Bocs a csúszásért, de a betegség miatt kihagytam a múlt hétvégét, így most én tarthattam meg Iso óráit is, miután legutóbb volt olyan rendes és végiggürizte ezeket a napokat helyettem. De most már kvittek vagyunk, s újra jobban rá is érek.

Szóval, ott hagytam abba, hogy péntekre rendelt vissza az orvos. A procedúra hasonló volt: először a földszinten jeleztem, hova megyek, s megkaptam az erre utaló papíromat. A fülésznél nem volt senki, így azonnal be is jutottam. Felírta a kamerázást, én pedig lelifteztem a földszintre kifizetni az ezért járó 76 yuant.

Perkálás után megsasolták a füleimet, s ahogy mondtam is, immár nyoma sem volt folyadéknak. Arra még rákérdeztem, hogy mikortól javasolja a repkedést, s elvileg egy hét múlva már garantáltan semmi akadálya nem lesz a dolognak. Hurrá, ez jól alakult.

Oda- és visszafelé is készítettem pár képecskét Bantian metrómegálló környékéről, s egyúttal a kórházról is, ugyanis errefelé élünk. Magyarázatokkal a galériában lejjebb.

Nemsokára megyek vissza a dokihoz, de szerintem csupa jót fog mondani, mert a fülemben érzésre már napok óta nincs semmi oda nem való folyadék. Remélhetően szerencsésen megúsztam a dolgot.

Természetesen majd beszámolok a történtekről.

Örömmel jelentem, már lényegesen jobb a közérzetem, azonban az állapotom még nem az igazi, ami miatt ma kénytelen voltam felkeresni a közelben lévő szakrendelést. De kezdjük az elején.

Még a thaiföldi utazás előtti héten elkezdtem megfázásos tüneteket produkálni, de aztán ebből a kórból már majdnem kilábalni látszottam az indulás idejére. Jött viszont a repülőgép légkondija majd a Pattayába tartó kisbuszunk hűtése, s a még nem teljesen megjavult immunrendszeremnek ez elég is volt, hogy a helyzet újra súlyosabbra forduljon. Nem volt semmi extra gáz, enyhe láz, takony, köhögés, de ez határozottan elég volt ahhoz, hogy ne legyen túl sok életkedvem odaát.
Végül hazarepültünk, s a visszautat követően sikerült a fülemet is bedugasztani. Leszállás után órák teltek el, mire már normálisan hallottam, de valami hallójárati folyadék és enyhe dugulás azóta is érezhető volt.

Akkoriban azért a többi tünet zavart jobban, s így szombaton szereztem is a nyelvsuli melletti gyógyszertárból köhögéscsillapítót meg valami más tablettát is a kórságokra, s még Iso is adott C-vitaminos pezsgőtablettát. Egy órát tanítottam is, mert már nem tudtak volna pótolni, de aztán eljöttem, s holnapig nem is megyek még.

Tegnap már jobban kezdtem lenni, s az ágyból is kikecmeregtem, ahol lényegében egész nap az időt töltöttem addig. A jobb fülem viszont azóta sem akart megjavulni, így ma kénytelen voltam meglátogatni a kórházat. Önállóan eddig először kínai pályafutásom során.

A Bantian Kórház nagyon közel van hozzánk, s normális, átlagos intézmény. Belépéskor regisztráció és kartonvásárlás (egy füzet, amiben a kórházi látogatásokat rögzítik) másfél yuanért, majd irány a negyedik emeleti szemészet és fül-orr-gégészet összevont osztálya.

Egész keveset kellett várnom, majd közöltem az angolul semmit nem beszélő személyzettel, hogy taknyosan repültem, s most szépen eldugult a fülem. A protokollnak megfelelően ekkor megrendelik a szükséges vizsgálatokat, kezeléseket, amikért fizetni kell a földszinti pénztárban. Miután ez kész, lehet visszamenni.

Vissza is mentem, ahol szépen megkamerázták a füleimet. Sosem láttam még a dobhártyámat, s nem is feltétlenül ragaszkodtam volna hozzá, de annyiban mindenképp örülök, hogy láttam, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy ép és semmi baja egyiknek sem. A hallójáratot borító szőröcskék ritka gusztustalanok, most már ezt is tudom.

Mivel az előírt második vizsgálat csak dobhártyasérülés esetén lett volna aktuális, így az kimaradt, s a procedúra végén visszaadták az árát. Így a vizitért és a kamerázásért cirka 80 yuant, vagyis olyan 3500 ft-ot fizettem.

