A turizmusos osztályom tényleg nem viccelt, egy villát béreltek. Azért nem kell semmi igazán fényűző dologra gondolni, de jól szórakoztunk.

Mivel reggel még volt egy órám a másik csoporttal, így mi csak délben indultunk el, ellenben a többiekkel, akik már fél 11-kor útra keltek. Az egyik srác megvárt minket, ő a férjem padtársa az órákon, s ő vitt el minket taxival a már említett bérleménybe.

A lakópark, ahol a villa állt, merőben üresnek bizonyult, a házikók 90%-ában nem lakott senki, dacára annak, hogy legalább tíz éve felépülhetett a negyed. Valószínűleg egyike annak a nem kevés félresikerült ingatlanberuházásnak, amit Kínában sikerült kivitelezni az évek alatt.

A mi épületünk ennek ellenére nem hevert parlagon, bérbeadással hasznosítják. A három emeleten mindenfelé szórakozási lehetőségeket alakítottak ki. Noha egyik-másik opció erősen arra utalt, hogy gyerekzsúrokkal is foglalkoznak, azért szerencsére nem csak csúszda és hinta közül lehetett választani.

Odaérkezésünkkor már nagy volt a sürgés-forgás, legalább 5-6 ember a konyhában mesterkedett, hogy minden fogás elkészüljön.  Mások elütötték az időt biliárddal, csocsóval, énekléssel vagy épp madzsonggal.
Az élelem aztán lassan elkészült, közösen elfogyasztottuk, majd később, 5 óra körül grilleztünk is a konyha mellett a szabadban.

Tényleg szuper nap volt, jól éreztük magunkat. KTV-ztünk, játszottunk, PlayStation-öztünk, s mindenki aranyos volt. Szeretem ezt az osztályt, éreztem már az elején, hogy jóban leszünk.

Képek a galériában, kattintásra nyílik.

Az éttermek és a sörkert után újra itt virágelvtárs, aki ezúttal a karaoke világáról írt lényegre törő beszámolót. A blogon esett már szó a KTV-ről néhányszor, a saját élményeim azonban már csak a nememből kifolyólag sem lehettek ennyire pajzánok, mint vendégszerzőnk nudizmussal fűszerezett éjszakai dajdajozásai. De a részleteket inkább tőle.

____________________________________________________

Hogyan szórakoznak a kínaiak? - KTV

Bár sajnos a sörös poszt nem volt olyan népszerű, de legalább nekem tetszett. Viszont a folytatás, ahogy ígértem, nem maradhat el. Egy olyan helyről írok, ahol már sok éjszaka otthagytam a hangszálaimat. Íme.

Kínában minden kétséget kizáróan az egyik legnépszerűbb szórakozási forma a karaoké. Enélkül ez az ország régesrég romba dőlt volna, demográfiai katasztrófa és öngyilkossághullám fenyegetné a lakosság 40 év alatti hányadát, a munkamorál töredékére esne és a gyűlölt Japánba vagy a még inkább karaokéőrült Fülöp-szigetekre kellene menekülni a túlélésért.

Maga a karaoké a 80-as évek körül tört be Japán mintára Hong-kongon keresztül először a két nagyvárosba, Pekingbe és az akkor különösen züllött Shanghaiba (Ajánlott olvasmány: Mian Mian – Candy. Az nyolvanas-kilencvenes évek Shanghai-a és őrületes tempóban benépesülő Shenzhenje regényformában. Kínában tiltott könyv.)

A Karaoke (卡拉OK） kifejezést felváltotta a népszerű KTV szó, amit a kínaiak angolosan betűzve ejtenek ki. Maga az aktivitás a 唱歌 (changge - “énekelni dalt”) illetve a 唱K (chang K - “énekelni a K-ba”) neveket kapta.

Hogyan is néz ki egy kínai karaoké?

Egyből eltér az Európában ismert színpadi formától. Külön szobák vannak, általában 3 kategóriában (mini, közép, nagy), amihez elit helyeken hozzájön az “elnöki” szoba, ami mindenhol drágán kárpitozott fotelekkel és aranyszínű bútorokkal jár.

Már közepesebb kategóriájú helyeken is külön WC szokott járni a szobákhoz.
Pár jellemző pont:

Mindenhol felszolgálók tömbkelege várja a népet, a szobából egy gombnyomás és meg is jelenik, de folyamatosan ellenőrzi, hogy kell-e még ital, van-e üres üveg, nincs-e szexuális tevékenység, stb.

Egy vagy több komputer van a szobákban, ahol több ezer kínai és külföldi szám közül lehet érintéssel választani.

