Xianning után Wuhanban is véremet vették. Történt ugyanis, hogy kedden az óráimra igyekezvén belefutottam egy kitelepült vérgyűjtő buszba a kampuszon. Miután siettem tanítani, így elsőre csak azt érdeklődtem meg, meddig lesznek ott, majd az órákat befejezve tértem vissza.

Ideát a népek nem szívesen adnak vért. Otthon is sokaknak antipatikus a dolog, de Kínára ez halmozottan jellemző. Mondjuk a véradók köre is erősen limitált: miután aprók, a nők egy jó része eleve nem adhat, mert nem érik el az itt minimálisan szükséges 50 kg-os súlyt.

Ugyancsak a méreteikből adódóan nem is lehet túl sok vérüket levenni. A nyugati gyakorlattal ellentétben itt 200, 300 és 400 ml-es mennyiségeket vesznek, de 400-at nagyon kevesen adnak.

Emiatt is jó, ha kéznél van egy nagyra nőtt Veve, miután én egészen biztosan túlélem a négydecis vérveszteséget is.

A jutalom sem maradt el egy egészen türhető sajtos(!) keksz, egy nagy zacskó szójatejpor és egy plüsshernyó formájában. 

Már két hete, hogy Wuhanban vagyok, így itt az ideje egy kis kezdeti számvetésnek.

Előjáróban hadd jegyezzem meg, az összkép eddig határozottan pozitív. De lássuk a részleteket.

1. Elhelyezés

A lakás kimondottan jó, panaszra abszolút semmi okunk. Ráadásul minden működik is, új, kényelmes. Kár ragozni, a lakás tényleg szuper. A környék is az, itt felénk még friss a levegő, sok a beépítetlen zöld, ugyanakkor van helyben minden, s fél óra alatt elérhető a nagyváros központjának széle.

2. Étkezés

A kampuszon vagy hat menza egész biztosan van, mindegyik két szinten, de lehet, hogy több is. Nagy az egyetem, amerre nincs dolgom, még nem jártam. A kaja nem rossz és megfizethető: 10 yuanért szoktak adni kész menüt, mennyiségre sincs panasz. Itt is van súlyra mért, egyénileg összeválogatandó étek is, ez esetben értelemszerűen az adag mennyisége a mérvadó, de fejenként 10 yuan körüli összeg reálisnak tekinthető.
A kampuszon kívül rengeteg kis étterem, utcai kifőzde is üzemel, a krumpli adagtól függően 3-5 yuan, egy adag tojásos-zöldséges rizst is 5 yuanért gyártottak.

Kaja az egyik kantinban. 10 yuan

Itthon is könnyű főzni, immár üzemel a gáztűzhely is, a szagelszívó pedig arra is gyógyír, hogy az egész lakást belengjék az illatok.

3. Vásárlás

Csak a kampuszon van legalább három bolt, de szerintem több. A huszonötemeletesünk földszintjén, csak az utcafronton, már a kampusz kapuján kívül van egy kisebb szupermarket, egy 500 méterre pláza szupermarkettel, s kb. 3-4 buszmegállónyira egy még nagyobb pláza, kétemeletes élelmiszerbolttal. A földszinti boltban kapható 600 ml-es zérós kóla, úgyhogy szomjaznom sem kell.

A földszinti bolttól kb. 10 méterre van egy mezőgazdasági bankfiók, itt most náluk van a számlám, miután ők vannak szerződésben az iskolával. Benn a kampuszon is vannak ATM-jeik, s fiókjuk is.
A frissen megkapott egyetemi csipogós kártyám is össze van kötve a bankszámlával, a kantinokban fellelhető automatákkal lehet egyikről a másikra pénzt pakolni. Az egyetemi kártya is jelszavas, így elvesztés esetén sem tudja más eldorbézolni a rajta lévő summát.
Az egyik kantinban kis gyorsétterem is üzemel, valamelyik helyi kínai mekikoppintás.

4. Szolgáltatás

A kampuszon van minden, fényképésztől telefonos és számítástechnikai boltokon át cukrászdáig és pékségig. Van egy két szintes, kvázi bevásárlóközpontunk, ahol mindenféle bolt megfér egymás mellett.
A fényképésznél voltunk is, miután az itteni ügyintézésekhez marha sok útlevélkép szükséges. Valamiért ezek csak másnapra akarták megcsinálni a képeket, s ráadásul 30 yuant kérnek 4 darabért, így eltekintettem a lehetőségtől.
Noha otthon legutóbb cirka 40 yuan körüli forintot fizettem hasonlóért, Kínában nem ehhez vagyok szokva. A szomszédos pláza harmadik emeletén is van egy fotós, ahol fejenként 20 yuanért kaptunk 6 útlevélképet meg 7 kisebb bélyegképet is. (Meg még 6 darab köztes méretet is, mert elsőként rossz méretben gyártotta le, plusz az útleveles méretből is még 6 darabot, mert nem nyomtatott nekik keretet - de ezek alapból nem képezték a csomag részét. Egy darabig nem kell képet gyártatni...)

