Az Új Évszázad bevásárlóközpontban véghezvitt pár nappal ezelőtti dorbézolásom közben a kosaramba került két halkonzerv is. Mivel ma nem főztem, vacsira meg is bontottam az egyiket.
Már csak a felnyitás után vettem észre, hogy egy kissé szokatlan ízkombinációt hoztak össze a termék gyártói: ez ugyanis babos hal olajos lében. Utólag ugyan könnyű okosnak lenni, de amúgy tényleg ott volt a doboz oldalán is jól látható felirattal.
Azért megettem, s az íze sem rossz, bár szokni kell.

Ez a még fel nem bontott doboz. A képpel ellentétben csak egy darab, nagyobb méretű haltörzs bújik meg benne, s mellette azok a nyúlbogyószerű képződmények a babok. Csak abból meg több van a konzervbe zárva.

Az iskolai boltban - merthogy az is van - ilyen milkatehén beütésű kenyeret lehet kapni. A halhoz is ez jutott. Egy fokkal talán kevésbé édeskés, mint a többi (vagy csak megszoktam). A lila foltoknak szerencsére nincs eltérő ízük.

UPDATE!

Kedves párom nem hagyott békén, amíg ki nem bontottam, úgyhogy íme a baboshalkonzerv második példányának beltartalma. Ebben több haldarab is előfordul.

Ma délután, a szombati suli végeztével összefutottam az egyik, angolul Evans névre hallgató tanítványommal. 16 éves, kedves leányzó, elég gyenge angoltudással.
Még a keddi órámon kérte el a telefonszámomat, aztán írt is pár sms-t, így jött létre a mai találka. Pontosan nem tudtam, hogy mit tervez programnak, így kissé meg is lepett, hogy azonnal elindultunk hozzájuk. Eddig még nem jártam egyik helyi lakásában sem - bár az asszisztensem minden héten azzal jön, hogy majd meghív, amiből rendre nem lesz semmi.

Evansék otthona itt van egész közel, kb. két telekkel arrébb, azonban Fengjie domborzati viszonyainak és az iskolai főbejárat elhelyezkedésének betudhatóan egy jó 10 perces sétával, s kétszer négy emelet lépcsőzéssel jár, hogy elérjünk a házuk elé. Ez konkrétan két darab, egyenként négy szintes, lépcsőházszerű, fedett utcai lépcsőt jelent, így oldva meg a szintugrás kis területen megvalósítható leküzdését. Mivel a házukban a legfelső szinten laknak, itt még hét emelet lépcsőzés vár, miután - mint kiderült - a házikók jó részében nincs lift.

Közvetlenül az épület mellett van egy tér, ahol cirka 40 idősebb nő táncikált csoportosan. Kicsit le is ültünk nézegetni, a helyi kisgyerekek legnagyobb örömére. Két nagyon cuki, 3-4 éves kislány minduntalan előttem pattogott, nagyon bejött nekik a fizimiskám.

Evansnek is van egy testvére, egy kilenc éves, jópofa fiú. A szüleivel együtt négyen vannak, a lakás része egy nappali, Evans szobája, egy háló a szülőknek és egy kis, apró, onnan nyíló szoba az öccsének. A nappaliból még nyílik egy konyha és egy fürdő-wc is, természetesen ott sem angol wc-t kell elképzelni.
A helyi lakásokhoz hasonlóan náluk sincs fűtés, úgyhogy annyira nem volt meleg. A konyhában volt gázpalack, azzal működött a tűzhely.

