Ma sajnos nem az év dolgozója cím felé tartok gőzerővel. Dacára annak, hogy igencsak korán lefeküdtem tegnap, most reggel sikerült fél 9 után nem sokkal magamhoz térnem, ami épp fél órával később van annál, mint ahogy dolgoznom kéne.

Hát, ja, elég ciki, de előfordul mindenkivel. Sajnos a hülye kölykök nem tudták tartani a szájukat róla, így valszeg kapok érte.

Még szerencse, hogy az ajánlólevelem már kész. 

Kína nem Magyarország, így aztán érthetően az erre előforduló fauna is eltér a Kárpát-medencében megszokottól. Az ország hatalmas, mérete Európa egészéhez hasonlítható, ezért természetesen hatalmas a változatosság e téren is.

A tavalyi Fengjie, s a jelenlegi tanév során megismert Xianning klímája kissé azért elüt a hazaitól. A telek lényegesen enyhébbek, a nyarak hasonlóan forróak, de azért a négy évszak jól elkülöníthető, mondhatni kontinentális éghajlat van errefelé is.

A növényzet terén is hasonló a helyzet, bár erre már megél több szubtropikus, örökzöld faj is.

Az állatvilág is eltér kissé. Az óriáscsótányokról már esett szó elég. Szerencsére nincsenek túl sokan, de a lakókörnyezetekben remekül érzik magukat, hacsak nem gondoskodik róluk az ember. Küllemre ugyan sokkal ijesztőbbek, mint az otthon előforduló apró társaik, de a méretük egyben a vesztük is. Sokkal nehezebben tudnak elbújni, s célba venni is nagyságrendekkel könnyebb őket. Kopogom le, de az első néhány napot leszámítva nem láttam belőlük egyet sem.

Láttam viszont egy egészen apró, néhány centis gyíkot tavaly, szegényke nem nagyon élvezhette már az életét. Ez még az általános nagytakarítás lezavarása előtt történt, így a főzőlap alatti odaszáradt zsiradékban elakadt a kis hüllő. Bár nem vagyok a gyíkok nagy barátja, azért sajnáltam, ki is szabadítottam óvatosan, próbáltam megtisztítani is, de akkor már alig élt, s sajnos nem is sikerült a megmentése. Minek jött be a lakásba...

Amiért ez a poszt ma megszületett, az a tegnapelőtti behatolónak köszönhető. A képek alapján majd eldönthetitek, mi ez, én nem akarok hülyeséget mondani. Szerintem skorpió formája van, de terráriumon vagy filmeken kívül még sosem láttam skorpiót. 
Az erősíti a teória lehetőségét, hogy Zhao Sheng szerint valamelyik kollégája lakásában is voltak. Nem megszokott azért, az asszisztensem például még sosem látott.

Rátok bízom tehát a döntést. Szerintetek mi ez? A csótányölő spray mindenesetre ezzel a szépséggel is elbánt hamar. 

Miután tennivaló semmi a napokban, így aztán a lokálisan fellelhető kínaiak zöméhez hasonlóan én is a város fő kirándulóhelyét, a suli mellett magasodó Qianshant vettem célba.

A kisebb magaslat után már változik a táj. Amíg a város sík, a hegyen túl már lényegesen kellemesebb a szemnek a környezet, jönnek a dimbek-dombok.

A hegyecske, mint minden valamire való kínai település helyi attrakciója, rendesen kiépített, lépcsőkkel, személyzettel, templomokkal felszerelve.

A jó sok fotóhoz katt a képre.

Holnap jön wuyi (azaz szó szerint öt-egy, az ötödik hónap első napjára célozva), vagyis a munka nemzetközi ünnepe.

A glóbusz nagyobbik felén ez munkaszüneti napot jelent, s különösen igaz ez a munkásmozgalminak tekintett rendszerekkel egykor vagy ma is bíró államokra, így Kínára is.
Ideát a heti 40 órás munkahét kevesek álma, no meg a klasszikus értelemben vett, szabadon felhasználható szabadnapokat sem sűrűn vágják a dolgozókhoz, így aztán a nagy állami ünnepek képezik a vakáció idejét is. A legnagyobb holdújév, s a jelenlegi államalakulat 1949-es megalakulásának októberi ünnepe mellett még a wuyi volt az, amikor a családoknak módjukban állt hosszabb időt munkahelyi és tanulmányi kötöttségek nélkül együtt tölteni.

Ahogy egy szerény jólét is kialakulni kezdett a reform és nyitás politikájának köszönhetően, a népeket sem lehetett már örökös munkára kötelezni, így egyre-másra nyertek teret a hagyományos ünnepek is. Bár a munkaszüneti napok száma összességében növekedésnek indult, azért ez némi áldozatokkal is járt.

Így lett a valaha egyhetes wuyi mára három napra zsugorított ünnep, sokak bánatára.

A mozgalmi jelleg sokat vesztett a jelentőségéből. Ahogy a gyakorlatban Kínának már semmi köze nincs a szocializmushoz, úgy az ideológia hétköznapokban való szereplése is háttérbe szorult. 

A mostani ünnepre készülvén sem látszik ebből semmi, a népek csak örülnek a szünetnek.
Ma még tanítás van,  de a délutáni órák már elmaradnak, hogy a kölykök haza tudjanak időben menni, így nekem is csak a reggeli órámat kell megtartanom.

