Munkanapokon az étkezésem biztosítva van, ittlétem alatt akár négyszer is táplálkozhatok.

8:30-kor reggeli, tíz felé gyümölcs, 11:40 körül ebéd, majd kb. délután három körül még uzsonna is akad. A vacsiról magamnak kell gondoskodni, de nem szoktam, így is bőven többet eszem itt, mint kéne, még azzal együtt is, hogy általában csak a reggeli és az ebéd az, amiből kosztolni szoktam.

A kaja kevés kivétellel vállalható, az ebéd szinte mindig jó, a reggeli, ha szójatej vagy rizskása van, az nem igazán kelti fel az érdeklődésemet, passzolom. A gyümölcsök közt sűrűn van óriási szemű, kék szőlő, azt kifejezetten díjazom.

No, de felesleges karakterek helyett inkább képek jöjjenek, egy-két képaláírással, ez a téma mindig jobban megjeleníthető vizuálisan.

Elindult a blog tájfunközvetítő különszáma, a blog Facebook oldalán.

Egyelőre túl sok izgalom nem várható, de beszámolok, ha van valami. A blog fészes elérhetősége a jobb oldalon az oldaldobozon át könnyen elérhető.

Hála a holnap érkező tájfunnak, a környéken vasarnap és hétfőn bezárnak az oktatási intézmények, legyenek akár állami vagy privát helyek.

Miután nekem ezek a default szabadnapjaim is, sok előny nem ér, de hát ez van, legalább a kolleginák lazíthatnak egy picit.

Hongkongban, amelyet hozzánk hasonlóan szintén mintegy 200 km-re elkerül a zuhé, a népek megrohamozták az élelmiszerboltokat, s felvásároltak szinte mindent. Tény, hogy a közvetlen tengerparti fekvés egy cseppet növeli az ottani kockázatokat, de azért valószínűleg csak erősen felfújták a dolgot.

Itt továbbra sincs pánik, de holnap majd élőben jelentkezem, hacsak az időközben a szuper jelzőtől már megszabadult tájfun el nem viszi a házat, de azért ettől nem kell tartani.

Tájfunmentes szép napokat addig is!

Ha már országot váltottam, ennek is itt volt az ideje, elvégre nehogy már Kínában megússzam, ha már Vietnámban sem sikerült tavaly.

Noha a ciklon az eddigi egyik legerősebb szupertájfunnak tűnik, s egy kicsit már szétkapta az USA-hoz tartozó Guam szigetét is, itt azért nem pánikol senki. Egyrészt előttünk még valószínűleg rendesen megcincálja az efféle viharokban hiányt nem szenvedő, ennek ellenére meglehetősen mérsékelten felkészült Fülöp-szigeteket, amitől kicsit veszít az erejéből. Másrészt a jelenlegi előrejelzés szerint csak Kína legdélibb szárazföldi csücskeit éri el, tőlünk legalább 200 km távolságra. Harmadrészt mert ez Kína, ahol - legalábbis a városokban - azért nem a délkelet-ázsiai, kevésbé szerencsés országok stílusában építkeznek, így igazából nem nagyon kell attól tartani, hogy bárkinek is baja esne. Ez utóbbit jól illusztrálja, hogy a filippin szigeteken átlagosan kb. százszor annyi halálos áldozattal jár egy-egy eset, mint errefelé, mi több, a 2013-as katasztrofális Haiyan esetében majdnem ezerszeres volt a szorzó.
Elsősorban a falusi, régi vályogházak vannak veszélyben, illetve mindig akad néhány Darwin-díjra pályázó jelölt is, akik a jól működő figyelmeztetési rendszer ellenére valamiért szabad ég alatt kívánja megtekinteni a látványosságot. Az anyagi kár így is feltehetően tetemes lesz.

A Mangkut mindenesetre jön, s előreláthatóan szombat és vasárnap között éri el Kínát, hogy aztán menjen tovább Vietnám északi része felé, ahol remélhetően már kifogy a szusszból, különben a hullámpala házaknak jó eséllyel annyi.

Aki élt már valamennyi időt Kínában, az valószínűleg találkozott a hongbaoval, vagyis a piros borítékkal. Színe az öröm árnyalata már évezredek óta, a kommunizmus ilyen téren pont szerencsésen választott, amikor erre próbált meg terjeszkedni.

A színe már tisztázott, de mire jó? Mint a borítékokba általában, ezekbe is kerül valami, egész egyszerűen pénz. A nyerekek is hongbaot kapnak a holdújév üdején, a wechat-en virtuális hongbaokat lehet bontogatni esetenként, s ez a formája a dolgozók jutalmazásának is.

