawei jelen pillanatban rosszalkodik-e, de azt nem tartja lehetetlennek, hogy szükség esetén igénybe vennék a szolgálatait. Ugyanakkor nagyon meglepődne, ha ez unikális kínai sajátosság lenne, s példa okáért az amerikai vezetés nem használná fel a saját cégeit hasonló célokra.

A Huawei-ügy elsősorban nem a Huaweiről szól. Kína utolsó negyven évben elért drámai felemelkedése sokáig nem okozott zavart nyugaton, sőt, egyenesen megegyeztek az érdekek. Kína olcsó munkaerőt adott, a nyugati cégek hatalmas költségmegtakarításokat és profitot értek el, a fogyasztók pedig töredékáron jutottak a javak sosem látott bőségéhez. Kína az óriási exportból tetemes tartalékokat halmozott fel, az ország modernizálódott, az életszínvonal rengeteget javult.
A helyzet azóta kezdett el feszültséget generálni, mióta Kína eljutott fejlődése egy olyan szakaszába, amely már nem csak a nyugati biorobotos gyártósorok létét veszélyezteti, de egyértelmű konkurenciát, komoly kihívást ad a magasabb hozzáadott értéket képviselő iparágak és a csúcstechnológiai cégek számára is. A gyártósori betanított munkakörök ugyan lassan egyre inkább elhagyják Kínát, de nem a fejlett világba mennek vissza, hanem Délkelet-Ázsiába, s újabban részben Afrikába is. Ha Kína sikeresen veszi az akadályt, s márpedig erre akadnak jelek, az komoly érvágást jelent a nyugati cégek, s a nyugati gazdaságok számára. Trump és tanácsadói a jelek szerint nagyjából az utolsó lehetőséget látják Kína felemelkedésének megakadályozására, bár a józanabb elemzők szerint ezzel már elkéstek, s legfeljebb lassítani képesek a folyamatot, de a kereskedelmi háború erőltetése az amerikai gazdaságnak sem fog jólesni.

És mi van a Huawei-jel? Nos, Trump személyes motivációit talán csak egyedül ő képes megítélni. Miután nem szoktunk haverkodni, csak merőben spekulatívan merem kijelenteni, hogy gyanúm szerint egy kicsit konok emberről lehet szó, aki megy a saját feje után, nem okvetlenül átgondolva, vagy legalábbis hozzáértő szakértőkkel egyeztetve a lépéseit. Bennem ezt a képzetet erősíti gyönyörű hajkoronája, de különösképp a bőrétől élesen elütő narancssárga sminkje, ami következetesen elkerüli a szemgödrét és a fülét. Még egy kezdő sminkes sem rakna fel ilyet, de Trumpnak valószínűleg nem érdemes ellentmondani.

Akármi is volt az oka, a Huawei blokkolása után a Google képviselői jelezték, hogy az Android piacának nagyjából egynegyedét ezek a készülékek jelentik. Néhány marginális szereplőtől* eltekintve ma a cikkben szereplő cégen, az Apple-en és a Samsungon kívül még három kínai gyártó (Xiaomi, oppo, vivo) képviseli a létező mobilpiacot. A kínaiakon kívül Androidot csak a Samsung használ. Miután kínai részről is belebegtették egy ellenlépés lehetőségét, amely szerint csak külön kormányzati engedély birtokában engednék meg a külföldi technológia használatát, lehetővé tették, hogy a letiltott Huawei mellett az összességében hasonló eladásokat képviselő másik három gyártót is leválasszák a Google rendszeréről, megfosztva utóbbit az androidos piaca 60%-ától. Ráadásul, ha a kínai operációs rendszerek nem buknak meg, s egységes kínai áruház szolgálja ki őket, úgy az a Kína hatalmas piacán már eddig is vezető appoknak egy óriási globális versenyelőnyt is biztosítana, ami könnyen megingathatná a mai vezető, amerikai techcégeket is.

A józanabb hangok mindenesetre jelenleg megadásra szólították fel Trumpot, de az teljesen nyilvánvaló, hogy mind a Huawei, mind az összes, ma még külföldi, különösképpen amerikai technológiának kiszolgáltatott cég rohamos fejlesztésbe (s ne legyünk naívak, durván felpörgetett ipari kémkedésbe is) kezd, hogy függetlenítsék magukat a jövőben egy hasonló helyzettől. Az is elég sanszos, hogy a Huawei (s ha bejön, jó eséllyel a többi kínai gyártó is) váltani fog a saját rendszerére, most már úgy néz ki, lesz idejük tökéletesíteni, s rendesen felkészülni.

A világ vásárlóerő-paritáson számolt legnagyobb, s még a Kína számára legpesszimistább becslések szerint is egy évtizeden belül nominálisan is vezető gazdasága olyan kihívás, amit az USA-nak meg kell tanulnia kezelni. Hogy milyen sikerrel tanulnak bele, azt majd az elkövetkező évek mutatják meg.

________________________________________________________

* A mobiltelefon-piac mintegy 23%-át adják az egyéb gyártók, rendkívül alacsony, erősen felaprózott, s jellemzően egyre kisebb részesedéssel. Ráadásul még ezek jelentős hányada is kínai gyártó. A piac koncentrációja egyre nagyobb mértékű, egy éve még 36% volt az arányuk.