Lassan erre is sor került. Talán még emlékeztek, hogy egyszer már Wuhanban is próbálkoztam ezzel, de akkor még sokkal bonyolultabb volt a regisztráció külföldiként, s rendszeresen visszadobott a rendszer.

Miután tavaly elkezdtem használni a Wechat-es pénztárcát, ez a dolog le is került a napirendről, mivel ez utóbbi is mindenhol használható, mi több, a mindennapi életben még jobban is áll, mint az Alipay.

Egy terület azért még akadt, ahová kellene a Zhifubao (Alipay). A repjegyvásárlós oldalakon, s általában az online áruházakban való fizetésnél az Alipay dominanciája még töretlen, s a Wechat ritkán használható. Mivel hamarosan repjegyet kell vennem Malajába, így újra megkerestem a már jól bejáratott wuhani diákasszisztensemet (aki közben már végzett, s egy gyógyszerészeti cégnél melózik). Mivel csak holnapra fixáljuk le az időpontokat, így gondoltam, meglesem újra a regisztrációt, hátha sikerül magamnak is. Időközben új bankszámlám és telefonszámom van, s el is telt két év, így bíztam benne, hogy talán változott valami.

Változott is! Most már percek alatt lezavarható a folyamat, nem kell hozzá utalgatni, utalás összegét visszaigazolni, s a többi hülyeség, csupán megadni az adatokat, s a banki rendszer érvényesít is. Szóval, lényeg a lényeg, holnap már önállóan veszem meg a jegyeinket KL-be.

A múlt hónap végén ejtettem meg - kissé elmaradva a kortól - az első wechat-es fizetési tranzakciómat, ma pedig már vonatjegy vásárlására is használtam. Bár én személy szerint eléggé elmaradtam a fejlődésben, Kína nagyon nem, mi több, a kezdeti lemaradást nagyon gyorsan behozta, s mára már a világ élvonalába is került.

Kis hazánknál egész biztosan jobban áll. Míg otthon a kártyás fizetés jobbára már kiépült, ahol erre mód nyílt, s manapság már sűrűn hozzáférhető a paypass is, ennél tovább egyelőre még nem nagyon jutottunk. Itt meg...

Igaz, Kína a nagy fejlődésben néha ki is hagyott egy-egy lépcsőt. Bankkártyája gyakorlatilag mindenkinek van, s ez nem is költséges mulatság, mivel a kártya és a számlavezetés is ingyenes. Ha városi népekről beszélünk, akkor az előzőek miatt rendszerint vagy 10 bankkártya is előfordul személyenként, elvégre miért ne, kiadással nem jár.

Ha már bank és bankkártya akad, akkor ATM is kell, amiből a lefedettség nem nevezhető rossznak. Nem szükséges hosszan tekeregni, hogy találjon egyet az ember, s a nagybankok tényleg mindenhol jelen vannak.
Hogy ennyi ATM van, az azért is hasznos - s itt térek rá a kihagyott lépcsőfokok egyikére -, mert a kártyás fizetés viszont erősen felemás képet mutat. A nagyobb üzletekben nem kérdéses, de még Shenzhenben is sűrűn fordul elő relatíve nagyobb helyeken is, hogy nincs ilyen opció. Vidékről nem is beszélve. Ala'erben konkrétan egy helyet, a Tarim Áruházat találtam az ott töltött összesen cirka egy hónap alatt, ahol ez megoldható volt.
A rendszer kiépítéséhez viszonylag későn kezdtek hozzá, s mielőtt még igazán belemélyedhettek volna, történt egy változás: hirtelen megjelentek az okostelefonok, s gyakorlatilag minden kínai hozzáfért az internethez is.

Elindult hódító körútján az Alipay (Zhifubao), majd nem sokkal utána a Wechat (Weixin), az itteni egyeduralkodó csetprogram, fizetési alkalmazása is. Csupán egy egyszerű (helyieknek mindenképp, útlevéllel némiképp macerásabb) regisztráció, s onnantól kezdve az ember a telefonjával költheti a pénzét. Csak egy kis QR-kód olvasás, s megy is mint a karikacsapás.

A wechates pénztárcával is gyerekjáték a fizetés

A mobilos fizetés térhódítása miatt ma már a legkisebb nyüves szatócsboltban vagy beülős falatozóban is engednek wechattel fizetni, még Xinjiang eldugott bugyraiban is. Taxiban, uberen, bárhol. 
Kíváncsi leszek, mi mikorra jutunk el idáig.

A történetet ott hagytam abba, hogy az alipay külföldiek számára nem szereti a mezőgazdasági bankos számlát, az ICBC-nél pedig nem sikerült kivitelezniük a számlanyitást.

