Ma villámgyorsan lezajlott a turizmus szakosok vizsgája. Jó, eleve nem volt hosszú a teszt, mindössze 30 kérdést pakoltam bele, de becsületükre szóljon, hogy nem is húzták sokáig az időt a kitöltéssel. Még az utolsóként távozó leány is végzett kevesebb, mint 40 perc alatt.

Amúgy meglehetősen könnyűre sikerült, bár ahogy elnéztem egyik-másik beadott művet, ennek ellenére sem valószínű, hogy lesz köztük tökéletes.

Most épp a MICE-os csoport vizsgakérdéseit készítem, nem túl nagy lelkesedéssel, de így jár az, aki az utolsó pillanatra halogatja a dolgokat.


Már meglehetősen unom ezt a félévet, bevallom. Szerencsére a mostanin kívül már csak 5 hetet kell tanítanom. Már mennék Xinjiangba. 

A félév során vitt két osztályom vizsgáknak néz elébe a jövő héten. Ez még nem a szemesztervégi feladat, de miután muszáj a teljes pontszámuk 30%-át másképp összekalapozni, ezért ezúttal módosítottam az értékelési módszereimen.

Bár mindig volt valamiféle ajánlás, hogy az órai, évközi munkájukat is vegyem figyelembe, ezt sosem tettem meg. Most sem nagyon tudnának mit tenni, ha a saját fejem után mennék, de nem volt kedvem újfent megindokolni a saját elképzeléseimet meg amúgy is rendes volt a közvetlen felettesem mindenben hozzám, szóval legyen meg az örömük.

Tehát, ahogy mondtam, a szemeszter során begyűjthető max. 100 pontnak 70%-a származik majd a végső vizsgákból, amiket előreláthatóan június 21-én fogunk lebonyolítani. A maradék 30%-ot elvileg a jelenlét, órai munka, házi feladatok kellene, hogy kitegyék, de a hiányzásokat másképp kezelem (két eset indokolatlanul is rendben van, a harmadiktól az egész félév bukta), házi feladatot meg továbbra sem szeretnék adni. Ezért kettőbe bontottam ezt, 15%-ot az órai aktivitásra kapnak - ami azzal is jár, hogy a megfelelően teljesítő egyedek nevét feljegyzem, akárcsak azokét, akik valamiért nagyon nem aktívak -, 15%-ot pedig a jövő héten megírandó szemeszter-közepi vizsgára (angolul a mid-term valahogy értelmesebben hangzik).

A júniusi és a mid-term is teszt lesz A, B, C és D válaszokkal, ami egyúttal könnyű nekik is, mert hasonlóakhoz vannak szokva, másrészt könnyű nekem is, mert a javítás sokkal hamarabb megvan így.  Miután mindkét teszt hasonló lesz, így legalább szerezhetnek némi benyomást arról is, hogy a fontosabb vizsgán mire számíthatnak majd.
Nem tervezem egyiket sem túl nehézre, s igyekeztem a könyveik praktikusabb, való életben használható dolgaira fókuszálni jobban.

Kedden így hát vizsgáztatok. A tapasztalatokról pedig majd beszámolok nektek.

Ma is szépen mentek a vizsgák egymás után, jött az első csapat, majd utánuk a második is.
Említettem, hogy egyre kevésbé bukdácsolnak, ahogy telik az idő, de azért ez nem jelenti azt, hogy ne akadna már ilyesmire példa.

A második csoportból volt egy leány, aki nem ütötte meg a mércét. Valamit nyökögött, de egyértelműen nem készült fel. Ő volt az egyetlen aznap, így a többieket elengedtem, a diáklányra pedig az utolsó esély várt a két tétellel.

Ekkor jött azzal, hogy előtte hadd mondjon valamit. Hogy nem nagyon tudott felkészülni, mert otthon volt másfél hétig a nővére esküvője miatt, hogy tavaly megbukott három tárgyból, s most azokra készült, és hogy az egész szitutól teljesen függetlenül hozott nekem ajándékot. Elő is varázsolt a zsebéből két doboz füstölnivalót, de természetesen nem fogadtam el.

Miután nagy nehezen sikerült eljutni odáig, hogy húzzon tételeket, a felkészülési idő alatt csak szipogott, majd utána se szólt róluk semmit, csak a 60 pontjáért könyörgött.

Kicsit sajnáltam, de inkább kényelmetlen volt a helyzet. Jobban tolerálom, ha tudomásul veszik az eredményt - különösen, ha ennyire nyilvánvaló, mint amikor elkezdenek kérlelni. Ez egyrészt hasztalan, másrészt meg nem annyira jó érzés.

Hogy a cigis ötlet honnan pattant ki a fejéből, azt nem tudom, de még ilyen élményem sem volt. Remélem, nem is lesz.

Sajnos a múlt héten kissé elhavaztam, így most egyben zúdítok ide egy adagot a vizsgákról.

A bukások száma még egészen kezelhető eddig, mindössze 11-en ismételnek eddig, a cirka 100 diák közül. Az arány egyre javul, ahogy rájöttek arra, hogy bizony meg lehet bukni, s időnként nem is csak a nagyon gyenge tanulóknak.

