Leghosszabb várakozás

A Shenzhen és Hongkong közötti határellenőrzés hongkongi oldala. Elképesztő mennyiségű ember, terelőkapuk közé szorítva, legalább 1-1.5 órás sorban állással. 

Legjobb kaja

Krabi neve rákot jelent, ennek megfelelve remek választék is áll rendelkezésre ebből a csemegéből. Apálykor a strandok is tele vannak - természetesen apró - rákokkal, amelyek szupergyorsan bújnak vissza a homokba vájt üregeikbe minden fenyegető megközelítés esetén. Az óriási grillezett garnélákat ízre nem múlta felül semmi.

Legrosszabb kaja

A 7Elevenben mindenféle szendvicseket, hamburgereket lehet venni. Ezek normálisan becsomagolt termékek, mint otthon, de a boltban el is készítik (szendvicssütőbe rakják, grillezik vagy épp mikrózzák, tápláléktól függően) a vevőknek. A hamburgerek, amiket amúgy mikrózással hoznak fogyasztásra kész állapotba, teljesen ehetetlenek. Egyszer sajnos kipróbáltam. Bangkok felé a brazil párocska figyelmét is felhívtam rá, hogy ezekből véletlenül se egyenek (a szendvicsek ellenben jók), de a második pihenőnél nem hallgattak rám. A kajájuk fele a kukában landolt.

Legjobb élmény

Az elefántozás, Naphun felejthetetlenül cuki.

Legrosszabb élmény

George Town, éjszaka, pakkal a hátamon szállást keresve.

Legnagyobb lehúzás

A taxi George Town-ban (35 ringgit) és a bangkoki reptér teljes kínálata

Legjobb vétel

Az USB-s wifikütyü Melakkában, s a laundry service Krabiban, ahol 25 baht-ért az épp használatban lévő cuccaimon kívül mindent kimostak és kivasaltak.

Legszimpatikusabb helyi arc

Naphun gazdája. A legnagyobb jófejséggel kattintgatott, baksist nem várva és nem is remélve, mialatt a többi elefántos ember jól hallhatóan, nyíltan jelezte az utasainak, hogy a plusz szolgáltatásért plusz pénzt akar. Még cigivel is megkínált, igaz, először tőlem kapott.

Legutálatosabb helyi arc

Krabiban a Green Tea Hostel vezetője. Az ott töltött nap alatt gyönyörű műmosoly ült az arcán, de miután másnap átmentem az előre lefoglalt szálláshelyemre, úgy nézett rám, mint aki legszívesebben leköpne. Én hülye még próbáltam nála ezek után valamilyen túrára is befizetni, de mivel a leereszkedő stílusa nem változott, inkább kerestem másik helyet.

Legbüdösebb hely

Hat Yai autóbuszállomás, ahol a szennyvízcsatorna nincs lefedve, s jól láthatóan csörgedezik mindenféle dolog az út mentén.

Legbarátságosabb nép

Magasan a szingapúriak. Udvarias, kulturált, segítőkész banda.

Legnagyobb csalódás

George Town. Nincs semmi, amiért érdemes lenne idemenni. Ajánlott elkerülni.

Legszebb hely

A négy szigetes túra szigetei. Festői partok, kár tovább ragozni.

Legidiótább turista

A fura, teljesen begubózott és minden bőrfelületet takaró amerikai lányok a négy szigetes túráról.

Legszimpibb turista

Egy Julija nevű szlovén lány a szigetes túráról. Dobogós még a brazil párocska és a fogatlan skót ember.

Legjobb szórakozóhely

Egy Krabiban lévő, dél-koreai leány és thai párja által üzemeltetett kis bárocska, ahol mindketten élőzenét is nyomtak. A sör már 50 bahttól ment és a koktélok is olcsók voltak.

Legfárasztóbb turista

A George Town és Hat Yai közötti buszon mellettem helyet foglaló, 70 és a halál közt lévő, eredetileg indonéz, de már holland állampolgár bácsika. Üdítően fiatalos volt ugyan, s teljesen odavolt a technikai újdonságokért, de kihagytam volna, ahogy bemutatja az összes kütyüjét, s elmondja, mi mennyibe került.

