A mai volt az utolsó henyélő nap, holnaptól már munkahét veszi kezdetét. A kölykök és a tanárok is visszatértek, már ma este is voltak órák. A kollégák keltettek is elég szép zajokat a folyosón, bútorokat cipeltek, vihogtak, úgy egy két órára muszáj volt feltennem a fülest.
Valaki robbantgatott is az udvaron, az kissé idegesítő volt.

Hívtam ma az asszisztensem, hogy megtudjam, mi van a hétfővel. Elég változó információmorzsákat kaptam eddig arra vonatkozóan, hogy változik-e az órarendem. Főleg a diákok szerint változni szokott a félévváltásoknál, de nem ártott volna ezt megerősíteni.

Pu tanárnő aztán közölte, hogy munkahelyet váltott, úgyhogy ez ügyben már nem igazán kompetens. Nem tudom, mi lett vele pontosan. Közel negyven éves és az egyik veterán tanárnak számított itt, több mint tíz éves munkaviszonnyal.

A lényeg, hogy a holnap így elég érdekes lesz. Fogalmam sincs, hogy hány órám lesz vagy épp hogy kivel. Majd reggel bemegyek az irodába, s igyekszem kideríteni. Pu asztalára is jó lenne lecsapni, a sok fiókkal lényegesen szimpatikusabb, mint az enyém. Ha még üres, akkor át is cuccolok oda.

Az első hétre nem terveztem igazi tanítást, a szünetről beszélgetünk majd, vagyis az igazán nem nagy gond, hogy egyelőre nem tudom, kiknek tartok majd órát.

Az asszisztensem elvesztését is talán túlélem. Nem volt vele igazi gond, csak néha kissé idegesítően lassan intézte az ügyeket. Máskülönben kedves volt, a szünet alatt is ideállított egyszer kb. 10 kiló naranccsal. Állandó jelleggel meg is hívott hozzájuk majdnem minden hétvégére, ami valamiért sosem jött össze. A rákövetkező héten mindig magyarázkodott, de azért újra és újra felhozta, hogy majd az aktuális hétvégén kerül rá sor. Egy idő után ráhagytam.

Lehet visszakapom a régi segítőmet, Zhang Shunmit, ideérkezésemkor ő pátyolgatott, de az is lehet, hogy kapok valaki újat. Majd kiderül.

Ma este a kollégák részvételével bankett volt a diákok ebédlőjében. Voltak finom ételek, műsor a tanáraink részvételével.

Itt például az igazgatóhelyettesünk énekel:

---

Egy harcművész kolléga is fellépett, annak sajnos csak épp a végét vettem felt, pedig ügyesen ugrált is előtte:

---

Készült pár kép is.

---

Kaptunk egy kupont is, amit a suliboltban lehetett beváltani. 15 liter olajat adtak érte. Egy darabig kitart.

--

Szép nap volt ez is.

Ma megkaptam a januári fizut meg a beígért 400 yuanes tavaszünnepi pótlékot.
A fizu beszerzése amúgy itt sohasem egyszerű. Nekem az, de szerencsétlen asszisztensem intézi az egészet, s bizony szenved vele rendesen. Mindennemű kifizetés, amit az iskola intéz, kemény procedúrán megy keresztül. Van egy erre szolgáló űrlap, számlatömbi laphoz hasonlítanám, amire szépen felírja az összeget meg a kipengetés tárgyát. Idáig nem is lenne körülményes.
Csakhogy ezt még alá kell írnia négy embernek. Neki (ez könnyű), az angolos vezetőnknek (ő is aránylag könnyen fellelhető), az igazgatóhelyettesnek (egy fokkal nehézkesebb elérni) s végül az igazgatónknak (ő gyakran tartózkodik házon kívül, s amikor itt van, akkor is csak elvétve eszi a fene az irodájában). Hogy bonyolítsuk a helyzetet, az aláírásokat ebben a sorrendben is kell beszerezni, nem lehet csak úgy össze-vissza, attól függően, hogy épp ki kerül a szemünk elé. Itt rendnek kell lennie.

Az asszisztensem szerint ez a pénzekkel való esetleges visszaélés elkerülését szolgálja, hisz' még a nagyhatalmú fővezérünk szignója sem elég önnön magában semmire. Ez ám a fegyelem!

No, ma sikerült a papírosok alákörmöltetésével végezni, s mialatt első számú vezetőnknél járt, utóbbi megüzente, hogy szívesen látnának a soron következő tanévre is az intézményben. A jelek szerint elégedett a munkámmal, pedig amúgy elég szigorú figura.

Számítottam azért a felkérésre, mert nem adtam okot panaszra ez idáig. Gondolkodom rajta erősen. Szívesen maradnék, csak abban nem vagyok biztos, hogy ez odahaza is határtalan boldogságot váltana ki hozzátartozói körökben. Nehéz ügy.

Ma a három órámból az első elmaradt, valamiért kellett az angoltanárjuknak. Szóltak már tegnap este, így nem kellett hiába odamennem.

A másik kettő viszont lezajlott, s csináltam apró ízelítő videót, de nem olyan egyszerű úgy, hogy ne vegyék észre.

---

A másik osztályban azt örökítettem meg, ahogy becsöngetés előtt zajonganak.

---

--

Végül egy kis séta az épületben, ahogy Mengsi osztályterme felé tartok. Középtájt van a tanárink, ott van benn az asztalom s pár cuccom. Most épp zárva.

