Pénteken még tettünk egy rövid utazást Ala'ertől délre. Erre majdhogynem Hotanig semmi nincs, csak a Taklamakán homokja.
Még délebbre rendes dűnés, a természetfilmekben látottakhoz hasonló sivatag van, de már Ala'ertől egy órányira is ilyen a táj.

Szóval, szombat hajnalban elhúztuk a csíkot. Rendeltem egy kocsit, ami már hajnali négykor várt minket az északi kapunál, s azzal elrobogtuk Akszu repterére.
Akszuban aztán időztünk egy kicsit, majd Urumcsi jött, ott pedig a szerény szállás felfedezése.

Az adott helyen nem volt a teljes időre szoba, így onnan ma reggel korán ki is cuccoltunk, s átmentünk a másik szállásra, ahol férjem él 26-ig. Én kibuszoztam a reptérre, majd Chengduig meg sem álltam.

Ja, a reptér. Valami nem teljesen világos oknál fogva a szokásosnál is vagy tízszeres mennyiségű rendőr meg különleges erő volt a hármas terminálnál, s olybá tűnt, mintha épp csak az érkezésem előtt nyitották volna ki újra, mert kongott az ürességtől. Vagy valami esemény lehetett vagy csak gyakorlatoztak, nem tudom.

Urumcsi és Chengdu között az út több mint három óra, s meseszép tájak felett vezet át. A sivatagi meg egyéb száraz tájak feletti repkedés hatalmas előnye, hogy nincsenek kilátást akadályozó felhők, s így egészen meghökkentő látványban lehet az embernek része.

Galéria szép tájakkal

Chengduba érve újra Szecsuánba kerültem, bár ezt nem sokáig élvezhettem, miután csak két órám volt átszállni, s ebbe még a két terminál közötti cirka 10 perces séta is bele kellett férjen.
Benn, már a csekkolás után éltem a duty-free előnyeivel, s meghökkentően olcsó, a legolcsóbb kínai cigarettákkal versenyképes árban lévő Kent márkájú füstölnivalót szereztem be.


Chengduig a China Southern, onnan pedig a China Eastern légitársasággal jöttem. Ez utóbbi út mintegy négy órán át tartott. Némi útlevél-pecsételgetés meg csomagfelvétel után megjelentem a megbeszélt randevúhelyen, ahol elvileg össze kellett volna engem szedni. Végül kiderült, hogy az ezzel megbízott utazási iroda megfeledkezett rólam, így taxiztam. Egy jókedélyű, kedves bácsika hozott, aki kifejezetten jó fejnek bizonyult.


A hotel egészen kimagasló, abszolút semmi panasz, bár a tetőtéri medencét épp felújítják, s emiatt nem használható. Fájó pont, de majd valahogy igyekszem napirendre térni efelett.
Megdobtak tízezer baht költőpénzzel is az ittlét idejére, s kiderült, hogy érdemi munka csak 21-én lesz, Pattayában, ahol beszédet is kell majd mondanom.

Holnap így szabad leszek, s emiatt valószínűleg majd kóválygok egyet a városban valamerre. Ébredési időtől függő mennyiségben.

Jó újra Thaiföldön lenni, a 7/11 helyben megszendvicssütőzött szendvicsei (27 baht) még mindig iszonyú finomak. Az ötcsillagos szálloda recepciója előtt elhaladni a 7/11-es szatyorral pedig megfizethetetlen.

Közben ideértem.
Az éjszakát Urumcsiban töltöttük el, majd ma Chengdun át iderepültem, amíg férjem az ujgur tartomány székhelyén tartja a frontot.
Terjedelmesebb beszámolóval holnap jelentkezem, de minden szuper, jelentem!

Előbb Akszuba, ahonnan délután hatkor indul a gépünk Urumcsiba. A cuccokat már nagyjából összepakoltuk, 1-2 simítás van még hátra.

Xinjiang hiányozni fog, az egyetem nem.

Kashgár, vagy kínai nevén Kashi Kína legnyugatibb csücskében, a pakisztáni határ mellett található Xinjiang déli részén. Dél-Xinjiang nagy részéhez hasonlóan csaknem teljesen nemzetiségi terület, a lakosság 90%-a ujgur.

Kashgár, bár gyakorlatilag a világ végén fekszik, fontos turistadesztináció, mivel óvárosa a legjobb állapotban megmaradt a maga nemében egész Közép-Ázsiában. Ennek megfelelően akadnak olcsó, külföldiek fogadására is alkalmas szálláshelyek is szép számmal, ahol hálótermi ágyakat és privát szobákat egyaránt találni, mi ez utóbbival éltünk, 130 yuanért egy éjszakára.
Noha tényleg nagyon messze van mindentől, tőlünk, Ala'erből, miután mi is délen vagyunk, már belátható időn belül megjárható. Az út Akszun keresztül vezet (cirka 1,5-2 óra), majd Akszuból már ízlés szerint választható busz vagy vonat is, miután ez utóbbit bő másfél évtizede megépülték már.

