Tegnap remek infókkal gazdagodtam. Kiderült, hogy januárban már egyáltalán nem lesznek óráim, így jövő hét kedden be is fejezem a működésemet egészen február 16-ig. Nem hangzik annyira rosszul, ugye?

A héten karácsonyozás zajlik emelt szinten. Holnap a fő-fő-főnökkel vagyunk hivatalosak egy kiadós vacsorázós meetingre, szerdán és csütörtökön pedig egy helyi középiskolába vagyunk meghívva valami karácsonyi bulira. 

Még nem adott senki sem karácsonyi almát, de holnap bizonyára el fognak árasztani, miután minden tele van velük. A mai turizmusos vizsga után beszélgettem a csajszikkal, eléggé meglepődtek, amikor közöltem velük, hogy kizárólag ők, a kínaiak almáznak ilyenkor. Valamit mindig tud tanítani az ember...

Írtam már korábban a Kínában fellelhető furcsa nassolnivalókról. A legkülönbözőbb aszalt gyümölcsök mellett, az uborkás chipseken át a csirkelábig mindenfélét lehet kapni.

Hubeiben népszerű csemege a béka, így aztán a piac ezen szegmenséből sem hiányozhat.

Továbbra is csirkeízű.

Tegnap jártam a nagy bevásárlóközpontban, ahol a hasonló magyar üzletekkel megegyezően kapni lehet frissensült készételeket. A kacsa pekingi verziója Kínában is híres, nem csak a külhonban, így aztán ezt is árulják mindenfelé.

Minthogy szupermarketről beszélünk, így azért a minőség nem vetekszik az erre specializált kacsaéttermekével - s akkor még szofisztikáltan fejeztem ki magam. Ez persze nem baj, az ár sem megegyező.

A termék amúgy finom, még így is, hiszen a kacsa nagyon ízletes állat. Kedvcsinálónak íme három kép.

A kész, omlós szárnyasok (fenn), a rutinos személyzet igény szerint profin fel is szeleteli a kiválasztott példányt (lenn)

S végül a termék már bedobozolva, fogyasztásra készen.

Nem volt annyira egyszerű, de mivel kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig nem akarok menni, végül belenyugodtak. Azt hiszem, már ismernek annyira, hogy jobban járnak így, mintha az előadás vagy akármi közepén hagyom őket ott.

Javier meg elvileg vesz nekem pékárut, úgyhogy a várható előnyökről sem maradok le. Csökönyös vagyok. Ezen Kína sem fog változtatni, hiába próbálkoznak. Mindamellett Javier láthatóan élvezi az ilyen reklámozós eseményeket, úgyhogy van aki képviselje az iskolát. Érjék be vele.

A külföldi Kínában majdhogynem celebritás. Tetszik, nem tetszik, ez van. Ez a kivételezett státusz gyakran készteti arra  a helyi szerveket, intézményeket, hogy mindenféle programokat szervezzenek a szerencsétlen, ide kitántorgó waiguorennek. Részben előzékenységből, de főleg inkább azért, hogy ezalatt is villoghassanak velünk.

Most csütörtökön Wuhanban találtak számunkra elfoglaltságot. Az összes helyben fellelhető idegent összeszedik, s valamiféle koncerten veszünk majd részt. Feltehetően ez nem minden, mivel az éjszakát is ott töltjük majd el, s csak péntek délután hoznak bennünket vissza. Állítólag a karácsonyra való tekintettel zajlik mindez, mert az persze magától értetődő, hogy minden waiguoren él-hal e ünnepért, s el sem tudja képzelni, hogy kimaradjon belőle még Kínában is. (A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy én konkrétan nem vagyok zsidó, de lehetnék, mint ahogy Xianningben van egy muszlim külföldi is, aki bizonyára alig várja, hogy prófétát cseréljen.)

A lényeg, hogy nincs mese, muszáj teljesíteni a pofavizitet, mert a fő-fő-főnök már odaígért minket, mi több, nagyvonalúan állja minden költségünket is.

Az gondolom nem lepi már meg az olvasót, hogy én személy szerint szerettem volna kimaradni az eseményből, de sajnálatos módon erre nem nyílt lehetőség. Az az egy vigasztal, hogy Wuhanban hozzájutok majd némi normális kenyérhez meg felvágotthoz.