Legnagyobb látott kártevő

A szállás előtti utcán komótosan végigsétáló patkány Szingapúrban.

Legnagyobb látott kártevő a szálláshelyen

Egy szem csótány Krabiban. Ugyanaz a fajta, mint Kínában, így nem sújtott le. Hamar kimúlt. Az utcán a járdán nagy mennyiségben futkároznak időnként.

Legtöbb kóbor állat

Krabi. Rengeteg kutya és macska. Ártalmatlanok, a helyiektől tartanak, a turistákat viszont kiszúrják, s kunyerálnak.

Legbalhésabb turista

Krabiban a szálláson egész éjszaka üvöltöző párocska hölgy tagja. Bár meglettem volna az infó nélkül, még azt is tudom, hogy a fiú ugyanolyan szemét volt, mint annak idején Isztambulban. A teljes kép ismerete nélkül ugyan, de a súlyosan hisztiző fehérnépet, s az őt csitítani próbáló párját látva-hallva, nem ütött volna szíven, ha a leány kap egy-két pofont.

Legkényelmesebb utazás

A maláj távolsági buszok. Hatalmas hely, olyan, mintha fotelekben ülne az ember. Kéretik bevezetni Európában is.

Legkényelmetlenebb utazás

Tuk-tuk platója Thaiföldön. A hangulat kárpótol.

Legjobb ital

Melakkában az egyik indiai helyen felszolgált, jégkrémmel sürített tejes banánturmix. Kipróbáltam másnap mangóval is, úgy nem az igazi.

Leghosszabb idő kínai turisták nélkül

Kb. 2 nap Krabiban. Az elefántos túrán meg gyakorlatilag csak ők voltak.

Legdrágább nap

Utazás és szállás nélkül az elefántos túra napja Krabiban, kb. 1000 baht elverésével. Utazással és szállással a George Town-i kiruccanás, összesen 250 ringit körüli költéssel.

Legolcsóbb nap

A nap Krabiban, amikor nem mentem sehová, mert neten játszottam ügyeletes barátnőt. Talán ha 200 bahtot költöttem kajára és kólára.

_________________________________________________________

Ez a nyaralásról lehúzott utolsó bőr, esküszöm, de egy ilyen bejegyzés még kikívánkozott belőlem.

Általában mindenkit érdekel, csak vagyunk annyira udvariasak, hogy nem kérdezünk, de íme, lássuk a kirándulás költségvonzatát. Nem volt kevés, de lehetett volna sokkal több is, s ahhoz képest, hogy merre jártam, szerintem rendben volt.

KÖZLEKEDÉS

A legégetőbb tétel a repülőjegy. Ezzel nagyon nagy szerencsém volt, mert sikerült időben foglalni, s így kimondottan kedvező árakat kifogni. Hongkongból a Jetstarral repültem Szingapúrba, ez az út mindennel együtt kb. 700 yuanbe került (kézipoggyásszal, ételt nem kérve, tehát a legfapadosabb módon).

A visszaút az Air Asiaval zajlott. Bangkok és Wuhan közt mindössze 500 yuan volt az ár.

Ezek mind akciós repjegyek voltak, a normál árak ezen a viszonylaton kb. 2000 yuan körül vannak egy irányban.

Az alvós vonat Xianning és Shenzhen közt 220 yuan volt, Krabiból Bangkokig pedig 650 baht, vagyis kb. 130 yuan volt a busz.

A közlekedési kiadások alá sorolandó még a többi buszozás, taxizás, helyi közlekedés (a Krabi környéki hajózást nem számolom ide, az inkább szórakozás), ezek összesen mintegy további 400 yuannyi pénzbe kerültek. Ez összeadva majdnem 2000 yuan.