Mi vonatoztunk, mivel ez gyorsabb és olcsóbb is, mint a busz. Akszuból naponta 5 járat közlekedik, egy részük Kashgárban be is fejezi az útját, míg néhány egy aránylag újkeletű toldásnak köszönhetően tovább gurul Hotanig (Hetian).
Urumcsiból, Xinjiang székhelyéről indul mindegyik, de amíg az Akszu-Kashgár táv csupán 5-7 óra, addig a messzeségből ez csaknem egy nap. Urumcsiból így érdemesebb repülni, merthogy Kashgár mellett reptér is van (gépek csak Urumcsiból meg van talán egy nemzetközi, pakisztáni járat is).

Kashgár oázisvárosként kezdte meg a karrierjét mintegy kétezer éve, s azóta volt már a legváltozatosabb uralmak alatt is. Kína fennhatóság alá véglegesen az utolsó, Qing-dinasztia regnálása során került. Bár valaha lakói a buddhista hitet gyakorolták, az eltelt évszázadok alatt teljesen az iszlám befolyása alá került. Ennek megfelelően a helyi nők jellemzően fátylat hordanak, s a férfiak fején is ott virít a sapka.

Kashgár legnagyobb vonzereje a még egy évtizede is kiterjedt óvárosa volt. Mostanra ennek nagy részét elbontották, s egy kisebb területet hagytak meg eredeti állapotában.
A 15. században épült Id Kah mecset a legnagyobb Kínában, s kifejezetten fotogén. Napi szinten 10, de alkalmanként 20 ezer hívőt is fogad, egyértelműen funkcionáló imahely. Ugyancsak kiváló fotótéma a minaret, amelyet éjszaka szépen megvilágítanak.

Miért rombolják le az óvárost?



A kashgári óváros módszeres ledózerolása nemzetközi szinten is sok helyütt felháborodást szült. Bár első körben a kínai kormányzati brutalitás egyértelmű bizonyítékának, az ujgurok elleni elnyomás eszközének tűnik, a helyzet, mint Kínában oly sokszor, ennél összetettebb.
Kína segélyek, s gazdasági fejlesztések tömkelegével igyekszik az ujgur terrorizmus vitorlájából kifogni a szelet. Kashgár régi negyedének felszámolása épp ennek a része. 
A pusztító szecsuáni földrengés mutatta meg, s hívta fel az illetékesek figyelmét arra, hogy a nem megfelelően felépített házak milyen kockázatot jelentenek, s mennyivel megdobják a halálozási mutatókat. A többnyire engedély nélküli építmények felszámolása Kashgárban ezután kapott hatalmas lendületet. Kínai részről ráadásul kifejezetten odafigyeltek a helyzet kezelésére, mert a felszámolásra kerülő, amúgy komfort nélküli ingatlanok lakói kivétel nélkül sokkal színvonalasabb új lakásokat kaptak, térítés nélkül. Ezért aztán teljesen értetlenül állnak a kiváltott helyzet láttán, a kínaiak valóban nem értik (nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan népről beszélünk, amely a saját műemlékeit is előszeretettel lerombolta, s ezek nyugati értelemben vett értékét nehezen fogja fel), hogy az ujguroknak ezen mi nem tetszik. 
Merthogy nekik legalább annyira nem tetszik, mint a nemzetközi szervezeteknek. A kínaiak zavarát ráadásul csak növeli, hogy még az sem különösebben hatja meg a többi érintett felet, hogy a lerombolt óváros helyére muszlim stílusú, de modernebb kivitelezésű új épületeket húznak fel. (Nehéz is lenne megértetni ezt egy olyan országban, ahol a műemlékek nagy része beton replika.)
A terv kivitelezését mindenesetre már nem akadályozza meg senki, s az eredeti formában megmaradt kicsiny óváros épületeit valóban igényesen restaurálják.

Az egykori Selyemút fontos állomásaként Kashgár híres egész Közép-Ázsia legnagyobb vasárnapi vásáráról is. Bár nem vasárnap voltunk, a többi napon is kiterjedt és tele van emberrel. Bár mint írtam, a város egyre izmosabb üzletága a turizmus, a vásár elsősorban nem nekik, hanem a helyieknek szól, s valóban eredeti funkciójában működik.

Kicsit más jellegű nevezetesség, de Kashgárban van Kína egyik legnagyobb, még álló Mao szobra is. Majdnem 20 méteres, így nehéz elvéteni.


Képek a galériában (egyelőre ennyi, majd még bővül, vacak a net, s nem enged feltölteni).

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!

