A napokban, bár lenne miről írni, nem igazán értem rá. Készülök Dalianbe, sütit sütök, vizsgáztatok, iskolai rendezvényen veszek részt. Kicsit összejött most minden.

Miután holnap elindulok északnak, nem is ígérem, hogy egyhamar utolérem magam, de igyekszem jövő héten belehúzni.

Addig is hadd kívánjak boldog karácsonyt minden kedves olvasónak. Hamarosan jelentkezem.

Tegnap már tényleg a legjobb osztályom jött, de előtte még volt egy kör a csütörtöki átlagos csoportból is.

Utóbbiak egész jól kezdtek, egy leány még 90 pont fölé is jutott, de aztán ketten újrázni kényszerültek, s ott is elvéreztek.

A legjobb osztály nem okozott csalódást, két kivétellel 90 pont felett teljesítettek, egynek még a 100 pontot is megadtam. Rendben voltak, mindenki készült, s amúgy is egész ügyesek.

Ma délután megint ők jönnek plusz debütál egy eddig még nem érintett, relatíve jó osztály is. Róluk majd este vagy holnap.

A keleti gasztronómia iránt minimálisan is fogékony olvasók már valószínűleg jól ismerik ezt a csemegét, amely különösen az indonéz konyhában tett szert kiemelt jelentőségre, de Kínában is a menü része.
Kínai élelmiszerüzletekben sűrűn előfordul, de olykor a nagyobb hazai hiperekben is fellelhető.

Mint ahogy a neve is mutatja, a ráksziromnak valami köze van a rákhoz, egész pontosan a garnélához. Az eredeti recept szerint a garnéla megfőtt majd porrá őrölt, kiszárított részéből és maniókalisztből készül. Az összetevőkből tésztát gyúrnak, vékonyra vagdalják, majd megszárítják, s így gyakorlatilag időtlen időkig eláll.
Az ipari ráksziromgyártás azért feltehetően nem túl gazdag garnélában, de ne kukacoskodjunk.

Fogyasztás előtt forró olajba szórjuk, majd a másodpercek alatt kisülő szirmokat már szedhetjük is ki. Fontos, hogy az olaj forró legyen, ellenkező esetben kis kemény, nem igazán szétsülő vackokat kapunk.

Mindez képekben alant.

Tegnap lezajlottak az első vizsgák. Állításommal ellentétben a legjobb csoportom mégsem vizsgázott, ők majd csak hétfőn - bár már félév vége van lassan, az órarendem még nem megy teljesen flottul. Jöttek helyettük egy másik, nagyjából átlagos osztályból.

A leggyengébb csoportom első nyolc vizsgázója került először terítékre. 76 pont felett nem kapott senki, ketten pedig elhasaltak. Első körben négyen, de kettő utólag szépített. A két kiesővel nem tudtam mit tenni. Az egyik érezhetően nem készült fel, össze-vissza beszélt és azt sem vitte túlzásba.
A másikat sajnáltam. Bizonygatta is, hogy készült, meg mutatta a kis füzetét is, ahol szépen ki voltak dolgozva a tételek, csak épp a fejébe nem mentek bele. Állítása szerint hiába próbálkozott, nem bírta megtanulni. Tényleg sajnáltam, de egyetemen azért ennyinek mennie kéne.

A második osztályban tíz ember örvendeztett meg az előadásával. Első körben hárman nem ütötték meg a mércét, de másodjára mindenki átment. Akadt egy 98 pontos kislány is, ő tényleg szépen felkészült.

18-ból 2 eddig egész jó arány. Kellett hozzá azért az is, hogy jóindulatú legyek. Akinél éreztem, hogy tényleg tanult rá, azt átengedtem, még ha elég kutyaütő módon is sikerült az előadása.

Más. Jövő héten, 23-án este megint lesz egy összkülföldi karácsonyi buli, ugyanaz, mint Xianningben, Hubei tartomány külföldiekkel foglalkozó hivatalának szervezésében. Valami koncert, nem is buli, s ahogy akkor, úgy most sem érdekel, így ezt passzoltam.
Rá következő napon viszont az iskola is tart nekünk egy ebédet az éves munkát értékelendő. Ez már jobban megmozgat (enni szeretek), úgyhogy csütörtök délután majd odamegyünk, s remélhetően rengeteg finomságról készíthetek képeket.

25-én, pénteken aztán útra kelek Dalianbe doktorkodni, de erről is lesz majd szó részletesen.

A mostani, wuhani munkahelyemre való megérkezésem óta ma először sikerült a menzán reggelizni. Amúgy sem sűrűn szoktam ebéd előtt táplálkozni, plusz egyébként is örültem, hogy a fél 7-es kelés után fel tudtam ébredni annyira, hogy 8:20-ra beérjek tanítani.