Eredetileg hétfőn akartam megírni az aznapi vizsgákról szóló beszámolómat, de aztán az elmaradt. Kedden pótolni akartam a keddi kiegészítéssel, de végül csak ma kerül rá sor, immár a szerdai eseményekkel is megtoldva.

Hétfő

Ma is a megszokott dolgok szerint zajlott a programom, leszámítva, hogy immár a kedvenc kis osztályom, az elsős idegenforgalmi szakosok is megkezdték a vizsgát. Rajtuk kívül még az elsős angoltanári osztály soron következő kupaca került terítékre.

Mindkét csoport a szokásos olvasós vizsgán vett részt, s eddig egyedülálló módon akadt egy hibátlan diák is. A turizmusosok között persze. Jövő hétfőn még hátravan a szak maradéka, s a többi osztállyal sem végeztem, így lehet tévedek, de az eddigiek alapján szinte borítékolható, hogy a legmagasabb átlagpontszámot a kedvenceim érik el. Talán nem véletlenül a kedvenceim.

Bukás nem volt.

Kedd

Az angol pedagógus szak elsőéveseinek utolsó csoportja került terítékre ma. Átmentek kivétel nélkül, s volt egy 98 pontos leány is. Ő érte el a szak legjobb eredményét.

A business major diákjainak második köre is lezajlott az este Javier vendégszereplésével. Kíváncsi volt a vizsgámra, s a csajszik is örültek neki.
Maga a vizsga hamar lezajlott, akadt hibátlan versenyző is, s mindenki átment. Az óra végén fennmaradó cirka 20 percben Javierrel beszélgettek, illetve ellátták tanácsokkal is. A kolléga diákjai ugyanis sérelmezik már egy ideje, hogy pár szerencsés egyedet leszámítva nem igazán tudják követni őt az órákon. Javier nem beszél kínaiul, s egy kis akcentusa is van, mivel a szülők mexikóiak. A probléma persze nem ezzel van, annyira nem jók az itteniek, hogy ilyen finomságokat meghalljanak. Viszont az tény, s a saját szememmel is láttam az órán, hogy túl gyorsan beszél. Én megértem, de a fiataloknak esélyük sincs rá. Többnyire a kommunikáció is úgy zajlott, hogy Javier mondta a magáét, majd én elismételtem a lényeget, lassan, szépen artikulálva, s szükség esetén leegyszerűsítve. Miután ez az osztály relatíve nem rossz, ezt már felfogták, kínai fordítást nem nagyon kellett bevetni. 

Fel is hívták a figyelmét, hogy lassabban kellene beszélnie. Ebből aztán némi nézeteltérés is kerekedett, persze egészséges vita keretein belül. Azzal védekezett, hogy a valóságban, ha élesben kell beszélniük, akkor sem fog a partnerük tisztán, szépen és lassan beszélni a kedvükért, s így ő tulajdonképpen a valós körülményekhez próbálja meg szoktatni őket.
Arra a felvetésemre, hogy az mennyire hatékony, ha eltelik úgy egy duplaóra, hogy a diákok 90%-ának lövése sincs róla, hogy miről beszél, csak azzal reagált hogy eközben is szokják a kiejtést, a fülük alkalmazkodik. 

Mindannyian különbözünk persze, s én sem tudok tanítani, nem ez a szakmám, de azért azt hiszem, nála jobb vagyok. Legalábbis remélem.

Szerda

Tegnap hívott Zhao Sheng, hogy a pénteki órám elmarad, mert holnap visznek Wuhanba valami protokolláris faszságra (erről külön cikkben). A helyzet azért nem annyira vidám, mert pénteken is vizsgáztattam volna, amit nem lehet ellógni, valahogy pótolni kell.

Jobb híján odarendeltem a pénteki diákokat is mára, bár tudtam, hogy nem fognak beleférni az időbe. A másodéves vizsga komolyabb, s tovább is tart, amin nem tudok gyorsítani. Alapból hetesével jönnek, ma nagy nehezen, pár perces időtúllépéssel sikerült bepasszíroznom 10 embert, a maradék 4 majd jön jövő szerdán.

