Tegnap a belvárosban jártunk, mert szerettünk volna vásárolni egy új telefont és egy laptopot is.

A telefon beszerzését elsősorban az indokolta, hogy Vietnámmal együtt új telefonszám is jár majd. Mivel a kínai számomra is szükség van még egyelőre, hogy valamibe a viet SIM-et bele tudjam applikálni, ahhoz új mobil kell.

Kaptam az alkalmon, s akkor már egy jobb telcsit (a bejegyzést erről írom most, s a guglis magyar billentyűzet a telcsit automatikusan Felcsútra javítja, szép...) néztem ki. A Xiaomi már évek óta nagyon erős készülékeket gyárt, s mindezt igencsak jó áron is műveli. Egy bizonyos ár fölé már nem szívesen megyek, ha telefonvételről van szó, így nem (egy amúgy szintén versenyképes díjazású) csúcsmodellre esett a voks, hanem a Mi Max2-re, 1600 yuanért. Ez egy tavalyi telefon, de egyáltalán nincs okom panaszra, nagyon bejön. Ráadásul péklapát méretű, így még nekem is kényelmes rajta írnom.

A laptop elsősorban azért jött, hogy mindkettőnknek legyen, maradtam a Dellnél, s nem is estem túlzásokba. A vételt még az is indokolta, hogy a műszaki cikkek odaát drágábbak, így egyúttal meg is előzzük a bajt, ha esetleg valami megadná magát a közeljövőben.

Ma postán jártam, megérdeklődtem a nem légi szállítás díját. Nem csalódtam, a 20 kg-s csomagot 150 yuanért odahurcibálják a korábban ismertetett időintervallumon belül.

Most már itt majdnem minden elrendezve. Lesz még egy pénzváltós kör, s ezenkívül már csak cuccolni kell. Ja, meg az új gépet otthonossá alakítani, új windows-zal együtt. Mondjuk így, hogy a régi nem döglött meg és nem sürget semmi, még ez sem különösebben frusztrál.