Az állatkertben jártam-keltemben természetesen feltűnt a helyieknek a külföldi mivoltom. Páran hellóztak, de főleg inkább csak bámultak meg egymás közt pusmogtak.

Volt azonban egy fiatal apuka, cirka 25 körüli, pár éves kislányával az oldalán haladt velem szemben, aki már látótávolságból rákezdett bőszen, hogy teljes angoltudását bemutassa. Hello! Hi! Good morning! - szólt felém a kora délutáni séta közben. How are you? - tette még hozzá, amikor melléjük értem. Egy hi-jal meg egy fine, thanks!-szel leszereltem, majd mentem tovább.

Már elhagytam őket, amikor immár kínaiul nyomta. Bai, meinü!* (Viszlát, szépség!). Akaratlanul is mosolyogtam a dolgon, mialatt eközben épp egy nála valamivel fiatalabb hölgy került velem egy vonalba, a feleség, aki rám meglehetősen morcos fejjel nézve kiabált feléje fenyegetően: Wo zai zhe'er! Wo zai zhe'er! (Itt vagyok! Itt vagyok!)

Akkor már konkrétan a röhögés visszafojtásával küzdöttem. Remélem, azért nagyon nem lett szegény pasi megruházva.

________________________________________________________________________

* A meinüt amúgy használják nyakló nélkül. Nem csak ilyen esetekben, hanem teljesen függetlenül az illető küllemétől, vagy a róla alkotott benyomástól. Az eladónők majdnem mindenkit meinünek hívnak, vélhetően forgalomgenerálási okokból.