Miután a helyzet nem javult, s a körülmények nem teszik lehetővé, hogy kivárjam, amíg magamtól helyrejövök, így ma elküldtem férjemet a gyógyszertárba némi piruláért

 Mivel nem tud kommunikálni, így belepötyögtem a telefonjába egy kis szöveget, ami vázolta a szitut.

Nem is volt fennakadás, a nénike elolvasta, majd szépen összecsomagolta az adagot.

Ezúttal is egy hatalmas lórugás jutott, a képen fellelhető adagot napi háromszor szedhetem. Ha nem öl meg, akkor majd jelentezem.

Minden buktató ellenére a kínai bankok összeségében pozitív benyomást keltenek.

8 nap múlva indulunk Borneóra, így a gondolatok most már e körül forognak. Van még teendő bőségesen.

Ami a mai bejegyzéssel összefügg,  az a pénz. Írtam, hogy a ringgitbeszerzés nem mutatkozik megvalósíthatónak, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a maláj pénzváltók kénye-kedvének sem leszek kitéve. A helyi gagyi kis Unionpayes logójú kártyát ugyanis lassan Ázsia nagy részén lehet használni.

Az Unionpay kínai találmány, de ellenben a Visa, Mastercard, stb. kártyákkal, a mezei példányai ingyenesek, ezeket vagdalják boldog-boldogtalanhoz az összes kínai bankban. Ahogy arról megemlékeztem, ezeken ráadásul név sincs, s azonnal meg is kapja őket az ügyfél, miután nagy kötegekben sorakoznak az ügyintézők előtt a már legyártott kártyák. Némi csipogtatást, jelszómegadást követően már érvényes is, s ennyi az egész procedúra.

A jelek szerint a Unionpay nem rossz konstrukció a külhonban. Az átváltási árfolyamok kivételesen jók: mindössze 1-2%-ban térnek el a középárfolyamtól, ami gyakorlatilag értelmetlenné teszi a készpénzes valutavaltást.

Annak előnyeit nem kell ecsetelnem, hogy mire jó, ha az ember nem rohangál három és fél heti kirándulás árával a zsebében, így egészen sanszos, hogy ez lesz a befutó.

Az egyedüli hátulütő az ATM-költség, aminek a mértékével még nem vagyok teljesen tisztában, de a mezőgazdaság bankos kártyám esetén a honlapjuk szerint 1%+12 yuan. Erre nem esküszöm, bonyolultabb kínai szövegek olvasása mostanában sem tartozik az erősségeim közé.

Ha ez a díj igaz, az még lenyelhető, különösen hogy azért nem napi szinten tervezem a készpénzfelvételt.

A másik, Bank of China-s kártyámban jobban bízok, hozzájuk majd bemegyek a jövő héten vagy felhívom a callcenterüket.

Egy biztos. Az unionpay terjed. Csak így tovább!

Délután elindulok a reptérre, hogy aztán 18:50-kor elreppenjek északnak.

Elvileg negyed 10-re érek oda, ha a menetrend nem borul. Kontaktom a reptéren vár Dalianben, aztán hotelezés jön.

Holnap előreláthatóan kórházi látogatás és fotózás a program, majd ezután jönnek az előadások. 5 körül már végzünk, úgyhogy ekkor lesz egy kis időm nézegetni és fotózgatni. Remélhetően a helyszín nem lesz túl távoli a központtól.

Hogy úti célom területéről is jelentkezem-e, az a szálláshelyen fellelhető nettől és annak színvonalától függ, de igyekszem azért írni.

A napokban, bár lenne miről írni, nem igazán értem rá. Készülök Dalianbe, sütit sütök, vizsgáztatok, iskolai rendezvényen veszek részt. Kicsit összejött most minden.

Miután holnap elindulok északnak, nem is ígérem, hogy egyhamar utolérem magam, de igyekszem jövő héten belehúzni.

Addig is hadd kívánjak boldog karácsonyt minden kedves olvasónak. Hamarosan jelentkezem.

Tegnap már tényleg a legjobb osztályom jött, de előtte még volt egy kör a csütörtöki átlagos csoportból is.

Utóbbiak egész jól kezdtek, egy leány még 90 pont fölé is jutott, de aztán ketten újrázni kényszerültek, s ott is elvéreztek.

A legjobb osztály nem okozott csalódást, két kivétellel 90 pont felett teljesítettek, egynek még a 100 pontot is megadtam. Rendben voltak, mindenki készült, s amúgy is egész ügyesek.

Ma délután megint ők jönnek plusz debütál egy eddig még nem érintett, relatíve jó osztály is. Róluk majd este vagy holnap.

Miután még két diákom kihullott a hiányzások miatt, meg mert azért szorult is belém némi jóindulat, úgy döntöttem, adok még egy utolsó lehetőséget.

A három elvérzett egyed, meg azok akik a vizsgán normál körülmények között buknának, még szépíthetnek egy második körben.

