Jelentem, a hezitálásnak és a kedves olvasók idegesítésének vége szakadt.
Ezekben a pillanatokban végeztem a foglalással. Január 27-én kelek útra Hongkongból, s február 14-én szállok fel Bangkokból vissza Wuhan felé.

Nem lesznek pandák. Hacsak a szingapúri állatkert nem tart belőlük 1-2 példányt, mert oda jó eséllyel elmegyek.
Most már csak a két időpont és helyszín közötti teret kell betölteni. Egy biztos, megyek. Délre. Délkelet-Ázsiába. Szingapúrba, Malájföldre és a thaiokhoz. Most már nincs visszaút.

Talán még nem unjátok túlságosan az ötleteléseimet, így bemutatom a legújabbat. Erős a gyanúm, hogy ez lesz a befutó, bár nálam sosem lehet tudni.

Miután találtam egészen meghökkentően olcsó áru repjegyeket, s nekem való programokat, kialakulóban van egy délkelet-ázsiai túra képe.

Hongkong, Szingapúr, Malajzia és Thaiföld lennének az új terv sarokpontjai. Malajzia borneói része kimaradna így, s az idő nagyobbik felét Thaiföldön tölteném el, de ez cseppet sem szomorít el.

Ha a feltételek lehetővé teszik, akkor Burma-Myanmar maláj-félszigeti részeire is bemerészkednék, de ez már csak extra lenne, s nem bánom, ha esetleg nem valósul meg.

A program szerint Hongkongig vonatoznék, onnan Szingapúrba röpülnék, majd onnan kisebb megszakításokkal eljutnék a thaiföldi célállomásig. Ott egy kb. 10 napos döglés várna rám, majd Bangkok felé hagynám el az országot, közvetlen járattal Wuhanba. 
A visszaút is képlékeny még, az sem kizárt, hogy Szingapúron keresztül történik meg.

Befolyásolja a helyzetet a téli szüneti munka kérdése. Ha nem melózok, akkor indulhatok 2 héttel hamarabb is, ha igen, akkor csak január 25. fele. Mivel a leállás 40 napos, így az utóbbi verzió is belefér.

Na, hogy tetszik? Ez vagy a dél-kínai körút?

Mialatt lelkesen agyalok a vakáción, s újabbnál újabb ötleteken futok végig, közben a gyakorlatiasság is helyet kapott az elképzelések közt.

Történetesen felmerült egy 10 napos munkalehetőség egy hunani kisvárosban. Egy ismerős melózik náluk, innen az ajánlat, s innen van minden egyéb infó is, ami miatt hajlok rá erősen, hogy elfogadjam.

Az köztudomású, hogy ezek az időszakok a leginkább pörgősek a nyelviskolák életében, hisz ilyenkor a diákok is ráérnek különórákat venni. Szerveznek is dögivel nyelvi táborokat meg minden egyebet, amit csak el lehet képzelni.
Még Fengjieben is meg szoktak jelenni waiguorenek, hogy pár hétig oktassák a helyieket.

A konkrét hely nagyon jónak tűnik. A javadalmazás az efféle munkakörben bevett árazás felső szegmensében van (hogy pontosak legyünk, annak a négyszerese, amivel itt próbáltak meg a privát szférába csábítgatni), mindemellett fizetik az utazást, biztosítanak elhelyezést, s napi háromszori étkezést is.
S ami a dologban a legjobb: a külföldit ellátják kész prezentációkkal, így az órákra való felkészülés semmilyen agymunkával nem jár, csak le kell adni az anyagot.

Mivel ez egy felkapott szakasza az évnek, így az óraszám sem lenne alacsony. Mivel ez alapján fizetnek, ez esetemben határozottan pozitív hír.

A dolog még nem fix, de ha összejön, érdekes tapasztalat lesz. Meg leginkább jó pénz. Kb. 2 havi itteni béremet össze tudnám szedni extraként. 

Meglátjuk.

A kirándulás körüli agyalás azóta sem csillapodik, különösen hogy most erősen mozgáskorlátozott vagyok, s így jobb dolgom sem akad.

Malajzia mellett (ami azért valószínűleg úgysem jön össze magamat ismerve) belföldi úti célokon kattog az agyam. Abban majdnem biztos vagyok, hogy amennyiben ez a verzió győz, úgy Hainan lesz a végállomás, azonban az odautat szeretném legalább egy 10 napra elhúzni, s az alatt még pár helyen megfordulni. 

