3-án belecsapunk a lecsóba, s beindul az óvodai oktatás. A nyelvsulis elvileg még egy hét csúszással jön (bár ki tudja, mit variálnak addig), úgyhogy biztosan hasznosan telik majd a soron következő hétvégém.

Bár én eddig jobbára semmi hasznosat nem csináltam (eltekintve attól, hogy kidolgoztam magamnak az anyagot meg legyártottam a kártyákat, illetve pénteken segítettem 150 kg rizst becipelni a földszinti konyhára - jó én személyesen 4x25 kg-t hordtam csak el, két zsákot ketten-ketten hurcibáltak a helyi, 45 kilós kolleginák), a többiek azért igen. Szépen kicsinosították az osztálytermeket, felkészültek a babák fogadására. Utolsó simítások még ma is zajlanak, de szerintem már nyitásra készen is állunk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy kisfőnöktől eltekintve egyedül használom majd a hat fakkos irodát is.

Minden egyes nap, vagyis hát a hét első három napján, mivel a csütörtök-péntek szabad tanítom mindegyik csoportot, a kicsiket és a középsősöket délelőtt, a nagyokat délután. Egy-egy óra 30 percig tart, így talán nem rokkanok majd bele.

No, de elég a fecsegésből, rengeteg képet hoztam ma a tényleg mutatós ovinkról. Egyelőre még gyerekek nélkül.

Férjem már másfél hete tanít a már említett, egész közeli oviban. Túl sok dolga nincs, átlag napi 20 percnyi órát tart, de néha az is elmarad, ha elcsúsznak. A tulaj meglehetősen szerencsétlen, nem ért semmihez, így a szervezetlenség gyakori, de ez legyen az ő gondjuk.

Dél körül ebédelnek. Ilyenkor minden baba kap a táljába rizst, majd saját maguk szedegetnek az átlag három fajta étel közül. Emellett olykor még leves is van. A kaja állítólag egész finom. A lenti képek az eddig felkínált képekből adnak ízelítőt.

Férjemmel ma oviban jártunk, ugyanis az egyik ismerős csajszi szólt, hogy kéne oda tanerő szeptembertől. Az ajánlat alapján ezért 6500 yuant plusz reggelit és ebédet adnak, cserébe 8:30-12:30-ig ott kell dekkolni minden hétköznap. Viszont a fizetést nem csökkentik az esetleges ünnepek, s még a téli szünetre is jár(na) bér.

 
Bár az idő nagyobbik részében csak játszadozni kell a lurkókkal és érdemben napi fél-egyórás tanítást kell csak produkálni, ez így is napi négy órát elvesz, szóval shenzheni viszonylatban határozottan nem egy túl vonzó ajánlat, még akkor sem, ha tudjuk, hogy kis létszámú ovi, tizenakárhány gyerekkel és három óvónővel.

Én kapásból kukáztam, de próba szerencse alapon férjemet beajánlottam. Nem árulva zsákbamacskát, őszintén elmondtam, hogy mire képes, s hogy egyelőre valóban nem egy kimagasló tanár, s akkor még enyhén fogalmazok. Viszont ennyiért nem nagyon kapnak embert, így egy próbát megért.

Ugrottak is ajánlatra, s ma tartottunk is nekik egy demó órát. Fél órát pontosabban, s csak a férjem. Az éneklős részektől eltekintve elég csapnivaló volt, de még így is megfelelt. Jó, elsősorban a fehér arc a lényeg, meg hogy reggelente üdvözli a gyerekeket, amikor behordják őket a szülők.

A picik amúgy egész jól viselkedtek, s egyik-másikuk kifejezetten cuki volt. Még nagyon aprók, inkább 3-4 év körül járnak, s mondanom sem kell, egy kukkot sem értenek angolul. 
Szeptembertől mindenesetre férjem őket okítja délelőttönként, mialatt néhány délután a régi suliban lesz Amy-ékkel. Nem lesz ez rossz anyagilag sem és gyűjti a tapasztalatokat is. Mindkettő jó lesz, ha majd már Vietnám partjai mentén éljük a világunk.

