A napokban elkezdtem kidolgozni a részletesebb útitervet a téli szünetes nyaraláshoz. Ez egyrészt remek elfoglaltság annak, aki szereti az ilyet (én igen), másrészt nem is annyira haszontalan, hiszen a szállások tekintetében érdemes előre gondolkodni. Nem szeretnék úgy járni, mint két éve George Town-ban meg Krabiban.

Az eddigiek alapján az látszik valószínűnek, hogy elsősorban Sabah-ra fog koncentrálódni az út. Érdekesebbnek tűnik, mint Sarawak, de azért az utóbbi sem marad ki.
A KK-ba való érkezést követően pár napot ott maradunk, a várost bázisként használva, no meg magát a várost is felfedezve. Ezután északabbra, Kudat-ba megyünk, ami ígéretesnek tűnő strandokkal kecsegtet. Pár nap után visszatérünk KK-ba, majd elindulunk a keleti partnak, Sandakan városába. A közelben található orángután rezervátum mindenképp a program része lesz.
Néhány nap után újra KK, majd megindulunk Brunei felé, ahol előreláthatóan beköszönt majd a holdújév. Bandar Seri Begawanban, a fővárosban két éjszakát töltünk, majd tovább nyugatnak, a már Sarawak-ban lévő Miri következik. Bár olajváros, akadnak strandok errefelé is.

Miriből Sarawa székhelyébe, Kuchingba utazunk, s némi időtöltést követően újra Miri, majd KK következik. Utóbbiban töltjük az utolsó három napot, majd felszállunk, s megindulunk Wuhan felé.

Térképen ez így néz ki.

Időközben lett néhány új ügynökségi kontaktom, akik elég gyümölcsöző alkalmi munkákkal láthatnak el a jövőben. Persze ez erősen lutri, hisz' meglehetősen kiszámíthatatlanul bukkannak fel ezek a lehetőségek, az egyikről most is pár nap híján csúsztam le.

Mindenesetre ha minden jól alakul, több extra bevételhez juthatok, s ezáltal a büdzsét sem kell feltétlenül annyira szorosra fogni a szünet idejére. Kopogom le, keresek eleget itt, de elég konkrét elképzeléseim vannak a havi megtakarításom mértékével kapcsolatban, amit nem szívesen múlok alul. Túlteljesítés esetén viszont vígabban lébecolok.

A terv így az, hogy egy kicsit hosszabbra veszem a téli program idejét, legalább három hetesre. Noha nem fogom elhagyni Kínát, az elképzelés szerint Yunnanba indulok meg először (valszeg Dali lesz a célpont, de a részletek még változhatnak), onnan Guangxi felé veszem az irányt, majd onnan érem el a három éve megismert Hainan szigetét.
Emígy lesz egy kis kultúra, szép tájak, érdekes vidékek, majd az egész levezetéseként egy másfél hét döglés a tengerparton.

Legalábbis most így gondolom, de elég erősen úgy érzem, hogy maradni fogok ennél a verziónál, legfeljebb apróbb módosításokat fogok eszközölni.
No, de ez még mindig arrébb van, a szünet csak januárt 15. magasságában kezdődik majd el.

Ma nagyon jó időnk volt, 22 fokra is felkúszott a hőmérséklet, s ezt kimondottan élveztem.
Az előrejelzések szerint a kellemes hőérzet megmarad egész héten, illetve még tovább is, de ami az én szempontomból lényeges: egész biztosan nem fog a fagyhalál kerülgetni vasárnap este.

Ma vettem egy megfelelő méretű hátizsákot, amiben még a laptopnak is van kialakított rekesze, s kényelmesen el is férek benne, úgyhogy éppenséggel vihetek ruhát bőven.

Tudom, hogy mostanában nem a megszokott aktivitással pörgött a blog, de ennek a legfőbb oka, hogy unalmasan teltek a napjaim. A kirándulás miatt egész biztosan felgyorsulnak majd az események, s végre lesz miről beszámolni is.

Elvileg minden szálláson lesz internet, hogy ez a gyakorlatban milyen lesz, az majd élesben kiderül. Előfordulhatnak konzervposztok is, s időnként biztosan csúszásban leszek az aktuális eseményekhez képest is. Mindenesetre reméljük a legjobbakat.

Vasárnaptól a Szecsuánblog délkelet-ázsiai különszáma indul, csatlakozzatok hozzám virtuálisan, s ha kedvetek tartja, olvassátok a posztokat.

A kirándulás körüli agyalás azóta sem csillapodik, különösen hogy most erősen mozgáskorlátozott vagyok, s így jobb dolgom sem akad.

Malajzia mellett (ami azért valószínűleg úgysem jön össze magamat ismerve) belföldi úti célokon kattog az agyam. Abban majdnem biztos vagyok, hogy amennyiben ez a verzió győz, úgy Hainan lesz a végállomás, azonban az odautat szeretném legalább egy 10 napra elhúzni, s az alatt még pár helyen megfordulni. 

Hogy nagyjából egy láncra fel lehessen fűzni a leginkább engem érdeklő vidékeket, jelenleg egy Hunan, Guizhou, Yunnan, Guangxi, Guangdong és Hainan tartományokat felölelő útvonal tűnik a befutónak. A részleteket még ki kell dolgozni, hogy pontosan hol és hová mennék, ez inkább még csak egy elnagyolt elképzelés. Annyi biztos lenne benne már most, hogy Maomingban, a Hainannal szemközti félsziget északi sarkán fekvő tengerparti városkában szívesen látott vendég lennék az egyik tanítványom családjánál.

Yunnan és Guangxi közt adná magát egy vietnami kitérő. Agyaltam ezen is, de több szól ellene, mint mellette. Vízumköteles ország, s az infóim alapján majdnem 400 yuan a belépés ára. Ráadásul akár a Yunnan-beli Kunmingban, akár a Guangxi székhelyén, Nanningban lévő vietnami konzulátuson intézném el, legalább 2 munkanapba telik a megszerzése. Vagy felárral lehet már aznap is persze.
Ha ehhez hozzáadjuk, hogy az érdeklődésem is aránylag mérsékelt az ország iránt, csak az jön ki, hogy a ráfordítást hasznosabban el tudom költeni a határ innenső oldalán.

Az elképzelt körutazás vázlata. A pontok nem szignifikánsak, csak a vonalvezetés miatt lettek beiktatva

Nemrég beszélgettem Yangyanggal, a legutóbbi téli szünet során megismert chongqingi csajok egyikével. Ma már egyetemista, s Chengduban tanul idegenforgalmi menedzsment szakon. Ő is tervez valamilyen nyaralást, egyelőre még nem kiforrott ötletekkel. Hívott velük is, attól függően, hogy ők merre mennek, még ez is lehet a befutó.