Véget ért az idei bürokratikus kör is, a múlt héten végre elkészültek a tartózkodási engedélyek, s megkaptam a szakértői igazolványomat is. Egy évig ilyen téren pihi lesz már.

Opcionális házhoz menés a pofonokért azonban még akad. Régi siralmam volt a netes vásárlás kínai kivitelezése. Oké, a bankoktól beszerezhető usb-s kütyü megoldást jelent, de sosem szerettem használni, mert aránylag macerás, s manapság, az okostelefonok világában eléggé ósdi kezelése a problémának.

Kínaiként a helyzet könnyen orvosolható lehetne. Ott van az egyre elterjedtebb wechat-es (kvázi helyi facebook) fizetés, de a regisztrációhoz kellene kínai személyi igazolvány, ami nekem értelemszerűen nincs.
A másik, amúgy is lényegesen szélesebb körben, a kínai weben gyakorlatilag mindeütt használható módszer az alipay.
Külföldiként ide sem egyszerű regisztrálni, mert alapértelmezésben ehhez is szükség volna személyire. Némi kínai nyelvismeret, s az oldal kitartó böngészése mellett a külföldieknek szóló lehetőség is kibogarászható, de nem egyszerű.

Nagy nehezen azért átvergődtem magam a felületen, a regisztrációval boldogultam is, a hitelesítés azonban már egy másik történet. Kínaiaknak ez sem nagy kunszt, számukra elég, ha megadják a kártyaszámukat, s az adataik egyezése esetén máris hozzárendeli a rendszer azt a felhasználónevükhöz. 

Külföldieknél ez sem így zajlik. Nekünk többek között beszkennelt útlevéloldalakat is virítani kell, s a számlaadatok megadása sem elegendő. Az alipay esetünkben küld egy aprócska összeget a számlára, ennek pontos összegéről még nyilatkozni kell.

Már, ha eljut idáig az ember.

Én egyelőre megrekedtem a regisztrációnál, mivel a rendszer a bank kiválasztásánál nemes egyszerűséggel nem kínálja fel az ABC-t, hiába az egyik legnagyobb, országos bank. Helyiek az ABC-s kártyájukat is ugyanúgy használhatják.
Némi mérgelődés után aztán inkább átbogarásztam a listát, s el is mentem a hozzánk legközelebb lévő, Industrial Commercial Bank of China (ICBC) fiókjába. Cirka háromnegyed óra ügyintézés után a bankos fiatalember feladta a küzdelmet, s elnézést kért. Pontosan nem értettem, miért is hiúsult meg a számlanyitás, de ahogy elnéztem, ő sem.
Kellően tanácstalan feje volt, telefonálgatott is, a fiókvezető is ott okoskodott, de beletört a bicskájuk.

Van még két lehetséges bank elérhető közelségben, ma majd bemegyek a Bank of China-hoz (BOC). A BOC a legnemzetközibb kínai bank, meg egyben a jegybank is, szóval remélhetően megbirkóznak a feladattal, ha már olyan hatalmas fegyvertényekre is képesek, mint a valutaváltás.

Hogy aztán az új számlám birtokában sikerülni fog-e az alipay-jel való összekapcsolódás, az majd kiderül. Mindenesetre már kissé kezdem unni a dolgot, úgyhogy ha ez sem működik, akkor hagyom a fenébe, s marad az USB-s banki kütyü. Hamarosan kiderül...

A Kínába munkavállalóként történő kijutás mikéntjéről írtam már épp eleget. Egy kisebb hivatalozós kör azonban vár még a külföldire az érkezés után is.

Miután az importált egyedek itt szakértőként dolgoznak, így be kell szerezni a Foreign Expert Certificationt, röviden FEC-t. Ehhez kell egy orvosi vizsgálat, amit rendszerint nem sokkal az érkezés után megejtenek. Nagyjából az otthon már elvégzett, a munkavállalási engedély beszerzéséhez szükséges ellenőrzés megismétléséről van szó: vérvétel (elsősorban a HIV kiszűrésére), EKG, tüdőröntgen, látásvizsgálat, vérnyomás-, magasság- és testsúlymérés tartozik bele. Direkt a külföldiek ilyen céljaira hasznosított intézményekről van szó, tartományonként fordulnak elő.

A vizsgálati eredményekkel plusz a kitöltött igénylőlappal aztán már igényelhető a FEC. Itt ezt elintézték személyes közreműködés nélkül, de olykor magukkal hurcibálják a külföldit az erre a célra szolgáló hivatalba. Egyes tartományokban itt csekkolják le a benyújtott dokumentumok hitelességét. Helyenként ez kimerül a diploma, anyakönyvi kivonatok, stb. szemrevételezésében, másutt a diplomáciai felülhitelesítést is itt kell bemutatni. Megint másutt csak újfent be kell vinni a fénymásolatokat, s ezzel be is érik.

A FEC birtokában kell aztán beszerezni a tartózkodási engedélyt. Ez egy, a vízumhoz hasonló, az útlevélbe ragasztandó matricát jelent, s egyúttal az útlevél náluk pihentetését pár hétig. Itt személyes megjelenés szükséges, de a munkáltató megszervezi ezt is, a waiguoren nyugodtan sodródhat az árral.

Miután idén függő családtag is van velem, így immár az árakkal is tisztában vagyok. A munkáltató értelemszerűen csak az én költségeimet vállalja át, az esetleges kísérőkét nem. Az orvosi vizsgálat 240, a tartózkodási engedély pedig 400 yuanbe kerül. Utóbbi igénylését tegnap ejtettük meg, így egyúttal a hercehurca is véget ért. Egy tanév erejéig biztosan...

Tegnap volt a tanárok napja, s mivel mi a nagyvárosban voltunk, a mai napra lettem meghívva az asszisztensemmel együtt valamelyik diákom szülei által vacsorára. Lassacskán menni is kell, úgyhogy egészen röviden írok most csak.

Chongqingban sikerült elintézni mindent. Immár megvan a külföldi szakértői igazolványom (amit itt az alkalmazás feltétele, mivel a helyi munkaerőpiac erősen védett), rendeztük az egészségbiztosításom, s beadtuk a papírokat a tartózkodási engedélyhez is. Majd az október eleji egy hetes tanítási szünet előtt megyek Chongqingba visszakapni az útlevelemet az engedéllyel egyetemben.

Holnap majd írok egy keveset az eddigi tanítási tapasztalatokról, de most megyek rendbe szedem magam.