Evans anyja húsostáskát csinált meg csirkét, volt mellé még két fajta zöldség is. Az öccs nagyon nem bírta az erős kaját, így összevissza futkározott meg jajgatott szegény, meg tömte magába a mandarint.:)

Gosti nevezetű barátom már régóta nyúz a helyi lakásviszonyok ismertetésével, különös tekintettel a burkolatokra (biztos valami fétis ez nála), úgyhogy most ennek szentelek pár sort.
A lakás fehérre festett, tapétamentes falakkal bír, a plafon felőli részeken klasszicista jellegű (feltehetően gipsz) szegélyekkel, rozettákkal. A fürdőben és a konyhában ízléses járólap, a falakon csempe.
A lakás berendezésével sem volt semmi probléma, azonban ami európai szemmel elég tré volt, az a többi helyiség padlója, ami sima kő, majdhogynem sima beton, s ezen semmiféle szőnyeg vagy bármi hasonló nem is volt. Miután a szobámból átlátok a szomszédos házba, s ott is hasonló padlókat látni, illetve sajnálatosan nálam is ez van, hajlamos vagyok általánosabb következtetést levonva arra jutni, hogy ez valószínűleg elterjedt sajátosság lehet.
Maga a lépcsőház nagyon lepukkant volt, sima beton, különösebb burkolás nélkül. A fényképezőgépemben az elemek lemerültek, úgyhogy fotó egyelőre nincs, de Evansék hívtak jövő hét szombatra is, úgyhogy legközelebb fotózok, s majd idepakolom. Addig kérem megértő türelmeteket.

Ma az órák után lemásztam a belvárosba, a nagy szupermarketbe, s bár nem akartam ennyire kirúgni a hámból, visszataxizással együtt elvertem 210 yuant. Bár nem egy olyan eget verő összeg, kb. 7000 forint, az arányok érzékeltetése végett: itt, hacsak nincs valami extra kiadásom, mint mondjuk a múlt hónapban vett hősugárzó és telefon, akkor egy ezresből kijövök egy hónapban. Ilyen rendkívüli kiadásokkal meg 1500-ból. Ja, és a taxi csak 5 yuan volt, szóval nem lehet erre fogni.
Az egész ott kezdődött, hogy tegnap valahogy nagyon megkívántam a mogyorókrémet. Gondoltam legurulok a hegyoldalon, s körbenézek odalenn, hiszen ha beszerezhető, akkor ott biztosan kapni.
Hát, sajnos mogyorókrémet nem találtam, ellenben ha már ott voltam, vettem egy üveg mogyoróvajat, merthogy azt is szívesen eszem. Került ketchup is meg egy zacskó grillázs is többek között, s miután a legtöbb helyen csokit sem kapni (csak cukrokat, kekszeket, stb.), így lecsaptam a Snickersekre is.
A tejtermékes pultnál aztán olyat láttam, amit eddig nem. Volt vajuk. Bár úgy éreztem, mintha a fogamat húznák, de végülis vettem egy 20 dekás példányt 30 yuanért, vagyis kb. 1200 forintért. A felirat szerint francia vaj, hát, majd meglátjuk. Ajánlom, hogy finom legyen. Ha már a tejespultnál voltam, egy szintén nem túl olcsó mackósajt is a kosárba került.
S bár a kóla itt jellemzően elkerül - miután a cukrosat nem bírom meginni, zero meg csak odalenn vagy, s csak félliteres kiszerelésben -, ma e téren sem bizonyultam mértéktartónak, s velem jött nyolc liter a nyugat ópiumából.

Most mogyoróvajas szendviccsel jóllakva, grillázst ropogtatva írom ezeket a sorokat, s ha hűtőszekrény is elvégzi a dolgát, hamarosan a kólamámorban fetrengés jön. Meg az összébb húzott nadrágszíj, ha így folytatom. 

Kicsit hülye vagyok, mint korábban írtam már párszor. Ez számtalan módon megnyilvánul, többek közt abban is, hogy ha egyedül vagyok, akkor élénk eszmecserét vagyok képes folytatni saját magammal.  Hogy másokra ez mennyire jellemző, azt nem tudom, de ez van.
Ma azt vettem észre - s elgondolkodva rá kellett jöjjek, hogy már hetek óta tartó folyamat tudatosult bennem -, hogy egy ideje ezt is kínaiul teszem.
A sárkány beszippant, nincs mit tenni.

UPDATE (2012.11.12.)

