A bangkoki hotelből fél 9-kor csekkoltunk ki, s elvileg a céges emberek is ott kellettek volna, hogy legyenek.
Mivel ők csak ma indultak el, valószínűleg még édesdeden aludtak, így aztán Virággal együtt 8:55 magasságában fogtunk egy taxit, majd kimentünk a reptérre.


Miután csak költőpénznek kaptunk az ottlét alatt 30 ezer baht-ot, a két önköltséges taxizást nagy duzzogva benyeltem. (Miután kifele feleztük, összesen volt 850 baht). A reptéren aztán én Kanton fele vettem az irányt.


A China Southern-nel utaztam, s meglepően finom volt a kaja. Helyenként a kilátás is, amikor már a dél-kínai tenger felett röködtünk, s azt is el kell ismerjem, hogy a guangdongi táj sem utolsó.

Kicsit hosszú volt a sor a becsekkolásnál (fenn), beszállókapu környéke (lenn)

Ez még valahol a déltengeri szigetvilág felett (fenn), Guangdong is dimbes-dombos, hegyes sok felé (lenn)

Guangzhouból (ez lenne Kanton, de hol ez, hol az a név jön a számra) aztán elbuszoztam Shenzhenbe, s itt némi kóválygás után megtaláltam a szállást is.
A jelek szerint, ha minden igaz, talán elsejétől már saját albi is lesz, de még ne kiabáljuk el.

Jövő héten meg Hongkongba kell átruccanni a vízumomat rendezendő. Kicsit zsúfolt napok jönnek most, de utána már nyugi lesz legalább. 
Talán nem lesz itt annyira rossz.

Nemrég érkeztem meg a szállásra. Fáradt vagyok. Szerzek kólát meg valami kaját, lezuhanyzok és talán pár óra múlva már használható leszek.

Vagy csak holnap.


A Szecsuánblog Shenzhenbe helyezte át a székhelyét.

Dél előtt pár perccel elindul a repülőm Guangzhou Baiyun repterére. Ez utóbbi, állítólag igencsak nagy légikikötőhöz még nem volt szerencsém, na majd most.

A reptérről már busszal közvetlenül Shenzhenbe gurulok, s a busz szerencsére meg is áll Bao'anban, Shenzhen azon részében, ahol a szállásom is van. Az ottani reptér sincs messze, így holnap este férjemuramat összeszedni sem lesz probléma.
Legalábbis bízok benne, hogy megérkezik, ez lesz az első nagyobb útja egyedül, szurkoljatok a sikerért. Ha valahol elkavarodik út közben, azt nem fogja megköszönni. De csak nem lesz ilyen. 

Holnap indulok vissza Kínába. Az eredeti tervekkel ellentétben én már nem megyek vissza Xinjiangba, hanem Guangzhouba röppenek. Onnan egy köpés Shenzhen, ahová férjem érkezik majd meg 26-án este a cuccainkkal együtt.


Így az utolsó pillanatban elég drágák a jegyek, így aztán elég egyet venni belőle, s feleslegesen nem fordulok én is egy kört. A hoszteles foglalás él majdnem egy hónapra (több részletben, így lemondható, ha hamarabb találunk lakást), s előbb-utóbb remélhetően lesz saját bérleményünk is. Talán elfogadhatóbb áron is.

Wuhanban 2100 yuanért kínáltak egy 80 m2-es, jó helyen lévő, bebútorozott szép lakást, de sajnos az nem Shenzhen. Igen mázlista leszek, ha 3500-ből kijön valami egy hálószobás, elfogadható kis fészek. De lelkiekben felkészültem az 5000 pénzre is. De ez még icipicit odébb van.

Virág kollégával - akinek amúgy szintén bejött a 7/11 szendvicssütőzött terméke - azért ettünk normális ételeket is.

Már első pattayai napunkon meglátogattunk egy helyi, kellemesen thai benyomást keltő kajáldát, ahol a tenger gyümölcseinek megszokottan kellemes ízét élvezhettük.

A céges murin is volt kaja, nem is akármilyen, egészen kitettek magukért. Az időzítés az én szemszögemből nem sikerült a legjobban. Virág épp végzett a pódiumon, majd én másztam fel a helyére, s pont ekkor kezdődött meg az étkek szétdobálása. A ropogós szopósmalacból nekem már nem is maradt, másból azért szerencsére igen.
Galéria a lenti képre kattintva jön elő.

Cápauszonyból készült levest eddig még sosem ettem, s mivel nyitott vagyok az új ízek kipróbálására, így örültem is neki. Sajnos az íze nem különösebben nagy szám. Azt nem állítanám, hogy rossz lett volna, de a felkapottság előtt totál értetlenül állok. Ezért tényleg kár kiirtani ezeket a tengeri ragadozókat.

Nem kéne ezeréves népszerű cikkeket előbányászni egy erről a felületről deklaráltan távozó blogról.

Tessék írni sajátot.

Támogasd a távozó újságírók új lapját!

 https://tamogatas.telex.hu

Ma kicsekkoltunk Pattayában, majd újra Bangkokban kötöttünk ki. A tegnap esti tivornya helyett én aludtam, de ez nem minden, a bloghoz valamilyen szinten köthető személyről mondható el.

Bangkokban visszahoztak a már előzőleg is használt puccos hotelbe, s most már nincs más dolgunk, mint kivárni a hazamenetelt (25-ét), s ehhez a korábbi költőpénz dupláját is hozzám vágták. Valószínűleg jól sikerült a tegnapi pattayai parti.

És ma kaptam a 7/11-ben kávés mogyorót, amint megettem, majd beszámolok róla, milyen lett. A feltorlódott írnivalóimat pedig majd lassan, de biztosan igyekszem pótolni.

Lezajlott az esemény, a munkának vége. Kicsit kimerült vagyok, úgyhogy bővebben majd csak holnap nyilvánulok meg.
Határozottan nem rossz ez az állás.

Most már bő egy órája Pattayában vagyunk. Az eseményünk holnap lesz, ahol én is beszédet mondok majd, addig pihenés meg gyakorlás. Este a tolmácsokkal való összeolvasás próbája lesz.

Pattaya jó helynek tűnik. Nem Krabi és az a környék, de határozottan jobb a feeling, mint Bangkokban. A 26. emeletről pedig nagyon jó a kilátás.

Bevallom hősiesen, a turistáskodás elmaradt.
Fél 5-kor kászálódtam csak ki a szobából, majd találkoztam a kollégával, s elmentünk enni. 7/11-es szendvicsek lettek ma is a menü, de Kína után ezt nehéz megunni.

Kerestünk egy kis beülős helyet is végül (bár ebben az üzleti negyedben ez nem annyira egyszerű), majd egészen mostanáig trécseltünk a világ dolgairól. Ő sörözött, én Mai Tai koktélokat ittam.

Bangkok ezen része nem kimondottan impresszív (fenn), a koktél ellenben finom volt (lenn)

Holnap reggel kijelentkezünk és megyünk Pattayára, ahol holnapután este a rendezvényünk zajlik majd.
És hogy a régi olvasóknak is okozzak egy kis meglepit: a kolléga amúgy nem más, mint virágelvtárs.