Aztán keddig megint semmi munka...

Pár hete ettem az asszisztensemmel és még néhány ismerőssel ezt az étket. Szerintetek mit ábrázol a kép?

Amúgy sok íze nincs, de rossznak nem nevezném.

Könnyű nap volt a mai. A reggeli órám elmaradt (bár ezt nem közölték előre), a délutánin meg mindössze négyen voltak, a többiek ugyanis valami szakmai kiránduláson vettek részt.

Miután négy embernek órát tartani nem sok értelme van, így inkább elmentünk együtt a piacra, angolul beszélgetni közben is lehet.

A piacokról már régóta akartam írni, így itt is a lehetőség.

Az itteni piacok többnyire elég zajos, nyüzsgő, otthoni szemmel nézve kaotikus helyek (ebben a napszakban épp nem, így a képek csalókák), de pont ez adja meg a varázsukat is. Az árusok harsányan kiabálnak, a portékát kínálják, vagy épp egymással üvöltöznek. Harag nincs, csak szeretik hallatni a hangjukat.
Bár Kína eleve olcsó, főleg vidéken, a piacokon vásárolni még inkább megéri. Amellett, hogy árban is versenyképesek, a termékek is többnyire sokkal szebbek, mint a bevásárlóközpontok pultjain. A zöldségek különösen kívánatosak, ráadásul a választékra se lehet panasz.

Nyugati szemmel minden kínai piac érdekes és kissé bizarr része a húskínálat. Bár minden friss, otthon egész biztosan belekötnének a hatóságok. A miért megválaszolásához inkább itt egy kép.

Élőállatokat is lehet kapni. Csirke és kacsa mindenhol van, jobb helyeken liba, galamb és néha fácán is. Ezeket ott helyben le is ölik, s a tollfosztást is elvégzik az ember helyett.

Az árakról: ma itt ezen a kis piacon Xianningben 1 jin (fél kg) kukorica 3.5 yuan, 1 jin gyönyörű krumpli 1.7 yuan, körte 2 yuan, zöldbab 2.5 yuan, az édeskömény szintén. Egészen kedvet is kaptam főzni, de a gázt palackban kapom, ami kiürült, erre a két hónapra meg már feleslegesnek tűnik újat szerezni.

Alkudni megszokott dolog, bár ez szinte majdnem mindenhol igaz ebben az országban. Jó, szupermarketekben vagy a Mekiben nem érdemes, de még a műszaki áruházakban, szatócsboltokban is.

A piac jó, Kínában járva érdemes felkeresni egyet-egyet. Velejéig Kína.

Szerencsére gördülékenyebben ment, mint vártam, bár azt nem merném állítani, hogy élveztem volna a dolgot. A gyerekek rendben voltak, s mindössze heten voltak az osztályban, de rajtuk kívül még ott volt öt felnőtt is. Utóbbiak a suli alkalmazottai, s engem voltak hivatottak csodálni, meg gondolom eleve megnézni, hogy mit nyújtok, érdemes-e még visszahívni.

Kimondottan utálom, ha van más is az osztályban rajtam meg a kölykökön kívül, de a pénz megfelelt, szóval valahogy igyekeztem vele nem törődni.

A diákok egyébként nem olyan rosszak, sőt, egész sok dolgot megértenek már, nem teljesen kezdők. Hogy ennek ellenére ma nekem miért az első két leckével kellett őket nyúzni, azt nem tudom.

Hogy lesz-e a történetnek folytatása, arról sincs még infó. Fel nem kötöm magam, ha többet nem hívnak, annyira nem volt jó.

Talán emlékeztek, hogy pár hete voltam egy nyelvsuliban itt Xianningben, ahol szóba került, hogy általános iskolás növendékeknek kellene alkalmanként órát tartanom.

A megbeszélés óta hírüket sem hallottam, egészen a mai napig. Vasárnap ugyanis egy óra erejéig mennem kell, ami most pont bele is fér az időmbe, s anyagilag sem fog ártani. Ahogy a telefonból kiderült, két leckét kell velük átnéznem, az egyik az üdvözlésekről, a másik pedig az iskola bemutatásáról szól. Tankönyv van, úgyhogy semmi megerőltető. Egy órát kibírok ilyen kis tökmagokkal is.

Ma az asszisztensemmel és a férjével, aki a helyi kormányzatnál dolgozik, voltunk vacsizni. Hubei a tavak tartománya - még ha a Jangce felső folyásánál, a Három Szoros vidékén épült gát mellékhatásaként egyik-másik vízfelülete erősen le is csökkent -, így aztán adja magát, hogy Xianningben is akadnak tavakon kialakított éttermek.

A képeken is látható kormoránokat aktívan már csak elvétve használják, de egy halakra specializált étkezde "előterében" kiválóak cégérnek.

Bár nem vagyok a halételek nagy szerelmese, azt el kell ismernem, Kínában egészen fogyaszthatóvá tudják tenni ezeket a fogásokat is.

Képek a galériában.

Na, sikerült újfent életet csiholni a gépembe, s a jelek szerint más probléma nem is áll fenn.

Mi több, az eddig nagyon szenvedő wifi is megjavult, pedig azzal kapcsolatban nem szereltek semmit. Lehet, hogy annak használt az esés.

A lényeg, hogy újfent kellemesen érzem magam. Remélem, a további kalamajka már elkerül.