Múlt héten történt még, hogy a legjobb osztályom sorra kerülő darabjából hárman is elvéreztek, de a maradék öten sem lehettek büszkék magukra. Csak egy legény volt, aki tisztességesen felkészült, de sajnálatosan ő sem ért el túl magas pontszámot, miután az ő produkciója meglehetősen rövidre sikerült.
A meglepetést mégsem ő okozta, hanem egy másik srác, az egyik legjobb diákom. Én nem annyira lepődtem meg az első fél perc után, de neki eléggé fennakadt a szeme, amikor kiderült, hogy nekifuthat az utolsó esélyt jelentő két topiknak. Miután ezekben sem volt meggyőző, megbuktattam.

Ebből aztán lett némi értetlenkedés, még az osztályfőnöke is kifejezte az aggályát egy diáklányomon keresztül, de szerencsére a döntés joga az enyém. Minden érintettel tisztáztam, hogy a kielégítő nyelvtudás nem elegendő. A legény egyértelműen nem készült fel. Ennek ellenére, mivel amúgy tényleg jól beszéli a nyelvet, folyamatosan nyomta a rizsát, csak épp irreleváns vagy nagyon általános dolgokról, amik épp az eszébe jutottak.

Miután egy szóbeli teszt esetében a teljesítmény értékelése mindig szubjektív kissé, így ennek a jogát fenntartom itt is. De azt jó előre közöltem is velük, hogy felkészülés nélkül nem fognak átmenni. Nem tagadom, hogy volt nem is egy olyan diákom, aki jóval rosszabb volt nála. Nem kevés esetben alig értem, hogy miről beszélnek, annyira rossz a kiejtés, s emellé még rengeteg nyelvtani hiba is társul. Mindazonáltal többre értékelek egy abszolút tehetségtelen diákot, aki érezhetően végiggürcölte az előző hetet, hogy magához képest kimagaslóan teljesítsen, s megszerezze a 60-70 pontját, mint azt, aki bele se szagolt az anyagba.

Szóval megbukott, s ezt azóta sem bánom. Annak függvényében meg különösen nem, hogy azóta még jobban készül mindenki, olyan diákot már tényleg nem találok, aki nem tanult volna a vizsgára, legfeljebb a készségeik színvonala tér el.

Egy fiúcskára még kíváncsi leszek. Ő is a legjobbak közé tartozik, egy másik osztályban. Az utolsó néhány órán, amikor már a vizsgára készültünk, egy órára sem készült. Ha ez kitart a vizsga alatt is, ő sem számíthat túl sok jóra.

Tegnap lezajlottak az első vizsgák. Állításommal ellentétben a legjobb csoportom mégsem vizsgázott, ők majd csak hétfőn - bár már félév vége van lassan, az órarendem még nem megy teljesen flottul. Jöttek helyettük egy másik, nagyjából átlagos osztályból.

A leggyengébb csoportom első nyolc vizsgázója került először terítékre. 76 pont felett nem kapott senki, ketten pedig elhasaltak. Első körben négyen, de kettő utólag szépített. A két kiesővel nem tudtam mit tenni. Az egyik érezhetően nem készült fel, össze-vissza beszélt és azt sem vitte túlzásba.
A másikat sajnáltam. Bizonygatta is, hogy készült, meg mutatta a kis füzetét is, ahol szépen ki voltak dolgozva a tételek, csak épp a fejébe nem mentek bele. Állítása szerint hiába próbálkozott, nem bírta megtanulni. Tényleg sajnáltam, de egyetemen azért ennyinek mennie kéne.

A második osztályban tíz ember örvendeztett meg az előadásával. Első körben hárman nem ütötték meg a mércét, de másodjára mindenki átment. Akadt egy 98 pontos kislány is, ő tényleg szépen felkészült.

18-ból 2 eddig egész jó arány. Kellett hozzá azért az is, hogy jóindulatú legyek. Akinél éreztem, hogy tényleg tanult rá, azt átengedtem, még ha elég kutyaütő módon is sikerült az előadása.

Más. Jövő héten, 23-án este megint lesz egy összkülföldi karácsonyi buli, ugyanaz, mint Xianningben, Hubei tartomány külföldiekkel foglalkozó hivatalának szervezésében. Valami koncert, nem is buli, s ahogy akkor, úgy most sem érdekel, így ezt passzoltam.
Rá következő napon viszont az iskola is tart nekünk egy ebédet az éves munkát értékelendő. Ez már jobban megmozgat (enni szeretek), úgyhogy csütörtök délután majd odamegyünk, s remélhetően rengeteg finomságról készíthetek képeket.

25-én, pénteken aztán útra kelek Dalianbe doktorkodni, de erről is lesz majd szó részletesen.

Holnap kezdődik a vizsgaidőszak.

Legalábbis nálam. Hivatalosan csak a félév utolsó hetén kerül rá sor, de mivel az én diákjaim szóban kell, hogy teljesítsék a követelményeiket, így valamivel hamarabb belekezdünk, hogy jusson mindenkire idő.

Két osztályom első néhány szerencsés tanulója kezd holnap, remélhetően sikeresen. Az egyik adag a kedvenc osztályomból való, velük nem hiszem, hogy lesz gond - a másik viszont pont a leggyengébből. A kontraszt éles lesz, attól tartok.

Remélem, nem bukik senki, de ez nem rajtam fog múlni. Már kezdtek variálgatni is a héten, többen is írtak, hogy nem lehetne-e másik időpontban, valamikor később, de kategorikusan elzárkóztam ettől. Egyrészt maguk választották ki az időpontokat, másrészt kezdtek volna neki hamarabb a felkészülésnek.

Az első eredményekről majd holnap beszámolok.