Most már közel egy hónapja annak, hogy beköltöztünk Shenzhenbe, így kezdünk egyre inkább beleszokni.
A lakóhelyünk ugyan egy kicsit kinn van, de metróval fél óra alatt elérhető a belváros. S a nyugati boltoktól eltekintve itt is van minden.


A lakókörnyezet konkrétan tele van boltokkal. Kicsi, családi vállalkozásos boltok ezek zömmel, de van egy közepes méretű, nagyobb lánchoz tartozó, és nagy szupermarket is kb. 2 perc sétára.

ATM-ek közvetlenül a ház kijáratával szemben vannak, akad száz méteren belül egy posta is, s az üzletekben minden egyéb szolgáltatás is fellelhető, vannak fodrászatok, mobilos boltok, ami csak kellhet.



Éhezni sem kell. Itt mindjárt a házzal szemben van egy kínai gyorsétterem, közvetlenül mellettünk seregnyi kiülős étterem, a másik irányban utcai árusok, s egy legfeljebb 2 percre egy lamianes hely is. A wuhanihoz hasonlóan ezt is hui emberkék viszik, s meglehetősen finom élelmet gyártanak. Én nem vagyok kifejezetten tésztás, de a lamiant szeretem nagyon, férjem meg elenné napi szinten.

Ha nem is minden nap, de azért szoktunk ott enni. Olcsó, közeli és finom.

Marhás lamian fenn, s qingcaios lamian lenn

A mostani, wuhani munkahelyemre való megérkezésem óta ma először sikerült a menzán reggelizni. Amúgy sem sűrűn szoktam ebéd előtt táplálkozni, plusz egyébként is örültem, hogy a fél 7-es kelés után fel tudtam ébredni annyira, hogy 8:20-ra beérjek tanítani.

Ma azonban korán keltünk, s így férjemmel együtt meglátogattuk a hozzánk legközelebbi menzát.

Kínában a reggeli merőben elüt a nyugaton megszokottól. Jellemzően főtt élelmet takar, ráadásul többnyire tésztát. A baoziről írtam már egyszer Xianningből, de étvágyat gerjeszteni itt egy kép. A hússal, esetenként zöldáruval vagy vegyesen megtöltött tésztát a tetejénél összecsípik, majd gőzben párolják finomra.

Itt Wuhanban a reganmian, a helyi híres tésztaféle is sűrűn fellelhető, én személy szerint nem annyira rajongok érte. A lamianért már annál inkább. Legutóbb írtam róla a hui beülős hely kapcsán, most egy videót gyártottam, ami megmutatja, hogy is készül ez a nyújtott/húzott tészta. Sajnos az ujjam némiképp belelóg, de a lényeget nem takarja ki.

A blogon nem először esik szó a tésztákról, de a személyes kedvencem eddig még talán nem szerepelt.

Noha nem különösebben vagyok tésztás, a lamiant kár volna kihagyni. A lamian, vagyis nyújtott tészta kínai specialitás, s magát a tészta fajtáját jelöli. Különlegessége a készítésében rejlik. Az alapot a levegőben, csupán a saját súlyának a segítségével nyújtják és dolgozzák megfelelőre. 

Amellett, hogy a kivitelezés, ha van szerencsénk megfigyelni, kellően látványos, kifejezetten finom végeredményt is hoz létre.

Kína szerte népszerűek a lanzhoui éttermek. Maga Lanzhou Gansu tartomány székhelye, s a konyhaművészetek terén a tésztával jeleskedik. A lanzhoui stílusú éttermek így tésztázós helyeket jelentenek, meglehetős gyakorisággal a hui nemzetiség kezelésében. A huiok muszlim kínaiak, arcél tekintetében nem ütnek el a helyiektől, de jól megkülönböztethetőek a fejfedőik miatt. Éttermeikben így aztán nem is fordul elő disznó, halal előírásoknak megfelelően főznek.

Lamian nem csak lanzhoui verzióban létezik, de talán ez a leghíresebb.

Tegnap a nyelvsuliból hazafelé jövet vettem észre egy lanzhoui éttermet, s azonnal megálljt is parancsoltam a motort vezető páromnak. 
Marhás lamiant ettem, ő pedig ezt a szintén marhás tésztaétket kapta. 8 illetve 13 yuanért.

Szerintem még látogatjuk őket néhányszor.