A Szecsuánblog visszatért Hongkongba, s most épp innen jelentkezem nektek. Sajnos egyúttal a világ talán legocsmányabb hoszteléből is, amely legalább annyiba kerül, mint odahaza egy akciós ajánlat egy nívós szállodában. Ha esetleg szokatlanul hosszan nem jelentkezném, akkor valószínűleg tüdőátültetést kapok, ugyanis olyan erős a hipószag az ablaktalan, fürdővel együtt talán 5-6 négyzetméteres szobában, hogy az már egészen biztosan nem egészséges. Az ajtón keresztüli szellőztetés sem segít, annyiban különösen nem, hogy az ajtó egy cirka 75 cm széles folyosóra nyílik (ezen kell 3-4 forduló után megközelíteni a szobát).


Az egész épület hosztelekből áll, s rohadt nagy, legalább 6 lépcsőház, darabonként 16 emelettel. A lényeg, hogy a Chungking Mansion cím alatti szálláshelyeket nagy ívben kerüljétek el!


A közel 400 yuanes szobaár miatt és mert a név sem utalt hostelre, valami minimál, de azért még szállodai színvonalat megütő helyre számítottam, hát ez nem jött be. Mindegy, tanuljatok a hibámból, én meg egy éjszakát kibírok. Az ágy legalább nem kemény.



Holnap du. 4-ig elkészül a vízumom, s aztán utána indulunk vissza Shenzhenbe. Ja, és immár hivatalos, hajnalban lemértem: metróval a hongkongi határ a lakástól 32 perc, egy átszállással. Nem is rossz.

A blogon egyszer már parázs vita alakult ki a kínai nyelv hivatalos latinbetűs átírása, az ún. pinyin és a magyar ún. népszerű átírás használatával kapcsolatban. Egyes rendkívül kitartó trollok heteken keresztül nyomták az ezzel kapcsolatos álláspontjukat különböző másod- és sokadnickekkel felszerelkezve, s olykor-olykor, főleg indexes címlap után még ma is be-bepróbálkoznak egy-egy rafináltabbnak gondolt kommenttel. Elsősorban ennek köszönhető a blogon az előmoderáció és a hozzá kapcsolódó whitelist bevezetése, mivel se időm, se kedvem a trollkodás nyomait eltüntetni állandó jelleggel.


A konkrét, átírásos témakörben több, véleményem szerint jól alátámasztott érvem is akadt, s ma sikerült is belefutnom egy esetbe, ami újabb pofon a pinyin ellenzőinek - ezért e bejegyzés.


Az idei Nobel-díjakról olvasgattam egy magyar nyelvű cikket, épp egy japán pasas eredményéről. Futólag említették a tavalyi orvosi díjazottakat is, konkrétan egy kínai hölgyet, akinek a munkásságáról annak idején olvastam is egy keveset. Most így újra kedvet kaptam hozzá, s ha már megadták a nevét, a cikk szerint Juju Tu-t, adva is volt a lehetőség.


Az már elsőre látszott, hogy a vezetéknevet és a keresztnevet felcserélték, mivel néhány extrém kivételtől eltekintve a családnevek kínában egy karakterből állnak. Nem baj, magyar sajtómunkásoktól látni nagyobb bakit is, de még mindig adott a Tu Juju. Kissé szokatlan hangzása van, de avatatlan fülnek ez nem szúr szemet, s éppenséggel nem is zárható ki, hogy ez egy normális név. Leírás alapján pinyinnek tűnik.


Be is írtam a keresőbe a nevet, de jujutsu nevű japán küzdősporton túl sok értelmeset nem láttam (későbbi találatokban magyar nyelven van, de elvárható, hogy az első néhány eredmény releváns legyen, így ezeket nem néztem). Itt már furcsállottam, s a neve után még oda került a Nobel kifejezés is, s végül kiderült, hogy a hölgy Tu Youyou lenne, aki egyébként a malária megelőzése terén ért el hihetetlen eredményeket.



Végül megoldódott a probléma, de hála a magyar átírásnak, kerengtem egy sort. És bosszús is lettem annyira, hogy a blogon most mérgelődjek is nektek egy kicsit. 

