A kínai nasik választéka rendkívül változatos. Miután egy gyökeresen más gasztronómiai környezetről beszélünk, így itt a legkülönbözőbb, számunkra furcsa dolgok fordulnak elő.

A napraforgómag például több ízben is beszerezhető: van egy nálunk megszokott sima sós, s vannak édeskés ízűek, ez utóbbiak nagyon ízletesek. A csipszek is érdekes fűszerezéssel kerülnek a polcokra: van uborkás, paradicsomos, citromos, sült csirkés, barbeques, stb. Az ubisat nem ajánlom, a többi nem rossz.
Előkelő helyen szerepelnek a tofuk, felettébb változatos kiszerelésben és aromában, ezek szintén megérnek egy próbát. A csirkelábakat, füleket, ilyen-olyan szárított húsféléket már nem feltétlenül európai célközönségnek találták ki, én mondjuk a lábat kimondottan bírom, de eleve, otthon a levesben is örömmel látom.

Ma ezt a furcsa pálcikás húst nyomtam be, s egyáltalán nem volt rossz választás. Kellemes ízű, s hála a pálcáknak, nem is lesz az ember maszatos. Ha emlékeim nem csalnak, két és fél pénzbe kerül.
--

Egy ideje rákaptam erre a gyümölcsre. Vásárláskor valami almafélének gondoltam, de erre gyorsan rácáfolt, hogy csutka nincs, ellenben csonthéjas mag lelhető fel a hús alatt.
Kérdeztem az egyik osztályt, mi a neve. Gyanítom, nem látták teljesen tökéletesen, mert qinglinek, valami kisméretű körtefélének nézték, ami a gugli szerint nagyjából hasonlóan is fest.

Ma aztán a tanáriban is megtudakoltam, s az egyik angol szakos kolléga date-nek, vagyis datolyának azonosította.
Töredelmesen bevallom, soha nem láttam még normális datolyát, csak a sziruposan édes, aszalt verziót. Kicsit csodálkoztam is, hogy valóban erről lenne szó, de aztán némi képkeresgélés meg kölcsönös győzködés után arra a megállapításra jutottunk, hogy ez nem a nálunk megszokott datolya, ellenben egy hasonló faj. A kínai mindenesetre ugyanúgy nevezi mindkettőt.

Az én datolyám lényegesen nagyobb és almazöld színű, s kimondottan finom. És még csak nem is szokás aszalni.
Otthon hiányozni fog, tényleg egészen kiváló.
---

Remélem nem unjátok még nagyon a méltán vacak minőségű videóimat, de a kantinban sem bírtam magammal.

Ez volt a mai élelem:

----

Szokásosnak mondható sütirovatomban ezt a példányt mutatom ma be. Egész kellemes volt.

Ez meg a szomszéd ház igényes erkélye némi szalonnával fűszerezve.

Végül egy másik szomszéd hasonlóképp dizájnos balkonja. A kormos részen van egy tűzhely, az asszony ott szokott főzőcskézni. Talán kicsi a lakás, s a konyhát befogták más célra.

Pár napja ezt a sütit kebeleztem be. Nagyon jó döntés volt.

Tegnap megkívántam a disznóhúst, úgyhogy kigurultam az utcába a múltkori helyre, ahol azt a nagyon finom szalonnát vettem.

------

Ezúttal nem egész, szőrős disznólábból fűrészeltettem le a kívánt mennyiséget, hanem egy kisebb darabot hoztam el. Comb, füstölt, s nagyon jó fajta. Zsír alig van rajta, szinte teljesen színhús. S az íze... Most sem okozott csalódást.

Ilyen guszta szeleteket sikerült vacsihoz kinyernem.

Hátul látszik a lefejtett zsíros rész is. Kb. egy ujjnyi lehetett.

Mialatt a szalonnát pörkölgették hátul, hogy aztán becsomagolják és hazahozhassam, a falon lógó, határozottan kolbászgyanús termékre lettem figyelmes. Az is volt, füstölt, parasztkolbászra hajazó forma. Az egyik szálból hiányzott egy kisebb darab, így a belsejét is meg lehetett nézni. Kicsit zsírosnak tűnt, de még így is sokkalta barátságosabbnak látszott, mint bármi más helyi kolbászszerűség. Ha már ott voltam, abból is vettem egy keveset.