Ma a folyosón randalírozott pár pedagógus (ezen a szinten csak kollégák laknak), összevissza csapkodták az ajtókat, mialatt én idebenn filmet próbáltam nézni. Mivel kellemes személyiség vagyok, így egy ízléses káromkodással reagáltam a nem kívánt zajártalomra. Egyúttal azt hiszem, hetek óta ezek voltak az első magyar szavaim Fengjieben.:)

Ma a sportpályán csellengtem, mert szoktam pingpongozni a diákokkal. Mindig legalább 3-4 osztálynak tesiórája van épp, úgyhogy akadnak emberek. A pálya szélén táncikált egy csoport leány, készülnek a jövő heti sportnapokon   esedékes fellépésükre.
Nagyon örültek nekem, kismillió képet csináltak rólam különböző felállásban. Meghallgatták a Ting Hai-omat is, az is nagyon kedvükre való volt.:)
Aztán elhívtak vacsizni, úgyhogy az utcában ettünk húsostáskát, jiaozit, ami otthon is elég széles körben hozzáférhető a kínai éttermekben. Finom volt, s örülök is a kölyköknek, aranyosak voltak. Jövő hét szombaton majd megyek velük hotpotozni is.
Ízelítőnek pár kép a vacsiról.

Kicsit már sötétedett, úgyhogy vakuztam, ezért picit furák a fények.

Ígéretemhez híven tegnap készítettem néhány képet vacsora közben. A száraz szöveg az ételleírások közben nem annyira hatékony, így ez adhat némi támpontot a képzelőerőnek.

Asztalok a tanári kantinban. Kicsit korán érkeztem, hogy még a pedagóguspopuláció beszabadulása előtt tudjak fotózni egyet a helyiségben. A hatalmas, rizzsel teli edényeket a kép jobb oldalán lévő, a poroltó melletti asztalra szokták kivágni, ahonnan önkiszolgáló rendszerben szedhet magának az ember.

Ropogósra pirított, kimondottan finom bab.

Uborka, bár ez gondolom képaláírás nélkül is felismerhető.

Leves moszattal. A moszatnak sok íze nincs, de rossznak nem nevezhető. 

Ez egy ragacsos rizses förmedvény, sajnos viszonylag sűrűn fordul elő. Az egyetlen étel, amit nem eszek, mert nem jön be. A púp belsejében előfordulnak húsdarabok.

Leves disznódarabokkal, krumplival. Kellően népszerű a helyiek körében. Szerintem is finom.

A tegnapi vacsi legfinomabb fogása volt ez a ropogósra sütött halas cucc. Bár nem vagyok igazán oda a halakért, különösen nem a folyami fajtákért, itt meglepően finom étkeket szoktak belőlük varázsolni.

Káposzta. Hasonló verzióban kínai kel szokott még előfordulni, utóbbi gyakrabban. Valamelyik a kettőből minden alkalommal az asztalra kerül.

Csíkokra vágott burgonya, kissé fűszeres. Szeretem.

Egy másik gyakori és finom fogás. Az apróra vagdalt, fűszeres cucc alatt vékonyra szelt szalonnadarabkák bújnak meg. Fűszeres, kellemes étel.

Nem pontosan beazonosítható táplálék, valami tojás van benne. Nem rossz ez sem.

Előrebocsátom, hogy saját tapasztalataim a témában nincsenek, életem már több mint két hónapja szigorú absztinencia mentén zajlik. S bár természetemnél fogva távol áll tőlem a kicsapongás, a helyi férfipopulációt elnézve azt hiszem, hogy lényegesen kikapósabb vérmérséklet esetén sem lenne Európában felejtett partneremnek félnivalója. Az ízlés ugyan egyedi, így az enyém sem feltétlenül mérvadó, de eddig talán 2-3 jobb fajta fiatalembert láttam összesen - ugyanakkor normális felhozatal mellett ők se tűnnének ki a tömegből.