Azt olvasóim már tudják, hogy nem Kínában voltam gyerek, így könnyen kitalálható, hogy munkahelyeimen volt részem efféle élményben, évente legfeljebb 1-2-3 alkalommal. Ezúttal azonban kifejezetten haladó helyre kerültem, mert az elmúlt három hét alatt ma már a harmadik borítékot vettem át. Tartok tőle, hogy ez az 1 hongbao/hét arány idővel jelentősen le fog csökkenni, de most ne gondoljunk ilyen szívet kevésbé melengető apróságokra.

A háromból kettőt csak úgy kaptunk. Egyszer a kisebb főnöktől, egyszer meg a nagytól, random. A mostani meg a tegnapi Teacher's Day alkalmából járt. Az összeg az én fizumhoz képest nem sok, eddig 100-100, most 200 yuan, de a gesztus jólesik. Helyi kollegináknak meg már anyagilag sem mindegy. 

Sok-sok hongbaot mindenkinek!

Ez nem jelent óriási változást. A másodikon és a harmadikon van az ovi, a negyediken meg a nyelvsuli. Kemény másfél órát fogok eltölteni két diákkal, a maradék időben meg netezek az irodában. Szerencsére szereztem be fülest, így immár videózni is tudok anélkül, hogy bárkit is zargatnék vele.

Holnap és holnapután szabadnapok jönnek, így aztán tényleg nem panaszkodom. Jó itt. A környezet kellemes, a munkatársak kedvesek, még a főnök is, s jól is fizetnek. Szeretek itt.

Immár második napja, hogy tanítok, eddig minden zökkenőmentes szerencsére, senki nem zaklat hülyeségekkel, s a gyerekek is kevés kivétellel együttműködőek. A legifjabb csoport egy kicsit még bizalmatlan, többük sírni kezd, ha a közelébe megyek, bár ha nem vagyok ott, akkor is hajlamosak rá, de még picik, egyik-másikuk nem éri el még a három évet sem.

Személyes tapasztalatom és véleményem alapján ez az a kritikus életkor, ahonnan már valami értelmes dolgot lehet velük kezdeni, előtte még nem sok értelme van cseszegetni őket. Egy részük még a kínai nevét sem ismeri. Szóval velük inkább csak énekelünk, de túl sok értelme nincs. A középső csoport már rendben van, a nagyokkal meg abszolút semmi gond, szépen lehet velük haladni.

Közben a munkarendem is módosult, mivel állítólag a nyelvsuliban nincs elég kölk, így aztán a vasárnapom szabad, helyette plusz egy napot ovizok. Így most a vasárnap és a hétfő lesz a szabadnap, kivéve ezt a hetet, mivel a tegnapi nyitásnál szerettek volna ott tudni, hogy üdvözölhessem az idehurcolt babákat és családjaikat a reggel. Ez szerencsére csak egyszeri program, de miatta most csütörtökön maradok otthon, a csütörtöki óráimat meg hétfőn tartottam meg.

Ugyancsak új fejlemény, hogy ezentúl én a konyhán eszem, mivel az osztályokba eléggé kicentizett adagokat hordanak fel, nem jut még belőle nekem is. Így legalább, ha valami nagyon ízlik, mérték nélkül tömhetem a bendőmet. 

Végezetül néhány kép tegnapról. Veve tanárnéni újra teszi a dolgát, s még közben jól is érzi magát. Ez kell nekem, nem Vietnám...

3-án belecsapunk a lecsóba, s beindul az óvodai oktatás. A nyelvsulis elvileg még egy hét csúszással jön (bár ki tudja, mit variálnak addig), úgyhogy biztosan hasznosan telik majd a soron következő hétvégém.

Bár én eddig jobbára semmi hasznosat nem csináltam (eltekintve attól, hogy kidolgoztam magamnak az anyagot meg legyártottam a kártyákat, illetve pénteken segítettem 150 kg rizst becipelni a földszinti konyhára - jó én személyesen 4x25 kg-t hordtam csak el, két zsákot ketten-ketten hurcibáltak a helyi, 45 kilós kolleginák), a többiek azért igen. Szépen kicsinosították az osztálytermeket, felkészültek a babák fogadására. Utolsó simítások még ma is zajlanak, de szerintem már nyitásra készen is állunk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy kisfőnöktől eltekintve egyedül használom majd a hat fakkos irodát is.