Az új vízum beszerzése érdekében holnap elhagyjuk az országot. Szerencsére Shenzhenben ez nagyon egyszerűen kivitelezhető.

Bár Hongkong 1997-ben megszűnt brit koronagyarmat lenni, s visszacsatolták az anyaországhoz (erről részletesebben itt, még a Zhongguo|Kína blog hasábjain), nagy fokú autonómiát élvez, s a gyakorlatban külföldnek számít. Mivel Shenzhen a közvetlen szomszéd, a határ megközelítése roppant egyszerű, Shenzhen belvárosa ugyanis pont a határnál van.

Holnap így ránk se vár nagyobb feladat, mint bő 30 perc metrózás, s már ott is leszünk a futiani átkelőnél. Ehhez még a metróból sem kell feljönni, a futiani állomást és a szomszédos, már Hongkongban fekvő metrómegállót illetve a ki- és belépési pontokat egy kisebb gyalogos aluljáró köti össze. 

Hongkongban egy éjszakát töltünk majd, s holnapután már jövünk is vissza. Rég voltam már ott, úgyhogy nem lesz ez rossz program!

Tehát az ígért képek. A cuccaink még eléggé szanaszét vannak, azt nézzétek el. Tényleg egy apró kis lyuk, de kettecskén elférünk, s könnyebb takarítani is

No, tegnap délután hat óra felé elindultunk Bantian városrészbe a lakáskánkba. Igencsak apró a hely, körülbelül mint egy kollégiumi vagy szállodai szoba, de a berendezés aranyos és kettőnknek elég is.


Az ágy matraca nagyon kényelmes, ami Kínában nagy szó, ahogy az itteni az első olyan mosógépem is ebben az országban, amely melegíti is a vizet. A default sajnos hideg vízben mos, ennek megfelelő eredménnyel.


Mára sikeresen be is rendezkedtünk, így a komfortérzetem is kiváló már. Vettünk néhány dolgot még a konyhába meg egy halom vegyszert, így már minden fertőtlenített és tiszta.



Hongkongig már nem tervezek semmit sem csinálni, addig pihizünk, aztán ha onnan visszaértünk és bejelentkeztünk a rendőrségen, utána majd körbenézünk itteni álláslehetőségek után.
Eddig Shenzhenben lenni jó!

u.i.: A telefonom kissé bekattant és egyelőre nem tudok fényképezni. Néha csinált már ilyet, de akkor az újraindítás segített rajta, most nem. Hamarosan resetelem, de előbb kénytelen vagyok a rajta lévő cirka 7000 fényképet átmenteni a gépre. Már nem állok rosszul, de azért még beletelik egy kis időbe. Utána majd képeket is rakok fel a lakásról.

Shenzhen története meglehetősen új. Bár ma már egyike a legnagyobb kínai metropoliszoknak, a kínai reform és nyitás hívta életre, miután itt alakították meg az első különleges gazdasági övezetet 1980-ban a kapitalista fejlődés kísérleti laboratóriumaként. Erről itt már egyszer írtam bővebben.


A fejlődéssel és a benépesüléssel párhuzamosan a közösségi közlekedés fejlesztését is át kellett gondolni. Már egy 1983-as szingapúri tanulmányút után felmerült egy könnyűmetró ötlete, ennek céljából helyenként helyet is hagytak ennek a felszíni vonalnak a kiépítésére.
Hamar világossá vált, hogy nehézmetróra lesz szükség, s a 90-es évek elején el is nyerték a kormányzati támogatást a projekthez. Egy kisebb szünet még közbeszólt, amikor három kínai nagyváros (Peking, Shanghai és Guangzhou) kivételével felfüggesztették a metrófejlesztéseket, de végül 1999-ben megkapták a beleegyezést.

2004-ben így át is adták a metró első két vonalának első szakaszát, a kínai városok sorában hatodikként, s azóta ezt sikerült egy hatvonalas, 230 kilométeres hálózattá fejleszteni.