Tegnap fodrásznál jártunk, szintén a plázában, a fotós mellett. Férjem haja már megnőtt, így némi igazítást igényelt. Noha ez már nem Fengjie, ahol 10 pénzért az én nagy hajammal szórakoztak és még ki is sminkeltek, de még a kínai mércével nézve is a legnagyobb települések közé tartozó Wuhanban sem kértek többet 21 yuannél. Tény, hogy ezúttal férfihajat kellett igazgatni, de itt még mindenütt mosnak (2x is, egyszer az elején, egyszer a vágás után, beszárítás előtt), s igyekeznek valami frizurát is kreálni. Valami hasonló beavatkozás elvileg nőknél felmehet 30 yuanig is. Merthogy egy fodrászatláncban voltunk, nem magánzóknál.
Kínában vásárlónak, fogyasztónak lenni még mindig jó.

5. Táj

Az erkélyről látni pár dimbet-dombot, de ettől eltekintve síkvidéken vagyunk, amin viszont sokat dob a sok víz. Tavak mindenfelé, amerre a szem ellát, ráadásul beépítetlen zöld nagy területen. Így egész jó. Nem vetekszik Fengjievel, de Xianningnél sokkal jobb. A vidék ráadásul egész rendezett, aránylag jól karban van tartva. A kampusz nem csak aránylag.

Összességében tehát teljesen jó itt, eddig tetszik. A munka is egész kellemes, egy osztálytól eltekintve mindenhonnan elégedetten jöttem ki. Ez az első hely eddig, ahol - ha a továbbiakban is maradnak a benyomások - akár hosszabbítanék is. No, ennek eldöntésével azért még várjuk ki a telet, ha fagyoskodni kell, akkor az mindent meg fog gyökeresen változtatni. De reméljük nem.

A kínai sulik rendszerint rendezik a waiguoren elhelyezését. Többnyire biztosítanak szolgálati lakást vagy esetenként, amennyiben ez nem megoldható, adnak egy erre a célra szolgáló összeget, cirka 1000-1500 yuant, amiből a külföldi maga bérelhet egy kuckót. Az összegek természetesen nagyban függnek attól, hogy hol van a munkahely: Shanghaiban egész mások a lakásbérleti árak, mint egy kisebb tartományszékhelyen, esetleg még ennél is apróbb településen. Néha még az is játszik, hogy a munkavállaló választhat, hogy kéri-e a lakást vagy inkább a pénzt és önmaga bérel.
Itt nálunk és az eddigi másik két munkahelyemen nem állt fenn a bérlési opció, de ez különösebben nem is ejtett kétségbe.

A biztosított lakás rezsije szintén szerződésfüggő. Előfordulhat, hogy az intézmény viseli a teljes áram- és vízfogyasztást, de gyakoribb, hogy szabnak valamiféle limitet, s kizárólag annak erejéig viselik a terheket. Fengjieben ők álltak mindent, Xianningben az áram költsége volt limitálva 300 yuanben havonta, míg itt áramra havi 500, vízre havi 100 yuan juttatásunk van.

Xianningben ez úgy nézett ki, hogy havonta küldték a számlát, ami, ha túllépte a 300 yuant, akkor a fennmaradó részt ki kellett fizetni. Regéltem párszor a chabuduo kivitelezésekről, a nyílászárók katasztrofális állapotáról és a fűtés hiányáról, így aztán két téli hónapban is sikerült cirka 500 yuannyi fogyasztást generálnom. Sajnálatosan az sem hatotta meg őket, hogy összességében a 10 hónapra belefértem volna a 3000 yuanes keretbe - mindig csak az adott hónap volt mérvadó, kevesebb fogyasztás esetén nem lehetett átvinni a fennmaradó részt.