Egy leány megbukott. A topikos részre egyértelműen nem készült fel, a párbeszédes résznél meg rosszul értelmezte a szituációt (ő lett volna a munkaadó az állásinterjún, ehelyett ő akart munkát találni). A többiek nem voltak rosszak, még egy 98 pontos csajszi is akadt, ami szép teljesítmény.
Meg is lepődtem, őszintén, mert a leányra egyáltalán nem emlékszem az órákról. A topikról tökéletesen beszélt, kellő ideig, mindenféle hiba nélkül. Láthatóan felkészülten. A kérdéseket megértette, gond nélkül válaszolt is.
A két pont mínuszt a szerepjáték alatt szedte össze. Akkor már enyhén lehetett érezni, hogy a jó eredmény itt elsősorban a vizsga komolyan vételének volt köszönhető, nem annyira a kimagasló nyelvérzéknek, de ez nem von le semmit az eredményből, sőt, épp ellenkezőleg. Büszke voltam rá.

A mai buktatással együtt immár négy másodéves, s egy elsős lesz kénytelen újra nekifutni a tárgynak jövőre. Nem rajtam múlott. A mai közel hibátlan eredmény (a szakon a második legjobb egyben) olyan diáktól jött, aki nem is tehetséges. Ez egyértelműen jelzi, hogy ha nem is ennyire magas ponttal, de 90-nel simán teljesíthető lett volna bárki által a vizsga, ha komolyan gyúr rá.

Tegnap a kínai űrkutatás újabb fegyvertényt valósított meg. Az USA és a Szovjetunió után harmadikként sikeres landolást hajtott végre a Holdon. Ezzel majdnem 40 év szünetet követően ismét ember alkotta jármű rója az égitest felszínét.

A Chang'e 3 névre hallgató szonda holdat érési kísérlete az első a kínaiak ilyen jellegű próbálkozásainak sorában. A már többször végrehajtott emberi űrutazások, világűrben kivitelezett dokkolások után a Hold meghódításához vezető út soron következő lépését képezi a szondaprogram, mely egyúttal egy holdjáró feljuttatásával is együtt járt.

A Jádenyúl épp leválik a szondáról

A Yutu, vagyis Jádenyúl névre hallgató holdjáró a mai napon kezdte meg működését, s tudományos vizsgálatokat végez legközelebbi szomszédunk felszínén, többek között ásványkincseket is keres.

Az első kínai felszíni képek egyike a Holdról

A kínai hagyományok szerint a Holdon annak halhatatlan istennője, Chang'e (a holdszondák az ő nevét viselik) állandó társaként egy hatalmas nyúl él, méghozzá nem is akármilyen, hanem egyenesen jáde színű. A holdjáró erről lett elnevezve egy internetes szavazás eredményeképp.

A dinamikusan fejlődő kínai űrprogram nagyjából 10 év múlva tervezi az emberi holdraszállást, amely, ha továbbra is minden zökkenőmentesen halad, kivitelezhetőnek tűnik.

Azt nagy nehezen megszültem, hogy merre indulok el a téli szünidő alatt, a részletekkel viszont még adós vagyok. Egy részük nincs kőbe vésve, más részük még nincs kidolgozva pontosan, de ezt jelzem mindenhol.

Január 26-án délután indulok útnak Xianningből vasúton Shenzhen felé. A reggeli érkezést követően kicsit még feltehetően kóborolok Shenzhen belvárosában (meg fotózok felhőkarcolókat), aztán átmetrózok Hongkongba, ahol szintén eltöltök pár órát, mielőtt éjfél után nem sokkal felszállok Szingapúr felé.

Szingapúrban (az érkezés éjszakáját is beleszámítva) két éjszakát töltök el. Hogy pontosan mi lesz a program, azt még nem tudom. A szállást már lefoglaltam, így hamarabb semmiképp nem koccolok le, de hogy mivel telik majd az idő, az még nem eldöntött. Az állatkertet, amely amúgy tényleg kiválónak tűnik, sajnos ki fogom hagyni, mert a 22 szingapúri dolláros belépőt kicsit sokallom. Szingapúrban egyébként is drágaság van, úgyhogy nagyon nem fogok dorbézolni, amíg ott leszek.

Helyi busszal jutok majd át Johor Bahruba, Malajziába, de onnan rögtön tovább is buszozok Melakkába. Utóbbi határozottan szimpatikus településnek tűnik. A gyarmati uralom és a vele járó építkezések meghagyták a nyomukat a városon, szóval gyanúm szerint lesz mit lencsevégre kapni.

Melakkában 1 vagy 2 éjszakát tervezek, ez még nem kiforrott. Onnan Kuala Lumpur jön majd, a maláj főváros, de csak egy fél nap erejéig, mert az éjszakai vonattal onnan Butterworth felé veszem az irányt, amely a Penanggal (szintén dekoratív maláj városka, s szigeten fekszik) szemközti városka a vasút mentén. Itt egy éjjel várható, aztán vonat és határátlépés Thaiföld felé.

