A pekingi tartózkodásom utolsó előtti napján meglátogattam a város állatkertjét. Valamiért élemedett korom ellenére még mindig nagy élményt nyújtanak ezek az intézmények. Pekinggel maradéktalanul nem voltam elégedett.
Lássuk részleteiben.

Maga az állatkert könnyen megközelíthető, a 4-es metró Beijing Zoo/Dongwuyuan állomásán kell leszállni, ami közvetlenül a déli kapu előtt rakja ki az embert.
A belépő is olcsó. Szezonban pár yuannel drágább, de ott jártamkor mindössze 15 kínai pénzért vesztegették a jegyet, amire még rámehet 5 yuan a pandaház meglátogatására, illetve e kettő kombinálva 19 yuanbe kerül. A pandaházas belépő már benn az állatkertben is megvehető az oda vezető kapunál.

Az állatkert környezete szép. Tele fákkal, parkokkal, s hatalmas, fél nap egész biztosan kell a teljes bejáráshoz, nekem csak 4 órám volt zárásig, így mindenhol nem is voltam. Irányjelző táblák sűrűn vannak, de nem elég sűrűn, s mivel rendszerint elég nagy az átjárhatóság minden irányban, így elég könnyen el lehet keveredni, s kihagyni részeket.

A 36 fokos hőség sem javított a benyomásaimon. Túl azon, hogy ebben a melegben kissé nehezebb is kutyagolni, rengeteg állat is úgy gondolta, hogy inkább elbújik, s nem jelenik meg a kifutókon. Normálisabb helyeken ezt azért meg szokták úgy oldani, hogy a házak belsejéből is rájuk lehet nézni, de Pekingben ez az opció elég korlátozottan áll rendelkezésre.
A pandaházakban mindössze három állatot láttam, őket is az egyik ház belsejében. Aki még nem látott pandát, annak így is nagy élmény lehet, de Chongqinghoz vagy pláne Chengduhoz nem lehet hasonlítani.

Bár a pandák tartási körülményei még nem rosszak, rengeteg állat sínylődik eléggé lepukkant, apró helyeken. Pekingtől ennél többre számítottam, még Wuhanban is jobb a helyzet, Chongqingban meg isteni ehhez képest.

Nem voltam a legjobb hangulatban, s kifejezetten morcos is lettem a fentiek miatt, de aztán két ázsiai elefánt egy kicsit megnyugtatott, a park akváriuma meg végképp helyretett. Ez külön belépős, nem is olcsó, 150 yuanbe fáj, viszont a cápák, delfinek és fókák mellett még belugákat is tartanak, ami hatalmas élmény volt. Időbe telt, mire rájöttem, hogy nem gyerekek visítoznak, hanem ezek a kis cetek adják ki a sikolyszerű hangokat. 

Kicsit nagyobb kedvvel folytattam az utam az akváriumból kikeveredve, s a benti klíma után némiképp komfortosabbra hűlve. Időközben egyes állatok is előbújtak, amikből előzőleg nem látszott semmi.

Összességében így sem nyűgözött le a hely, így, hacsak nincs jobb lehetőség pandákat nézni, nem feltétlenül javaslom a vizitet. Ennél sokkal jobb állatkertek akadnak Kínában is.

Képek a galériában lejjebb.

Az állatkertben jártam-keltemben természetesen feltűnt a helyieknek a külföldi mivoltom. Páran hellóztak, de főleg inkább csak bámultak meg egymás közt pusmogtak.

Volt azonban egy fiatal apuka, cirka 25 körüli, pár éves kislányával az oldalán haladt velem szemben, aki már látótávolságból rákezdett bőszen, hogy teljes angoltudását bemutassa. Hello! Hi! Good morning! - szólt felém a kora délutáni séta közben. How are you? - tette még hozzá, amikor melléjük értem. Egy hi-jal meg egy fine, thanks!-szel leszereltem, majd mentem tovább.

Már elhagytam őket, amikor immár kínaiul nyomta. Bai, meinü!* (Viszlát, szépség!). Akaratlanul is mosolyogtam a dolgon, mialatt eközben épp egy nála valamivel fiatalabb hölgy került velem egy vonalba, a feleség, aki rám meglehetősen morcos fejjel nézve kiabált feléje fenyegetően: Wo zai zhe'er! Wo zai zhe'er! (Itt vagyok! Itt vagyok!)

Akkor már konkrétan a röhögés visszafojtásával küzdöttem. Remélem, azért nagyon nem lett szegény pasi megruházva.

________________________________________________________________________

* A meinüt amúgy használják nyakló nélkül. Nem csak ilyen esetekben, hanem teljesen függetlenül az illető küllemétől, vagy a róla alkotott benyomástól. Az eladónők majdnem mindenkit meinünek hívnak, vélhetően forgalomgenerálási okokból.

Wuhan állatkertje a város hanyangi részén található, közvetlenül a vízparton, nyugatról a Moshui, míg keletről a Xiaoma tavak partján. Metró egyelőre nem vezet a környékre, ahogy egész Hanyangban nincs, de az épülő, s két részletben, idén illetve jövőre átadásra is kerülő négyes vonal közvetlenül érinti majd. Jelenleg talán legegyszerűbb az egyes metró Chongren állomásán leszállni, s onnan a 622-es busszal megközelíteni. A hatodik megálló, a Dongwuyuan (állatkert) a befutó.