A metró jelenlegi hat vonala

Idén nyáron adták a 11-es, reptéri vonalat, aminek egyedi jellegzetessége, hogy business szerelvények is közlekednek rajta, háromszoros áron.
Ugyancsak idén nyitnak meg még két vonalat, a 7-es és 9-es metrót is. Gyakorlatilag már készen vannak, az utolsó simításokat végzik, s várhatóan október 28-án veheti majd őket birtokba a nagyközönség.
A közlekedési térképeken, az összes állomáson jelzett átszállási kapcsolatokon már szerepel ez a két új vonal is, egyelőre jelezve, hogy még nem üzemelnek.


Az új vonalakkal már 285 km hosszú lesz a rendszer, amivel világviszonylatban is a 8. legkiterjedtebb hálózatot mondhatják magukénak - jelenleg a 9. helyen állnak, a szomszédos Guangzhout most beelőzik, s így Kínában is felkerülnek a dobogó legalsó fokára.


A dolognak persze még nincs vége. 2020-ig még befejeződik a metróbővítés jelenlegi, harmadik szakasza, s a soron következő, negyedik szakaszt is 2022-re tervezik befejezni (bár miután a jelenlegi is csúszik 3-4 évet, számolhatunk a következő évtized közepével). 

A hármas szakasz befejezése után így fest a hálózat. Egyúttal megtekinthető rajtuk az egy hónap múlva átadandó 7-es és 9-es vonal is.

A mostani, harmadik szakaszban még 3 új vonal, s 7 meglévő bővítése zajlik, a negyedikben pedig négy bővítés mellett hét vadiúj vonal szerepel.


Ha ezeket is legyártják, a shenzheni metró a világon is könnyen dobogós lehet majd.

Ma voltunk a rendőrségen lakcímet bejelenteni. Egyelőre még csak a férjemét, mivel nekem a jövő héten új vízumom lesz, s emiatt újra meg kéne ismételni a műveletet.


Még a rendőrségi vizit előtt a lakásunk portáján lévő irodába is vissza kellett menni, mivel tegnap nem vettem észre, hogy a papírokon férjem nevét sikerült elírni. Az útlevélből egész pontosan ezt nyerték ki: magyarhungarian. Van ilyen.

Ebben az épületben, a nyolcadikon élünk majd.

A rendőrségen minden simán, gördülékenyen ment, s a procedúra legfeljebb 10 percig tartott, amiből a mi részünk csak annyiban állt, hogy átadtuk a bérleti szerződést meg az útlevelet, majd vártunk.
Kisebb kalamajka azért annyiban akadt, hogy kissé nehezen találtunk oda, bár ez nem a hatóság hibája, hanem az egyre inkább intelligenciaproblémákkal küzdőnek tűnő ügynöké, aki 400 yuan díjazás fejében a kecót szerezte. Mellékelt ügyesen tegnap egy térképet is a rendőrség épületének helyével, csak épp sikerült egy pár száz méterrel arrébb, ellentétes oldalon, más utcákban elhelyezni a célpontot jelző pöttyöt. 

Bár egy órát elcsesztünk a keresgéléssel - a megadott helyen kizártnak tartottam, hogy valaha is lett volna rendőrség, nagyon szűk, vacak utca volt -, végül odataláltunk a metróban lévő térkép segítségével. Szerencsére ma hatig üzemeltek, így nem volt semmi probléma belőle, de az úriember édesanyja valószínűleg sűrűn csuklott a délután során.
Ja, és még csak be sem lehet sorolni a sűrűn előforduló, kissé szerencsétlen kínaiak közé, mivel ő egy feltehetően ritkábban előforduló, kissé szerencsétlen brazil csóka.

A lakáshoz amúgy elég közel fellelhető rendőrség. A növényzet egész Shenzhenben elég klafa, pálma is akad sok.

Holnap este átcuccolunk a hosztelből. Időközben még vettünk pár dolgot a lakásba, így a taxi azt hiszem, hogy erősen meg lesz tömve.

No, ma megnéztük a lakást, s mivel tényleg egész pofás, ki is vettük. Végül 2800-ra sikerült lealkudni, ami egészen szuper. 
Tényleg nagyon pici, de van egy nagyon mikroméretű erkélye is, s elég sok beépített szekrényszerűség is akad. Majd költözés után mutatok képeket.

Ez a nap is eredményesen telt.

