A Főnix-hegyi túra az esőre való tekintettel elmaradt, de nem nagyon bántam, mert szívesebben maradtam itthon.
Szombaton aztán nem annyira jó irányba fordultak események. A nappalim megmaradt működő konnektorja (a másik már november elején bemondta az unalmast) fogta magát, s kissé szétolvadt. A két hősugárzót nem nagyon bírja, s oktalan módon bekapcsoltam a rezsót is a sütéshez (a konyhai konnektorról), anélkül, hogy az egyik melegítőt hatástalanítottam volna.

A biztosítékot lecsapta, ez nem is olyan nagy baj, de előbb még szépen elfüstölt. Nem egy mestermű az áramkörök kivitelezése eleve, s a kábelek is nagyon vékonyak, nem ekkora áramfelvételre lettek optimalizálva.
Jobb híján a hálóból előkotortam egy hosszabbítót, s most a fürdőből kihozott vezetéken megy a számítógép és a hűtő.

Mivel a konyhai bemenet alsó része is megadta magát, így a vízmelegítő a hálóba került áthelyezésre. Az egyik hősugárzó is üzemel, azt sikerült a leolvadt konnektor felső bemenetéhez csatlakoztatni, ugyanis az is megúszta.

Ebben a tudatban vártam a hétfőt, amikor is a kedves villanyszerelő szaki kénytelen lesz helyrehozni a károkat. De ez még nem a vége a történetnek. Ma, mialatt a dizájn bűvölése zajlott, valami kopogásra lettem figyelmes. A fülest lekapva láttam is, hogy a konyha és a nappali közt a falból csöpög a víz, fenntről. Kissé át is ázott a fal. Raktam alá egy vödröt, sok szerencsére nem szivárgott le, s tudtam, hogy a zuhanyzással hamar végeznek odafenn.
Kicsivel később a hálóban jártam, s sajnos ott kicsit több víz szivárgott át, egész pontosan van egy gyönyörű tócsa a szoba közepén.
Szerencsére nem folyt rá a padlót leszámítva semmire, de elég durván fest, s így hétfőn kénytelenek lesznek kissé nagyobb munkába fogni a karbantartók. Előre várom.

Ja, és volt itt Mengsi, aki hozott egy adag sült csirkét, amit az édesanyja küldött. Finom is volt. Ugyancsak ő meghívott egy esküvőre, amit örömmel el is fogadtam. Emiatt ugyan pár napot csúszni fog a kirándulás, de legyen ez a legnagyobb probléma.
De sajnos nem ez az. Ugyanis kiderült, hogy Mengsinek nincs személyi igazolványa. Nem egészen ismerem az itteni szabályozást, de ő eddig problémamentesen elvolt nélküle. A vonatjegy viszont ideát névre szól, s így nekem útlevelet, a helyieknek pedig személyit kell villantani a vásárláshoz. Elmondása szerint az anyja már párszor pedzegette, hogy ebben a korban kéne már neki igazolvány, de valahogy eddig elmaradt a beszerzése.
Ennek köszönhetően ő tutira nem fog velem jönni, azt viszont nem tudom, hogy egyedül is elinduljak-e majd.
Még kitalálom.

Kezdjük a dolog kellemesebbik felével. Mai bevásárlókörutamon a pékségben nagyon hívogató sütiket láttam. Normális, finomnak látszó sütiket.
A legtöbb helyi sütemény száraz. Csak tészta, de semmi vagy szinte semmi krém. Elég tré. De ezek... ezek nagyon ízléses, fogamra való cuccok, még ha helyi szinten méregdrágák is. A kis szeletemet 6 yuanért vesztegették (kb. 200 Ft, vagyis azért otthoni pénztárcával nézve nem egy rablás, sőt!), de nem sajnáltam érte a pénzt.

Ebbe a mutatós dobozba csomagolták szakszerűen, így aztán nem is kellett azon aggódnom, hogy szétnyomódik hazafele.

És ilyen maga a termék, jól is néz ki, s az ízére sem volt panasz.

A csirkeláb is roppant népszerű cucc, mint snack is előfordul.Ez itt egy négy darabos csomag, többnyire azonban 1-1 lábat tartalmazó verziókat látni. Európai szemmel nézve talán kissé bizarr, de az íze jó.

És hogy a cím második felét is kifejtsem, így közvetlenül a finom falatok után: csőtörés zajlik épp a bejárati lépcsők mellett az utcán. Irtózatos szarszag van arrafelé, s telepakolták az utat homokzsákokkal a szivárgást meggátolandó. Remélhetően holnapra, mire kikerülök, már megcsinálják rendesen.

UPDATE! Már nincs dugulás, mi több, a bejáratnál semmi nem emlékeztet rá. Járólapszerűség van ott az úton, de sikerült nekik nyom nélkül visszarakni, nincs  ronda új aszfaltcsík.