A park bejárata még a Xiaoma tavon túl (vagy innen, ahogy nézzük) fekszik, így elég szép sétával lehet elérni a kifutókat. A chongqinginél lényegesen kevésbé modern helyről van szó. Az állatok nagyobbik része még régi, betonborítású ketrecekben sínylődik, de vannak jelek, hogy ez változni fog. Erre utal több, már kész, új kifutó, s az is, hogy az állatkert egy része le van zárva, s most is épülik.

Ha valaki nem fanatikus rajongó, akkor sokat nem veszt, ha kihagyja ezt az élményt. Se különlegesebb, ritkán fellelhető állatokkal nem kecsegtet a park, se nem igazán szép. Érdekessége viszont a bejárat közelében lévő cirkuszi rész, ahol medvék, majmok, kutyák, de még tigrisek is szórakoztatják a nagyérdeműt. Ízlés dolga, hogy ez kinek mennyire jön be, nekem személy szerint nem, de a kínaiaknak a jelek szerint nem is kicsit.

Zárásként néhány jobban sikerült kép a bentlakókról, s a tavakon át látható Hanyangról.

A bejárat előtt kisebb zsibvásár, a túloldalt épp bontják és magasházakkal épülik tele. A pillér a négyes metrót tartja majd (fenn), az állatker bejárata (lenn)

A Xiaoma tavacska, túlpartokon a város (fenn és lenn)

Kőhajó a tavon (fenn), túlpart és libák (lenn)

További szárnyasok a tavon (fenn), aranyhalak egy kis állatkerti tóban (lenn)

A futómadarak helyét már szépen megcsinálták (fenn és lenn)

Ez még mindig a Xiaoma (fenn), de ez már a nagy, Moshui névre hallgató állóvíz (lenn)

Az elefántok és az orrszarvúak elhelyezése már nem annyira rózsás, de még a jobbak közül való

A medvék is ilyen felemás körülmények közt vannak 

A tigrisek amúgy mutatós helyét műanyag palackok rondítják (fenn), az oroszlánok elhelyezése is rendben van (lenn)

Csak két szem panda él Wuhanban, s ők sem akartak kimenni a szabadba (fenn), a flamingók nagy csapata igazán mutatós (lenn)

A felnőttbelépő 30 yuanbe fáj, a gyerekeknek egy huszas.

A bájos kis szőrmókok persze leginkább csak zabáltak. Ilyen diétás menü mellett ez nem róható fel nekik, szinte az összes éber pillanatukban esznek. Azt viszont roppant ügyesen.

A hüvelykujjuk egészen majomszerű, befelé fordítható, így könnyedén lefejtik a bambuszleveleket. Mikor már elég van a markukban, egy kicsit megsodorják őket, majd a komótos rágcsálás jön. Így energiatakarékos.

---

Chongqing állatkertje mindenképp megér egy vizitet. Csak emiatt senki ne keresse fel a várost, de ha már a környéken jár, érdemes beugrani.
A felnőtt belépő szezonon kívül 20 yuant kóstál, szezonban (pl. február 1-től, vagy az októberi nemzeti ünnep alatt és nyáron) ez megemelkedik 30 yuanra.

A helyszín könnyen megközelíthető, a kettes metróvonal Dongwuyuan (állatkert) megállója pont a főbejárattal szemben tesz ki.

Maga az hely roppant szellős és szépen konstruált. Rengeteg a park és rendben is van tartva. A kifutók elsöprő többsége is át van építve, s így modern, tágas helyen élnek a bennlakók. Egy-két helyen fellelhető még a régi rácsos, apró ketreces megoldás is, de ezek felszámolása is csak idő kérdésének tűnik.

A kert fő attrakciói a pandák. Egy egész külön részlegen, közel 10 kifutóban csak pandák vannak, egyik-másikuk egészen megdöbbentően közel, majdnem karnyújtásnyira az emberektől. Mindössze egy árok tartja odabenn őket, így a nézelődést nem gátolja semmilyen tereptárgy.

A pandákon túl felettébb látványosak az elefántok is: jártam már pár állatkertben az évek során, de nem rémlik, hogy ekkora agyaras hímet valahol is tartottak volna. 
Rengeteg a majom is, szerintem messze ez a csoport volt jelen a legnagyobb fajgazdagsággal. Az emberszabásúak mellett számtalan makákó, mandrill, selyemmajom, bőgőmajmok, Madagaszkár makijairól nem is beszélve.

Hogy a másutt ritkán kiállított fajokról szóljak még: az állatkert büszkesége többek közt a dél-kínai tigris is, amely a vadonban már majdnem biztosan kihalt, legfeljebb fél tucatnyi fordulhat elő.
Látványos a madárház is, s a tavacskák is felettébb hangulatosak.

További pozitívumok: az összes tábla kétnyelvű, a mellékhelyiségek gyakran és megfelelő állapotban vannak jelen, az állatkert tiszta.

S akkor, ami nem tetszett. Kicsit túlzásokba estek a parkosítással. Persze megértem, hogy Chongqingban minden zöld jól jön, de ennek az is a következménye, hogy az állatkert bejárása egy emberes túra. Sok a holttér, ahol nincs semmi (szép növényzet padokkal igen, de állatok nem), s az irányjelző táblák sem mindig egyértelműek. Ha azt az elvet követed, hogy mindent bejársz, nehogy kimaradjon valami, akkor rendesen el fogsz  fáradni. Javítana a dolgon sokat, ha nyilvánvalóan jeleznék, merre nincs már több kiállítás, s illetve ha van, mi az, érdemes-e miatta egy fél kilométert lenyomni.

Összességében így is nagyon pozitív élmény volt, ha erre jártok, nézzetek be.