Szombaton találkoztunk néhány diákkal. Csak egyikőjük volt a tanítványom, a többieket a nyelvsuliból ismeri, ahol mindannyian tanulnak. Ez utóbbi nem olcsó intézmény, számukra három hónap (hetente kétszer 3 órával) 5000 yuanbe, cirka kétszázezer forintba került.
Bár állítólag nincsenek külföldi tanerők náluk (ez a külföldiek sokszor szedett-vedett mivolta miatt nem feltétlenül baj), a helyiek viszont jók, amit alátámaszt, hogy a jelenlévők egész összeszedett kommunikációra, s relatíve elfogadható kiejtésre voltak képesek.

Az összeröffenést az iskola könyvtárának kávézójában kezdtük el, ami egy kellemes, hangulatos hely, úgy heti kétszer be szoktunk ülni meginni egy feketét. Valódi kávéjuk van, ami ideát nem feltétlenül magától értetődő.
Itt végezve invitáltak minket vacsizni, így egy, a sulival szemközti oldalon lévő hotpotozós helyre keveredtünk.

Ahogy az lenni szokott, ha éttermi evészet van, rengeteg a fogás is, ezúttal sem volt másképp. A kiadós és laktató táplálkozás galériába szedve tekinthető meg a lenti képre kattintva. Keressétek meg a képeken a békát is. Bőrrel együtt járt, amely meglepő módon, bár színes, ízre teljesen korrekt, nagyjából semmi eltérést nem mutat a csirkebőrtől.

Ma rendhagyó módon a Szecsuánblog átevez a gasztroblogok csodálatos világába és ínyenc fogásokkal örvendezteti meg a nagyérdeműt. Vagy valami ilyesmi.

A napokban a helyi szupermarketben járva két szép, megtermettebb varangyot néztem ki a tegnapi vacsihoz.

Bár első ránézésre elég gusztustalan példányoknak tűnnek, bőrük lefejtése után már csak a szép izmos húsuk látszik, amely - s ez a fő - rendkívül ízletes is. Ideát fél kg béka cirka 15 yuanbe kerül, vagyis mintegy 600 forintba. Ez alatt még az élő, bőrös-fejes állat súlyát kell érteni, amiből nyilvánvalóan lejön némi veszteség. A csonttal nagyon nem kell számolni, mivel könnyű és vékony csontozattal állunk szemben ez esetben.

Ahhoz, hogy a hasznosítható húshoz jussunk, előbb meg kell nyúzni a kis dögöket. Ez házilag is megoldható, de érdemesebb a húspult mögött álló szakemberre bízni a feladatot, hiszen neki a rutin miatt ez kb. 2 másodpercet vesz igénybe.
Ha mégis a saját kezünkkel szeretnénk ezt kivitelezni, akkor a módszer a következő: az állat hátoldalán, a nyakánál ejtsünk egy kis bevágást, majd a bőr alá nyúlva egy erősebb mozdulattal húzzuk le a bőrt, mintha csak a ruhát vennénk le kifordítva. Az ideális végeredmény egy csupasz béka, aminek a talpáig le van húzva a bőre. A lábujjak magasságában vagdossuk le az állat végtagjainak a végét, majd a fejet. A fej eltüntetése után hozzáférhetővé válnak a belső szervek, ezek is mehetnek a kukába.
A már lecsupaszított, kizsigerelt csupa izom táplálék valahogy így kell kinézzen.

A béka húsa kellemes, csirkére hasonlít, de annál valamivel szárazabb. A hús puha, könnyen átsül, így ki is lehet rántani. Én ezt tettem tegnap.

A darabokra aprított békát érdemes alaposan megfűszerezni, s egy kicsit állni hagyni, majd jöhet az ízlésnek megfelelő bunda. Kínában nem nagyon lehet zsemlemorzsához jutni, így én lisztes-tojásos bundában forgattam meg majd sütöttem ki. Sütési idő tekintetében csirkeszárnyhoz hasonlítható, kb. ennek megfelelően lehet kalkulálni.

Kínában rendszerint több fogás kerül az asztalra, s noha ebben nem akarom velük felvenni a versenyt, a rizsünk mellé még sonkával megszórt, pirított zöldbabot rittyentettem a vacsihoz.

A kész végeredmény alant. Jó étvágyat! 

Vagyis piac Kínában. Van a közelünkben, mintegy 20 perc  sétára egy létesítmény, ahol tegnap vásárolgattunk. Az itteni szupermarketekben nem kapni kimérős fűszereket, lajiaofen, vagyis pirospaprika-őrlemény pedig egyáltalán nincs, így ennek beszerzése volt az elsődleges cél.

A fűszerek rohadt olcsók, egy nagy zacskó babérlevélért fizettem 1 yuant, s hasonló nagyságrendekbe fáj a fahéj is. Ha már piacoztunk, vettünk fél kiló zöldbabot is (2 yuan), valamint 30 tojást 20 pénzért. Akartam valami élőállatot is vágatni, de csak halakat láttunk egy soron, szárnyasokat nem.

