A héten még kitart a dalszövegezés az órákon, aztán a jövő héten vitatkozni fogunk. Legalábbis remélem, rá lehet őket venni - némi rásegítéssel - a beszélgetésre.

A tervezett téma már eddig is szóba kerül olykor itt-ott: a kutyaevés kérdésköre. Ez egyike a Kínát illető sztereotípiáknak, nyugatról nézve itt boldog-boldogtalan kutyát zabál két pofára. A helyzet ennél azért árnyaltabb, s összetettebb.

A tovább után lesz egy kép is, ezért aki nem szeretné látni, ne kattintson!
Tovább!

Kezdjük a dolog kellemesebbik felével. Mai bevásárlókörutamon a pékségben nagyon hívogató sütiket láttam. Normális, finomnak látszó sütiket.
A legtöbb helyi sütemény száraz. Csak tészta, de semmi vagy szinte semmi krém. Elég tré. De ezek... ezek nagyon ízléses, fogamra való cuccok, még ha helyi szinten méregdrágák is. A kis szeletemet 6 yuanért vesztegették (kb. 200 Ft, vagyis azért otthoni pénztárcával nézve nem egy rablás, sőt!), de nem sajnáltam érte a pénzt.

Ebbe a mutatós dobozba csomagolták szakszerűen, így aztán nem is kellett azon aggódnom, hogy szétnyomódik hazafele.

És ilyen maga a termék, jól is néz ki, s az ízére sem volt panasz.

A csirkeláb is roppant népszerű cucc, mint snack is előfordul.Ez itt egy négy darabos csomag, többnyire azonban 1-1 lábat tartalmazó verziókat látni. Európai szemmel nézve talán kissé bizarr, de az íze jó.

És hogy a cím második felét is kifejtsem, így közvetlenül a finom falatok után: csőtörés zajlik épp a bejárati lépcsők mellett az utcán. Irtózatos szarszag van arrafelé, s telepakolták az utat homokzsákokkal a szivárgást meggátolandó. Remélhetően holnapra, mire kikerülök, már megcsinálják rendesen.

UPDATE! Már nincs dugulás, mi több, a bejáratnál semmi nem emlékeztet rá. Járólapszerűség van ott az úton, de sikerült nekik nyom nélkül visszarakni, nincs  ronda új aszfaltcsík.

A tofu nagyon jó dolog, a kantinos étkezéseknél is gyakran előfordul, s egész olcsón hozzáférhető az üzletekben is. A natúr, keménysajtra hasonlító, kimérve árult darabjai mellett az előrecsomagolt, különböző fűszerezésű verziók is elérhetőek. Ezek nasiként szolgálnak, s többnyire finomak is.

Ma ilyen kiszerelésben vettem belőle (és aztán rövid úton el is fogyasztottam):

Mint már említettem korábban is, hétfőnként, ha nincs eső, reggel fél 8-kor a sportpályán van gyülekező. Eddig - részben rajtam kívül álló okok miatt, részben mert nem bírtam felkelni - még egyszer sem vettem részt rajta. Mostanáig.

Egyszer mindent ki kell próbálni alapon ma ott voltam. Négy körül már felébredtem, s az időjárás is kegyes volt, úgyhogy nem állhatott semmi a megvalósítás útjába.
Na nem mintha annyira izgi lett volna. A három sorba felsorakozott tanárok és az osztályonként felálló diákok előtt egyszer csak megkezdődött a dolog, s hét, ünnepi, leginkább katonaihoz hasonlító, de fehér egyenruhában feszítő, díszlépésekkel bevonuló fiatal a zászlórúdhoz ment, majd a nemzeti lobogót kibontva a himnusz zenéje alatt szépen felhúzta azt. Aztán ahogy jöttek, el is mentek.

Ezt leszámítva nem volt semmi érdekes, egy harmadéves csajszi beszélt valamit a sportnapokról, majd egy tanár tette ugyanezt, végül az igazgató szólt pár szót. De alapvetően dögunalom volt az egész, mintegy fél órán át.

A program végeztével átvonultam a kantinba reggelizni, s ezúttal le is fotóztam a menüt. Most is ugyanaz volt, a tésztaleves ízesítésében volt némi eltérés, ezúttal volt benne kongcai is, aminek nem tudom se a magyar, se az angol nevét, mivel szerintem máshol nem eszik. Egy ilyen üreges szárú zöldség, sok íze nincs, de nem rossz.

Elég kiadós cucc, két és fél pénzért nem is rossz.

Az egyik tanárcsajszitól, aki mellesleg itt lakik mellettem, a szomszéd szobában, érdeklődtem a felvételekkel kapcsolatban, ha minden jól alakul, intézkedik a beszerzésüket illetően.
Ja, és szombaton Evans anyja dolgozott (varrónőként melózik, s amikor szükség van rá, akkor menni kell, bármikor), úgyhogy a háztűznéző megismétlése egyelőre elmaradt.