Olvasóimat talán már nem lepi meg az a tény, hogy meglehetősen nyitottan állok a táplálkozás kérdésköréhez. Szívesen próbálok ki új ízeket, s egész kevés olyan dolog van, amit azonnal, zsigerből elutasítok.

Thaiföldön valaha a mindennapok része volt a rovarevés, ma már eléggé visszaszorult, de nyomokban még fellelhető. A külföldiek szórakoztatására, borzongásának kiváltására mindenképp.
Amennyire tudom, elmúltak már azok az idők, amikor a moziban popcorn helyett pirított ízeltlábúakat lehetett vásárolni egy nasi gyanánt, így aztán célirányosan indultam meg a Khao San Road felé, mivel azt konkrétan tudtam, hogy ott még találni efféle portékára specializálódott kufákat.

Khao Shan Road

A látvány egy külföldinek legalábbis furcsa, de mindenképp fotóért kiáltó, így aztán az árusok ma már csak 10 baht ellenében engedik a fényképezést. Ami persze jogos, hiszen azért a látogatók zöme nyuszi ahhoz, hogy vegyen és egyen is valamit.


Bennem, mint említettem, tombol a kalandvágy ilyen téren, de azért erőt kellett merítenem magamban ahhoz, hogy valamit bevállaljak. A nagy, s még gusztustalanabb bogarakhoz, skorpiókhoz aztán végképp nem fűlt a fogam, de azért a kisebb tücskökkel erősen szemeztem. Egyszer élünk alapon végül vettem egy kis dobozzal, de azért az első kóstoló előtt az árusító hölggyel is megetettem egyet, biztos ami biztos.

Miután látszólag nem esett nehezére, s a mosolya sem lett kevésbé őszinte, végül nekibátorodtam, s elrágtam én is egy kis tücsköt. Ropogós, s egészen jó íze is volt. Elég rendesen megpiríthatták, így aztán semmi testnedv, undorító dolog nem maradt.

Ajándékba még egy kis lárvát is kaptam, aminek semmi íze nem volt.

A tücsök meg végül annyira bejött, hogy aznap este egy két perc alatt el is rágtam mindet. Azt nem állítom, hogy mostantól ezt kérnék minden nap, de jó tudni, hogy esetleg a vadonban ragadva egész jó menüt lehetne belőlük összerittyenteni. 



A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!

Tegnap éjjel némi késéssel férjem gépe is sikeresen landolt Shenzhenben. Összeszedtem, majd egy kis taxizás árán el is értük a szállást.
A nyáron átadott új, 11-es metróvonal ugyan a repteret is érinti*, azonban sajnálatos módon éjjel nem jár. Úgy némiképp olcsóbb lett volna, de ez van.

Egész pofás a reptér Shenzhenben

Holnap este már albérletnézés lesz a program. Van egy egészen ígéretes kis stúdiólakás. Pici természetesen, de kettőnknek elég, s előnye, hogy vadiúj benne minden, mi lennénk az első bérlők. 3000 pénzért adják, ami itteni viszonylatban kifejezetten nem rossz, s a helyszín is rendben van: metró mellett, s nem is nagyon kinn, a belvárostól fél órára.
Ha élőben is olyan lesz, mint a képeken, akkor ki is vesszük, s előreláthatóan 1-jétől már be is költözünk. Reméljük a legjobbakat.

Most egy ilyen kis utcácskában lakunk a youth hostelben.

Amúgy nagyon fülledt az idő, óriási a páratartalom, ellenben relatíve tiszta a levegő, s az égbolt is jól kivehető. Az ellátásra sem lehet panasz, az egyik Metro áruházban külföldi pékáruk, felvágottak és sajtok töménytelen választékával szembesültünk. Ha már ott voltunk, gyorsan vettünk egy szendvicssütőt is, a bennük gyártható, toastkenyeres szendvicsekkel nagyon is ki leszek békülve.

_________________________________________________

*= Nem ez a metró első reptéri kapcsolata. Annak idején az 1-es vonalat vitték ki odáig, csakhogy közben felhúztak egy óriási, új terminált egy kicsit arrébb, s a régieket meg bezárták. A 11-es metró elkészültéig innen vitték a népeket busszal tovább, de hála az új vonalnak, a közvetlen kapcsolat újra él.