A külföldi Kínában majdhogynem celebritás. Tetszik, nem tetszik, ez van. Ez a kivételezett státusz gyakran készteti arra  a helyi szerveket, intézményeket, hogy mindenféle programokat szervezzenek a szerencsétlen, ide kitántorgó waiguorennek. Részben előzékenységből, de főleg inkább azért, hogy ezalatt is villoghassanak velünk.

Most csütörtökön Wuhanban találtak számunkra elfoglaltságot. Az összes helyben fellelhető idegent összeszedik, s valamiféle koncerten veszünk majd részt. Feltehetően ez nem minden, mivel az éjszakát is ott töltjük majd el, s csak péntek délután hoznak bennünket vissza. Állítólag a karácsonyra való tekintettel zajlik mindez, mert az persze magától értetődő, hogy minden waiguoren él-hal e ünnepért, s el sem tudja képzelni, hogy kimaradjon belőle még Kínában is. (A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy én konkrétan nem vagyok zsidó, de lehetnék, mint ahogy Xianningben van egy muszlim külföldi is, aki bizonyára alig várja, hogy prófétát cseréljen.)

A lényeg, hogy nincs mese, muszáj teljesíteni a pofavizitet, mert a fő-fő-főnök már odaígért minket, mi több, nagyvonalúan állja minden költségünket is.

Az gondolom nem lepi már meg az olvasót, hogy én személy szerint szerettem volna kimaradni az eseményből, de sajnálatos módon erre nem nyílt lehetőség. Az az egy vigasztal, hogy Wuhanban hozzájutok majd némi normális kenyérhez meg felvágotthoz.