Holnaphoz öt hétre már otthon leszek, ha az időjárás meg a légitársaságok is úgy gondolják. A hátralevő időszakból két hét még a vizsgáztatással fog eltelni, hogy utána mi lesz, az még egyelőre nem ismert.

Bár próbáltam infót szerezni, ellentmondásos válaszokhoz jutottam annak kérdésében, hogy meddig vannak órák. Mindenesetre legrosszabb esetben is plusz egy hétre leszek a sulihoz kötve, s utána még egészen biztosan lesz két teljes hetem mindennemű munkahelyi elfoglaltságtól mentesen.

Adott a gondolat, miután szeptembertől nem jövök vissza, hogy talán még kellene egy utolsó utazást tenni valami érdekesebb helyre. Pár évig most elég sanszosan nem leszek Kínában, így ez egy kvázi utolsó lehetőség hosszú időre.

Gondolkodtam helyszíneken, de még kissé tanácstalan vagyok, s magamat ismerve az is benne van a pakliban, hogy nem megyek sehova. Mindenesetre ha mégis, akkor leginkább a vadnyugat érdekel. Qinghaion és Xinjiangon gondolkozom erősen, bár a 40+ órás vonatozás (Wulumuqi, utóbbi székhelye annyira van Wuhantól) nem annyira vonzó.

Wuhan-Wulumuqi, több mint 40 óra vonatozás

A jelenleg leginkább esélyes két alternatíva (már ha nem a harmadik, a nem utazás győz) ez a két tartomány.

Ha Qinghai lesz a befutó, akkor egészen a nyugati részen fekvő Ge'ermuig (Golmud) szeretnék zakatolni, majd onnan pár napig körbenézelődni a környéken, mielőtt visszafordulnék.

Wuhan-Ge'ermu vasúton

Ha Xinjiang mellett döntök, akkor Wulumuqi (Urumcsi) csak a kiindulópont, Kashi (Kashgar) és Hetian (Hotan) a fő célpontok, amelyek még további egy napra vannak az ujgur központtól.

A Kashi, B Hetian

Mindkét régió messzemenően elüt Kína magterületétől, s mint a zárójeles nevek is mutatják, nemzetiségi területekről van szó. Kashi és Hetian a mai napig 80-90%-os muszlim többséggel bír, az ujgurok mellett a szomszédos exszovjet köztársaságok államalkotó nemzeteinek kínai csoportjaival.

Tegnap a turizmusos osztály második fele nem okozott csalódást, mindenki elfogadhatóan szerepelt, egy gyengébb lányka volt, de ő is 75 pont körüli eredménnyel simán vette az akadályt.

Ma a üzleti angolos és az angoltanári osztályok első-első köre került terítékre.
Bár az business szakirányt tartom a legerősebb osztályomnak, a mai felhozatal nem volt annyira jó. Csak egy lány vérzett el, ő ráadásul meg sem próbálta, de a többiek eredménye jellemzően nem volt túl kimagasló, bár az egyik legjobb diákom 99 pontot kapott. A kis hülye izgult erősen, s még meg is kérdezte, hogy átment-e, teljesen komolyan.

A 15 emberből rajta kívül még heten értek el legalább 90 pontot, ami nem rossz arány persze, de tőlük azért jobbat vártam, különösen, hogy az angoltanári csoport első harmada - akik viszont jóval gyengébbek náluk - tarolt rendesen.

Tőlük a 12 emberből 9-en is 90 pont fölé kerültek, ketten 99 pontot is kaptak, míg egy leány 98-at. A szomorú része, hogy a másik három viszont nemhogy 90-et nem kapott, de át se ment a vizsgán.

Az egyikükkel bajban vagyok. A Gao Xiaohua névre hallgató kis teremtmény mindig is szimpatikus volt a szememben. Láthatóan gondja van a beszéddel, nem csak angolul, azt sem zárom ki, hogy enyhén sérült. Ennek ellenére sosem volt vele bajom, mert egyértelműen a kevés szorgalmas diákom közé tartozik. Most is biztosra veszem, hogy sokat készült, de annyira ideges volt, hogy gyakorlatilag értékelhetetlen produkciót nyújtott. Már amikor a tételt húzta, olyan szinten remegett, mint egyik másik diákom se. Érezhetően nem bírja a stresszt. Próbáltam nyugtatni, de sajnos nem sok eredménye lett.