Szerdán így elindultam a Bank of China fiókjába, ahol szerencsére zökkenőmentesen birkóztak meg a problémával, s nem is tartott a procedúra túl hosszú ideig.
A BOC-ás kártya birtokában aztán sikeresen ki is választhattam a bankot az alipay kínálta listából, s a kártyaadatok bepötyögése után meg is jött a bizakodásra okot adó üzenet: 1-2 napon belül utalnak egy egy yuan alatti összeget, majd ennek ismeretében érvényesíthetem is regisztrációt. Hurrá!

A pénz meg is jött. Egész pontosan 0.13 yuannel lettem általuk gazdagabb, azonban amikor ezt vissza szerettem volna igazolni, az a helyzet fogadott, hogy az alipay blokkolta a fiókomat. Ezt már két korábbi regisztráció esetén is eljátszotta, úgyhogy könnyes búcsút véve be is fejeztem az alipay-jel folytatott kapcsolatomat. Ha ennyire nem akarják, hogy általuk költsem a pénzem, akkor nem erőltetem.

Körbenéztem még egyszer a wechat-es pénztárca kapcsán is. Bár a netes források szerint néhány bank esetén jó az útlevélszám is a regisztrációhoz, ez sem hozott sikert. Annak ellenére, hogy elvileg mindkét bankomat a használhatóak közé sorolják.
Élek a gyanúperrel, hogy ez egy windows telefonos bibi lehet, de csak emiatt nem ruházok be egy új telefonba.

Jobb lehetőség híján hamarosan meglátogatom majd az ABC bankot ismét és maradok az usb-s kütyünél.  

Véget ért az idei bürokratikus kör is, a múlt héten végre elkészültek a tartózkodási engedélyek, s megkaptam a szakértői igazolványomat is. Egy évig ilyen téren pihi lesz már.

Opcionális házhoz menés a pofonokért azonban még akad. Régi siralmam volt a netes vásárlás kínai kivitelezése. Oké, a bankoktól beszerezhető usb-s kütyü megoldást jelent, de sosem szerettem használni, mert aránylag macerás, s manapság, az okostelefonok világában eléggé ósdi kezelése a problémának.

Kínaiként a helyzet könnyen orvosolható lehetne. Ott van az egyre elterjedtebb wechat-es (kvázi helyi facebook) fizetés, de a regisztrációhoz kellene kínai személyi igazolvány, ami nekem értelemszerűen nincs.
A másik, amúgy is lényegesen szélesebb körben, a kínai weben gyakorlatilag mindeütt használható módszer az alipay.
Külföldiként ide sem egyszerű regisztrálni, mert alapértelmezésben ehhez is szükség volna személyire. Némi kínai nyelvismeret, s az oldal kitartó böngészése mellett a külföldieknek szóló lehetőség is kibogarászható, de nem egyszerű.

Nagy nehezen azért átvergődtem magam a felületen, a regisztrációval boldogultam is, a hitelesítés azonban már egy másik történet. Kínaiaknak ez sem nagy kunszt, számukra elég, ha megadják a kártyaszámukat, s az adataik egyezése esetén máris hozzárendeli a rendszer azt a felhasználónevükhöz. 

Külföldieknél ez sem így zajlik. Nekünk többek között beszkennelt útlevéloldalakat is virítani kell, s a számlaadatok megadása sem elegendő. Az alipay esetünkben küld egy aprócska összeget a számlára, ennek pontos összegéről még nyilatkozni kell.

Már, ha eljut idáig az ember.

Én egyelőre megrekedtem a regisztrációnál, mivel a rendszer a bank kiválasztásánál nemes egyszerűséggel nem kínálja fel az ABC-t, hiába az egyik legnagyobb, országos bank. Helyiek az ABC-s kártyájukat is ugyanúgy használhatják.
Némi mérgelődés után aztán inkább átbogarásztam a listát, s el is mentem a hozzánk legközelebb lévő, Industrial Commercial Bank of China (ICBC) fiókjába. Cirka háromnegyed óra ügyintézés után a bankos fiatalember feladta a küzdelmet, s elnézést kért. Pontosan nem értettem, miért is hiúsult meg a számlanyitás, de ahogy elnéztem, ő sem.
Kellően tanácstalan feje volt, telefonálgatott is, a fiókvezető is ott okoskodott, de beletört a bicskájuk.

Van még két lehetséges bank elérhető közelségben, ma majd bemegyek a Bank of China-hoz (BOC). A BOC a legnemzetközibb kínai bank, meg egyben a jegybank is, szóval remélhetően megbirkóznak a feladattal, ha már olyan hatalmas fegyvertényekre is képesek, mint a valutaváltás.

Hogy aztán az új számlám birtokában sikerülni fog-e az alipay-jel való összekapcsolódás, az majd kiderül. Mindenesetre már kissé kezdem unni a dolgot, úgyhogy ha ez sem működik, akkor hagyom a fenébe, s marad az USB-s banki kütyü. Hamarosan kiderül...