No, végre elértem a fotós kollégát, úgyhogy itt még pár kép a múlt hét keddi eseményről.

Az ajándéknak mindig örül az ember, különösen ha egyáltalán nem számít rá.
Az angol fesztivál alatt is ért meglepetés, noha az egész idő alatt résztvettem a szervezésben, mégis sikerült előttem titokban tartani.

Némi csúszással indultunk a tervezett fél 7-es időponthoz képest, aztán hét előtt pár perccel mentünk ki a színpadra megnyitni az ünnepséget, hogy ezt követően azonnal vissza is menjünk az első műsorszámot előadni.

A dal kétharmada felé jött fel két felsős másodéves, s egy-egy nagyon mutatós virágcsokrot nyomtak mindkettőnk kezébe.

Az enyémben még egy kis kártya is lapult.

Na, ez is megvolt. A műsorszámunk alatt marha ideges voltam, de legalább nem látszott rajtam. A dal első felében viszont mindkettőnk hangja borzalmas volt, a végére már kissé normalizálódott szerencsére.

A műsorvezetés ment rendesen, abban legalább nem volt hiba. Képeket nem tudtam csinálni, csak Mingchun videózta le a produktumot, illetve egy ízben a konförálásból is sikerült valamennyit megörökítenie. Utóbbit ízelítőnek megmutatom, az előzőből csak néhány pillanatképet.

Jó volt, jól éreztem magam, de egy kissé zavaró volt, hogy nyár van, s az egész show első felében még fenn volt a nap, s mindent tökéletesen láttam. Az éneklés alatt is ugye, mivel mi nyitottunk is egyben. 

A plakáton a dátum múlt hét szerda, de elvileg akkor is lett volna, ha nem veri el az eső. Úgy látszik, ez már marad így.

Ma 35 fok volt, odakinn meg lehetett dögleni. Az osztályokban és idebenn szerencsére van légkondi, s az előrejelzés szerint holnapra már mérséklődik kissé a helyzet: csak 28 fok lesz. Mondanak ugyanakkor esőt is, ami nem lenne annyira szerencsés.

Alapból nem zavar, van esernyő, meg ha meg találnék ázni se dőlök a kardomba az elkeseredéstől, de a feszkó miatt problémás lehet. Tavaly ősszel a kulturális bizbaszt is el kellett tolni egy nappal az eső miatt, s állítólag a legutóbbi angolos mulatság 15(!) napot csúszott az időjárásnak köszönhetően.

Szóval jobb lenne, ha a csapadék most kissé takarékra tenné magát a napokban. Emiatt az is felmerült, hogy a ruhát mégsem hozom el, csak este, különben félő, hogy potyára történne, s akkor tejelhet a suli feleslegesen. Hát, majd meglátjuk. Talán Fortuna kegyes lesz az idén.

Holnap este elruccanunk karaokezni Mengsivel és Chengennel. Sanyaban már volt szerencsém egyszer ehhez a szórakozáshoz, de itt még nem. Remélhetően jól fogjuk magunkat érezni majd, s a lehetőségekhez mérten (nem a legideálisabbak a termek fényviszonyai) igyekszem majd fotózni is egyet-kettőt.

Ma is volt itt Chengen amúgy, gyakoroltunk egy keveset, meg főleg inkább röhögcséltünk. A dalon már nem nagyon van mit csiszolni, az átkötő szövegek is rendben vannak, pedig még van vagy két hetünk az eseményig.

Azt még ugyan nem egészen tudom, hogy miképpen fogok a szép ruhámban menni, merthogy a földig ér több rétegben. Ha emelgetés nélkül nem lehet benne mozogni, akkor az elég erősen le is fog korlátozni, de ez nem is feltétlenül rossz az esetemben.