SZÁLLÁS

Szingapúrban két éjszakát szálltam meg, összesen 160 yuanért, Melakkában ugyanennyi volt. George Townban közel 180 yuant fizettem egy éjszakáért, majd Krabiban, Thaiföldön, összesen 11 napnyi vendégéjszaka került 750-be. Összesítve: 1250 kínai pénz.

EGYÉB KIADÁSOK, KÖLTENIVALÓ

Hongkong drágább mint Kína, de ki lehet fogni olcsóbb helyeket, ahol ahol 30 yuanből jól lehet lakni. Hosszabb távú tartózkodás esetén fogalmam sincs, mi mennyibe kerül. Vettem még itt egy átalakítót is, 10 hongkongi dollárért, bár nem a megfelelő kimenete volt, mint kiderült. Okosan költekezve valószínűleg elviselhető anyagilag is a hely.

Szingapúrban ki lehet fogni olcsón is szállást, s a tömegközlekedés használatával sokat lehet spórolni. A szolgáltatások drágák, enni leginkább olcsó helyeken érdemes, mint például Chinatownban az utcán, vagy bármelyik Mekiben. Ez utóbbi nem drágább, mint otthon, ellenben érezhetően finomabb.
100 szingapúri dollárom volt, 30 körül maradt is, úgy, hogy a reptéri tranzit 9 dollár volt, s Szingapúrban pótoltam a repülőgépre fel nem vihető aerosolokat is.

Malajziában az étkezés nagyon olcsó, ellenben finom. Az indiai kínálat mindenképp. A nagyáruházakban mindenféle nyugati cuccot is kapni: sajtok, normális kenyerek, margarin, tejtermékek nagy mennyiségben. A kínainál jóval olcsóbban. Melakkában vettem egy usb-s wifikütyüt is, mert a laptopé nagyon megadta magát. Kiválóan működik, erősebben veszi a jeleket, mint a telefon, s mindössze kb. 1200 forintnyi ringgitbe fájt.
Ami kimondottan drága, az a taxi, érdemes elkerülni, ha lehet.

Ezer yuant váltottam át ringgitre, 200 feletti összeg maradt belőle. Malajziában 4 napot voltam, a melakkai szállást már előre kifizettem, a közlekedés és a penangi szállás meg a határra való eljutás ebből zajlott.

Thaiföldön töltöttem a legtöbb időt, s itt volt a legtöbb kiadásom is. Napra vetítve persze kevesebb, mint másutt, mert itt már nem utazgattam, egy helyben voltam. A szállással együtt napi ezer bahtból (200 yuan) nagyon kényelmesen ki lehetett jönni: 1-1 étkezés 100 baht vagy az alatt zajlott, nagy ritkán volt 150. Voltam thai masszázson is, ott egy kétórás programért fizettem 400 bahtot. Az ezer baht átlagnak bőven jó napokra bontva, úgy is áll, hogy belefér az elefántos túra 700-ért, vagy a szigetes kirándulás 400-ért, vagy épp a bangkoki busz 650-ért. 

Összesen a teljes nyaralás - mindennel együtt - kevesebb mint 5000 yuanből kijött, s párosan még olcsóbb lehetett volna, mert mindenütt kétágyas szobám volt (egyágyasokat nem szeretnek tartani), ezáltal a szállásköltség simán felezhető lett volna. Majdnem 3 hét trópusi melegért nekem megérte.

Egy utazással - különösen ha valami távoli, egzotikusabb régióra esik a választás - általában együtt jár a megértési nehézségek sorozata. Persze ha szerencsés, külföldiekre szakosodott helyre indulunk, ott általában felkészültebbek a helyiek is, s többé-kevésbé beszélnek angolul.

Hongkong és Szingapúr egyszerűen kezelhető. Nagyjából mindenki rendesen beszéli az angolt, a kínaiak meg többnyire értenek pekingiül.

Malajzia volt az első komplikáltabb hely. Azt várhatnánk, hogy miután a maláj mellett az angol is hivatalos, hogy ez utóbbival mindenhol elboldogulunk. Hát a fenéket. A népesség kétharmadát kitevő malájokkal szinte lehetetlen szót érteni, még ha beszélnek is angolul, azt olyan akcentussal teszik, hogy ember legyen a talpán, aki megérti.