De visszatérve a címhez, a szex még mindig elég komoly tabu Kínában. Az emberek persze itt is csak emberekből vannak, úgyhogy ha lehetőségük engedi, semmivel nem bírnak jobb erkölcsökkel, mint odaát. Jangcét lehetne rekeszteni a sanghaji ribancokról szóló beszámolókkal, s természetesen a férfiak itt is ugyanazt akarják, mint bárhol máshol a világon.
Ami mégis jelentősen befolyásolja a körülményeket, az a társadalmi elvárás. Ez eredendően hagyományos kínai erkölcs, amire aztán a kommunista moralizálás is rátelepült, miután itt elég sok volt a közös nevező. A nagyvárosokban vagy az elit körében nagy mértékben fellazult mára, de nem tűnt el teljesen. Vidéken meg még mindig vetélytárs nélkül regnál.

Amit a társas kapcsolatok s a szexualitás vonatkozásában meghatároz, azt átlépni nagyon nem egyszerű. Ilyen például, hogy ha egy lány becsületén csorba esik, s ez kiderül, azt el kell venni. Ilyen az is, hogy a válás megbélyegzi a nőt, függetlenül attól, hogy mi miatt került rá sor. Vidéken nem is túl gyakori.
A férjek, ha anyagilag megengedhetik maguknak, gyakran tartanak szeretőt, ez a másik oldal. Ugyanígy van igény a prostitúcióra is, amely bár hivatalosan bűncselekmény, s szigorúan tiltott, a gyakorlatban létezik, s nincs is szükség komoly kutatómunkára ahhoz, hogy beléjük botoljon az ember. Egyes karaoke-bárok, masszázsszalonok egyértelműen bordélyházként üzemelnek, ezzel értelemszerűen tisztában vannak a helyi tisztségviselők is.
Ugyancsak nyíltan zajlik a lányok közvetítése a szálláshelyeken is. Chongqingi hotelünkben például naponta kétszer csúsztattak be az ajtó alatt színes, ízlésesen nyomott prospektust lenge öltözetű szexmunkásokról, s a képek melletti szövegek is meglepő egyértelműséggel fogalmaztak. Semmi virágnyelv, gáláns pasi, egyebek.

Míg mondjuk otthon már tinédzserkorban szárnyukat próbálgatják az ifjak, itt a főiskola idejéig jellemzően még barátjuk-barátnőjük sincs. Ha mégis, azt is titokban kell tartaniuk, mert a szülők elleneznék. Az iskolai tananyagból teljesen hiányzik a szexuális felvilágosítás, nem kell nekik ilyesmivel foglalkozni alapon. Ettől függetlenül azért képben vannak, a fiúk legalábbis, majdnem mindegyikük mobilján akad japán pornó. Amúgy a pornó is illegális, itt helyben nem is csinálnak, így aztán kénytelenek beérni az amúgy gyűlölt ellenség szexiparának videóival.
A lányok viszont - állítólag - többnyire nagyon egyszerűek, s nagy részük valóban nincs is tisztában a dolgok működésével. Amy igen, de bevallása szerint még ők sem élnek szexuális életet, mivel ő még fiatal. Egy másik tanítvány szerint viszont egy-két diák igen.

Miután azért előbb-utóbb párra lelnek, s csak úgy együtt élni sem divat, itt még elég gyakori, hogy az első partnerrel egybe is kelnek. A házasság kikezdhetetlen, házasságon kívül szülni meg végképp vakmerő húzás.

Ugyanakkor házasodni sem egyszerű. A hozomány még mindig létezik, s elég tekintélyes lehet, különösen ha szép aráról van szó. Hagyományosan a vőlegény lakást, kocsit vásárol, ez az alap. Falvakban még előfordul, hogy a szülők házasítják ki a lányukat az érzelmek figyelembe vétele nélkül.
Mivel - főleg falun - gyermekként erősen preferálják a fiúkat, így eléggé fel is tudnak szökni a kapós menyecskék árai. Városokban jobb a helyzet. Egyrészt nincs földjük, aminek a megművelésében előnyösebb a fiúk munkaereje, másrészt az adminisztratív ellenőrzés is hatékonyabb, így a nemek aránya is nagyságrendekkel kiegyenlítettebb.
Így például itt Fengjieben a diáklánykák egyértelműen szerelmi házasságban gondolkodnak, de persze a lakásvásárlás, vagyis a megfelelő kereset előfeltétel.