Valamelyik nap kérdéseket kaptam pénzátutalás témában. Mivel úgy gondolom, a téma kifejtős, s a válaszaim akár másoknak is hasznosak lehetnek, a jelenlegi posztban foglalkozom vele.
Csapjunk hát bele.

Kína otthonról nézve tényleg majdnem a világ végén van, így aztán a gyakori ingázás nem túl életszerű opció. Az ide megérkező, itt munkálkodó külföldiek jellemzően évente látogatnak haza, sokan még ritkábban. Így ha valamiért pénzt kell küldeni az anyaországba, az esetek túlnyomó részében nem opció a személyes kézbesítés. Lássuk hát, milyen egyéb lehetőségeink vannak.

Nemzetközi banki átutalás

Na, ezt csak azért említem, mert valóban létezik, de ép elmével aligha használja bárki is. Feltehetően bankok sorozatán megy keresztül a pénz, mire hazaér, s többször is átkonvertálódik különböző pénznemekbe, természetesen a lehető legjobb rátákkal. Lassú is, napok hosszú sorát igényli legjobb esetben is.
Ha a fentiek még nem lennének elég meggyőzőek, a küldésért fizetendő díj is borsos, s bankoktól függően még akár a célszámla kezelője is felszámít némi költséget.
Felejtsétek el!


Western Union/Moneygram

Ez már egy nagyságrendekkel jobb opció lehet. Előnye, hogy gyors (maga a transzfer), ha átjut az ember a papírmunkán, gyakorlatilag azonnal fel is vehető az összeg a célországban. Érdemes  figyelembe venni, hogy yuan befizetés esetén a szolgáltató saját átváltási árfolyamon végzi a konverziót, s ez a ráta nem annyira előnyös. Ergó, dollárban kell a pénzt küldeni, a yuant dollárra váltani a legnagyobb kínai bankokban kifejezetten tisztességes árakon lehet, azonban napi 500 dollár a limit, amit külföldiként átválthatunk. (Ha sürgető és ennél nagyobb összeget kell dollárosítani, úgy érdemes egy kínait magunkkal vinni, nekik egy lényegesen nagyvonalúbb éves keretük van, amit elég nehéz túllépni.)
A pénzküldés díja alkalmanként elfogadható, az viszont már problémásabb lehet, hogy kisebb településeken egyáltalán nem megoldható ezen szolgáltatások használata, de még akkora városokban, mint Wuhan is rengeteg utánajárást igényel. A legfejlettebb helyeken viszonylag gördülékenyen használható.

Belföldi banki átutalás

Nekem személy szerint ez vált be, bár nem minden esetben működhet, de ezt mindjárt elmagyarázom. Ma már a Unionpay-es, átlag kínai bankkártyákat a világ legtöbb országában elfogadják az automaták. Magyarországon az OTP ATM-jeivel kompatibilisek. Magyarán a kínai bankkártyával minden gond nélkül fel lehet venni pénzt otthon (a napi limit 400 és 500 ezer forint között van, s egy-egy tranzakció során legfeljebb 100000 forintot lehet kivenni). Mivel a számlán yuan van, Magyarországon pedig forintot veszünk ki, így történik konverzió, de ezt szerencsére az Unionpay árfolyamán végzik, s nagyon kedvező, gyakorlatilag elhanyagolható a veszteség. További költség, hogy a magyarországi tranzakciós díj miatt százezer forint kivétele után cirka ezer forintnyi kiadással még számolni kell. 
Azonban még ezzel együtt is messzemenően a legolcsóbb módszer mind közül. Na de mi a macera? Hát az, hogy a fogadónak kell hogy legyen kínai bankkártyája. Én hagytam otthon egy nem használt kártyát (a bankszámlanyitás, -vezetés, kártya mind-mind ingyenes errefelé, szóval extra számlához jutni nem túl bonyolult, s költséggel nem jár), s ha pénzt kell küldjek, úgy egy itteni ATM-en át átutalok a használt kínai számlámról a kizárólag erre használtra. Az utalás azonnal megtörténik, s az otthoniak már mehetnek is a pénzért.
A kártya miatt ez a módszer akkor működhet, ha van otthon valaki, akire rá mered bízni. Ha van, akkor az ő közvetítésével már gyakorlatilag bárkinek mehet az utalás, s ez a módszer tényleg kifejezetten olcsó.