A teljesítményére legfeljebb talán 30 pontot ha tudnék adni, s 60 kéne, hogy átmenjen. Újráztatni anélkül, hogy a többi linknek is megadjam a lehetőséget, nem volna igazán fair, ráadásul még abban sem vagyok biztos, hogy eredménye lenne, mert a tét ismeretében valószínűleg még jobban rágörcsölne.
Sajnálom, tényleg, mert biztosra veszem, hogy nyugodtan simán venné az akadályt, de így erre meg tényleg nem igazán tudom átengedni. Azt sem zárom ki, hogy sírni fog, ha megtudja, hogy megbukott.
Néha szar ügy értékelni. Gondolkozom rajta még, hogy mi legyen, lehet megadom neki a 60 pontot...

Keddig most megint pihenés, aztán ha a múlt heti trend érvényesül, akkor az ovis tanároknál újfent vérfürdő várható.

Miután a múlt héten a turizmusos osztály első fele minden probléma nélkül lezavarta a vizsgát, így igazán nem gondoltam arra, hogy ennyire gyatrák lesznek az osztályok ezen a héten. Az óvodai angoltanáros osztályok legalábbis nagyon vackok.

Tegnap kezdtem az 1-2. osztályból összevont csoport első harmadával. Ma reggelig úgy gondoltam, hogy az ő teljesítményüket nehéz lenne alulmúlni.

A 15 lánykából akkor öt nem ment át, ma viszont a 3-4. osztály első, 18 fős adagjából többen hasaltak el, mint ahánynak sikerült. Ez mondjuk nem volt annyira különös, miután a tíz buktatottból heten meg sem próbálkoztak a tételükkel. Mivel így érdemben csak 11 embert kellett meghallgatnom, fel is gyorsultak az események, hamar a végére is értünk.

Hogy a jó dolgokról is szó essen: kedden öten értek el legalább 90 pontos eredményt. Közülük egyre kifejezetten büszke voltam, mert bár láthatóan nem sok köze volt az angol nyelvhez, vagy épp ahhoz, amit előadott, de becsületére váljon, hogy szépen bemagolta a szövegét, s még nyelvtani hibák sem nagyon voltak benne.

A ma reggeli felhozatalból négyen érték el a 90-es álomhatárt, egyikük 96 pontot szerzett. A többiekhez képest meseszép volt a mondandója, de hozzá kell tenni, hogy a múltkor a blogon is publikált, azóta is megfejtetlen sms szerzőjét is benne tisztelhetjük.

Nem is bánom, hogy délután megint a turizmusos csoportom jön. Rámfér némi felüdülés ezek után. Őket nem féltem egyáltalán.

Kicsit sokáig tartott, de végre itthon vagyok. A végére már untam erősen a zötykölődést, szerencsére vége.
Most csak gyorsan bekukkantottam, de normális, új posztok holnaptól lesznek.

Addig is további szép napot nektek!

Ha már vonatozgattam tegnap, akkor itt az ideje pár kép megosztásának. Ez az első alkalom, hogy "G" és "D" vonatokkal utaztam, a "G" igencsak megnyerőnek bizonyult.
A már emlegetett digitális kijelző folyamatosan tájékoztatást nyújtott a szerelvény sebességéről, így tudom, hogy a csúcson 305 km/h-val száguldoztunk. Miután első ízben ültem ilyen vonatra, így nem tudom, ez-e az általában alkalmazott maximum, vagy csak a rövid távnak volt betudható ez a limit, de meggyőzően sebes volt. Xianningbei és Wuhan között a távot mindössze 23 perc alatt tettük meg, úgy, hogy az utolsó pár percben már csak 50 km/h-s tempóban gördültünk be az állomásra.

A Wuhan és Nanchang közötti, "D" vonattal megtett táv sebességét nem tudom, itt ugyanis nem mutatták. Ez utóbbi vonat sem volt rossz, bár a "C" és "G" jobban néz ki.