Minden egyes nap, vagyis hát a hét első három napján, mivel a csütörtök-péntek szabad tanítom mindegyik csoportot, a kicsiket és a középsősöket délelőtt, a nagyokat délután. Egy-egy óra 30 percig tart, így talán nem rokkanok majd bele.

No, de elég a fecsegésből, rengeteg képet hoztam ma a tényleg mutatós ovinkról. Egyelőre még gyerekek nélkül.

Az már odahaza is elég közismert, hogy Kínában az internet bizonyos tartalmai blokkolás alá esnek, egyes weboldalak nem érhetőek el. Egy natív kínai számára ez vajmi kevés gyakorlati problémát okoz, mivel a nem hozzáférhető tartalmak helyett van más, helyi alternatíva, s az érintett oldalak soha nem voltak ideát meghatározóak, nagy részükről nem is nagyon hallottak.

Nyugatról idetévedve a helyzet egy kicsit más. Nálunk ezek piacvezető szolgáltatások, amik hiányában lényegesen romlik az ember komfortérzete. A Google, a Youtube és a Facebook az, ami nélkül leginkább nehéz az élet, különösen, hogy velük együtt a webes keresés és a legáltalánosabb chat használata is kihullik a lehetőségek közül.

Szerencsére van megoldás, mégpedig a VPN. Akinek nem világos, hogy ez mit jelent, annak itt egy wikipedia-cikk a magyarázattal.

Egy évet éltem Kínában VPN nélkül, de akkor még nem használtam Facebookot, a google pedig még nem szúrta a cenzúra szemét. Utána egy évig egy magyar fejlesztésű megoldást használtam, ami egy darabig hellyel-közzel működött, aztán teljesen használhatatlanná vált.
Ezután az ExpressVPN lett a prioritált megoldásom, elégedett is voltam vele évekig, de pont Vietnámba költözésünk előtt kezdett el vacakolni, mivel a kínai kormány megpróbálta kinyírni. Közben jöttek emailek, hogy a Kínában élők frissítsenek egy új verzióra, stb., úgyhogy gondoltam, mostanra megszerelték. Hát, sajnos nem. Alig néhány szerver működik, s azok is megbízhatatlanul, s nagyon gyatra sebességgel. Szerencsére nem volt vesztenivalóm, mert egy hónap pénzvisszafizetési garanciájuk van.

Kipróbáltam hát az Astrillt. Kínából a próbahét ugyan nem elérhető, de nem túl bonyolult kijátszani a rendszert. Meg is oldottuk, s így neki is estem a tesztelésnek. A tapasztalatok határozottan jónak bizonyultak, így, pláne, hogy tegnapra meg is jött az ExpressVPN-sek által visszaküldött pénz, végül elő is fizettem erre.  Remélhetően nem is fogják tudni elintézni egyhamar. 
Szóval, aki most errefelé jár és VPN-ezni kényszerül, az ExpressVPN-t hagyja a csudába. 

Túl sok információval még nem tudok szolgálni, mert már az ideérkezésem másnapján "munkára" fogtak, de azóta már volt egy szabad hétvégém is, amikor jártam-keltem pénzt váltani meg egy kicsit bevásárolni. A munkahely és a lakás között kb. 100 méter van, öt-hat perc alatt ideérek a lakóhelytől az irodáig, így ilyenkor nincs sok lehetőségem felfedezésekre.

Szóval, amennyire eddig meg tudtam állapítani, Humen egyáltalán nem egy rossz hely. Sok a magasház, a zebra, a lámpás kereszteződés, a járda, az üzlet, nekem teljesen megfelel. És persze tömegközlekedés is van, egyelőre buszok formájában, de elvileg nemsokára ideér a dongguani (Humen Dongguan része) metró egyik vonala is. Ez a helyi közlekedést nem nagyon segíti, mert inkább Dongguannal teremt gyors kapcsolatot, de Humen nincs is akkora, hogy ide saját metró kellene.
A Kanton-Hongkong gyorsvasút is megáll itt, így villámgyorsan megközelíthetőek ezek a helyek, illetve a Hongkong előtt még a vonalon lévő Shenzhen is, utóbbiba sima buszok is járnak, s ha kiépülnek a metrók teljes hosszukban mindenfelé, akkor a Shenzhen és Dongguan közötti egyik kapcsolat Humenen át megy majd.

Jöjjön hát néhány kép a városból. Sajnos javarészt buszoztam (a menetjegy 2 yuan, kártyával valamivel olcsóbb), így csak akkor tudtam kattintgatni, amikor épp nem.