A két dobhártyám, cukik ugye? Az egyik képen látszik a fülben lévő folyadék, ha hozzáértő szem figyeli (fenn),
a vizsgálatkérő és diagnózis tartalmazó lapocska, amely kimondja a középfülgyulladás tényét (lenn)

A kamerázásból megállapítást nyert, hogy középfülgyulladásom van, a jobb fülemben folyadékkal, a bal rendben van. Az előzőleg itthon elvégzett Valsalva manőveres tesztelés alapján ez sejthető volt sajnos.

Kaptam orrsprayt, amitől remélhetően szépen elmúlik majd a duzzanat és átjárható lesz az orrüreg és a hallójárat közötti csatorna. Ugyancsak kaptam antibiotikumot és egy meglehetősen undorító ízű, meleg vízben oldandó és naponta háromszor felhörpintendő port is. A gyógyszerekért is nagyjából 80 yuant fizettem, így összesen 160-ba került a kirándulás. Három nap múlva mehetek vissza.

Remélem, hamar elmúlik. Szerencsére nem fáj. Ha a teljes gyógyulás előtt kell menni Belső-Mongóliába (amit még nem tudok), akkor muszáj lesz vonatoznom.

Időközben kiderült, hogy a Wuhanban elvégzett orvosi vizsgálatosdi csak az új FEC-hez kellett, a tartózkodási engedélyhez még kell egy másik, amit mindenképp itt helyben kell elvégezni.

Így aztán ezért ma reggel az ala'eri kórházban voltunk egy viziten, ahol megcsinálták ugyanazt, mint Wuhanban. Ezúttal legalább már nem az én kontómra.

A hozzá nem értés azért már kiütközni látszik, nem véletlen, hogy a wuhani kollegina annak idején annyira meg lett dícsérve a blogon. Hát, remélhetően azért sikerül levezényelni mindent időben.

No, hol is kezdjem?

Az volt, hogy tegnap nagyon szerencsétlenül sikerült legurulnom egy lépcsőn (még csak nem is azon a hosszún), aminek következtében felrepedt kissé a bőröm is és összevéreztem mindent. Az esés némi elszédülés következménye volt, valszeg leesett a vércukrom, mert mostanában elég keveset eszek. Így épp tegnap az eset idején még éhgyomorra voltam kb. fél 1-kor.

Amikor éreztem, hogy kezdek elgyengülni, még próbáltam kapaszkodni, de aztán az izmocskák a karjaimban is megadták magukat. Konkrétan a sebesülés körülményeiről nem tudok mit mondani, az úgy kissé homályos, s egészen addig nem is tudtam, hogy ez van meg vérzek, amíg már pár markos tesis kolléga be nem hozott az ágyikómba.

Nagyon megijeszthettem őket, mert nem sokkal később jött a mentő, amire hordágyon akartak elcipelni, de két kolléga támogatásával saját lábon is ment.

A kórházban aztán végeztek rajtam koponyaCT-t, majd egy másik doki kimosta, fertőtlenítette s összevarrta a sebemet. A szemöldöktől kissé kijjebb van a haj felé, ha marad is valami nyoma, a hajam úgy is takarni fogja. Viszont most van egy nagyon buta kötés a fejemen, plusz a véres hajamat is meg kéne mosni, csak nem tudom, hogy vitelezzem ki anélkül, hogy a sebet is összevizezzem, amitől szigorúan óvtak.

Máskülönben jól vagyok, mire összevarrtak, addigra a testem is helyrejött a fekvéstől, nem szédültem tovább. De tudtam én ezt már az elején, csak pihenni kellett volna hagyni...

Kaptam gyógyszereket is, ez össznemzeti mánia lehet itt. Egyiket napi 1x, másikat napi 2x.

Amikor beértünk, a kolléga, miután felvették a legfontosabb adataimat meg határoztak a szükséges vizsgálatok felől, a kasszánál befizetett 260 yuant, hogy utólag ezt még kellett-e toldozgatni, azt nem tudom, de a CT meg a sebvarrás biztosan benne volt.

Cserébe a sérülésért, tegnap meg ma nem tanítok, ez is valami. Jövő héten szerdától, 5-től meg egészen 16-ig szünet lesz, mert az alsós és felsős végzősök írják a végső tesztjüket. Max. szerdán kiszedetem a fejemből a varratot, úgyhogy a szünetre már remélhetően teljes erőbedobással készülhetek majd.

Most hoztak meg a kórházból, ahol összevarrták a fejem. Semmi vészes. Most pihenek, majd ha már teljesen magamnál leszek, írok.