Holnap reggel vonatra szállok, s egy wuhani vonatos, majd egy nanchangi buszra való átszállás után estére Jingdezhenben leszek.

Valamikor hétfőn estefelé érek vissza, maga a muri vasárnap este lesz mintegy két óra hosszan. A lehetőségekhez mérten igyekszem majd kicsit körbenézni, s ha megfelelő lesz az internethez való hozzáférés, akkor már hazaérkezés előtt bejegyzésekkel szórakoztatni a nagyérdeműt. 

Íme, egy térkép, hogy a Kínát kevésbé ismerők is el tudják helyezni az utazást.

A Xianning, B Wuhan, C Nanchang, D Jingdezhen. A gugli közúton jelzi az utat, így inkább csak tájékoztató jellegű

Ma lezajlott az utolsó két órám, innentől már csak vizsgáztatok. Ha minden igaz, a hazaút előtt még 2-3 hét pihenés is lesz mindenféle óra vagy vizsga nélkül, de ez már csak a bónusz.

Egy vizsga már le is zajlott szerdán a turizmusos diákok felével. Nekik azért kellett ennyire előrehozni, mert a jövő héten már útra kelnek szakmai gyakorlatra, s nem is kerülnek elő szeptemberig.

A hat leányzó minden probléma nélkül megfelelt az amúgy is meglehetősen könnyű vizsgán, még a leggyengébb, láthatóan nem felkészült, de saját kútfőből gond nélkül teljesítő lányka is 83 ponttal lett honorálva a maximális 100-ból. Egyikük, az amúgy nem különösebben erős angoltudású Chen Xi 97 pontig vitte, rajta egyértelműen érződött, hogy alaposan felkészült.

A vizsga amúgy ezúttal nagyon is illeszkedik az itteni tanítási módszerekhez, így tényleg egyszerűen abszolválható. 10 témakört osztottam ki, ebből húznak egyet véletlenszerűen a vizsgán, s aztán arról kell három percen át beszélniük. Ez így annyit tesz, hogy előzőleg kidolgozhatják, majd bemagolhatják a tételeket, nem igényel semmiféle emberi gondolkodást. Mint megjegyeztem - nagy derültséget okozva az egyik osztály körében -, akár egy majom is képes rá, mert nem kell gondolkodni.

Egyik-másik osztály amúgy nagyon tart a vizsgától még így is, sokallták a 10 tételt meg a három percet, de hát azért ennyi egy főiskolai diáktól nagyon-nagyon minimumként is elvárható. Amúgy nem féltem őket, aki ezen nem megy át, az tényleg csakis magának köszönheti.

Javier említette a napokban, hogy talált egy nagyon jó nyugati éttermet a belvárosban, s mivel elmondása alapján egészen finom pizzájuk is van, így ma én is betértem hozzájuk.

A hely nem okozott csalódást, tényleg kellemes vacsorát töltöttem el. Remek konyha, s valóban autentikus nyugati ízek, ez már igencsak hiányzott.

A tényleg kimondottan gusztusos és remek pizzáért, a sajnos nem annyira jó választásnak bizonyult levesért, s az előre nem tervezett, de nagyon ellenállhatatlan (sajnos az étlap tele volt képekkel) fagyiért összesen fizettem 60 yuant, ami itteni mércével nézve nem olyan kevés, de megérte.

Különösen ha azt veszem alapul, hogy otthon mit kaptam volna ennyiért, pláne egy hasonlóan kellemes helyen.

Nem túl egzotikus, de attól még guszta képek a galériában.

Egy hét múlva utazok Jingdezhenbe a boros eseményre, különböző típusú vonatok igénybevételével. Ennek kapcsán talán érdemes kicsit jobban kivesézni az óriásország vasúti közlekedését.

Kína dinamikusan bővülő vasúti hálózata nem tekint vissza túl régi múltra. Az első kapavágásokról a félgyarmati sorsban leledző országot gúzsba kötő külföldiek gondoskodtak, még az 1800-as évek végén. A császárság bukásának idején mintegy 9000 km vasút volt az országban, aztán a polgárháborús és hadurak uralta köztársasági korban ez nagyon nem növekedett, leszámítva Mandzsúriát, ahol a japánok és az oroszok építkeztek gőzerővel. 