Az Új Évszázad bevásárlóközpontban véghezvitt pár nappal ezelőtti dorbézolásom közben a kosaramba került két halkonzerv is. Mivel ma nem főztem, vacsira meg is bontottam az egyiket.
Már csak a felnyitás után vettem észre, hogy egy kissé szokatlan ízkombinációt hoztak össze a termék gyártói: ez ugyanis babos hal olajos lében. Utólag ugyan könnyű okosnak lenni, de amúgy tényleg ott volt a doboz oldalán is jól látható felirattal.
Azért megettem, s az íze sem rossz, bár szokni kell.

Ez a még fel nem bontott doboz. A képpel ellentétben csak egy darab, nagyobb méretű haltörzs bújik meg benne, s mellette azok a nyúlbogyószerű képződmények a babok. Csak abból meg több van a konzervbe zárva.

Az iskolai boltban - merthogy az is van - ilyen milkatehén beütésű kenyeret lehet kapni. A halhoz is ez jutott. Egy fokkal talán kevésbé édeskés, mint a többi (vagy csak megszoktam). A lila foltoknak szerencsére nincs eltérő ízük.

UPDATE!

Kedves párom nem hagyott békén, amíg ki nem bontottam, úgyhogy íme a baboshalkonzerv második példányának beltartalma. Ebben több haldarab is előfordul.

Ma az órák után lemásztam a belvárosba, a nagy szupermarketbe, s bár nem akartam ennyire kirúgni a hámból, visszataxizással együtt elvertem 210 yuant. Bár nem egy olyan eget verő összeg, kb. 7000 forint, az arányok érzékeltetése végett: itt, hacsak nincs valami extra kiadásom, mint mondjuk a múlt hónapban vett hősugárzó és telefon, akkor egy ezresből kijövök egy hónapban. Ilyen rendkívüli kiadásokkal meg 1500-ból. Ja, és a taxi csak 5 yuan volt, szóval nem lehet erre fogni.
Az egész ott kezdődött, hogy tegnap valahogy nagyon megkívántam a mogyorókrémet. Gondoltam legurulok a hegyoldalon, s körbenézek odalenn, hiszen ha beszerezhető, akkor ott biztosan kapni.
Hát, sajnos mogyorókrémet nem találtam, ellenben ha már ott voltam, vettem egy üveg mogyoróvajat, merthogy azt is szívesen eszem. Került ketchup is meg egy zacskó grillázs is többek között, s miután a legtöbb helyen csokit sem kapni (csak cukrokat, kekszeket, stb.), így lecsaptam a Snickersekre is.
A tejtermékes pultnál aztán olyat láttam, amit eddig nem. Volt vajuk. Bár úgy éreztem, mintha a fogamat húznák, de végülis vettem egy 20 dekás példányt 30 yuanért, vagyis kb. 1200 forintért. A felirat szerint francia vaj, hát, majd meglátjuk. Ajánlom, hogy finom legyen. Ha már a tejespultnál voltam, egy szintén nem túl olcsó mackósajt is a kosárba került.
S bár a kóla itt jellemzően elkerül - miután a cukrosat nem bírom meginni, zero meg csak odalenn vagy, s csak félliteres kiszerelésben -, ma e téren sem bizonyultam mértéktartónak, s velem jött nyolc liter a nyugat ópiumából.

Most mogyoróvajas szendviccsel jóllakva, grillázst ropogtatva írom ezeket a sorokat, s ha hűtőszekrény is elvégzi a dolgát, hamarosan a kólamámorban fetrengés jön. Meg az összébb húzott nadrágszíj, ha így folytatom. 

Ma a sportpályán csellengtem, mert szoktam pingpongozni a diákokkal. Mindig legalább 3-4 osztálynak tesiórája van épp, úgyhogy akadnak emberek. A pálya szélén táncikált egy csoport leány, készülnek a jövő heti sportnapokon   esedékes fellépésükre.
Nagyon örültek nekem, kismillió képet csináltak rólam különböző felállásban. Meghallgatták a Ting Hai-omat is, az is nagyon kedvükre való volt.:)
Aztán elhívtak vacsizni, úgyhogy az utcában ettünk húsostáskát, jiaozit, ami otthon is elég széles körben hozzáférhető a kínai éttermekben. Finom volt, s örülök is a kölyköknek, aranyosak voltak. Jövő hét szombaton majd megyek velük hotpotozni is.
Ízelítőnek pár kép a vacsiról.

Kicsit már sötétedett, úgyhogy vakuztam, ezért picit furák a fények.