Penang felé tartva, a szigettel szomszédos utolsó szárazföldi megálló Butterworth volt. Szépen csengő, igazán ázsiai nevet kapott. Már épp elaludtam a buszban, amikor a sofőr egyszer csak, mint aki megőrült, elkezd ordibálni: bátevó, bátevó! Mint sejthető, ez a Butterworth-be tartó utasoknak szóló figyelmeztetés volt, hogy le kéne szállni...

Az országot alkotó második legnagyobb etnikum, a durván egynegyedes részaránnyal jelen lévő kínaiak már régen elszakadtak az anyaországtól. Angol importmunkaerőként érkeztek, aztán idővel sikeresen átvették az irányítást az ország kereskedelme és pénzügyi szektora felett (mint mindenütt a régióban). A legkülönbözőbb régiókból kerültek ide, túlnyomó többségük anyanyelve a hakka. Az oktatásban a pekingit tanulják, így a fiatalabb generációk hibátlanul beszélik az utóbbit is. Melakkai szállásadóim, s a penangi segítőm is remekül kommunikáltak pekingiül, s az út során megszólított egyéb kínaiak is értették.

Miután nyugaton elég kevesen beszélnek kínaiul, így leginkább a harmadik számú, majdnem 10%-ban fellelhető indiaiak (zömében tamilok) jelenhetik a megoldást. Bár akcentusuk tagadhatatlan, ők mindannyian beszélnek angolul. Munkaerőként érkeztek annak idején, széles körben fellelhetőek mindenütt a saját kis negyedeikben. Az azonosításuk is könnyebb, hiszen lényegesen elütnek a mongolid népektől. A kajájuk is jó, úgyhogy a kellemes összeköthető a hasznossal is.

Thaiföld próbára tesz. Az idegenforgalomban dolgozók valamennyire elboldogulnak angolul, de csak ők. Még egy ennyire turistás városban is, mint Krabi, legfeljebb arra képesek, hogy az árakat elmondják angolul, meg esetleg 1-2 szó még akad a tudástárukban, de ez a max. Információt kérni, érdeklődni bármiről, vagy akár a legegyszerűbb beszélgetést kivitelezni is lehetetlen. Kb. annyira vannak kiképezve, mintha egy turistabuszt ráengednénk egy magyar kisvárosra.

Itt még kínaiak sincsenek, se indiaiak. Az egyetlen megoldás a jegyárusítással, szálláskiadással foglalkozó helyek személyzete. Velük valamennyire kivitelezhető a társalgás, de azért nem tanácsos túlkomplikálni a kifejeznivalót.

Thaiföld óta azon gondolkodom, hogy mi lenne velem Kínában kínai nyelvismeret nélkül. Biztosan megoldható, s sok külföldi meg is oldja, de én szerintem agybajt kapnék, mert azért Thaiföld ezen része még mindig nagyságrendekkel jobban felkészült az idegen nyelvek terén mint az óriásállam.

Jobb híján marad a gesztikuláció, a testbeszéd meg a mutogatás. Érdekes, s fárasztó, de legalább nem lehetetlen.

Megvallom őszintén, az utazás előtt nem sokat tudtam erről a városról. A Melakkai-szoros, a világ egyik legfontosabb és legsűrűbben használt hajózási folyosójának neve ismerősen csengett, s azt is tudtam, hogy van egy ilyen település. De hogy milyen, arra csak a tervezés során döbbentem rá.

A stratégiai helyzet már korán megmutatkozott, így aztán az európai hatalmak egymást öldösték a hely feletti uralom megszerzéséért. Elsőnek a hollandok jöttek, őket a portugálok űzték el, majd végül angol kézre került. A világháború idején még egy kis időre a japánok is színesítették a palettát, hogy az angolok jöjjenek ismét, majd a független Malajzia.