Mielőtt azt hinnétek, teljesen ellágyultam, gyorsan leírom, hogy ez az utolsó lehetőség nem lesz könnyű. Két tételt kell hozzá teljesíteni, s nem is csak épphogy bukdácsolva - aki idáig jut, annak tényleg rendesen oda kell tennie magát.

Ezek a kvázi pótvizsgák a normál vizsgák után közvetlenül lesznek megtartva, így igazából csak azokon segít, akik azért felkészültek, csak valamiért pont egy nem annyira átnézett tételbe futottak bele elsőre.

Hogy érdemben mennyien tudják majd kihasználni, az kiderül hamarosan. Én így legalább moshatom kezeimet.

Időközben lett néhány új ügynökségi kontaktom, akik elég gyümölcsöző alkalmi munkákkal láthatnak el a jövőben. Persze ez erősen lutri, hisz' meglehetősen kiszámíthatatlanul bukkannak fel ezek a lehetőségek, az egyikről most is pár nap híján csúsztam le.

Mindenesetre ha minden jól alakul, több extra bevételhez juthatok, s ezáltal a büdzsét sem kell feltétlenül annyira szorosra fogni a szünet idejére. Kopogom le, keresek eleget itt, de elég konkrét elképzeléseim vannak a havi megtakarításom mértékével kapcsolatban, amit nem szívesen múlok alul. Túlteljesítés esetén viszont vígabban lébecolok.

A terv így az, hogy egy kicsit hosszabbra veszem a téli program idejét, legalább három hetesre. Noha nem fogom elhagyni Kínát, az elképzelés szerint Yunnanba indulok meg először (valszeg Dali lesz a célpont, de a részletek még változhatnak), onnan Guangxi felé veszem az irányt, majd onnan érem el a három éve megismert Hainan szigetét.
Emígy lesz egy kis kultúra, szép tájak, érdekes vidékek, majd az egész levezetéseként egy másfél hét döglés a tengerparton.

Legalábbis most így gondolom, de elég erősen úgy érzem, hogy maradni fogok ennél a verziónál, legfeljebb apróbb módosításokat fogok eszközölni.
No, de ez még mindig arrébb van, a szünet csak januárt 15. magasságában kezdődik majd el.

Tegnap elfogyott a bagett. Történt ugyanis, hogy a fogyasztható kolbász felhasználásával tegnapelőtt este gyártottam némi paprikás krumplit.

Bagett rendszerint csak a nagy, nemzetközi láncokban kapható, de a legközelebbi Carrefour az Optics Walley főterén van, s a motorka akksija nem volt fullra töltve, így esély sem lett volna megjárni az utat. (Igen, immáron kimerészkedem a forgalomba, mivel többnyire lámpás kereszteződések vannak, amit még itt is figyelembe vesznek, illetve mindkét oldalon 1-2 sáv a kétkerekű járműveknek, amiken ritka az autó, legfeljebb gyalogosokat kell kerülgetni.)

Adná magát a busz, de kevésbé szerencsés időszakban a máskor félórás táv beletelik közel másfélbe, ha bedugulnak az utak.

Alternatíva keresése következett. Auchan is van nálunk, kettő is, de sajnos elég messze. Kilőve.

Valahogy eszembe jutott a Walmart, s ezzel szerencsém is lett, ugyanis a tizenakárhány wuhani üzletük egyike a Carrefourhoz képest kb. félúton van.

Begurultunk mellé, s egyúttal arra is fény derült, hogy a bolt környéke egyúttal a legközelebbi belvárosias rész is, Pizza Huttal, KFC-vel, mindenféle üzletekkel, s belvárosra emlékeztető forgalommal.

A walmartos bagett ráadásul ár-érték arányban is kedvezőbb, nagyobb és olcsóbb. Sajtok, felvágottak is vannak, úgyhogy ezentúl messzebb nem is megyünk ilyen jellegű beszerzőkörútra.

Ízelítőnek pár kép a környékről.

Említésre került már a blogon, hogy Kína divat terén sem igazán követi a nyugati trendeket.

Most például boldog-boldogtalan ilyen, hajtásokra, esetenként virágokra hajaz, vagyis ezeket a csatra csatlakoztatott bizbaszokat tűzi az üstökébe. Elsősorban a hölgyek körében népszerű, de olykor hímnemű egyedeken is fellelhető.

 Ez itt most az én fejemet díszíti, kizárólag szemléltetés gyanánt.

Kicsit durvább verziók is előfordulnak, leginkább nyuszifülre emlékeztető pántok formájában, de ez szerencsére ritkábban.

Ja, és természetesen nem a kisgyerekek jelentik a célcsoportot, az említést sem érdemelne.

Itt ülök a McDonald's-ban, s banknyitásra várok, hogy aztán beszerezhessek az előttem álló úticéloknak megfelelő valutákból. Sajnos mobilról pötyögni most sem könnyebb, így itt most be is fejezem. Legközelebb bővebben is igyekszem majd megnyilvánulni.