Bár valószínűleg keveseket érint, de úgy tudom, éves szinten százezer vagy százötvenezer yuanben van limitálva az egy számláról külföldön felvehető összeg nagysága.

Paypal

Ezt sosem használtam, így nem tudok sok részletet mondani, de a legnagyobb probléma a bankkártyával lehet. A default kínai Unionpay-es kártyákat nem lehet használni, a Visa/Mastercard matricával ellátott kártyák beszerzése viszont költséges és feltételekhez kötött. Mivel ezekre Kínában semmi érdemi szükség nem lehet, túl nagy macerának tűnik csak ezért invesztálni egybe.

Ha Kínában élsz, s van még ötleted vagy valamibe belekötnél, egész nyugodtan írd meg a kommentedet!

Az előzmények után már mindenre felkészülve vágtunk neki a hétfői egy szem duplaórámat követően a nagyvárosnak, hogy ezúttal talán végre sikerüljön némi pénzt küldeni kicsiny hazánk irányába.
Miután előzőleg elég meggyőzőnek tűntek a telefonban, azért titkon reméltem, hogy sikerrel járok, de az utalás kedvezményezettjét már felkészítettem arra is, hogy jó eséllyel nem, s ez a tegnapi nap az utolsó próbálkozás ideje, így ha ezúttal sem lesz szerencsém, bedobom a törölközőt.

Mintegy másfél órás utazást követően jutottunk el a China Everbright Bank Xinhua úti fiókjába, amely a Zhongshan Park metrómegállótól cirka 10 percre van gyalogosan.

Betérvén pozitívan indult a dolog, megértették, mit akarok, s előzékenyen nyúltak is a WU-s formanyomtatványért. Hurrá, ebből most már lesz valami! - gondoltam nagy naivan.
Miután a nyomtatvány kitöltésre került, én is elkerültem az egyik ügyintézői ablakhoz. Annyi adalék még tartozik a történethez, hogy a WU-n keresztül dollárt szándékoztam küldeni, de dollár híján ezt előbb szerettem volna megvásárolni.

Időnként kérdezgettek ezt-azt, kaptam papírokat kitöltés céljára (lakcím, telefonszám), s az ügyintéző is olykor pötyögött valamit a monitorjába mélyedve vagy épp másolatokat készíttetgetett az útlevelemről. Nagyjából egy fél óráig látszólag zökkenőmentesen zajlottak az események, aztán feltűnőbbé kezdett válni, hogy nem történik semmi.
A fiatalember egyre ritkábban pötyögött, hozzám nem szólt senki, viszont elkezdtek sűrűsödni az emberek körülötte.

Az alábbi képek gyönyörűen megjelenítik a helyzetet, amikor kavics kerül a fogaskerekek közé és beáll a tanácstalanság.

Úgy másfél órával a kezdést követően végül engem is beavattak. Kérdezték, hogy a fizetésemből van-e a pénz, amit megerősítettem. Majd előjöttek a farbával is, nekik bizony kell egy pecsétes papír a munkáltatómtól, ami igazolja a pénz eredetét. Hozzáteszem, csupán ezer yuanről volt szó, nem milliókkal állítottam oda.

Rutinosan, meglehetősen rezignáltan vettem tudomásul, vitatkozni véletlenül sem álltam le, inkább csak arra voltam kíváncsi, hogy a WU vagy a pénzváltás igényli-e ezt az igazolást, miután az utóbbit, ha muszáj, elintézem másutt.
Szerencsére csak a pénzváltás kapcsán merült fel ez a probléma, úgyhogy szépen elkértem a legközelebbi Bank of China címét (pár percnyire, ugyanabban az utcában) majd jeleztem, hogy a pénzzel együtt jövök vissza.