Ma azonban korán keltünk, s így férjemmel együtt meglátogattuk a hozzánk legközelebbi menzát.

Kínában a reggeli merőben elüt a nyugaton megszokottól. Jellemzően főtt élelmet takar, ráadásul többnyire tésztát. A baoziről írtam már egyszer Xianningből, de étvágyat gerjeszteni itt egy kép. A hússal, esetenként zöldáruval vagy vegyesen megtöltött tésztát a tetejénél összecsípik, majd gőzben párolják finomra.

Itt Wuhanban a reganmian, a helyi híres tésztaféle is sűrűn fellelhető, én személy szerint nem annyira rajongok érte. A lamianért már annál inkább. Legutóbb írtam róla a hui beülős hely kapcsán, most egy videót gyártottam, ami megmutatja, hogy is készül ez a nyújtott/húzott tészta. Sajnos az ujjam némiképp belelóg, de a lényeget nem takarja ki.

Holnap kezdődik a vizsgaidőszak.

Legalábbis nálam. Hivatalosan csak a félév utolsó hetén kerül rá sor, de mivel az én diákjaim szóban kell, hogy teljesítsék a követelményeiket, így valamivel hamarabb belekezdünk, hogy jusson mindenkire idő.

Két osztályom első néhány szerencsés tanulója kezd holnap, remélhetően sikeresen. Az egyik adag a kedvenc osztályomból való, velük nem hiszem, hogy lesz gond - a másik viszont pont a leggyengébből. A kontraszt éles lesz, attól tartok.

Remélem, nem bukik senki, de ez nem rajtam fog múlni. Már kezdtek variálgatni is a héten, többen is írtak, hogy nem lehetne-e másik időpontban, valamikor később, de kategorikusan elzárkóztam ettől. Egyrészt maguk választották ki az időpontokat, másrészt kezdtek volna neki hamarabb a felkészülésnek.

Az első eredményekről majd holnap beszámolok.

Egy pár napja nézegetek esetleges winter camp lehetőségeket a szünet Kínában töltött idejére.

Hasonlóan a summer camp-ekhez, ezek is 1-2 hetes események, ahol a résztvevő diákokat igyekeznek angolul tanítgatni az erre az időre szerződtetett waiguorenek. Szülői oldalról nézve nem olcsó események, s eképp a külföldiek is ilyenkor tábortól függően 5-10 ezer yuan körül kereshetnek.
Rendszerint egész napos, elég tré munka, de rövid idő alatt jól fizet.

Sajnos a nyári lehetőségek sokkal bőségesebbek (amikor sosem érek rá, mert valamikor haza is kell menni), télen nem sok akad belőlük. Idén ez a néhány kevés is ütközik Malajziával, úgyhogy egyelőre semmi konkrét esély nem bukkant fel. Reméljük a legjobbakat azért.

A tervek szerint az év utolsó napjaiban megnyílik Wuhan negyedik metróvonala, számozás alapján a hármas vonal.

A 23 állomást tartalmazó, 33 km hosszú metró építésébe 2012 tavaszán fogtak bele, mostanra már csak az utolsó simítások maradtak.
Három állomást októberben meg is mutattak a sajtónak, s a hanyangi részeken már akkor minden 100%-os készültségű volt.

Kettő az új állomások közül

A vonal Hankout köti össze Hanyanggal, ezzel az első vonal, amelyik átível a Han folyón.

Márciusban megérkeztek a szerelvények is

2017 végére befejezik a másik három épülő vonalat (számozás szerint 6, 7 és 8), valamint némiképp toldozgatják a jelenlegieket is. Ekkora így néz majd ki Wuhan metrótérképe.

A wuhani metró most (fenn)
és 2017-ben (lenn)

A további vonalak (5. 9. 10. 12 és a 13-as elővárosi metróvonal) egyelőre tervezési fázisban vannak, s a fentiek elkezdése után kerülnek megvalósításra. Ha a távlati terveket nézzük, 25 vonalat terveznek Wuhannak (12 városi, 13 elővárosi) mintegy 1045 km hosszan, amivel, ha addig máshol nem épülnének metrót, magasan vezetné a listát.
Miután ez nem valószínű, a metróépítések másutt is zajlanak tovább, így feltehetően soha nem lesz Wuhané a legkiterjedtebb metrórendszer, de hogy a legnagyobbak közé fog tartozni, az elég valószínű.

Heilongjiang Kína legészakibb része dermesztő telekkel, rövid, de forró nyarakkal.