Ígéretemhez híven tegnap készítettem néhány képet vacsora közben. A száraz szöveg az ételleírások közben nem annyira hatékony, így ez adhat némi támpontot a képzelőerőnek.

Asztalok a tanári kantinban. Kicsit korán érkeztem, hogy még a pedagóguspopuláció beszabadulása előtt tudjak fotózni egyet a helyiségben. A hatalmas, rizzsel teli edényeket a kép jobb oldalán lévő, a poroltó melletti asztalra szokták kivágni, ahonnan önkiszolgáló rendszerben szedhet magának az ember.

Ropogósra pirított, kimondottan finom bab.

Uborka, bár ez gondolom képaláírás nélkül is felismerhető.

Leves moszattal. A moszatnak sok íze nincs, de rossznak nem nevezhető. 

Ez egy ragacsos rizses förmedvény, sajnos viszonylag sűrűn fordul elő. Az egyetlen étel, amit nem eszek, mert nem jön be. A púp belsejében előfordulnak húsdarabok.

Leves disznódarabokkal, krumplival. Kellően népszerű a helyiek körében. Szerintem is finom.

A tegnapi vacsi legfinomabb fogása volt ez a ropogósra sütött halas cucc. Bár nem vagyok igazán oda a halakért, különösen nem a folyami fajtákért, itt meglepően finom étkeket szoktak belőlük varázsolni.

Káposzta. Hasonló verzióban kínai kel szokott még előfordulni, utóbbi gyakrabban. Valamelyik a kettőből minden alkalommal az asztalra kerül.

Csíkokra vágott burgonya, kissé fűszeres. Szeretem.

Egy másik gyakori és finom fogás. Az apróra vagdalt, fűszeres cucc alatt vékonyra szelt szalonnadarabkák bújnak meg. Fűszeres, kellemes étel.

Nem pontosan beazonosítható táplálék, valami tojás van benne. Nem rossz ez sem.

Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján lássuk hát, nagyjából mivel etetik a tanarakat a kantinban. 

A tanári étkezde hétköznapokon biztosít ellátást, napi háromszori étkezés formájában. A reggeli ára 2.5 yuan. Ezért az ember az alábbiakat kapja:
- 1 db főtt tojás,
- igény szerinti mennyiségű nagyon híg, majdnem csak vízből álló leves, amivel a többi táplálék öblítgethető, és
- 1 nagy csésze, tésztával, kisebb (általában marha)húsdarabokkal, némi zöldáruval megrakott leves - ez utóbbi sűrű, tápláló, kevés lével. Kérhető csípős és nem csípős verzió, ezeket a szakácsok porciózzák.
A reggeli mindennap nagyjából ez, apróbb változtatásokkal, de a mennyiség bőven vetekszik egy magyar menza ebédjével.

A 6 yuanért vesztegetett ebéd és vacsora nagyjából ugyanolyan, az időpontokat leszámítva nem megállapítható, hogy épp melyiken van az ember.
Ezeken az alap a rizs. Egészen törékeny termetű, fiatal pedagógusleánykák is hatalmas mennyiségben képesek fogyasztani, s teszik ezt anélkül, hogy az alakjukon bármi csorba esne. Rendkívül elenyésző méretű ember kövér.
S akkor nézzük, mik a leggyakoribb fogások...

1. A mi paprikás krumplinkhoz hasonló étek sok lével, a kolbászt leszámítva. Olykor csak krumpli van benn, máskor különböző húsdarabkák is. Néha készülhet édesburgonyából. 
2. Csipszvastagságúra felszelt, (enyhén) főtt burgonya (fűszeres). Egyike a sűrűn előforduló zöldségtálaknak.
3. Kínai kel enyhén pirítva. Lehet önállóan, de sokszor van szalonna is hozzá.
4. Rizottószerűség. Az egyetlen itteni kaja, amiből nem eszek, mert szerintem vacak. Felpúpozott, ragacsos állagú rizsben többnyire baromfidarabok.
5. Sült szalonna fűszeres, hagymás mártásban. Ez egy korrekt méretű szalonnadarab rendesen kisütve, felszeletelve. Kimondottan finom.
6. Leves burgonyával, szalonnával, zöldségekkel. Finom ez is.
7. Tofu. Felkockázva, valami mással még nyakonöntve. Nyami.
8. Gomba legkülönbözőbb verziói. Mind finomak. Előfordulnak levesben, kisütve, stb.
9. Minden alkalommal van legalább egy olyan fogás, amiben van disznóhús, az otthon is megszokott, vékonyra szeletelt kínai módra. Ezek az ételek jellegükben nem is nagyon különböznek a magyarországi kínaitól: zöldségek (répa, hagyma többnyire), hús megpirítva.
10. Leves is van minden nap. Többnyire étkezés végén fogyasztjuk, meg persze közben abból is szedünk ki nekünk tetsző dolgokat. Előfordul sokféle. Tartalmazhat tojást, zöldségeket, üvegtésztát, húst, ritkán még moszatot is.