Mire 1949-ben a kommunisták hatalomra kerültek, 27000 km vasutat találtak, ennek csaknem felét Mandzsúriában.

A beköszöntő, hosszú ideje nem élvezett béke aztán új fejezetet nyitott a történetben. Amellett, hogy jócskán akadt dolguk a megrongálódott infrastruktúra helyreállításával, megindult az új vonalak építése is. Nagyszabású programok kezdődtek, ekkor nyert vasúti kapcsolatot a kínai vadnyugat, Xinjiang, az addig elzárt, nehéz tereppel megáldott Yunnan, s már egészen korán nekiláttak a Tibetbe vezető vonalnak is, bár akkor anyagi, s főleg technológiai okokból megrekedtek a szomszédos Qinghai tartományban lévő Ge'ermu (Golmud) városánál. Majdnem 20 év szünetet követően indult újra az építkezés, hogy aztán 2006-ban ezzel Makaót leszámítva az összes tartományi szintű közigazgatási egység bekapcsolódjon a vasúti hálózatba.

A reform aztán addig sosem látott pénzbőséget hozott a központi kormányzatnak, akik azóta is szorgosan épülik a vasutat mindenfelé. Az eddig fel nem tárt nyugati vagy elzártabb keleti régiók hálózatba kapcsolásán túl, azzal párhuzamosan zajlott-zajlik le a meglévő pályák korszerűsítése vagy tehermentesítése új, nagysebességű vonalak megépítésével. A minőségi fejlesztésre szükség is volt, a nyolcvanas években még teljesen természetes volt a gőzmozdonyok használata, s az utolsó gőzhajtású lokomotívot csak a kétezres évek elején vonták ki egy kisebb szárnyvonalról.

Mára a fejlődés odáig jutott, hogy mintegy 103000 km vasúttal a kínai hálózat a második leghosszabb a bolygón, s a legnagyobb gyorsvasúthálózattal pedig Kína bír, s a tervek, már megvalósítás alatt álló projektek is egészen meghökkentő mértékű beruházásokat takarnak. 2050-re csaknem negyedmillió km vasúti pályával számolnak.

A GDP-növekedés folyamatos fenntartásában érdekelt vezetés (sajnos úgy néz ki, az az időszak már tovaszállt, amikor mesterségesen hűteni kellett a felpörgött gazdaságot, mára 7% körüli növekménnyel kénytelenek beérni) dönti a pénzt az infrastruktúra fejlesztésébe, s a hatékonyságot nagyban növeli, hogy bár Kína az egyik legkorruptabbnak mondott ország, a kivitelezések költségei világviszonylatban rendkívül kedvezőek. (Nem akarok elmenni ebbe az irányba, de ez felveti a kérdést, hogy vajon mennyit lophatnak másutt, ha itt lopással együtt is ennyire olcsón megy, s nem, a munkaerő már nem annyira olcsó, nem lehet mindent erre fogni.)

A kínai vasút, bár érdemes előrelátóan intézni a jegyek beszerzését, az egyik legjobban működő rendszer a világon. Megbízható, olcsó, s megfelelő jegy vásárlása esetén még kényelmes is.

Ez utóbbi hangsúlyos, ugyanis elég sokféle vonat közlekedik, különböző betűmegjelölésekkel, s nem utolsó sorban, különböző árkategóriában. Lássuk hát, milyenek a kínai vonatok.

Betűjel nélküli vonatok

Ezek a lokális, kisebb távot bejáró, az otthoni személyvonatoknak megfelelő szerelvények. Alvóhellyel nem rendelkeznek, mivel nem közlekednek olyan hosszan. Ez a leggyengébb kategória, többnyire lassú, minden bokorban megálló vonatok, általában zöld színű kocsikkal. Létezik belőle gyorsított verzió, ez utóbbiakon többnyire már van légkondi, a simákon zömmel nincs.