Itthon megcsócsálva nem tűnik rossznak. Kissé sok benne a háj, de máskülönben egész jó. Elég fűszeres, kicsit erős is talán (nekem nem annyira, de e téren nem vagyok mérvadó, már a helyieket is kezdem kiakasztani vele, hogy a híresen erős konyhájuk kapszaicin-tartalma nem üti meg az ingerküszöböm). Más ízű, mint a mi kolbászaink, de határozottan fogyasztható, s paprikás krumpliba meg egyenesen mennyei lesz.

------

Azért a szalonnát meg sem közelíti, az nagyon ott van.

***

Készült kép is, de a blog.hu valamiért megint bedurcizott. Később igyekszem belepasszírozni.
UPDATE: fenn vannak a képek is.:)

1. A citromos chips finom.

2. 3 és fél hónap után már egészen könnyen megy a lépcsőzés. Hét liter kólával azért még most sem kellemes.

3. Bár hivatalosan nem engedélyezett már, a kínai diákok a gyakorlatban üthetőek.

4. A pingpongasztalt éppen csak felérő picik is nagyságrendekkel profibban csavarják a labdát, mint mi valaha is fogjuk.

5. A karton cigi egységára olcsóbb.

6. A tanári padlójára önteni dolgokat teljesen természetes.

7. Egy másfél éves kínai fiúgyermek már tökéletesen tud köpni.

8. A környéken túlnyomó részben előforduló légyszerű lények reakcióideje rendkívül lassú.

9. A helyi Red Bull az előzetesen hallottakkal ellentétben iható. Igaz, szénsav nincs benne.

10. A helyi samponok olcsók, de jók. Még derékig érő, nagyon vacak hajra is.

Itt a hétvége, úgyhogy itt az ideje a bő lére eresztett hétvégi "megaposztnak" is. De kezdjük az elején.

Még kedden, az Evanséknak tartott óra után megdumáltuk, hogy hétvégén majd kitalálunk valami programot. Ez így is lett, s tegnap egy barátnőjével együtt itt is voltak pár órát.
Ma reggel 9 felé pedig arra sikerült felriadnom, hogy telefonál, de rendkívül kitartóan. Volt tőle legalább 9 nem fogadott hívásom, de szemét módon lehalkítottam a telefont, mert még álmos voltam. Aztán miután már valahogy ide is keveredett, s az ajtómat verte, felkeltem azért.
Mint kiderült, családi összeröffenés lesz náluk, az anyja egyik nővérénél. S mit ád az ég, én is hivatalos vagyok.

Kellett még egy óra, mire úgy nagyjából összekapartam magam, de aztán el is indultunk. Mivel ekkor már bőven elmúlt 11, kicsit sietnünk is kellett: a kaja kész volt, s mindenki ránk várt.

A nagynéni lakása a belvárosban fekszik, elviekben csak átszállással elérhető. Le is gurultunk a csurig tömött busszal valameddig, aztán egy sürgető telefon hatására onnan taxira váltottunk. De nem akármilyenre.

Láttam eddig is már motoros verziókat, de őszintén szólva még nem fordult meg a fejemben, hogy valaha is igénybe vegyem. Eleve csak olyankor taxizok, ha nagyon fel vagyok pakolva, akkor meg hova rakjam a cuccot.
Mindenesetre ezúttal egy motorost kaptunk ki, egészen szép látvány lehettünk hárman a robogón. A lábtartó eleve kicsi volt, így csak Evans lába fért fel, én csak úgy lógattam a levegőben az enyémet, de nagyon leereszteni se tudtam, mert akkor meg már az aszfaltot súrolta.

A házikóhoz érve Evans öccse, meg a nagynéni öt éves fia már a kapuban vártak minket, várt még ránk egy kisebb lépcsőzés, de szerencsére ez a lakás csak úgy kb. az ötödiken volt. Nem számoltam.