A BOC tényleg közel volt, s nagyon kedves, teljesen értelmes recepciós fogadott, aki tudta is, hogy mi a dolga. Egy gond volt csak, a küldeni szándékozott pénz kb. 156 USD lett volna, de náluk nem volt apró, csak százas. 200-at nem akartam venni, így inkább bepróbálkoztunk a szemközti Agricultural Bank of China fiókjában.

Ott megint remekül megfigyelhető volt a mafan okozta kétségbeesés, kapásból próbált lerázni a pénztáros, küldött egyből a BOC-hoz. Mivel apró kellett, így ez nem nagyon volt elfogadható opció, de állítólag náluk is csak százasok voltak. Jobb híján, meg mert keringeni sem akartam már tovább, visszamentünk a BOC-hoz és vettem 200 USD-t, kínai mércével nézve rendkívül professzionális gyorsaság mellett. A recepciós intézett azonnal mindent, mindössze az ablaknál kellett várni pár percet, de a hölgyike mentségére szóljon, hogy a kitűzőjéről virított a gyakornoki státusz, s csak egyszer kellett a tapasztalt kollegináját odahívnia.

A 200 USD-ral a zsebemben aztán visszaszambáztam az Everbright Bank-hez. Kíváncsian vártam, hogy a világ normálisabb felén rendkívül egyszerű WU-zás mennyi időbe telik majd.
Mielőtt ezt folytatom, hadd mesélek egy keveset arról, hogy Magyarországon miképpen zajlik a Western Union szolgáltatás. Az olvasók egy része már valószínűleg használt ilyet, de bizonyára lesz, akinek az újdonság erejével hat majd a leírásom.

Maradjunk csak a küldésnél, miután itt is ez történt. Ügyfél kap egy nyomtatványt, amit értelemszerűen kitölt. Az ügyintéző a személyi/útlevél alapján leellenőrzi az adatokat, megnyitja a WU-s programot, s bepötyögi az adatokat a nyomtatványról a programba (max. 1 perc), átveszi a pénzt, majd leokézza a küldést. A program generál egy számsort, ami alapján azonosítható a tranzakció, ezt ráírja a nyomtatványra, átadja az ügyfél példányát, majd mindenki megy a dolgára.  Az egész kb. 2 percet igényel. Ezzel szemben...

Az ügyintéző átvette a papírt meg a pénzt, majd elkezdett töltögetni valamit a gépén. Ezzel szenvedett vagy egy öt percet, utána visszabetűzte az érzékenyebb adatokat (az elírás nem szerencsés, ebbe nagyon nem köthetek bele), majd pötyögött tovább. Egyszer a kinti kijelzőn is megjelentek az adatok, amit leokéztam. 10 perc után hátraküldött a VIP ablakhoz.

A VIP ablaknál egy hölgyemény foglalt helyet, aki elkezdte újra pötyögni a dolgokat, majd előszedett egy új nyomtatványt, amire átmásolta az eredeti formanyomtatványról az adatok zömét. Ő is visszabetűzte a neveket, majd még pötyögött.

Telefonálgatott is, konzultált valamit, meg egyszer pár percre el is tűnt. Egy alkalommal elküldte az útlevelemet fénymásoltatni is, a tartózkodási engedélyes oldalt is kérve.
Végül, a bankfiókba való visszatéréstől számított mintegy háromnegyed órát követően adott egy papírt, visszaadta az útlevelem, s indulhattam a dolgomra. A pénz elment!

Hát, ennyi egy Western Union átutalás története errefelé. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki, érdekes élmény.

Egy bő fél órája érkeztem haza, s az utazást meg a program végi, levezető, idegnyugtató Carrefour-os pékárubeszerzést leszámítva valamivel több mint három órát töltöttem el három hankoui bankfiókban.

