Őseink elvileg már a román légteret hasítják a Qatar gépén, s magyar idő szerint holnap reggel fél 9-re már Saigonba is érnek.
Mi 10:50-kor (itteni idő) szállunk fel, s már ott várjuk őket, hogy aztán együtt térjünk vissza Nha Trangba az este.
Ezt is megértük.
Itt már szerda van, s mához egy hétre elröpülünk Saigonba, hogy összeszedjük az ideérkező felmenőinket, szám szerint három darabot. Édesanyám, párja, s anyósom jönnek, s egészen január 18-ig itt lesznek velünk.
Ők már kedden nekiindulnak, délután szállnak fel Budapestről Doha felé, majd ott egy rövid átszállást követően Vietnám felé veszik az irányt. Mindkét anya először repül majd, s kvázi nevelőapám (nem tekintem annak, már bőven felnőtt voltam, 20 év körül, amikor összekeveredtek, szóval úgymond már nem kellett nevelnie) sem járt még Iraknál messzebb.
Határozottan várjuk már őket, s egész biztosan érdekes élmény lesz ez nekik, s nekünk is.
Időközben megjött Nick is, így az iSchoolba a héten már nem kell mennem, s az egyik hétvégi nyelvsuli is megszűnik. Most stabilan heti hét órám marad így, ellenben van még két hely, amit eddig nem tudtam elvállalni, így most már jöhetnek azok is majd, szóval a végeredmény hasonló lesz, mint volt, de talán sikerül némileg élhetőbb órarendet varázsolni magamnak.
A héten mindenesetre már nem kezdek bele az új sulikba, csak egyeztetek a beosztás tekintetében, így most lazán vagyok, de egy kicsit rám is fér. A saigoni kitérő és a család érkezése ürügyén a jövő hetet is igyekszem minél könnyebbre csinálni, de aztán utána már nem lesz menekvés.
Az iSchool-os főnök, Francis amúgy nagyon elégedett volt velem (bár hozzá kell tegyem, nagyon nem tettem magam oda és semmi rendkívülit nem vittem véghez), úgyhogy nem kizárt, hogy a jövőben még ott is akad majd valami.
Ha anyuék itt lesznek, az kicsit mindenképp kirángat majd a komfortzónámból, elvégre kénytelenek leszünk némiképp eseménydúsabb, programokkal jobban megtűzdelt életet élni, ami talán némi pozitívum lesz a blogra nézve is, hiszen jobban lesz miről írnom.
A magyarság létszáma duplázódik Nha Trangban hamarosan.
Még mostanság is ritkán eszünk helyi ételeket, mivel elsősorban itthon készül a kaja, de azért időnként előfordul. Valamelyik nap a bánh xèot kóstoltuk meg, ami egy viet palacsintatészta babcsírával és különféle húsokkal töltve. Esetünkben tintahalas illetve garnélás jutott eledelül, egy igencsak nem puccos, egyáltalán nem turistákra szabott "kifőzdében". De inkább nézzétek a képeket és a videót, amelyen látszik, miképpen készül ez a finomság.
Ja, és egy adag (tehát 4 darab) 12000 helyi pénzbe, vagyis cirka 140 forintba kerül.
Ma megkaptam az első fizumat az egyik nyelvsuliban, mert náluk ebben a hónapban már nem tanítok többet. Összesen 11 órám volt, amiért 2530000 đồnggal honoráltak. Ne tessék nagyon irigykedni, ez harmincezer forint.
Szerencsére lesz még több is, ha a többi helyen is kifizetnek.
Úgy néz ki, hogy a kapcsolati rendszer egészen jól működik erre. A már emlegetett harmadik munkám mellett (ami végül heti 7 óra lett, szerencsére csak 45 percesek) tegnapelőtt még egy helyről kerestek. Egyik nyelvsuli passzol tovább a másiknak.
Szóval, egy találka erejéig össze is futottunk a hölggyel, de az órarendem végül nem bővült, mivel már így is heti 22 órám van, s ahova még befért volna ütközés nélkül valami, az a minimális regenerálódásra alkalmas csütörtököm lett volna (aznap csak két órám van délelőtt, majd péntek délután 3-ig semmi), így azt nem adtam.
Viszont Nick valamikor december 6-7 körül visszatér, s akkor a helyettesítés megszűnik, vagyis az óráim elég rendesen lecsökkennek, s lesz időm ezekre is.
Valahogy majd meg kell próbálnom úgy összehozni, hogy minél koncentráltabban legyenek, s akadjon 1-2 szabadnap is, mert már eléggé unom. Őszintén bevallom, készülni már nem is készülök, örülök, hogy odaérek, aztán improvizálok.
Végül néhány sulis kép, innen-onnan.
Mostanában egyre többet fordul elő velem ilyesmi, mint a vemhes hölggyel a képen. Ő kb. 1-3 héten belül babázik, s egy másik leány is nem sokkal később. A harmadik megúszta.
Vietnámba költözésünk előtt néhány nappal, emlékeim szerint talán október 6-án, elmentem Shenzhenben a legközelebbi postára és feladtam a csomagjainkat Nha Trangba. Akkor és ott azt a tájékoztatást kaptam, hogy cirka fél hónap alatt ér majd ide.
A feladás körülményeiről tudni kell, hogy ekkor még nem volt itteni lakcímem, azt sem tudtam, hogy milyen házat fogok bérelni, azt meg pláne nem, hogy hol. Így aztán egy itteni ismerős címére került elküldésre a pakk.