A lépcsőhát ugyanolyan lepukkadt volt, mint Evansék házában, s a vendéglátó lakása is erősen nélkülözte a komfortot. Azt hiszem, ez itt elég általános.
Hozzáteszem, nem érzem magam feszélyezve ilyenkor. Biztosan lehetne kényeskedve szörnyülködni is, de egyrészt tényleg nem ez ragad magával, másrészt meg ha így is éreznék, mi értelme lenne?

Már várt az egész bagázs. Ott volt még egy testvér, s annak a tizennégy éves fia is, s kimondottan finom táplálékokat is raktak elénk. A legkisebb gyerek nagyon cuki volt, s egyfolytában körülöttem sündörgött.

A menü. Sajnos a fotó telefonnal készült, így elég tré lett. De a táp kellemes volt.

Mire végeztünk, már csak nők maradtunk ott, a fiúk lementek játszani, a férfiak meg valahova eltűntek. Míg zajlott a mosogatás, csináltam két képet a lakás nappalijáról is. Természetesen megint addigra adta meg magát az elem, mikor végre lenne mit fotózni, így aztán elég kevéske kép készült ma.

Kilátás a lakásból. Szintén telefonos kép.

Amint összekészült mindenki, a vendéglátónk elment dolgozni, mi meg, Evans, az anyja, az anyja másik nővére és a két fiú elmentünk az Új Évszázadba. A picinek kellett kabátot is venni, úgyhogy még előtte benéztünk több butikba is, s egy helyütt én is vettem egy kabátot 268 yuanért.
Hoztam magammal hazulról is, de az elég hosszú, s olyan hideg nincs. Igazából nem akartam megvenni, sőt, keresgélni sem, mert csak durván 50 yuan volt nálam, de nagyon buzdítottak, s meg is előlegezték az árát. Majd este visszaadom.

Úton a bevásárlóközpont felé

A város egyik legjobb lakóépület-együttese. Itt egy lakás ára kb. 20 millió Ft-nál indul. Itt lift is van.:)

Az Új Évszázadnál valahova elkeveredtek a felnőttek, s így csak Evansszel meg az öccsével mentünk le a boltba.
Evans öccse nagyon csintalan gyerek, de imádnivaló. Bár már 8-9 éves, nem nyugodott, amíg bele nem ülhetett a bevásárlókocsiba. Persze nem a normál gyerektartó részre, az csak 15 kg-ra hitelesített, hanem az elejére.

Ott tologattam, miközben vettem ezt-azt, s közben valahogy Evans is elmaradt egy időre. Épp a tejtermékek felé mentünk, s ez valahogy a kicsi ízlésével is egybeesett, mert bőszen kérte, hogy arra haladjunk. Én persze kínaiul reflektáltam, hogy rendben van. Ekkor hallottam, hogy a környékünkön tébláboló emberek arról beszélnek csodálkozva, hogy a gyereken nem nagyon látszik, hogy félig fehér...
Már a tejespultoknál kérdeztem tőle, mit kér, ki is néztünk valamit (3 yuanes szedres joghurtot), amikor egy eladó meg is jegyezte, hogy milyen szép kisfiam van. Megköszöntem, meghagytam a hitében.:)

Vásárlás után előkerült a kölyök igazi anyja is, s jókat derült a történeten. Hazafelé lépcsőztünk, amibe majd belepusztultam.
De most végre itthon döglök, s iszom a zérós kólát. Jól esik.:) 

Kínában az utcai táncolás teljesen hétköznapi, bevett szórakozás. Még chongqingi rövid ottlétem alatt is belefutottam egy kisebb csoportba, s - mint arról már beszámoltam - Evansék háza mellett, a téren is több tucatnyi középkorú, de zömmel idősebb asszony ropta.