Megérkeztünk, de a lakásban még mindig nincs net, majd talán holnap. Addig egy itteni, egész kis barátságos kávézóban netezünk, ahol egész jó a wifi.
Írni bővebben majd holnap próbálok meg, remélhetően sikerrel.
Legkésőbb szombat este Urumcsiból, a hotelből jelentkezem majd, ha minden kötél szakad.

Egyelőre még Kashgárban múlatjuk az időt, de holnap estére már visszaérünk Ala'erbe. Kashgár jó hely és amint lesz normális netem meg némi időm, írok is majd róla bővebben. Addig csak egy képpel jelentkezem.

Hirtelen ötlettől vezérelve, s mert nem mostanában leszünk errefelé, úgy döntöttem, lelécelünk pár napra körbenézni Kasgár (Kashi) városába. Az egyik leginkább nemzetiségi terület, még fellelhető, bár egyre zsugorodó óvárossal.
Ezt is ki kell próbálni, jó lesz!

Ha minden igaz, mától 15-ig az egész kampuszon nem lesz net. Ezalatt természetesen blogolni sem fogok tudni, így ha tartják magukat a menetrendhez, akkor csak 15-én jelentkezem legközelebb. Addig is megértéseteket kérem.

Miután eldőlt a maradás vagy lelépés kérdése, ideje pár szót szólni arról, miképp is megy tovább az életünk. Mielőtt ebbe belevágnék, előbb hadd foglaljam össze ala'eri tapasztalatainkat az iskolával kapcsolatban.

Mivel a statisztikák szerint új olvasók mindig akadnak, s nem is elvárható, hogy mindenki képben legyen minden előzménnyel, kezdjük az elejéről. Akinek nem mondok újat, az nyugodtan ugorja át a következő bekezdéseket.

Tavaly Wuhanban dolgoztam egy fősuliban, de sajnálatos módon ők nem tudtak újfent alkalmazni, mivel a munkavállalási szabályok szigorodtak, s ma már a provinciák nagyobbik felében követelmény, hogy azt angolt tanító tanerő vagy anyanyelvi beszélő legyen vagy angol nyelvű országban szerzett diplomával rendelkezzen. Magyar vagyok, s a tanulmányaimat is ott végeztem, így ez ki lett lőve.
Új hely után nézve bukkantam rá Ala'erre, az itteni egyetem jónak tűnt, mivel érdekelt Xinjiang, s szívesen lehúztam volna itt egy évet. Csakhogy menet közben akadt egy jól fizető céges munkám is, amit semmiképp nem szeretnék feladni, s úgy voltam vele, hogy szeptemberig eldöntöm, melyiket csinálom vagy hogy esetleg párhuzamosan a kettőt.

Ennek megfelelően el is utaztunk ide önköltségen a férjemmel még az előző, wuhani második félévem vége felé, hogy elintézzük helyben a papírmunkát, rendezzük a kínai tartózkodásomat erre az évre. Az ittenieknek bő két hónapjuk volt kitalálni vagy utánanézni, hogy pontosan milyen papírokra lesz ehhez szükségünk, amiket kivétel nélkül produkáltunk is. Megérkezvén aztán kiderült, hogy nem mindent említettek, s emiatt a férjemnek nem is tudják elintézni a papírjait. Magyarán az ő ideutaztatása tök fölösleges volt, ráadásul még azt is nekem kellett emiatt elintéznem, hogy valahogy megoldhassuk az ő idei beutazását és itteni tartózkodását.
Az már csak hab a tortán, hogy az én papírjaimat is épphogy csak sikerült elintézniük, szinte majd' minden nap kiderült, hogy valamit rosszul csináltak, sokszor azért, mert én szóltam, holott ez nem az én munkám.


Végül azért sikerült nekik, így most szeptemberben visszaérkeztünk. A céges munka közben megbízhatónak bizonyult, így úgy voltam vele, hogy azt mindenképp csinálom tovább, s legfeljebb ezeket hagyom itt, ha nem tetszik nekik. Hogy egyáltalán visszajöttem, annak leginkább két oka volt. Az egyik, hogy tényleg szimpatikus ez a környék, s szívesen végigcsináltam volna ezt az évet, ha hagyják. A másik, hogy azért munkált bennem némi revansérzet is, s mivel itt szeptemberben hozzám kellett vágjanak három havi fizetést (a nyári két hónap és ez a mostani), úgy gondoltam, ezt semmiképp nem hagyom itt, ha már egyszer ennyit szívattak, s ennyi kiadást generáltak nekem a semmiért. Legalább ezt fizessék ki.