"K" vonat

Ez a gyorsvonatok legolcsóbb fajtája. Négy osztályra kapható jegy, úgy mint: puha alvó, kemény alvó, puha üléses és kemény üléses. Ez utóbbi áráért még adnak el extra jegyeket, hely nélkül. Akiknek ilyen jut, azok állni kényszerülnek. Ez sajnos nem ritka eset, a kínai vasút szállítja magasan a legtöbb embert a világon, így nagyon ritka, hogy nincs telt ház.

Ezek a vonatok olykor óriási távokat járnak be, ilyenen utaztam tavaly Chongqingból Haikouba, de akadnak vonatok Mandzsúria és a déli országrész között is. Végállomástól végállomásig utazás esetén előfordul 3 napos túra is.

"T" vonat

Ezeket hívják expressznek. Kevesebb helyen állnak meg, mint a K-val jelzett társaik, zömmel csak a nagyvárosokat érintik. Ugyanúgy megvan a négy osztály. 140 km/óra csúcssebességgel közlekedhet, ellenben a K-osztály 120 km/h sebességével.

"Z" vonat

Ezek ismét gyorsabbak lehetnek extra 20 km/h-val, s jellemzőjük, hogy nem nagyon állnak meg a végállomásig, legfeljebb 2-3 esetben. Gyakorta csak "puha" jegyeket árulnak rájuk.

"D" vonat

Akár 250 km/óra sebességgel is száguldó gyorsvonatok, elsősorban a legnagyobb városok között járnak, meglehetősen sűrűn. A jegyár itt már érezhetően magasabb, mint a "K" vonatokon.

"C" vonat

Ezek kínai mértékkel rövid távot bejáró gyorsvonatok, nagysebességű szerelvényekkel. Többnyire a szomszédos tartományszékhelyek között közlekednek, a hagyományos vonatoknál legalább kétszer gyorsabban. A jegyár is körülbelül a duplájába kerül. Xianningben az új elővárosi vonalak közlekednek a C jelzés alatt.

"G" vonat

Az igazán nagymenő, hiperszuper vonatok. A kocsik akár 350 km/h-át is elviselnek, akárcsak a direkt nekik épült pálya. Ezek messze a legdrágább és leggyorsabb vonatok, a gyorsaság miatt kizárólag ülőhelyes - azon belül első vagy másodosztályos, egyik-másikon business - verzióban. A kicsivel több mint ezer kilométerre lévő Guangzhou ezen a módon három óra alatt elérhető Xianningből.
Természetesen "G" vonatok nem járnak mindenfelé, mert használatuk külön erre a célra lefektetett vasutat igényel, de a hálózat folyamatosan bővül. Bár kínai viszonylatban drágák, félni azért ezektől sem kell. Mialatt Xianningből Wuhanba mezei vonattal 12.5 yuan a jegy, addig a G-vel 39.5 yuan. Otthon a legócskább személyvonatra is többet kellene fizetni.

Íme egy összehasonlítás a jelenlegi vasúti árakról. Xianningen majdnem mindenféle vonat áthalad, így könnyű összevetni. (Alvóhelyekkel nem számoltam, mivel a táv vonattól függően 25-90 perc.)

Végül pedig a galéria a különböző vonattípusokról. A magyarázat a képek mellett. 

A jelek szerint elégedettek voltak a legutóbbi órámmal, mivel a napokban megint hívtak. Az időmbe belefér, anyagilag sem rossz, úgyhogy nem olyan nagy baj ez.

Ha jól vettem ki, ezúttal az órám előtt akarnak valamiféle felkészítést is tartani, hogy mégis mit tanítsak a nebulóknak, amit egyáltalán nem bánok, mert nem egyszerű magamtól kitalálni.

A kölykök amúgy egész kis okosak, de mint már párszor említettem, a korosztályuk nem annyira nekem való. Azért valahogy majd letudom az órát, ennyit ki lehet bírni.

Közben már Jingdezhenre készülgetek, ma foglaltam vonatjegyet. Lesz egy kis időm Nanchangban is, Jiangxi székhelyén, s mivel már szombat este megérkezem, s csak hétfőn indulok vissza, így Jingdezhenben is. Állítólag lesz még egy külföldi is a neves eseményen, de ennél több részletet még nem tudok róla.

Biztos jó lesz.