Összességében elmondható, a magyar igényekhez képest lényegesen kevesebb a hús, viszont nagyságrendekkel több a zöldség. Van viszont gyakran szalonna, elég szép fajta, a hazai császárhoz hasonlítható.
Volt már olyan nap, hogy egyszerre volt leves egész csirkével, mellé tál hallal, másik kajában nagy disznódarabokkal, szóval néha elég kiszámíthatatlan. A napi 8-9 fogásból azért átlag 4-5 a fentiekből kerül ki, ezek elég általánosnak mondhatók.
Hétfőn majd megpróbálok fotózni, hogy kicsit jobban el lehessen képzelni, ha szépen kérem, biztosan nem veszik zokon.

Miután Kína valóban a gasztronómia fellegvára, én pedig imádok enni, így egészen biztosan érzem, hogy a kaja címke az egyik leggyakrabban előforduló lesz a blogon.

No de csapjunk a lecsóba. Szó szerint. A héten ugyanis eddig elkerültem a kantint. Nem mintha nem lenne jó az ellátás (különösen ár-érték arányban nézve), csak valahogy most így jött ki. Hasonlóan az egyetemi éveimhez, az itteni kvázi semmittevés - mert valljuk be, heti 14x40 perc tényleg nem kemény munka - mellett előjött az a rossz szokásom, hogy a lehető leglehetetlenebb időpontokban térek nyugovóra. Ha délelőtti órám van, olyankor néha egyáltalán nem is alszom, hogy aztán már délután 4-5 óra felé elnyomjon az álom. A vacsora a tanári étkezőben fixen fél 6-tól zajlik, így néha eleve ütközött az aktuális korai szunyókálás idejével.
Ugyancsak a kantin ellen szólt, hogy még vasárnap csináltam egy szép adag zöldbabfőzeléket, ami kitartott keddig. Meglepően jól sikerült, s most már azt is tudom, hogy a fehér rizsecet íze tökéletesen megfelel a hazai kémiai ecetének. A zöldbab amúgy nem volt zöld még a boltban, lilás színben pompázott, de mialatt a puhulása zajlott, valahogy a színe is elment.
A szerdai vacsit átaludtam, aztán csütörtökön meg lecsót ettem a paprika és a paradicsom rámrohadását elkerülendő. A paradicsom olyan, mint odahaza, a paprika azonban nem. Alapvetően két félét találni az édes fajtából. Van egy többnyire zöld (néha piros) színű, nagyon kemény húsú termés, amilyennel Magyarországon nem lehet találkozni. Nem puhul meg könnyen, így lecsóba nem túlságosan jó választás. A másik a pritaminpaprikára hajaz, vastag, lédús. Most is ez volt itthon, ehető. Sajnos az otthoni tipikus, citromsárga paprika nincs, kolléganőm a képe alapján azt mondta, nem is látott még olyat.
A lecsó az én értelmezésemben tojásos, így a dolog megkoronázása a kacsatojás volt, amit viszont imádok, s amivel nem tudok betelni. Otthon hivatalosan nem is lehet kapni étkezési célra, mivel olykor szalmonellát terjeszt, de itt rengeteg van belőle. A kacsa egyébként is az egyik nagyon kedvelt baromfi errefelé, ami számomra örömhír, mivel nagyon imádom.

De a tojásra visszatérve, nagyon szeretem, s az itteni tojásárak is rendkívül barátságosak. A tyúktojás súlyra megy, 1 jin (fél kg, hagyományos kínai mértékegység, az üzletekben a tömegük alapján eladott termékek ára ennek megfelelően van kiírva) 5.2-5.7 yuan körül van, átlagos méretű tojásokkal nézve 10 darab kb. 250 forintba kerül.
Kacsatojás a boltokban nincs, de a piacon igen. Sajnos a tyúkénál drágább, darabja kerül 1-1.1 yuanbe, de így sem sok érte, mivel nagyobb is.

Más. Még hétfőn reggel láttam a diákok étkezőjében lepényszerűséget, s ha már láttam, vettem is. Nem édes, s kimondottan jó. Ugyancsak valamelyik reggel, még a szünet hetében, a suli főbejáratával szemben fedeztem fel egy kajáldát, ahol hamburgerszerűséget árulnak. 3 yuan, s egy olajban kisütött, korongalakú, kettévágott tésztába pakolnak ubit, húst meg valami szószt. Finom, azóta még kétszer vettem belőle.
Ma viszont a kantinban fogok vacsizni, s aztán a hétvégén megint sült krumpli jön. Csak hogy fogyjon az a finom ketchup!