Vasárnap reggel megjött a tájfun, de ez most még csak figyelemreméltóbb széllel sem járt együtt. Az eső is elhanyagolható mértékű volt.

Ez nem egy utolsó helyzet, mert nem szerettem volna se áram nélkül maradni, se költözni. Ugyanakkor azt azért el bírtam volna viselni, ha az előre belengetett két napos tanszünet második napja sem marad el, az a kis pihi nem esett volna rosszul.

Így végül csak a mai napom lett szabad, de holnap már gályázhatok. De ez legalább bevételt is jelent. Ha a helyettesítés elfogy, úgysem lesz ennyi órám.

Megint ünnepek jönnek, ezúttal a zongzizabálós, sárkányhajós munkaszünet. Pontosan nem csekkoltam le, melyik napokra esik, de nálunk szombattól nincs munka, s csak szerdán kezdünk.

Iso egyébként is jó fej munkaadó, így aztán pénteken sem kell mennem, vagyis pont egy hétig nem kell tanítanom. Ami határozottan jó.

Amúgy megint összeszedtem valami nyavalyát, úgy tűnik, picikkel dolgozva ez szakmai ártalom. Még múlt hétvégén kezdtem el tüneteket produkálni, szerintem egy két napig némi hőemelkedés, enyhe láz is lehetett, de szerencsére pikk-pakk el is múlt. Férjemet - aki persze szintén elkapta pár nap csúszással - még valamelyest gyötri a nyavalya, de úgy néz ki, hogy ez egy lényegesen kevésbé kellemetlen eset volt, mint a legutóbbi.

A thaiföldi, egész pontosan bangkoki (nem megyünk Pattayába, juhéé) esemény 15-én lesz, arról még nincsenek infóim, hogy mikor megyünk és jövünk, de lassan majd kiderül, gondolom. 

Az extra nyugalomra való tekintettel majd igyekszem egy csöppet aktivizálni magam. Témáim akadnak, csak általában az időm kevés, hogy blogbejegyzésbe öntsem a gondolataim. Na majd most remélhetően.

Aránylag népszerű tevékenység nyugaton a kínaiak szorgalmával példálózni. Noha a sztereotípiák mindig sarkítanak, valami alapja van a dolognak. Hogy ez a szorgalom nem feltétlenül párosul hatékonysággal, az már egy másik kérdés, de tagadhatatlan tény, hogy a kínaiak sokat dolgoznak.

Ami azt illeti, muszáj is nekik, miután a jóléti társadalmaktól eltérően meglehetősen kevés szabadidejük van. De nézzük csak meg, hogy is alakul egy átlag kínai munkás munkarendje.

Kezdjük a törvényi szabályozással. Eszerint ötnapos munkahetek vannak, legfeljebb 44 óra munkaidővel. Természetesen ennél többet is lehet dolgozni, de hivatalosan ez a munkavállaló beleegyezésével történik és túlóra megfizetésével jár.

A gyakorlatban - bár munkaköröktől függően nagy a szórás - egy átlag kínai hat napot dolgozik egy héten, s általában a vasárnap jelenti a szabadnapot, de egészen súlyosan kizsákmányolt gyári munkások esetében előfordulhat a havi egy szabadnap is. Hogy valójában ezt mennyire teszik önként, az megint egy jó kérdés. Ez nem kínai sajátosság: otthon is létezik az úgynevezett kötelező túlóra intézménye sokfelé.

Azért általában heti egy pihenőnap jár. Emellé azonban gyakorlatilag nem létezik szabadon felhasználható fizetett szabadság, legalábbis nem általános. Helyette, némiképp sovány vigaszként az állami ünnepek teszik lehetővé a kikapcsolódást.

Ezekből ugyanis van bőven. Idén például 26 nap (ebből négy ledolgozandó másik napokon), de a gyakorlatban a holdújév, a legnagyobb ünnep idején sűrűn előfordul, hogy a hivatalos egy hét helyett jóval tovább maradnak otthon a dolgozók. No, de mik is az ünnepek és hogyan oszlanak el?

1. Újév
Ez a naptári újévet jelenti, s rendszerint három napot ölel fel, idén az év első 3 napját, csütörtöktől szombatig. A pénteket később ledolgoztatták.

2. Holdújév
A holdjárás alapján számolt, s emiatt évről évre változó dátumra eső ünnep idén február 18-24. közötti hivatalos pihenővel járt, a 18-át, az újév estéjét 15-én kellett ledolgozni.
Holdújév idején gyakorlatilag leáll minden, van ahol egy hónapig nem dolgozik senki.

3. Qingming 
Két munkaszüneti nap, idén az első vasárnapra esett. Április 5-6. közé esett.

4. Május 1.
Ez korábban egyike volt az ún. aranyheteknek, amikor egy teljes hétig nem kellett melózni, azóta azonban - miután egy sor másik ünnepet munkaszünetté tettek - megkurtították három napra. Idén elég szerencsétlenül szombattól hétfőig terjedt.
Sok helyütt maradt az aranyhét, s egy teljes hétig pihenhetnek a népek.

5. Sárkányhajó ünnep
Június 20-22. Idén, merthogy a legtöbb ünnephez hasonlóan ez is a holdjáráshoz van kötve. Szerencsétlenül a hétvége és hétfő került bele.

6. Győzelem napja
Talán az előzőek kompenzálására, talán mert tetszetős a 70. évforduló, idén munkaszüneti nap volt szeptember 3-4., a japánok elleni győzelem napja. Bár mindkét dátum hétköznap, a pénteket vasárnap le kellett dolgozni.

7. Őszközép ünnepe
Egy napos, szintén a holdhoz kötött. Idén szeptember 27., vasárnap lesz a dátum.

8.Nemzeti ünnep
A megmaradt két aranyhét (a másik a holdújév) második képviselője. 1949-ben október 1-jén alakult meg a Kínai Népköztársaság, ennek örömére 1-je és 7-e között nincs munka. Miután ez fix dátumos, az Őszközép néha hajlamos átfedésbe kerülni vele, ilyenkor - mint majd 2017-ben - rendszerint megtoldják még egy nappal.

Körülbelül ennyiből gazdálkodik egy-egy munkavállaló ideát. Miután mindenki egyszerre kapja meg a szabadságot, így ilyenkor, főleg az aranyheteken minden tömve van. Vásárolgatnak, utazgatnak, nyaralnak. Mindenki ugyanakkor. 
Vannak szektorok, ahol az ünnepek alatt sem áll le az élet. Az otthon is megszokott vendéglátáson és turisztikán túl itt az összes szupermarket üzemel a munkaszüneti napok alatt is, ahogy egyik-másik bank is.

A szabadnapok száma nem volt mindig ennyire bőséges. Mégha nyugati szemmel nézve nem is az. A nyitás és reform politikája hozta el az ország számára azt a viszonylagos jólétet, ami lehetővé tette, hogy a lakosságnak ne kelljen állandóan robotolnia.
A kormányzat lassan, de biztosan emeli a szabadnapok számát és a munkavállalói jogok erősítése is előbb-utóbb kikerülhetetlen. E kettő együtt pedig egész biztosan azzal jár majd, hogy a helyiek számára tovább bővül a munkaszüneti napok sora.