Még kellően zsibbadt az agyam, így a bő lére eresztett, szép képekkel is illusztrált beszámolóval csak holnap jelentkezem, de érdemes lesz kivárni, ha szeretitek a szürreális dolgokat.

Ja, és azt sem árulom el egyelőre, hogy sikerrel jártam-e. 

Volt már bejegyzés a kínai bankrendszer napfényes oldáról, még Fengjieből. A költségvonzatok tekintetében azóta is minden áll: ideát kevés kivételtől eltekintve az ügyfélnek egy fillérjébe sem kerül, ha bankszámlája van és azt használja is, a bankok kénytelenek a hitelezéssel, a náluk lévő pénz forgatásával fedezni a kiadásaikat és megtermelni a profitot. Hogy ennek ellenére ezt ügyesen teszik, azt jól jelzi, hogy a három legnagyobb kínai bank immár világviszonylatban is a legnagyobbak közé került, s az adózás utáni eredményeikre sem lehet panaszuk.

A problémákat nem is ez jelenti. Egy átlagos kínai user feltehetően soha nem is szembesül velük, mert a helyiek kiszolgálása rutinszerűen történik, s nem is állítja különleges kihívások elé az ügyintézőket. Nem úgy az ilyen hozzám hasonlóan kitántorgó példányok.

Az még a legkevesebb, hogy milyen névre nyitnak az embernek számlát. Fengjieben az ABC-nél simán a kínai nevemet használták, kínaiul, mint egy hagyományos helyi arc esetében tennék, eltekintve attól a körülménytől, hogy ez egyáltalán nem hivatalos, pusztán passzióból van ilyenem.
Az itteni ABC-s fiókban már a valódi nevemet nyerték ki az irataimból, de, akárcsak két éve Xianningben az ottani bank esetében, a nevet csupa nagybetűvel, a vezeték- és a két utónév között szóközöket nem használva sikerült leírniuk. 
Az esetek 99%-ában ez sem különösebben zavaró, mivel a gyakorlatban csak akkor van szükség a bankszámlán szereplő név ismeretére, ha valaki utalni szeretne nekünk, az iskolák meg már valószínűleg megszokták, hogy zavarok fordulnak elő a rendszerben, s így eleve kérik a bank által adott papírt, hogy onnan kinyerhessenek minden infót, a bank által rögzítetteknek megfelelően.

Bajok leginkább olyankor jelentkeznek, ha a külföldi valami váratlan dolgot szeretne. Esetleg számlát nyitni vagy valamit variálna a megrendelt banki szolgáltatások terén. A kínai törvények elég világosan fogalmaznak, s a világ jelentős részéhez képest kifejezetten liberálisak: bármilyen külföldi bármikor nyithat számlát, vehet igénybe mindenféle bankolási lehetőséget, még csak az sem kell hozzá, hogy itt éljen, egy pár napos turistaút alatt is lehetőség van rá, lakcím, kínai munkáltató, minden egyéb hasonló dolog nélkül, csak egy útlevelet igényel a folyamat.
A gond az, hogy ahány bankfiók, annyiféle tisztségviselő fordulhat elő, az pedig, hogy miképp reagálnak egy úgymond váratlan szituációra, teljességgel kiszámíthatatlan. Van, ahonnan elhajtják az embert, hogy nem lehetséges a számlanyitás, másutt csak simán beletörik a bicskájuk. Másutt szükségtelen iratok bemutatását követelik meg.
A sarkon lévő ABC-nél például akartak egy papírt a sulitól, ami igazolja, hogy ott dolgozom. Ezt első körben leszereltem, s addig nem hagytam őket békén, amíg nem nyitották meg a számlám, de a többiek vitték is szorgalmasan.
Miután az egyszerűsített online fizetést az alipay-jel meg a wechat wallett-tel nem sikerült megoldanom, maradt a jól megszokott USB-s kütyüs netbank opciója. És mit ád az ég? Újra az iskolai igazolást követelték, dacára annak, hogy már számlám is van náluk, ahova havi szinten jön a pénz...
Nem volt kedvem újra keresztülverni az akaratom (a sulitól könnyen beszerezhető igazolással szemben pedig elvi fenntartásaim vannak - tudom, hogy nincs rá szükség), így aztán inkább elhatároztam, hogy nyitok számlát egy 10 percre lévő másik fiókjuknál, ahol remélhetően több sütnivalóval vannak megáldva. A BOC-os számla sajnos nem jó, mert a suli az ABC-vel van szerződésben.