Heilongjiang ma

Neve nemes egyszerűséggel Amurt jelent, s erre elég jó magyarázatként szolgál, hogy ez a folyam (és helyenként az Usszuri) képezi a tartomány és Oroszország határát.
Heilongjiang (továbbiakban HLJ) nem kicsi: Kína hatodik legnagyobb tartománya, majdnem félmillió négyzetkilométeren terül el. Bár HLJ zömmel hűvös kontinentális éghajlatú, a legészakibb pontokon már szubarktikus klíma uralkodik. Északi csúcsa, Mohe tartja a kínai hidegrekordot is: az évente hét hónapon át fagyos járásban sikerült már -52.3 °C-ot is mérni.

Sarki fény, Mohe

HLJ mai formáját az ötvenes években nyerte el. Mandzsúria távoli vidékein helyezkedik el, így az utolsó, mandzsu Qing-dinasztia színre lépéséig ritkán tartozott Kína területei közé. Ez az utolsó uralkodóház kezdetben tiltotta is a han betelepülést az új északkeleti területekre, így hiába szereztek fennhatóságot mélyen az Amur túlpartja felett is, érdemben nem tudták ellenőrizni azt.
Az keletre nyomuló oroszokat kezdetben még tudták kezelni, ennek eredményeképp a nyercsinszki szerződés a kínai érdekeknek megfelelően szentesítette a két birodalom keleti határát.
Mire azonban az 1800-as évek közepére az udvar hozzájárult a hanok legális letelepüléséhez, már késő volt, az oroszok kihasználták, hogy Kína a nyugati hatalmak szorításában vergődik, s sikeresen rátették több mint egymillió km2-nyi földre a mancsukat. Kína ezzel elvesztette Japán-tengeri kijáratát is.
A han parasztok érkezése ezután vált csak igazán hangsúlyossá. Az udvar immár nem hogy nem tiltotta, de egyenesen szorgalmazta is a gyéren lakott területek benépesítését, az oroszok további előretörését megakadályozandó.

Korabeli térkép. Jól látható, hogy a kínai területek jócskán túlnyúltak Kína mai határain. A felső tartomány Heilongjiang, a mai HLJ kis részét, s egy nagy adag, mára ellvesztett kínai területet foglal magába. A mai tartomány zöme a képen alatta fekvő, akkoriban óriási Jilinhez tartozott, akárcsak a mai orosz Távol-Kelet egésze. A sziget keleten Szahalin. Szintén a Qing-Kína része.

Az oroszok ennek ellenére idővel megjöttek, akárcsak a japánok. Utóbbiak bábállama, Mandzsukuo egész sokáig állt fenn, s nagyban hozzájárult az imperialista Japán nyersanyagéhségének csillapításához.
A két nagyhatalom érdeme, hogy Mandzsúria az ipar, elsősorban a nehézipar fellegvára lett, s az egyetlen kínai terület volt, ahol a múlt század első felében is jelentékeny mennyiségű vasútvonal épült.

Kína közigazgatási beosztása 1949-ben, Maoék győzelme után

Az 1949-ben beköszöntő kommunista győzelem a mai HLJ területén két tartományt talált: HLJ-ot és Songjiangot. 1953-ban teljesen átalakították Mandzsúria közigazgatását, ennek eredményeképp alakult meg többek között a mai HLJ tartomány is.
A hatvanas évek közepén, a kulturális forradalom kitörése azzal is járt, hogy a belső-mongóliai párttitkárt, Ulanhut eltávolították (erről részletesebben majd a belső-mongóliai fejezetben). Vele együtt egész Belső-Mongólia partvonalra került, területének nagy részét szétosztották a szomszédos tartományok között. Így került egy évtizedre HLJ fennhatósága alá Belső-Mongólia legészakibb része, Manzhouli és Haila'er városokkal.

HLJ ma is a gyérebben benépesült tartományok közé tartozik. 450 ezer km2-en majdnem 40 millió ember él, 95%-ban han kínaiak. Rajtuk kívül maradt itt még egymillió mandzsu, majdnem félmillió koreai, s egy tucat mongol és tunguz kisebbség.

A hanok elsősorban a sűrűbben lakott síkvidékeken, keleten és délnyugaton tömörülnek, míg a perifériákon helyenként ma is nemzetiségi dominancia érvényesül.

HLJ, bár lehetőségeit nagyban meghatározza az uralkodó időjárás, mezőgazdasági szempontból sem elhanyagolható. Búza-, szója- és kukoricatermesztése mellett a kínai tejtermelés vezető területe. Az egyszerű parasztok körében sem ritka a tehéntartás, de a tej zöme a nagy gazdaságok telepeiről származik.
Noha a régió nehézipari jellegére a népi Kína első évtizedeiben még rá is erősítettek, ennek meg is lett a hátulütője a reformfolyamat beindításával.

Modern tehenészet (fenn), a nehéziparnak még vannak jelei (lenn)

Ahogy az lenni szokott, a nagy állami beruházásokkal megvalósuló szocialista nehézipari üzemek ritkán versenyképesek, ez itt sem volt másképp. Az új gazdasági berendezkedésre való átállás így kezdetben Északkelet-Kínában recesszióval, a veszteséges üzemek tömeges bezárásával járt együtt. Ezt ellensúlyozandó a kormányzat erőfeszítéseket is tett a régió gazdasági újjáélesztése érdekében, nem is eredménytelenül.