Tegnap este az utam a kilátó felé vezetett. Mostanában rákaptam az utcai kajára. Nem mintha a kantin kosztja rossz lenne, de valahogy ezen a héten teljesen kimaradt az életemből egy hétfői reggelitől eltekintve. Itt az utcánkban, s a kilátó felé levezető szemközti utca elején is rengeteg kifőzde és utcai árus kínálja a portékáit, többnyire egy-két termékre szakosodva.
A diákjaink jó része is náluk eszik, mert a diákmenzánk kosztja állítólag elég csapnivaló. Így aztán csúcsidőben, ebéd- és vacsoraszünetben az egész környék zsibong a tanulóinktól, s az összes kajáltató hely csurig van velük.
Egy részük étterem. Ezekben értelemszerűen van odabenn asztal, szék, s a konyha valahol hátrébb helyezkedik el, a vásárlóktól elzártan.
Másutt nincs ennyi hely, így aztán az utcafrontról közvetlenül a konyha nyílik, s bárki látja, miképp tüsténkednek. Ezeknél általában van az utcán kirakva pár asztal.
Végül, az utolsó verzió a legmezeibb, bár ez semmit nem von le a beszerezhető élelem színvonalából. Ezek esetében az utcán van valamilyen főzőalkalmatosság, s ott készülnek a csemegék. Olykor faszénen, ezeken előszeretettel sütnek halakat vagy nyársra húzott húsféléket; olykor pedig normális tűzhelyen, wokban. Mint például a tegnapi poszt krumplis cucca.

De visszatérve az első bekezdés fonalához, épp kaját nézegettem magamnak, s a kilátó felé vezető utcában kóboroltam. Egyre inkább megcsapta a fülemet a zaj, s ahogy közeledtem, láttam is, hogy három különböző csoport, három különböző zenére mozog. A három hangszóróból egyszerre áradó muzsika disszonanciája láthatóan nem zavarta őket, s nagyon jó hangulat uralkodott az egész téren.
A táncosok mellett nagy számú ember üldögélt-álldogált kisebb-nagyobb csoportokba verődve, s jóízűen beszélgetve.

A tánc koreográfiája mindegyik esetben egyszerű volt, de jól begyakorolt. Mindenki tudta, mikor mi jön, s remek szinkronban zajlott az egész. Csináltam pár képet is, de mivel már sötét volt, így kénytelen voltam éjszakai módban tenni.

Az egyik csapat. Olykor egyikük elől áll, velül szemben, de itt már mindenki ismerte a koreográfiát

Háttérben, a kilátó peremén egy másik csoport, az előtérben bámészkodók. Hátul jobbra a város talán legmagasabb épületének teteje a fényekkel.

A kíváncsiság kedvéért ma is elbaktattam arra, s ugyanaz a kép fogadott. Kicsit ott is maradtam, leültem, nézegettem őket. Nagyon kellemes hangulata van. Kicsit irigyeltem őket. Én nyugdíjasként valószínűleg örülök, ha élek majd, de ők élvezik az életet, aktívan. Táncolnak este, tajcsiznak reggel, s láthatóan élvezik a közösségi lét minden előnyét.

Valami hasonló mentalitást bevezethetnénk odahaza is.

Kicsit untam a menzai kaját, úgyhogy tegnap az utcán vettem egy adag krumplis cuccot. A vödörnyi cucc 2 yuant kóstált, s kimondottan finom. Kérhető pirospaprikával erősen megszórva, ez esetben az íz tényleg kimondottan fűszeres.

A krumpli kellemesen meg van pirulva, s mellette tartalmaz szalonnadarabokat, petrezselymet és kongcait is.

Valamelyik nap a sütinek sem tudtam ellenállni. Megint. Lassan tényleg zebrinának lesz igaza, s kijjebb lesz engedve az a nadrágszíj.
De most őszintén: ez ki tudná otthagyni?

Bár nem volt rossz, a múltkori süti magasan übereli. Sajnos a felszíni krémes rész után száraz piskóta jön.

A kompótok is olcsók. Ez a nagy, 700 g-os trópusi gyümölcsökkel megtöltött példány mindössze 300 Ft-ba kerül, s van benne minden, mi szem-szájnak ingere.

Ananász, mangó, kókusz s még legalább két fajta, jóízű, de számomra beazonosíthatatlan gyümölcs van az üvegben. Vagyis volt.