A gazdag történelemnek hála 400 éves épületek tarkítják, egyik-másik egészen elképesztő állapotban. Európaiként maga a város arculata önmagában nem nagyon ragad magával, elvégre nem igazán egzotikus. Érdekessé és ezáltal élvezhetővé az teszi, hogy Délkelet-Ázsiában a legkevésbé sem számítanék ilyen látványra, na meg a helyiek ügyködése. Sikerült nekik ugyanis tökéletesen belakni ezeket a belvárosi utcácskákat, s kissé a maguk ízlésére formálni.

Mindenképp javaslom, hogy aki teheti, ne hagyja ki, ha erre jár. Kellemes, barátságos város. És nagyságrendekkel jobb és olcsóbb, mint az agyonhájpolt George Town.

Rengeteg kép készült Melakkában, párat válogattam, kattintásra bejön az indafotós oldal a többivel.

Szingapúrban a tömegközlekedés nem nevezhető drágának. Jó, délkelet-ázsiai viszonylatban nem olcsó, de a magyar árakhoz viszonyítva teljesen rendben van, sőt. A chipkártyát lehúzva - távolságtól függően - kb. 0.7-2.5 dollárba fáj egy-egy utazás.

Malajziába átjutni sem túl nehéz. A legköltségesebb nem egyéni módja, ha vonatra száll az ember. Szingapúrból vásárolhatóak jegyek bármelyik malajziai állomásra, de ezt nem ajánlott kipróbálni. A fizetendő viteldíj megegyezik a maláj árakkal, a különbség csak a valutában van, ugyanannyi egységnyi dollárt kérnek érte, mint ringgitet. Nem jó móka.

Vannak buszok is Johor Bahruba, a szomszédos maláj városba. A legolcsóbb a 170-es busz, ezzel mindössze 1.9 dollárért át lehet kelni, egy jeggyel. Az egynek ott van jelentősége, hogy kétszer meg kell szakítani az utazást: mindkét ország határellenőrzésén át kell esni. Nem túl komplikált, a soron következő buszra fel lehet pattanni, s menni tovább.

Ennek a helyi busznak egy nagy hátránya van: Szingapúron belül érint vagy 30 megállót, így meglehetősen lassú. Különösen a holdújév idején, ami munkaszünettel jár, így hatalmas tömegek indulnak meg Malajzia irányában, ezzel jelentősen bedugítva az utakat.

Egy észszerűbb, s alig drágább megoldás a gyorsbusz, ez 2.5 dollárba kerül, de a főúton halad végig, s nincsenek közbülső megállói. Ünnep idején ez sem túl gyors, de azért cirka 2 óra alatt lezavarható a teljes út határátlépéssel együtt. Ez utóbbival gurultam át én is, s még időben elértem a Johor Bahru-i autóbuszállomást.

Malajziába érni kissé sokkoló Szingapúr után. Bár egyáltalán nem gáz hely, a városállamhoz nem hasonlítható egyáltalán. Amíg a szigetországban pontosság uralkodik, Malajziában minimum fél órával a kiírt idő után indulnak el a buszok. Az emberek is mások, s persze a Szingapúrban könnyen megszokható hipertisztaság és kifogástalan állapotok után közelítünk újra a harmadik világ felé.

Johor Bahruban csak a buszra vártam, amivel eljutottam Melakkába. A maláj tömegközlekedésnek van egy hatalmas előnye. A buszok rendkívül kényelmesek, az egyes ülések közti helyek hatalmasak, s aludni sem nehéz. Több társasággal operálnak, ezért a buszállomásokon külön-külön pénztárak vannak, valamennyire eltérő jegyárakkal. Elsőre kissé kaotikus, de azért kezelhető.

Melakkában a szállás nem volt a legjobb hely, ahol életemben megfordultam, de ár-érték arányban teljesen rendben volt. Egy régi, erősen holland beütésű házban lett kialakítva, amelyet utoljára alaposabban még valamelyik gyarmati hatalom uralma idején tarthattak karban, így méretes rések voltak a falakon. Fázni ettől még nem kellett, a légkondira így is szükség volt, de a szúnyogok nagyon könnyen megtaláltak. Szerencsére némi riasztó füstölővel orvosolva lett a probléma, s nyugodt éjszakám volt a bestiák nélkül.