HLJ a kínai olajipar központja is. Itt, Daqing mellett fedezték fel Kína első nagyobb, s a mai napig vezető olajmezőit. A gazdasági boom és a motorizáció felfutása előtt bőven jutott exportra is, de ennek már igen régóta vége, s Kína az USA után a második legnagyobb olajimportőr lett.

HLJ székhelye Haerbin. A nagyvárosban van az ország legészakibb metrója, s híres a most már lassan évtizede megrendezésre kerülő jégszobrászati fesztiváljáról. A múvészek szobrok, köztük nagyméretű, impozáns jégépületek ezreit faragják ki ilyenkor. A művek olvadásától nem kell tartani. Bár Haerbin nem vetekedhet a már említett Mohevel, a -30°C alatti hőmérséklet telente nem okoz senkinek sem meglepetést.

HLJ kettes számú városa a szintén milliós, kicsit északabbra fekvő Qiqiha'er. Jelen blog szerzője volt szerencsés egy tanévet a városban lehúzni még az új évezred hajnalán. Qiqiha'er sem a fázósaknak való, volt részem télen -40°C-ban. Ezek a heilongjiangi telek tényleg nagyon durvák. A gyakorlatban, a nagy zimankó idején az utcákon nincsenek emberek, csak akkor mennek bárhová, ha nagyon muszáj. Huzamosabb ideig nem is szabad ilyenkor a levegőn lenni, mert néhány óra alatt a nem takart bőrfelületek megfagynak. 
Viszont a lakásokban fűtenek ezerrel, sokszor annyira, hogy muszáj résnyire nyitva hagyni az ablakot, ha nem akar az ember hőgutát kapni. No, de ennyi elég is kitérőnek.

Szent Szófia székesegyház, Ha'erbin

Hála a korábbi orosz befolyásnak, HLJ nagyvárosai tele vannak ortodox templomokkal, zsinagógákkal, pravoszláv stílusú épületekkel. Már amennyire bármelyik kínai város tele lehet történelmi emlékekkel a kulturális forradalom rombolása után.

HLJ perifériái viszont merőben más világot képviselnek, s jelentősen el is ütnek a Kínában megszokottól. A Hingan hegyei a megmaradt legnagyobb értintetlen erdők az országban, gazdag ökoszisztémával.
Ha már nem is gyakori, de erre még előfordul néhány vad szibériai tigris is.

A Hingan háborítatlan vidéke (fenn), szibériai tigris (lenn)

A belső-mongóliai határ közelében még élnek nomád, rénszarvastenyésztéssel foglalkozó törzsek, az evenek is. Ez a kis szibériai, tunguz népecske az Amur túlpartjáról keveredett Kínába az idők folyamán, s hozta magával a rénszarvasait is.

Nomád evenek

Evenként az élet nem volt könnyű az ideológiailag túlfűtött években: a kommunista hatalomnak nem igazán tetszettek a nem letelepült, össze-vissza kóválygó, ráadásul vallásos (sámánizmus) emberek. Így lettek többek közt even kommunák is, miután a rénszarvasokat államosították.
Sajnos kultúrájuk kihalófélben van, alig akadnak már közöttük nomádok.

HLJ nem klasszikus turisztikai célpont. Elsősorban iparvidék, a sűrűn lakott részeken komoly légszennyezettséggel. A gyéren lakott hegyvidékek és a tundra már alkalmas erre, de ezek felkeresése kellő kalandvágyat és nem kevés kitartást igényel.
Ettől függetlenül szeretem Heilongjiangot. Bármikor visszamennék.

Miután még két diákom kihullott a hiányzások miatt, meg mert azért szorult is belém némi jóindulat, úgy döntöttem, adok még egy utolsó lehetőséget.

A három elvérzett egyed, meg azok akik a vizsgán normál körülmények között buknának, még szépíthetnek egy második körben.

Mielőtt azt hinnétek, teljesen ellágyultam, gyorsan leírom, hogy ez az utolsó lehetőség nem lesz könnyű. Két tételt kell hozzá teljesíteni, s nem is csak épphogy bukdácsolva - aki idáig jut, annak tényleg rendesen oda kell tennie magát.

Ezek a kvázi pótvizsgák a normál vizsgák után közvetlenül lesznek megtartva, így igazából csak azokon segít, akik azért felkészültek, csak valamiért pont egy nem annyira átnézett tételbe futottak bele elsőre.

Hogy érdemben mennyien tudják majd kihasználni, az kiderül hamarosan. Én így legalább moshatom kezeimet.