Az azért kissé aggasztó, hogy csak a show napján jutok majd hozzá, úgyhogy sokat gyakorolni nem fogok benne, de bízom benne, hogy hasra nem fogok esni nyolcezer néző szeme láttára. Chengen azzal nyugtat, hogy a fények miatt úgyse látni őket, csak pár ezer földimogyoró, de azért kétlem, hogy egyhamar hozzá tudnék szokni ennyi ember tekintetéhez. Nehéz az élet.:)

Előrebocsátom, hogy utálok vásárolni. A ruhabeszerzés meg tényleg az egyik legkellemetlenebb elfoglaltság számomra. Tudom, a lányokra ez nem annyira jellemző, legalábbis a sztereotípiák alapján, de ebben konkrétan látok igazságot bőven. Kevés dolog tud kiborítani jobban, mint a próbálgatás, szöszmötölés. Így otthon a csajos shoppingolást mindig is igyekeztem elkerülni.

Most viszont muszáj volt ruhát nézni, s ha eltekintünk attól, hogy az ötödik helyen találtuk meg a kiválasztott darabot, s így egy egész délelőttöm ráment, még aránylag élveztem is.

Ahogy sejteni lehetett, a legtöbb ruci nem rám lett szabva. Az itteni nők zöme már-már krónikusan sovány, meg eleve apró termetű. A cipzáros megoldások így eleve esélytelenek voltak, képtelenség lett volna őket összezárni, még beléjük bújnom is ritkán sikerült.

Végül egy fűzős ruha lett a nyertes. Ez volt számszerűleg a harmadik, ami átalakítás nélkül rámjött, de amint rámadták, s kimentem megnézni, egyértelmű volt, hogy nem kell tovább keresni. Nagyon tetszik, azt hiszem, megfelelő lesz a fesztiválra. Az öltözékemre immár nem lesz panasz.

Ahogy a hallomásokból arra számítottunk, a bérleti díj 500 yuant kóstál egy napra majd, de ezt az iskola rendezi.

Azt hiszem, ezt nyugodt szívvel kijelenthetem már. Hála a kellemesen déli fekvésnek, Fengjieben már legalább egy hete 30 fok feletti értékeket mérnek, ma épp 33 fok volt. Már olykor járatnom kell idebenn a légkondit, s az osztálytermekben is rendszeresen pörög a ventilátor.

Hála a jóidőnek, a ruházkodás is kellemesebb lett, már elég egy poló vagy top, nem kell a kardigán sem. Képzelem mi lehet még délebbre.

A meleg miatt a jégkrémes standok mellett rengeteg az ember, s már jönnek a friss gyümölcsök is. Cseresznyedömping van épp, aminek roppant mód örülök. S szinte fillérekbe kerül.

Van már görögdinnye is, bár ez utóbbi még elég drága, de az ár esik egyre jobban lefelé. A dinnyét a kínaiak amúgy roppant mód szeretik, s ez engem is kellemesen érint, mert hasonlóképpen érzek.

Ma is gyakoroltunk Cheng'ennel, már egész jól megy, de amikor elkezdtünk valami színpadi előadást is kivitelezni, hát az leginkább röhögésbe fulladt.
Legutóbb, a kultúrfeszten ő konferált fel engem, s volt kedves most megjegyezni, hogy annyira remegtem, mintha fáztam volna. Bíztató kilátások, de azért remélem, megoldjuk. Jövő héttől már a dalocskánkat is nyomatni fogjuk a színpadi próbákon (eddig csak a szobámban gyakoroltunk, s a színpadin pedig csak a műsorvezetői átkötéseket), mókásnak ígérkezik. Mindenesetre legalább kicsit szokom a közönséget.

Kezdem érezni már, hogy lassan itt ennek a tanévnek a vége. Alig több mint két hónap, s lejár ez a turnus. Ez részben jó, mert jó lesz már hazamenni, látni az otthoniakat. Hiányoznak.
Másrészt ugyanakkor rossz lesz itthagyni ezt az életet. Nagyon megszerettem. Legszívesebben sosem hagynám el Kínát, nagyon jó itt.