Legközelebb innen folytatom Melakka bemutatásával. 

Ma sikeresen átcuccoltam az előre foglalt szálláshelyemre, úgyhogy nyugodt vagyok. A kálváriának vége, most már csak a pihenés vár rám. Bárcsak ezt mondhattam volna a penangi és az első krabii éjszakámról is.

Melakkából gond nélkül eljutottam Kuala Lumpurba, ahol nem időztem túl sokáig, hanem vettem egy buszjegyet Penang szigetére. George Town kiemelt turisztikai célpont, így aztán belátom, lehettem volna kissé előrelátóbb is. A melakkai helyzetből indultam ki, ahol akadt üres szálláshely épp elég - bár a sajátomat ott elintéztem még Kínából.

Penangba valamikor éjjel 1 felé érkeztem meg, s hogy jobb legyen a kedvem, a buszállomás 15 km-re van George Town-tól. Ennyit felmálházva semmi kedvem nem volt megtenni, meg álmos is voltam, így kénytelen voltam taxizni. Malajziában nem olcsó a taxi. Melakkában a szállás és az állomás közötti táv 20 ringgit, mialatt Kuala Lumpur és Melakka közt a távolsági buszra mindössze 12-t kell fizetni. Az arány KL és Penang illetve a penangi busz és George Town közt is áll: KL-ben 38 ringgitbe fájt a busz, míg az éjszakai tarifás taxi 35 volt. Nem volt mit tenni, fizettem.

George Townba érve aztán sikerült rájönnöm, hogy én itt egyhamar nem jutok szobához, de még megosztott hálótermi ágyhoz sem. Végigcaplattam a központon, legalább 30 helyen megfordulva, de 250 ringgit alatt - amely egy normális hotel családi szobáját jelentette volna - nem találtam semmit.

Már elkönyveltem magamban, hogy csövezek az utcán, aztán hajnalban lelépek valamerre, amikor egyszer csak elémállt egy kocsi, benne egy helyi kínai arc segítőkész fejjel. Miután tisztáztuk, hogy szobát keresek, képes volt elfurikázni legalább 15 helyre, ami az eszébe jutott. Én a harmadiknál már szóltam, hogy csak rakjon ki a főutcán, mert nem akartam pofátlan lenni, de ragaszkodott hozzá, hogy segít. Végül már a telefonján böngészett szálláshelyek után, s az utolsó próba be is jött. A Little India Heritage Village nevű helyen még kaptam szobát, igaz, 90 ringgitért, ami kb. a duplája volt a melakkainak. Így sem panaszkodom, mert nagyon is jól jött az az alvás.

Másnap szombat volt, vagyis hétvége, így esély nem volt találni másik helyet (az indiaiaknál nem volt), ezért is jöttem egy nappal korábban Thaiföldre.

Krabiba a skót sráccal, Martinnal érkeztem, akivel Penangból idáig közösen utaztunk, s így ismerkedtünk össze. Nos, nem cséplem feleslegesen a szót: Krabiban is minden fullon volt. Kivétel nélkül. 
Jobb lehetőség híján kerestünk egy padot, aztán ott cigiztünk meg dumáltunk, míg nekem eszembe nem jutott, hogy megkérdezzem az egyik hotelt, hogy másnapra van-e helyük. Ha van, akkor azért mégis csak nyugodtabb vagyok, tudván, hogy fél nap múlva ágyba kerülhetek.

A recepción így három óra táján nem volt senki, gondolom aludtak valahol. Ha már ott voltam, körülnéztem az emeleteken, valami fotelben bízva. A negyedikről már majdnem visszafordultam, de még egy próbát tettem, s ezt jól is tettem. Az ötödiken ugyanis volt két hívogató kanapé.

Gyorsan visszamentem szólni Martinnak, majd szép csendben felosontunk a fekhelyekhez.