Így is történt, s ezek után jeleztem, hogy hamarosan el kell utaznom 9 napra (céges munka). Úgy gondolom, normális esetben ezt meg lehetett volna oldani értelmesen. Az órákat át lehet helyezni vagy ha ez nem járható megoldás, akkor a szerződés ide vágó része szerint a nem engedélyezett távollét miatt elvonást eszközölhettek volna a fizetésemből. Vagy persze ott a másik joguk is, miszerint ha nem látom el a feladatom, felbonthatják a szerződést.
Szóval, megjelentem és jeleztem az eltáv iránti igényemet, amiről természetesen hallani sem akartak. Azonnal be is fenyítettek, hogy akkor kirúgnak. Miután ezzel nem egészen érték el a kívánt hatást, azzal is jöttek gyorsan, hogy jelentik az Exit/Entry Bureau-nál, hogy megszegtem a szerződésem, s ezáltal majd nem fogok tudni többet Kínában munkát vállalni. Ehhez sok szerencsét kívántam, különös tekintettel arra, hogy mostanság nincs tervben egy ilyen állandó, hivatalos munka. Másrészt merőben meglepne, ha ezt el tudnák intézni, de egész nyugodtan tegyenek rá kísérletet.

Hamar szóba került a pénz is. Hogy most fizettek nekem három havi bért a semmiért. Hogy elmehetek, ha akarok, de akkor azt adjam vissza. Még egy napot sem dolgoztam. Hát, tényleg nem, de a beosztáshoz, órarendekhez, szünetekhez semmi közöm, úgyhogy erről igazán nem tehetek. És persze azt is megmondtam, hogy a pénzre keresztet vethetnek.
Ebből aztán óriási botrány lett, de végül eljöttünk.


Később, tegnap itt volt Alma meg egy dagadt és kifejezetten ronda nő (aki ha minden igaz, a tanszéki fejes lehetett talán), s elmondták, hogy három lehetőségem van. Ekkora már feltehetően újra átolvasták a szerződést.
Az első, hogy nem utazom el és minden szép meg jó lesz. A második, hogy elválunk szép békésen, adnak ajánlást, nem mondanak rólam semmi rosszat, s visszaadom a pénzt. A harmadik pedig, hogy nem adom vissza, de akkor majd megnézhetem magam, mert olyan véleményeket adnak rólam a hivatalnak, hogy soha nem kapok majd munkát többet.
Megkérdeztem még, hogy ebben a harmadik esetben mi a procedúra, elintézik-e az iratok érvénytelenítését magukban vagy kellek-e hozzá, de szerencsére ennyire önjáróak.

Még mindig felvetettem, hogy szerintem a lehető leghülyébb megoldást választják, mert ezzel buknak a legtöbbet. Eleve a kutya sem akar idejönni. Ha mégis, Almáék gondoskodnak róla, hogy nagy eséllyel ne sikerüljön elintézni a papírjait. Én itt vagyok és akarok is itt maradni, tanítani. Ha lelépek pár napra, arra az időre nem kell fizetést adniuk, ha nem pótolom az óráim, ha meg pótolom, akkor nem szenved senki sem kárt. 

Ezen aztán a dagadék némiképp megsértődött, s végeredményben kibújt a valódi indok is. Ha nekem ezt így megengedik, az egy nagyon káros precedenst teremtene, így inkább lenyelik az anyagi kárt, de ezt akkor sem és egyébként is, blablabla. Miután valami szövevényes logika ebben is van, ezt el kell ismernem, így annyiban igazat adtam neki, hogy ilyen módon is lehet nézni a történetet.


Beszéltünk még olyan apróságokról is, hogy a diákoknak nagyon szoros a tanrendje, ezért ha lelépek egy hétre, akkor borul minden. A nyelvi labor is nagyon be van osztva és valamiért helyettesíteni sem lehet. Arra mondjuk ma, amikor már csak négyszemközt, Almával beszéltem, utóbbi nem tudott mit mondani, hogy technikailag ez a helyzet mennyiben különbözne attól, mintha egy hétig az ágyat nyomnám betegen. Vele végül annyiban megegyeztünk, hogy csak akarat kérdése, hogy tudják-e kezelni a helyzetet.


Ma Alma azt mondta, adtam neki egy leckét. Így is felfogható persze, de a helyzetemet legalább érti. Arra már rájöttek, hogy a szerződésünk miatt nem tudnak rajtam fogást találni, s a fenyegetőzések egyike sem ér célba. Már megnyugodott, kiegyensúlyozott volt és nem kapta fel a vizet semmin. Mivel neki a valós indokot is elmondtam, személy szerint meg is ért.


Szombaton húzzuk majd el a csíkot Akszuba, onnan repülünk Urumcsiba. Férjem egy olcsó hosztelben lesz, amíg én Thaiföldön, majd visszatérve végül nem Xianningbe, hanem egyenesen Shenzhenbe megyünk. Ott is találtam elfogadható áron szállást, így ott húzzuk ki, amíg meglesz az üzleti vízumom, illetve egyúttal neki is állunk lakást keresni majd.

Ennyi a sztori.