A hetek teltek, a csomagokról pedig semmi információ nem jött. Bár Ázsia keleti felén a posta megbízható, azért számoltunk azzal az eshetőséggel, hogy valami gikszer folytán mégis elkeveredik a küldemény, így eleve csak olyan dolgokat pakoltunk, amiket nélkülözni tudunk. A kávéfőzőt például a repülős poggyászba raktuk.
Végül úgy három hét után érkezett egy levél, miszerint Saigonban van a cucc és épp a vámvizsgálatra vár. Sajnos a helyi kontakt céges címet adott meg, így aztán a vietnámi hivatalnokok éles szemükkel kiszúrtak bennünket és arra juthattak, hogy valami üzleti áru érkezett. A levél persze viet nyelven volt, így nem volt egyszerű lefordítani.
Közben jött a tájfun, így akadt más dolgunk is, de aztán jött a második, ugyanolyan levél is. A postán csak annyit tudtak mondani, hogy hívjuk fel a telefonszámot, ami a papíron szerepel. Szerepelt kettő is, az egyiket felvették, a hölgy előzékeny volt, de nagyon ramatyul beszélt angolul, s a másik számot ajánlgatta.
Azt már lényegesen nehezebb volt felhívni, állandóan foglaltat jelzett, majd amikor végül sikerült, az ottani kolléga nemes egyszerűséggel bontotta a vonalat. Utána meg már fel sem vette...
Szerencsére találtunk egy vietet, aki felhívta helyettünk másnap. Ő annyit kiderített, hogy csak a csomagok tartalmáról kéne nyilatkozni, illetve arról, hogy nem üzleti. (Ezt magam is lefordítottam nagyjából, de így volt teljes.) Viszont a nyomtatványon az is szerepelt, hogy nem arra kell írni, így kénytelen voltam vietnámiul bepötyögni az egészet s majd kitöltés után kinyomtatni. Vagyis lettem volna...
Ekkor ugyanis megjött a csomag. Valami rejtély folytán már én szerepeltem címzettként, bár a megadott cím maradt. És el is vámolták, szerencsére elhanyagolható összeget kérve. Figyelembe véve a viet posta sebességét, esélyem sem lett volna a papírt visszaküldeni, mert addigra már javában úton lett volna a pakk Nha Trang felé.
A legnagyobb dobozt kinyitották, s elég barom módon pakolták vissza. Ennek köszönhetően 1-2 apróbb külsérelmi nyom keletkezett pár benne lévő konyhai eszközön, s valahogy sikerült kiszaggatniuk a feladott tésztát és zsemlemorzsát is (volt még hely a dobozban, vagy ott maradt volna, vagy feladom). Így minden tésztás és morzsás lett, de hát ez van.
Szerencsére a másik két dobozhoz nem nyúltak, így dacára annak, hogy az eredetileg téglatest alakú kartonok jobban emlékeztettek gömbre, az összes üvegpohár sértetlenül ideért. Erre nem fogadtam volna.
A dolgainknak hála, most már teljes a konyha, minden szükséges kellék megvan. Rizsfőző és szendvicssütő is, s az edények is itt vannak.
Lassan, körülményesen, de végül ez is megoldódott.
Vasárnap reggel megjött a tájfun, de ez most még csak figyelemreméltóbb széllel sem járt együtt. Az eső is elhanyagolható mértékű volt.
Ez nem egy utolsó helyzet, mert nem szerettem volna se áram nélkül maradni, se költözni. Ugyanakkor azt azért el bírtam volna viselni, ha az előre belengetett két napos tanszünet második napja sem marad el, az a kis pihi nem esett volna rosszul.
Így végül csak a mai napom lett szabad, de holnap már gályázhatok. De ez legalább bevételt is jelent. Ha a helyettesítés elfogy, úgysem lesz ennyi órám.
Hogy miért ez a neve, azt nem tudom, talán ha rászolgál, kap majd embernek való keresztnevet is. Remélem, nem...
Holnap reggel 10 körül ér ide a kis drágaság, s ezúttal előre paráznak, hétfőre és keddre tanítási szünetet hirdettek és még a hatóságok is küldtek figyelmeztető sms-t.
Valószínűleg ezt most túlparázzák, de jobb az óvatosság. Holnap, ha más nem, mobilnetről jelentkezem, hogy mi van. Jól kifogjuk, az biztos, elvileg szinte sosincs erre ciklon, most még sorban érkeznek. Ahogy egy ismerős fogalmazott, valószínűleg én hoztam őket a zsebemben Kínából.
Mea culpa, egy kicsit megsűrűsödtek a napok. Kaptam még heti öt órát egy másik nyelvsuliban és egy kicsit már kezd tömény lenni a program. Még így sem dolgozom többet heti 20 óránál, de jut belőle minden napra és ráadásul három nap is rohadt korán kelek...
Na, de nem sajnáltatni akarom magam, ez az én bajom, s így sem panaszkodom, az új órákkal együtt már havi 300 ezer forintnyi helyi pénzt keresek, ami itt bőségesen elég, de egy kicsit még bele kell rázódni.
Amint tudok, majd igyekszem aktívabb lenni, megígérem.
ui.1: Ma megcsinálták a hídon lévő oszlopokat. Hegesztgettek is, jobb, mint előzőleg volt.
ui.2: Lehet, hogy kapunk még egy tájfunt, bár az előrejelzés egyelőre még bizonytalan. Ha ide is ér, valószínűleg egy kisebb zuhival megússzuk.
ui.3: Van még egy motorunk.
Utolsó kommentek