Hogy nagyjából egy láncra fel lehessen fűzni a leginkább engem érdeklő vidékeket, jelenleg egy Hunan, Guizhou, Yunnan, Guangxi, Guangdong és Hainan tartományokat felölelő útvonal tűnik a befutónak. A részleteket még ki kell dolgozni, hogy pontosan hol és hová mennék, ez inkább még csak egy elnagyolt elképzelés. Annyi biztos lenne benne már most, hogy Maomingban, a Hainannal szemközti félsziget északi sarkán fekvő tengerparti városkában szívesen látott vendég lennék az egyik tanítványom családjánál.

Yunnan és Guangxi közt adná magát egy vietnami kitérő. Agyaltam ezen is, de több szól ellene, mint mellette. Vízumköteles ország, s az infóim alapján majdnem 400 yuan a belépés ára. Ráadásul akár a Yunnan-beli Kunmingban, akár a Guangxi székhelyén, Nanningban lévő vietnami konzulátuson intézném el, legalább 2 munkanapba telik a megszerzése. Vagy felárral lehet már aznap is persze.
Ha ehhez hozzáadjuk, hogy az érdeklődésem is aránylag mérsékelt az ország iránt, csak az jön ki, hogy a ráfordítást hasznosabban el tudom költeni a határ innenső oldalán.

Az elképzelt körutazás vázlata. A pontok nem szignifikánsak, csak a vonalvezetés miatt lettek beiktatva

Nemrég beszélgettem Yangyanggal, a legutóbbi téli szünet során megismert chongqingi csajok egyikével. Ma már egyetemista, s Chengduban tanul idegenforgalmi menedzsment szakon. Ő is tervez valamilyen nyaralást, egyelőre még nem kiforrott ötletekkel. Hívott velük is, attól függően, hogy ők merre mennek, még ez is lehet a befutó.

Közeleg a téli szünet, s így én is egyre inkább azon járatom az agyam, hogy mit kezdjek majd magammal erre az időre. Kína hatalmas, s rengeteg olyan része van, ahová szívesen eljutnék. A lehetőségeket némiképp korlátozza az idő, mivel januárban északon nem annyira barátságosak a hőmérsékleti adatok, s annyira meg nem vagyok mazochista, hogy a röpködő mínuszok mellett járjam be Qinghait vagy Xinjiangot. Ráadásul ez lesz a jövő évre jutó nyaralásom, azt meg azért jobban esik melegben megejteni.

A cél tehát Dél. Kínában ez sem apró, s még azt sem mondhatnám, hogy ne lenne elég látnivaló. Guangxi és Guizhou lélegzetelállító karsztvidékei, Yunnan dzsungelei vagy épp a legutóbb megízlelt Hainan nyugis, pálmafákkal gazdagon szőtt tengerpartja is is kedvemre való. Szempont az is, hogy lehetőség szerint tenger kell, ahol csobbanhatok a habokban, ami viszont leredukálja a sort Hainanra. Part van épp máshol is bőséggel, de Sanyan kívül másfelé nincs elég meleg. Ha maradunk Kínánál...

Malajzia legalább azóta érdekel, hogy majd egy évtizede belefutottam valahol a turisztikai reklámkampányukba. Az amúgy valóban jól csengő, bár tartalmát tekintve nem kicsit szirupos, Malaysia - truly Asia címen futó videók nagyon megragadóak, s ha a valóság nem is ennyire szép, kedvcsinálónak nagyon is megteszik.

Volt több tucat kisfilm, ez már szerintem egy későbbi évadból való, az akkoriakat nem találom 

Nézegettem a lehetőségeket, helyenként egészen olcsó repjegyeket (pl. retúr 1700 yuanért) lehet találni. A hainani kiruccanásnál kétségtelenül drágább lenne egy ilyen nyaralás, de figyelembe véve a távolságokat, s az egzotikumot, egyáltalán nem nevezhető borsosnak.
Egyelőre gondolkozom erősen, aztán majd meglátjuk, mire jutok. A nyaralástervezés - ami amúgy nagyon kedvemre való elfoglaltság - során rendszerint pár tucat dolgot kiötlök, mire a végén sokszor valami gyökeresen másnál kötök ki. Így ezt a maláj ötletet is fenntartással kell kezelni egyelőre.

Mellette szól, hogy magyaroknak vízummentes, a lakosság egyharmada kínai (akik az oktatásban a pekingit tanulják, bár az anyanyelvük általában a hakka), így kommunikációs probléma sem lenne, s nem utolsó sorban az is, hogy Malajziát éppen csak elkerüli az Egyenlítő, s ez egy teljesen új, maximálisan tropikus világot jelent. Kelet-Malajziában (ahová akkor már mindenképp elmennék, ez Borneó északi részét foglalja magában) meg nagyjából mindent dzsungel borít.

Aztán lehet a végén megint Hainanon kötök ki. Majd meglátjuk. Malajzia mindenesetre tetszene, annyi szent.