Itt most elég szépen állunk. Előre fizetős rendszerben működik minden közmű, ha elfogy a megvásárolt mennyiség, kikapcsol az áram vagy elfogy a víz. Előre feltöltöttek 2500 yuannyi áramot és  500 yuannyi vizet, vagyis a féléves hozzájárulást - még egy ilyen majd jön februárban. Van kis csipogós kártya, amit a mérőkhöz érintve leolvasható a még hátralévő mennyiség.
Kínában az áram és a víz is olcsó, így aztán ez az összeg most mintegy 4300 kW áramot és majdnem 400 m3 vizet jelent, utóbbiból jó, ha az egyharmadát el tudjuk dorbézolni. Az eddigi fogyasztás alapján az áram is max. havi 250 kW-tal játszik, annak ellenére, hogy a vízmelegítő folyamatosan üzemel és egyelőre áramot használunk a főzéshez is. Tény, hogy légkondizni nem nagyon kellett még, mert akkora kánikula már nem volt, ráadásul itt a 25.-en állandóan fúj a szél, s ha mindkét oldalon nyitva vannak az ablakok, akkor folyamatosan jár a levegő.
A tél persze még lehet durvább, egyelőre tapasztalat híján fogalmam sincs, mennyit érnek majd ezek a radiátorok, s azt sem tudom, hogy milyen hosszú ideig fűtenek. Az ablakok mindenesetre jól zárnak és dupla üveg van bennük, úgyhogy szerintem jobb esélyekkel megyünk neki a hidegnek. Akárhogy is, ha be is kell izzítanunk a légkondikat is fűtés céljából, akkor is egészen kevéssé valószínű, hogy elfogyasztanánk a kifejezetten nagyvonalú keretet.
A hozzájárulás mértékét amúgy állítólag a korábbi rekorder, amúgy egyedülálló külföldi fogyasztása alapján kalkulálták ki. Őszintén megmondom, hogy elképzelésem sincs arról, mit művelt, hogy ezt össze tudta hozni...

A csipogtatás nem ér véget a mérőórák leolvasásával. Csipogós a gázóra is, amihez a kártyát majd holnap kapom meg, ezt a suli fizeti. A gáztűzhely az egyedüli fogyasztó.

Ugyancsak csipogós rendszerben működnek az iskolai menzák: ehhez még egy kártya kell, amit kedden adnak oda. A kampusz területén bőségesen fellelhető, erre a célra szolgáló kis automatákon a bankszámláról közvetlenül feltölthető, majd vásárláskor pittyegtetendő.

A legjobb csipogós marad a végére. Legalábbis ez a kedvencem. A kampusznak van jópár kapuja, ahol többnyire gépjárműforgalom is zajlik, s őrök felügyelik a rendet. Azonban közvetlenül a házunk mellett is el lehet hagyni az egyetemet egy pici kapun, ahol kis kulcstartós pittyegővel lehet kijutni. Ilyenjük csak a lakóparkos embereknek van. Okos csipogó, mivel egyúttal a késői órákban már zárt lépcsőházba is beenged, értelemszerűen csak a sajátunkba.

Kényelem mindenek felett!

Mint arról már megnyilatkoztam, ez a suli egy kifejezetten nagy méretű műintézmény, mintegy tizenvalahány ezer diákkal. Hogy a nagyság érzékeltetve legyen, mellékelek egy képet a tegnap kapott kampusztérképről.

Az inkább sematikusnak, mintsem méretarányosnak tekinthető képecske jobb alsó sarkában lelhető fel a tanári lakópark, külön körbekerítve. Felette kollégiumi épületek, az ábra készítésének idejéhez képest már nagyobb számban. Középütt az a kerek tér a könyvtár, a maradék helyen pedig kollégiumok és tanítási épületek, menzák, boltok, egyéb szolgáltatóipari egységek osztoznak.

Minden egyes órám ugyanabban az épületben van, nagyjából középtájt, a könyvtártól pár percre. Bejutni az épületbe cirka 20 percet vesz igénybe gyalog, így erősen gondolkozom rajta, hogy veszek egy biciklit.

A nagy méretek miatt a kampusznak még saját tömegközlekedése is van: kis elektromos, cirka 15 személyes járművek viszik az utazóközönséget. Mindössze 1 yuanért. Sajnos a felbukkanásuk eléggé esetleges - olyankor állítólag érdemes felhívni őket -, viszont igény szerint oda visz, ahova az ember menne.

Hamarosan útnak indulok a kampusz méretes dzsungelében az első óráimat megtartani. Később erről is beszámolok, illetve van még 2-3 bejegyzésre való egyéb anyag is, amit igyekszem mihamarabb kirakni.

Addig is, íme néhány kép a suliról.

Ilyen pofás kis kampuszunk van. Tetszik itt.

Tegnap délelőtt a városban mászkáltam, ettem, vásároltam, sétálgattam. Készült pár kép is, a jó időre való tekintettel ezúttal végre ismét szép élesek. Feliratokkal a galériában megtekinthetőek.