A héten több alkalmi munka is kilátásba került, hogy pontosan mi valósul majd meg belőlük, az egyelőre a jövő zenéje. Kínában sosem lehet tudni. A xianningi hétvégi órából sem lett semmi eddig, bár még hívhatnak. 

Visszatérve Wuhanra, tegnap egy oviban voltam hivatalos demóórákat tartani a csöppségeknek. Hogy oviról van szó, az már a helyszínen derült ki, bár teljesen nem ért váratlanul, mivel tudtam, hogy 3-7 éves gyerekekre számíthatok. Ez teljesen azért nem jött be, akadt pár apróság, akik a két évet is épphogy meghaladták, s a legidősebbek is alig múlták felül az öt éves kort.

A magánvéleményem szerint ekkora lurkóknak angolt tanítani nem sok értelme van, de ez legyen az ovi problémája. Valószínűleg őket sem nagyon érdekli, hogy mennyi eredménye van a dolognak, csak jól hangzik, ha a szülők előtt ilyesmivel villoghatnak.

A picik nagyon édesek voltak. Nem tudom, mennyire jött le az eddigi megnyilvánulásaimból, de nem vagyok túlságosan gyermekbarát. Persze én is el tudok olvadni egyik-másik édes pofi láttán, de a gyerekekben sokkalta inkább a nyűgöt látom, s - pláne csapatosan - nagyon tudnak idegesíteni.

Ennek ellenére a kicsik szeretni szoktak, s pár órát el tudok velük tölteni, mielőtt besokallok. Ez az előnye mindenképp megvan annak, hogy saját gyerek nincs - a másét ott lehet hagyni a szüleinél, ha már untatnak vagy idegesítenek. (Talán lejön, hogy nem vagyok kifejezetten anyatípus.)

Ezek a tegnapi ovisok tényleg nagyon tüneményesek voltak. A Montessori-módszerről nem sokat tudok, így azt sem, hogy mennyiben járulhatott hozzá ahhoz, hogy ilyenek legyenek, de ezek a gyerekek meglepően jól neveltek voltak, s a nagyobb csoport tagjai válasz előtt a kezükkel jelezték, hogy mondanivalójuk van. (Először nem tudtam, mit akarnak, mert nem a klasszikus jelentkezést követték, hanem az egyik karjukat derékszögben meghajlítva, a másik kezükkel azt a könyöknél megfogva fejezték ki a szándékukat. Lehet ez is valami Montessoris dolog.)

Két órát tartottam, az elsőt egészen piciknek, 2-3 éveseknek. Adja magát a kérdés, hogy mit lehet velük kezdeni. Hát, nekem is ez a legnagyobb problémám, de azért megoldottuk. Énekeltünk, rajzolgattunk, bár ezek a picik még rajzolni sem tudtak, amivel nem igazán számoltam elsőre.

A második óra a nagyobbakkal volt. A program nagyjából hasonló volt, leszámítva, hogy ők már jobban tudtak figyelni. Gyümölcsneveket tanultunk, énekeltünk, állatokról beszélgettünk. Persze mindezt kínaiul, csak belefűzve 1-2 angol szót, amit aztán kórusban kiabáltak. Eredménye szerintem semmi.

Ezek a picik még nagyon nyitottak voltak, s tényleg az elolvadás kerülgetett némelyiküktől.

Nem tudom, lesz-e folytatása a dolognak. Se az ovi véleményét nem ismerem (van még pár jelölt, akiket meghallgatnak a döntés előtt), se a sajátoméval nem vagyok még tisztában. Majd elválik.

Képek az amúgy nagyon jól felszerelt oviról alább. Pinokkiobarát verzióban.