Közben elteltek az ünnepek és belefogtunk egy fürdőszoba-felújításba is (ami már igencsak szükséges, de előre félek a vele járó felfordulástól és kosztól), s elkészült az éves vízumom is.
Az is kiderült, hogy céges esemény majd áprilisban vagy májusban lesz, így csak február 10 körül megyünk vissza. Most úgyis a kínai újév körüli hajcihő zajlik odakinn, így amellett, hogy a jegyek is drágábbak, mellékes munka sem nagyon lenne.

A Szecsuánblog tehát február elején indul újra, addig még élvezzük a téli szünetet itthon.

Dél előtt pár perccel elindul a repülőm Guangzhou Baiyun repterére. Ez utóbbi, állítólag igencsak nagy légikikötőhöz még nem volt szerencsém, na majd most.

A reptérről már busszal közvetlenül Shenzhenbe gurulok, s a busz szerencsére meg is áll Bao'anban, Shenzhen azon részében, ahol a szállásom is van. Az ottani reptér sincs messze, így holnap este férjemuramat összeszedni sem lesz probléma.
Legalábbis bízok benne, hogy megérkezik, ez lesz az első nagyobb útja egyedül, szurkoljatok a sikerért. Ha valahol elkavarodik út közben, azt nem fogja megköszönni. De csak nem lesz ilyen. 

Holnap indulok vissza Kínába. Az eredeti tervekkel ellentétben én már nem megyek vissza Xinjiangba, hanem Guangzhouba röppenek. Onnan egy köpés Shenzhen, ahová férjem érkezik majd meg 26-án este a cuccainkkal együtt.


Így az utolsó pillanatban elég drágák a jegyek, így aztán elég egyet venni belőle, s feleslegesen nem fordulok én is egy kört. A hoszteles foglalás él majdnem egy hónapra (több részletben, így lemondható, ha hamarabb találunk lakást), s előbb-utóbb remélhetően lesz saját bérleményünk is. Talán elfogadhatóbb áron is.

Wuhanban 2100 yuanért kínáltak egy 80 m2-es, jó helyen lévő, bebútorozott szép lakást, de sajnos az nem Shenzhen. Igen mázlista leszek, ha 3500-ből kijön valami egy hálószobás, elfogadható kis fészek. De lelkiekben felkészültem az 5000 pénzre is. De ez még icipicit odébb van.