Ez azonban még csak a kevésbé bosszantó része volt az eddigieknek. Western Union-t is szerettem volna használni, de jobb híján a moneygram-mel is beértem volna. Mindkettő azonnali pénzküldési szolgáltatás a világ majd' minden tájára. Abban biztos voltam, hogy ennyire távol a központtól ez nem fog menni (azután, hogy pénzt váltani sem tudtak az ABC-nél), de szerencsére a WU-nak van kínai oldala is, ahol jelzik a Wuhan szerte elérthető több tucat lokációt is. Miután ezek között szerepel a sarkon lévő bankfiók is, direkt kértem az asszisztensem, hogy hívja fel a WU-t, s pontosan erősíttesse meg, hova menjek, ahol valóban ki is szolgálnak. Felhívtam volna magam is, még angolul beszélő munkatársuk is van, de jobbnak tartottam a segéderő igénybevételét, miután a címek nekem nem mondanak semmit.
Kaptam is egyet nem is olyan messze az Optics Walley főterétől. Nos, nem volt WU. Onnan az Optics Walley tér felé gurulva több BOC-os fióknál is megálltunk, ahol elvileg moneygram van. Három helyen is azt mondták, hogy van, csak jöjjek vissza másnap, korábban.

Ennek megfelelően, az asszisztensem enyhe megdorgálása után másnap bementem a BOC-hoz, ahonnan két fiókból is elhajtottak. Az egyik helyen csak annyit mondtak, hogy nincs, a másiknál meg láthatóan a legkülönfélébb kifogásokat adták elő, hogy miért nem akarnak kiszolgálni. Ott már nem voltam virágos jókedvemben, úgyhogy elég cifrán kiabáltam az ügyintézővel. Első körben arra hivatkozott, hogy nem megy a rendszerük, aztán hogy kéne BOC-os számla hozzá (mondtam, hogy van), végül már látszott, hogy nem tud mit mondani, de aztán inkább otthagytam a francba.

Az asszisztensem közben konzultált a WU-val újra, s felhívott több bankfiókot is. Ott az a válasz jött, hogy ugyan technikailag képesek a tranzakcióra, de valamiért nagyon nehézkes a dolog, illetve a múltban néha voltak félresikerült eseteik is, így inkább más megoldást ajánlanának. Egyik helyen azt a választ kapta, hogy hívja fel őket következő héten, amikor az erre specializált kolléga visszatér.
Ez, kombinálva a BOC-os tapasztalatokkal, lefordítva annyit jelent, hogy nem tudják, hogy kell csinálni. Tudniuk kéne, de nincs tapasztalatuk benne, lefagy az agyuk tőle, s inkább elhajtják azt is, aki odatévedne.
Ja, és hozzáteszem, dolgoztam egy időben pénzváltóban, ahol napi szinten végeztem WU-s átutalásokat, s tudom, hogy a folyamat legfeljebb két percet vesz igénybe, s nem igényel semmiféle szakértelmet...

Végül aztán utánanéztem még neten, keresgéltem, s találtam egy fórumot, ahol a China Everbright Bank egyik hankoui fiókját említik, mint működőképes WU-s helyet. Az asszisztensem felhívta őket, s elég magabiztosan válaszolták, hogy menjek nyugodtan. Ez lesz majd hétfőn, holnap. Rerméljük, tényleg véget ér ez a kálvária.

Szóval igen, a kínai bankok olyakor rendkívül fárasztóak tudnak lenni.