Az alkoholválaszték széles, sokszorosa a bolti áraknak, de ahogy már említettem, itt is fontos az arc, tehát whiskey-t és rekesz Heineken-t kérnek ki indulásnak.
Minimum két mikrofon jár minden szobába, a hangerő mindenképp fejfájást okoz következő reggel, ha az alkohol vagy a dohányfüst nem volt elég.
Maga az éneklés is rendkívül magányos tevékenység számukra, általában egy énekel a kanapén ücsörögve, a többi beszélget vagy kockázik (lásd a sörkertes posztot).
Mindenhol van étel, sokszor egy menüben jár egy tál gyümölcs, szotyi, meg egy rekesz sör.

További apróságok

A KTV-ben virágzik a prostitúció. Ha valaki nőkkel, vagy látványosan csak haverokkal énekelni megy, fel sem tűnhet, bár mindenki tudja. Az első, hogy ha csak férfi van a társaságban, felajánlják a hölgytársaságot (DJ公主 – gongzhu, azaz hercegnő). Óradíjas, az alapfeladata a vendégek által kért dalok kiválasztása, vendégekkel éneklés, és az ital folyamatos utántöltése, hogy igyanak csak még többet. Tapogatni szabad. Van ahol ez ennyiben kimerül, de sokszor megadják az árat a “további szolgáltatásokhoz” is... Az éneklés innentől akár meztelenül is folytatódhat. (Erről találtam pikáns képeket, de ez nem az a blog kérem.)

Emellett az éjszaka közepén megjelenik egy idősebb hölgy is, aki bevezet 3-15 hölgyet a szobába, akik sorban állnak, majd közülük lehet választani, pénztárcához mérten. Igen, azért.

Miért jó a karaoké?

Kína a félmilliárd énekes országa. Mindenki tud énekelni, vagyis hogy azt hiszi. A karaokéból évente kinő annyi
tehetség amennyi ellátja az összes csatorna összes tehetségkutatóját, a végén híres is lesz bőven, egy-egy slágerre vagy haknira biztosan.

De nem ezért mennek. Mivel a zenei ízlésük korlátolt (70% pop, 20% diszkó, 10% egyéb), nem kulturális élményért mennek nagyrészt. A karaoké – legalább is saját bevallásuk szerint – a feszültség levezetésének a legjobb módja. Tehát a bevezetőben leírt “függésnek” ez az oka.

Többen mondták, hogy csak ki akarják üvölteni a lelki bánataikat, a munkahelyi nyomást,
a felelősséget, utána jobb lesz. Persze közben esznek, isznak, ismerkednek, vagy kihasználják a teljeskörű szolgáltatások előnyeit...

Ahogy azt már írtam, pénteken volt egy kis kiruccanásom a turizmusos osztályommal. Hogy nem voltunk olyan sokan, annak az elsődleges oka, hogy csak 10-en vannak a csoportban. Még közülük is páran hazamentek, így végül hat diákom meg én hetesben indultunk el.

A péntek reggel már nem indult jól. Felkeléskor fájt a torkom és már tudni lehetett, hogy ezt megszívom. Mivel semmiképp nem akartam kihagyni a közös programot, így nem is mondtam le. Ez akkor még elég könnyen ment. Leszámítva, hogy az estéhez közeledve egyre kevesebb hangom maradt, s egyre több zsepi fogyott, más tünet nem volt.

A hot-pot meglepően erős volt. Ezt amúgy kimondottan jól viseltem, nem csak az ízlésem okán, hanem mert határozottan helyrerakott egy másfél órára. Forró is volt, s nagyon jó fűszeres, így aztán rövid időre megoldott minden légúti eltömődést.

Kizárólag a hot-pot érdeme, hogy valamennyire még énekelgetni is tudtam, bár a minőség attól tartok, a szokásosnál is több kivetni valót hagyott maga után. Magas hangok helyett csak valami elhaló sípolás jött, ha egyáltalán jött valami.

A KTV-s helyünk is a központban volt, a belvárosi (mert van egy másik, vasúti is) KFC mellett. Kellemes, hangulatos hely, a közepes méretűnek beharangozott (amúgy másutt simán a kicsivel megegyező méretű) szobánk bérlete kb. 80 yuanbe került óránként.

Az eredetileg tervezett két egész órát nem töltöttük ki, mivel addigra már eléggé belázasodtam, s ezt a csajok is észlelték. Bár mondtam, hogy maradjunk még meg hogy egyedül is haza tudok jönni, ragaszkodtak hozzá, hogy együtt induljunk el vissza. Itt elkísértek egészen a lépcsőház aljáig, s nagyon kedvesen aggódtak értem.