A szupermarketben aztán vágattunk békát. Jó előre utánanéztem, hogy nagyjából miképp varázsolhatom elő a húst az állatból, de erre a tudásra szerencsére nem lett szükség, mert a hentesember nagyvonalúan felajánlotta, hogy megnyúzza ott helyben a lábasjószágokat. Éltünk a lehetőséggel, mert így egyúttal az ölés is le lett tudva. (Ez mondjuk amúgy sem az én reszortom lett volna, a vérengzési képességeim kimerülnek a rovarvilág képviselőinek pusztításában.)

Szóval most a békák a hűtőben pihennek, majd délután lesznek elkészítve. Ha férjemnek is fogára való lesz, akkor sűrűbben veszünk majd, mert én szeretem.

Elég gyakran főzök itt amúgy. Most, hogy van főállású mosogató a háztartásban, könnyebben visz rá a lélek, így cirka minden másnap készül itthon valami.

Egy ideje gondolkodtam bicajbeszerzésen, de megfordult a fejemben a kis elektromos motorka ötlete is. A piarc felé sétálva egy csomó kismotoros üzlet került az utunkba, s az árcédulák alapján egy kevésbé fejlett példányt már 1200-ért haza lehetne hozni, s ebből még egész biztosan alkuldni is lehetne. Nem drága, kérdés, hogy mit tud, meg hogy van-e értelme. 

Kínában érvényes hajtási engedélye egyikünknek sincs, de ha lenne, se mennénk ki az itteni forgalomba, ellenben a kampuszon el lehetne vele gurulgatni, s ez megkímélne egy csomó sétától. Egyelőre talonban hagyom a kérdést.

Ja, igen, az utazás. Ezzel még adós vagyok.

Végül úgy döntöttem, hogy most nem megyünk sehova, mert egy hét elég kevés, különösen, ha abból 3 nap elmenne utazással. Majd a téli szünetben...

Kínát sokan azonosítják a gasztronómia fellegváraként, s el kell ismerni, mindez nem alaptalan kijelentés. Az ország hatalmas, közel másfélmilliárd ember lakja, a számtalan nemzetiség, de maguk a hanok is országszerte eltérő dolgokat fogyasztanak. De Kína kitűnik abban is, hogy még egy-egy szűk közösségen belül is hatalmas változatosságot vonultat fel a fellelhető étkek terén.

Ha a külföldi huzamosabb ideig van Kínában, akkor azért hajlamos besokallni, s nyugati táp után vágyakozni, de egy kínai kirándulás nem rejti magában ezt a veszélyt. Kínában rengeteget és remekül lehet enni, érdemes is a lehetőségeket kiaknázni.

Fengjieben a fűszeres, szecsuani ízeken éltem, míg Xianningben Hubei valamivel visszafogottabb, lényegesen kevésbé erős táplálékaihoz volt szerencsém. Futólag fogyasztottam Hainan szigetének tenger gyümölcseire épülő konyháját is, s még rövidebb időszakokra a szintén tengerparti Zhejiang és a belső, elzárt tartomány, Jiangxi is sorra került.

Miután a kínaiak étkezésének vadhajtásai örök és kiaknázhatatlan témát jelentenek a nyugati olvasóknak, így - kiszolgálva az igényeket - ez a bejegyzés is a furcsaságokról szól.

Nézzük hát, mely étkek voltak a leginkább szokatlannak mondhatók.

Béka

Ez az itthon felettébb érdemtelenül hanyagolt csemege Hubeiben gyakran az asztalra kerül. Igazán különlegesnek nem mondható, de ez az ízletességén nem változtat.

Csirkére hasonlító, kifejezetten finom falat, csak az esetleges idegenkedést kell legyőzni.

Marhafej

Kínában a marha fogyasztása viszonylag ritka. Túl azon, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a kínaiak, ha megtehetik, disznót habzsolnak nyakra-főre, az ország eleve nem bővelkedik az alapanyagban. A szárnyasokkal és a disznóval ellentétben a szarvasmarhatartás helyigényes móka, amiből Kína keleti felén nincs túl sok. A kínai vadnyugaton a hely már adott, de Xinjiang nagy részén inkább homok van, mint legelő, így az ország egyetlen érdemi marhatartó területe az északi Belső-Mongólia, bár a Góbi itt is sokat elvesz a lehetőségekből.

A lényeg, hogy marhahúsban sosem volt gazdag az ország, a mostanság rekordütemben megugró fogyasztást is elsősorban argentin és brazil import elégíti ki.
A marhafej érdekes étek. Erősen elüt a standard kínai táplálékoktól, ennek ellenére - ha lehetőség nyílik rá - érdemes kipróbálni. Sok helyütt nem hozzáférhető, úgyhogy némi szerencse nem árt.