Thaiföldön aztán felgyorsulnak (vagy épp belassulnak) az események, mert a határtól már közvetlenül Krabiba buszozok, s ott döglök majd 10 napot.

13-án aztán egy kis vonatozás Bangkokba, s másnap reggel már jön a gép Wuhanba vissza.

Vélemény?

Már biztosan kezditek unni, hogy másról sem írok, de miután már más dolgom nincs, csak a félévet lezárni, így más nem is igazán történik velem. Hogy azért majd enyhítsek az egyhangúságon, holnap publikálom a nyaralás tervezett részleteit is.

Visszatérve a vizsgákra, ma megint a másodévesek egy csoportja került sorra. Említettem korábban, hogy egy srác nagy ívben kerülte az óráimat évközben, s ezért vele nem kívánok érdemben foglalkozni. Hogy ez a fülébe jutott-e vagy sem, azt nem tudom (épp egy olyan órán említettem, amikor nem volt jelen), mindenesetre ma ő is megjelent.

Közöltem vele, hogy mivel ennyi igazolatlan hiányzása volt, nyugodtan elmehet, nem vizsgázhat. Még bepróbálkozott egy utolsó esély kérésével, de szenvtelen arccal közöltem, hogy nem. Szerencsére felfogta, s le is lépett.

A maradék hat ember változó teljesítményt nyújtott. Egyikük, az órákon is teljesen használhatatlan leány messze szinten aluli volt, vele nem is vacakoltam, mindennemű sajnálat nélkül adtam neki 33 pontot.
Jutott mára is egy 90 pontos diák, a többiek is legalább 63 pontot szereztek. A 63-as elég gyenge volt, de a minimumszintet hozta probléma nélkül.

Most már csak két hét van hátra, aztán lezárul az értékelés. Utána egy hét szünet, majd még egy hét suli. Aztán vége a félévnek. Nem is baj.

Reggel estünk túl a másodéves osztály soron következő csoportjával a vizsgán. A mára esedékes tanulókon túl itt volt az egy hete elvérzett két csajszi is utolsó esélyként bizonyítani. Ezt eleve nem lett volna kötelező bevállalnom, kizárólag azért kaptak lehetőséget, mert nem akartam szemét lenni. Még ha kizárólag maguknak köszönhették, akkor is.

A mostani csoport tagjai átmentek kivétel nélkül. Ketten csak 60 ponttal, ami - mint sejthető - némi felkerekítés eredménye, de volt egy egészen kiváló, 98 pontos leányzó is, rá nagyon büszke voltam. Akadt még 93 pontos is, a többiek valahol 60 és ezek a felső értékek között végeztek.

A két renitenst hagytam a végére. Az egyikük úgy-ahogy boldogult. Nem számoltam pontot nála, csak hallgattam meg járt az agyam. Ő végül megkapta a szükséges minimumot.

Az utolsóként színre lépő diákom a China topikot kapta. Azt hiszem, belátható, hogy nem ördöngős. Általános, lényegében minden belefér, csak beszéljen az a szerencsétlen. El is kezdte, nagyon bénán, de aztán hamar feltűnt, hogy olvas. Valaki más kidolgozott szövegével próbálkozott.

Rövidre zártuk, aztán a csalást még jelentettem tanszéken. Én hülye még hagytam újrázni a múlt hét után.

______________________________________________________________________________

Bónuszként a végére: még így is én érzem szarul magam. Pedig akik ismernek, megmondhatják, hogy nem vagyok egy túlságosan barátságos, kedves ember. Akiket szeretek, azokkal igen, de máskülönben elég zárkózottan leledzek, s általában egyáltalán nem hatnak meg mások problémái. Úgy álltam neki ennek az egésznek is, hogy ha bukik a fél osztály, hát bukik, kit érdekel. Ennek ellenére mégis sajnálom őket, s tényleg átrugdosok gyakorlatilag mindenkit. Adtam már 60 pontnál kevesebbet két embernek is elsőre, de aztán mégis feljavítottam mindkét eredményt. Tegnap komolyan erőszakot kellett vennem magamon, hogy egy tényleg borzalmas elsőst ne engedjek át. (A mai lányon kívül ő eddig az egyetlen.) Nehéz keménynek lenni, s ez nagyon meglep. Őszintén.