Ígéretemhez híven tegnap készítettem néhány képet vacsora közben. A száraz szöveg az ételleírások közben nem annyira hatékony, így ez adhat némi támpontot a képzelőerőnek.
Asztalok a tanári kantinban. Kicsit korán érkeztem, hogy még a pedagóguspopuláció beszabadulása előtt tudjak fotózni egyet a helyiségben. A hatalmas, rizzsel teli edényeket a kép jobb oldalán lévő, a poroltó melletti asztalra szokták kivágni, ahonnan önkiszolgáló rendszerben szedhet magának az ember.
Ropogósra pirított, kimondottan finom bab.
Uborka, bár ez gondolom képaláírás nélkül is felismerhető.
Leves moszattal. A moszatnak sok íze nincs, de rossznak nem nevezhető.
Ez egy ragacsos rizses förmedvény, sajnos viszonylag sűrűn fordul elő. Az egyetlen étel, amit nem eszek, mert nem jön be. A púp belsejében előfordulnak húsdarabok.
Leves disznódarabokkal, krumplival. Kellően népszerű a helyiek körében. Szerintem is finom.
A tegnapi vacsi legfinomabb fogása volt ez a ropogósra sütött halas cucc. Bár nem vagyok igazán oda a halakért, különösen nem a folyami fajtákért, itt meglepően finom étkeket szoktak belőlük varázsolni.
Káposzta. Hasonló verzióban kínai kel szokott még előfordulni, utóbbi gyakrabban. Valamelyik a kettőből minden alkalommal az asztalra kerül.
Csíkokra vágott burgonya, kissé fűszeres. Szeretem.
Egy másik gyakori és finom fogás. Az apróra vagdalt, fűszeres cucc alatt vékonyra szelt szalonnadarabkák bújnak meg. Fűszeres, kellemes étel.
Nem pontosan beazonosítható táplálék, valami tojás van benne. Nem rossz ez sem.