Kb. 7 óra volt, mikor ránktaláltak. Ki is dobtak persze... Szerencsére innentől már heppiend, mivel a hotelt elhagyva találtam egy helyet, ahova azonnal be is lehetett cuccolni. Minden jó, ha vége jó.

Tanulság: holdújév idején foglalás nélkül sehova nem menni. Legalábbis, ha el akarjuk kerülni az illegális szállodafoglalói státuszt. Vagy a csövezést. Kinek mi esik jobban.

Épp Penang szigetén esz a fene, de már csak rövid ideig. Néhány órán belül útra kelek Thaiföld felé, s estére a tervek szerint már Krabiban leszek. Ez nem baj, mert már vágyom némi nyugalomra, s itt a szigeten minden volt, csak az nem. Majd valamikor mesélek bővebben, de az újév, s az ezzel járó munkaszünet miatt tiszta bolondok háza van itt, minden csurig van turistákkal. Nincs is nagy kedvem körbenézni, mert fáradt vagyok és aludnék, hajnali 4 körül feküdtem le - eddig tartott szállást találni, azt is nagy szerencsével.

Thaiföldről írok majd, remélem, minden zökkenőmentesen alakul most már.

Holnap elhagyom Melakkát, s Kuala Lumpur felé veszem az irányt. Hogy onnan pontosan hová megyek, vagy hogy ott meddig leszek, az még nem kiforrott.

Thaiföldi pihenőmig egyáltalán nem tiszta a helyzet, se szállás, se jegy nincs, úgyhogy emiatt azt sem tudom, hogy mikor lesz netem, s mikor lesz új poszt. Amit okosabb leszek, majd jelentkezem.

Kitartást a télben, én élvezem a kellemes trópusi időt helyettetek is.

Malajzia - Szingapúrhoz hasonlóan, bár utóbbitól jelentősen eltérő etnikai arányok mellett - a népek olvasztótégelye. Az államalkotónak nevezhető malájok mellett kínaiak és indiaiak otthona, mindenből kínálva egy darabot.

Miután Kínában helyi kosztból nincs hiány, így az utazás során igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy valami mást is megkóstolhassak. Az indiai konyhától, bevallom, alapvetően idegenkedtem kicsit. Eddig csak hazai tapasztalataim voltak, s azok nem igazán tettek fogékonnyá. Az otthon fellelhető kínai koszt milyensége miatt volt bennem némi kétely a korábbi étkek autentikusságát illetően, s ennek köszönhető, hogy nem zárkóztam el az újabb kísérletezéstől.

Szakértőnek nehezen lehetnék nevezhető, de az eddig kipróbált itteni indiai táplálékok kifejezetten megnyerőnek bizonyultak, s mindemellett nagyon is üdítőnek az elmúlt majdnem két év kínai dominanciája után.

Tegnap, az óév utolsó napján ezt a pálmalevélen tálalt összeállítást kaptam. Nem bántam meg, még a csicseriborsó is finom, amit eddig nehezen tartottam elképzelhetőnek. Étvágygerjesztő?

Melakkában ér el a kínai újév, ennek keretein belül nemsokára átgurulok ünnepelni a szomszédba, a szálláshely által rendezett kis buliba. Nagyon azért nem fogok, mert holnap irány Kuala Lumpur.

Melakka tetszik, rengeteg kép készült itt is, nagyon bizarr építészetileg. Portugál, holland majd angol uralom alatt áll, ez nagyon szépen nyomon követhető a belvároson, amelyet tökéletesen belaktak a helyiek. Így egy-egy holland házon épp indiai vagy kínai motívumok vannak, vagy egy-egy abszolút európai beütésű szűk utcácska teljesen fel van aggatva lampionokkal. Érdekes, meg kell hagyni.

Nem tudom, mikor érem utol magam, de majd igyekszem. Krabiban biztosan sikerül majd. Nagyon sűrű eddig a program, nem sok idő jut a blogra. Jó ötlet volt ez a túra, élvezem!