Hazaérve nagyon vacakul voltam tényleg. Gyakorlatilag azonnal elaludtam, s ma délutánig pár percnél tovább az ágyat sem hagytam el. Most már a láz lement, csak hangom nincs és a köhögés nem múlik egyelőre. Zhao Shengnek írtam, hogy szerdáig ne számítsanak rám, tudomásul vette.
Addigra remélem, megjavulok.

Végül pár kép a KTV-ről. A fényviszonyok ilyen helyeken már ismertetett problémái miatt a minőséget nézzétek el ezúttal is.

Mostanában az ág is húzni látszik engem. Megint rám jött egy kiadós meghűlés, de azért nem akartam kihagyni a KTV-t a diáklánykáimmal, s ezt nem is bántam meg. Hotpotoztunk is előtte.

Holnap majd írok a dologról terjedelmesebben, de most bebújok az ágyba, s terveim szerint, ha nem muszáj, nem is nagyon fogok kiszállni hétfőig. Vagy ha nem múlik (ilyenkor még rosszabbodni szokott, a gyógyulás majd pár nap múlva), akkor szólok, hogy kénytelen leszek kihagyni az óráimat.

Mindenkinek békés mindenszenteket!

Holnap este elruccanunk karaokezni Mengsivel és Chengennel. Sanyaban már volt szerencsém egyszer ehhez a szórakozáshoz, de itt még nem. Remélhetően jól fogjuk magunkat érezni majd, s a lehetőségekhez mérten (nem a legideálisabbak a termek fényviszonyai) igyekszem majd fotózni is egyet-kettőt.

Ma is volt itt Chengen amúgy, gyakoroltunk egy keveset, meg főleg inkább röhögcséltünk. A dalon már nem nagyon van mit csiszolni, az átkötő szövegek is rendben vannak, pedig még van vagy két hetünk az eseményig.

Azt még ugyan nem egészen tudom, hogy miképpen fogok a szép ruhámban menni, merthogy a földig ér több rétegben. Ha emelgetés nélkül nem lehet benne mozogni, akkor az elég erősen le is fog korlátozni, de ez nem is feltétlenül rossz az esetemben.

Az azért kissé aggasztó, hogy csak a show napján jutok majd hozzá, úgyhogy sokat gyakorolni nem fogok benne, de bízom benne, hogy hasra nem fogok esni nyolcezer néző szeme láttára. Chengen azzal nyugtat, hogy a fények miatt úgyse látni őket, csak pár ezer földimogyoró, de azért kétlem, hogy egyhamar hozzá tudnék szokni ennyi ember tekintetéhez. Nehéz az élet.:)

A karaoke vagy Kínában divatos nevén KTV közkedvelt szórakozási forma. Még egy ilyen kis porfészekben, mint Fengjie is van legalább 10 erre szakosodott szórakoztatóipari centrum. Sanyaban, amely a turizmus egyik legnagyobb ékköve, ennek a többszöröse.

Valamiért a kelet-ázsiaiak másképp képzelik el ezt az időtöltést, mint mi Európában. Míg odahaza a karaoke a bulik része, s közönség előtt énekelhet a vendég, ideát az egész privát körülmények közt, elszeparált szobákban zajlik.

A társaság méretétől függően (mert azért illdomos nem egyedül nekiindulni) különböző nagyságú szobák közül lehet választani, ahol egymagunk állíthatjuk be, hogy milyen dalokat szeretnénk a lejátszási listánkba. A KTV-gépek színvonalától függően sok egyéb beállításra is lehetőség van, hangsávonként szabályozható lehet a hangerő, szóljon-e vokál, stb.

Az árak elég húzósak is lehetnek, mi Sanyaban sikeresen kifogtunk egy olcsó de kellemes helyet. A (valóban kicsiny) szobánk óránként 16 yuanbe került, s még a sört sem adták túl drágán.

Sajnos a képek a helyszín csökkentett fényviszonyainak köszönhetően nagyon maszatosak lettek, de a hangulatot valamennyire talán visszaadják.

Javarészt ma is házon kívül voltam. A csajszikkal ebédeltünk, elmentünk Xiaodonghaira fürdőzni, majd vacsiztunk, s végül egy KTV-s (karaoke) helyen voltunk mostanáig. Épp az előbb rakott ki a motoros taxi.

Ma már két üveg sört is lenyomtam, s kornyikáltunk egy csomót. Az egy szem Yangyangot leszámítva a többiek hamisabbak voltak nálam, úgyhogy fel nem sültem.:)

Holnap majd megint írok valami tartalmasabbat, mára ennyi jött össze.

Jóccakát!