Rizskása

A kínaiak egyik legfontosabb reggelije. Ragacsos, íztelen, kimondottan szörnyű fogás, ráadásul még gusztusosnak sem nevezhető.

Kevés dolgot nem eszek meg, de ez köztük van. Ajánlom elkerülni.

Teknős

Újabb bizarr teremtmény, bár szerintem erősen túlértékelt. A teknős igazán nem finom, s bár ízre ezt is leginkább csirkéhez lehet hasonlítani, a szárnyas nagyságrendekkel jobb.

A teknőstojás ellenben finom, ám ezzel kapcsolatban sem kell túlzó elvárásokat támasztani: a meszes héj hiányát leszámítva egy az egyben megfeleltethető bármelyik madártojásnak.

Medúza

Medúzát Kínában sosem ettem, csak néhány napja, már itthon, hozott alapanyagból. Valljuk be, tényleg bizarr lényről van szó, s szükséges némi kalandvágy meg kíváncsiság, hogy az embernek kedve legyen kipróbálni.
A bevásárlóközpontokban szárítva árulják hatalmas mennyiségben, a megszárított csalánozóba aztán némi áztatással lehet életet lehelni.

Felvagdalva már nem utal semmi a lény szokatlan formájára, ízre pedig egészen kellemes, kicsit tintahalra emlékeztető.

Moszat

Kínában - kezdetben szükségből - igyekeztek minden fogyasztható terméket hasznosítani. Elsősorban ez magyarázza meg a rendkívüli változatosságot, amely a kínai konyha egyik legnagyobb előnye lett. A mindig is túlnépesedett agrárországban a tengeri növényzetet sem lehetett veszendőben hagyni, s ezt nagyon is jól tették.

Európaiként kissé furcsa lehet, de ez inkább mentális gát, mintsem racionális indok. A moszat az egyik legkirályabb zöldáru, szívesen eszem, akárhányszor lehetőség nyílik rá.

Csirkeláb

A mostani magyar generáció már többnyire utálkozva fogadja, de a szüleink jó része még kedvére ette a hazai levesek egyik állandó alkotórészét. Sosem voltam finnyás, így a baromfivégtagokat is mindig megettem.
Kínában e téren teljesen új dimenzió nyílik meg az idelátogató előtt: a csirkeláb nemcsak része a táplálkozásnak, de közkedvelt és elsőrangú nassolnivalóként is szolgál.

Itt hajlamos vagyok elismerni, hogy nyugatiként valószínűleg keveseknek jöhet be ez az étel, de ha otthon is megeszitek, érdemes próbát tenni.

Feldolgozott termékek

Bizarr vagy legalábbis szokatlan ízek terén a készen vásárolható bolti cuccok sem fukarkodnak. A chipsek közt előfordul uborkás (ez nagyon tré), paradicsomos (ehető) és citromos is. A napraforgómag, melyet megpörkölt formában ugyanúgy élvezettel fogyasztanak, mint itthon, előfordul legalább 4-5 ízben, közöttük nem egy édes.
Kínában van csokis és epres sajt is, ahogy a popcorn is kapható ezekkel az aromákkal dúsítva.
Lelkesedéstől függően érdemes lehet kipróbálni őket, a siker nem garantált.

-----------------------------------

A kínai gasztronómia tényleg kivételes. Ha az otthoni példák el is riasztottak valakit, nem szabad feladni, az autentikus ízek gyökeresen mások. Kínában járni és kínait nem enni annyi mint nem is járni Kínában. A fenti szokatlan dolgok mellett a standard kínai ízek korántsem riasztóak vagy furcsák, s a változatosságnak hála még a legkényesebb gyomor is talál kedvére való helyi kosztot. Kínában enni jó. Ez egyszerűen nem lehet vita tárgya.

Írtam már korábban a Kínában fellelhető furcsa nassolnivalókról. A legkülönbözőbb aszalt gyümölcsök mellett, az uborkás chipseken át a csirkelábig mindenfélét lehet kapni.

Hubeiben népszerű csemege a béka, így aztán a piac ezen szegmenséből sem hiányozhat.

Továbbra is csirkeízű.

Vajon mi látható az alábbi képeken?

A: Wuhani kisállatkereskedés

B: A wuhani állatkert terráriuma

C: Egy wuhani szupermarket húsáru részlege

Immár Xianningben vagyok, ahol sikerült egy nagyon elsőrangú ebédet lebonyolítani. Még béka is került a tányérra, amit eddig sosem ettem. 
Teljesen jó amúgy, de semmi extra, egy az egyben csirkeízű.

Sajnos a képeim ritka vackok lettek, pedig ezúttal érdemes lett volna szépeket csinálnom.

Rákocskák fenn, egészen mennyei hal lenn.

Terülj, terülj asztalkám!

És végül a béka. A bal oldalt kilógó kis daraboknál látni rendesebben. Kicsi csont, kicsi hús, teljesen kellemes íz. Beindult a nyálelválasztásotok?