Hogy legyen egy ilyen idióta című bejegyzés is.

A tegnapi kép valóban elég tré lett, így ma már készültem pár jobbal is a kampusz virágzó növényzetéről.

Hogy jön ide a virsli? Nem akartam két bejegyzést nyitni ilyen apróságoknak, úgyhogy a virsli más téma, a tavasztól merőben független.
Valamikor korábban - még Fengjieből - nyilatkoztam az ideát fellelhető felvágottakról, szalámikról. Többnyire mind ehetetlen vacak, édeskés, furcsa ízzel. Az egyetlen kivételt egyik-másik virsli képviseli - na meg a nagyobb városokban beszerezhető nyugati ízű cuccok, de most maradjunk a helyi termékeknél. Mindenfelé árulnak regou vagyis hotdog névre hallgató étket, ez annyiban elüt a nyugaton megszokottól, hogy pékáru nem jár hozzá, csak maga a virsli, pálcára húzva. Szerencsésebb forrásoknál egészen fogyasztható.

A bolti virslikre oda kell figyelni, mert zömmel borzalmasak azok is, s a termékskála nagyobbik fele nem is tartalmaz húst. Ezt nem annyira nehéz felismerni, mert ezeket nem is hűtik. A nyomokban húsból is álló fajták ehetőek tudnak lenni, de ezeknél is van kockázat.

A suliboltban is kapni regout, ott készül, s darabja egy yuanért vásárolható meg. Miután ez nem olyan rossz, ma arra vetemedtem, hogy két turizmusos diákomat leküldtem megkérdezni, mi az alapanyag, hogy aztán majd olyat vegyek valahol. Alaposak voltak, még fotók is készültek, de erre végeredményben nem volt szükség, mert a boltosok üzenték, hogy tőlük is vehetek, ha kell.

Így este el is bandukoltam, s most 50 virsli pihen a fagyasztóban. A hotdogos verziót Fengjieben jobban csinálták. A technika ugyanaz, csak ott - ha már egyszer Szecsuán - meg is hempergették a virslit pirospaprika-örleményben, lajiaoban. Az ittenieknek az erős, úgyhogy nem élnek vele, de én már csak úgy eszem. Hiába, a jó ötleteket érdemes átvenni.

Hétfőn a kampusz másik végén jártam az asszisztensem óráján. Múlt héten együtt kóvályogtunk a Zhongshang áruház környékén, s az adósa maradtam némi pénzzel (mint kiderült, nem volt nálam elég), így ezt most rendeztük. Ha már ott voltam, beültem egy óra erejéig a tanterembe is, kicsit megvizsgálni, miképp zajlanak a dolgok nála.

Képek a galériában.

Pinokkio-barát (ömlesztett képes) verzió

Kiürült teljesen a kampusz. Az itt élő tanárokat, egyéb dolgozókat leszámítva nincs már senki a területen. A kollégiumokat bezárták, így minden diák lelépett. Még ha esetleg akartak volna, akkor sem maradhattak itt. Na nem mintha nagyon szerettek volna maradni...

Hogy ennyire elnéptelenedett a táj, annak számos egyéb jele is van. Egyrészt gyanúsan nagy a csönd, csak a bentlakók gyerekeinek csivitelése töri meg néha.
Másrészt az összes, diákokra épülő szolgáltatás bezárt, nem működnek a kantinok, egyik kifőzde sem üzemel és le van húzva a roló az iskolai bolton is.

Még a keleti bejáratról kivezető szűk utcácska üzletei is megadták magukat. Nem üzemel a cukornádas, édesburgonyás zöldségbolt sem, eltűnt a többi árus is. Csak az aprócska trafikot vezető, az árusítás unalmát zenehallgatással megtörő, s a zenét erhun folyamatosan kísérő bácsika maradt, de ma már ő is a trafikkal szemben, az utcán üldögélve csalta elő a nyikorgó hangokat a hangszeréből.

Szerencsére a szűk utcácska bejárata mellett fekvő kólás boltom is megvan még, s ők nem is tervezik felfüggeszteni a működésüket, bár erősen kong a hely az ürességtől.

Unalmas, monoton minden. Nem is lesz rossz jövő vasárnap felkerekedni, s az éjszakai vonattal elrobogni Shenzhen felé.

Az az egy jó, hogy végre megint kisütött a nap és kicsit melegebb van. Nagyon azért nem, de éjjelente már nem fagypont közeliek az értékek, nappal pedig van 15 fok is. Ha így marad, legalább kisebb lesz a sokk a szingapúri tropikus klímát elérvén.