---

Ez a hét a pihenésé, nem igazán történik semmi. Pénteken azért már lesz órám, de addig az édes semmittevés zajlik.
A kölykök zöme hazament, de azért néhány diák maradt. Az ő szüleik feltehetően valahol a tengerparton melóznak, s más családtagjuk meg talán nincs is, így marad a kollégium. Elég sok házit kaptak amúgy, így annyira azért nem lógathatják a lábaikat.
Maga az újév teljesen csendben zajlott, mintha egy teljesen szokványos nap lett volna. A tüzijáték őshazájában nem utalt semmi arra, hogy bármi ünnepelni való lenne. Majd ha jön a holdújév...

Bár január 1. és 2. munkaszüneti napok, a többi ünnepnaphoz hasonlóan ez nem nagyon hatja meg a kereskedelem résztvevőit: minden bolt, legyen az kicsi vagy nagy, ugyanúgy üzemel. Leállás náluk egyedül majd az "igazi" újév környékén várható, akkor viszont napokra, kis üzletek esetében akár 1-2 hétre is. Érdemes lesz majd előtte feltankolni.

A sulibejárat személyzete viszont takaréklángon nyomul, tegnap beletelt jó 10 percbe, mire sikerült a bevásárlást követően bejutnom. Máskor nem nagyon zárják a kaput, de mivel alig van itt valaki, kicsit elkényelmesedtek. Az egy hónapos téli szünet alatt tutira lesz még ilyen közjáték, hisz' én leszek a kampusz egyetlen lakója. A gyerekeknek még akkor is haza kell menniük, ha amúgy nem ragaszkodnának hozzzá, bár kétlem hogy lenne olyan elvetemült, aki maradni akarna.
Egyelőre nem tudom még, mit fogok csinálni. A falusi látogatás ugyan pár napra kínál programot, de a fennmaradó időben lehet hogy elutazom valamerre. Yunnannal vagy Myanmarral szemezek, februárban is kellemes az idő (különösen az utóbbiban), s kimondottan jó helyek. Myanmarba viszont kéne vízum, s egyedül amúgy se tudom, mit kezdjek ott, burmaiul se értek. Ott délen a malária is valós veszély, viszont a Lariamot jobb lenne elkerülni. 
Sajnos Yunnan szubtrópusi - s igazán érdekes - területei is kockázatosak ebből a szempontból, úgyhogy a vége lehet az lesz, hogy maradok itt. Egy látogatás a chongqingi állatkertben akkor is be fog játszani azért, ha más nem. Régen láttam pandamacit.

Kivételesen tessék engem igazán sajnálni, ugyanis holnap, szombaton is tanítani fogok.

___

Az a körülmény merült fel ugyanis, hogy a jövő hét hétfői órákat tartjuk meg aznap. Ez az esetemben szerencsére csak három órát jelent, bár azt szétosztva délelőttre-délutánra, úgyhogy sok mozgásterem aznapra nem marad.
A szombati esti órák is elmaradnak már,  s utána viszont egészen péntek reggelig nyugalom lesz. Szinte az összes koleszos diák hazamegy erre az időre, én a tervek szerint maradok a hátsómon itt.
-----

Ez az újév a többi dolgozó számára két szabadnappal jár (január 1. és 2.), nem akkora banzáj. Az igazi újév majd február 10-én (idén erre a napra esik) a Holdújévkor következik be, s egyúttal ez lesz az igazi ramazuri, minthogy a legnagyobb ünnep.
Addig is élvezem a pihenést, s bár korántsem nevezném magam túlterheltnek, már kicsit várom a téli szünetet is.

Már említettem, hogy megint yuekao van ideát, de most nem minden évfolyamnak. Kicsit zavaros is volt számomra áttekinteni, hogy melyik órák maradnak el, de némi kollegális segítségnyújtás keretében azt a tájékoztatást kaptam, hogy szerdától péntekig szabad leszek.

Csütörtökön épp a városban kóvályogtam, amikor csörgött a telefonom, hogy miért nem vagyok órán. Az alsós másodévesekkel lett volna, de abban a hiszemben nem tartottam meg, hogy a vizsga miatt nem lesz. Végülis lett, s mivel nem mentem, elvileg kapok némi büntetést (50 yuant). A helyi tanerők jussa is ugyanez, ha nem mennek be tanítani, de ez igazán nem az én hibám volt, ha egyszer félretájékoztattak. No mindegy, túlélem, nem sok pénz.

Csütörtök este aztán gondoltam egyet, s minden eshetőségre felkészülve rácsörögtem az asszisztensemre, hogy biztosan nem lesz-e órám másnap. Felsős másodéves óráim vannak pénteken, de ők voltak a vizsgázók, szóval tényleg csak azért zargattam a kolleginát, hogy tutira ne legyen semmi meglepetés.
Végül kiderült - miután másnap délelőtt újra felhívtam - hogy a délutáni óráim meglesznek, mivel addigra már lezajlik a yuekao. Fantasztikus.

Összességében ezzel nincs is baj, mert ez a dolgom, hogy tanítsak, s az csak bónusz, ha olykor elmarad pár órám. De az azért kicsit felhúzott, hogy csak rajtam múlott, hogy rájöjjek, péntek délután is lesz munkám, mivel előzőleg nem így tájékoztattak. Ha meg - teljesen jogosan - nem vagyok ott, megint kaphattam volna büntetést.

Morcos leszek, ha ilyesmi később is előfordul.

A piciket leszámítva, akikkel a könyvük szerint haladok, a héten zenehallgatással múlatjuk a tanóra idejét.

Azért persze nem teljesen önfeledt kikapcsolódásról van szó, a kivetítőn ott a dalszöveg, s egy-két szó vagy kifejezés hiányzik. A feladat gondolom kitalálható: néhány hallgatás alatt meg kell próbálniuk kiegészíteni azt.

Alanis Morissette elég régi, Ironic című dalával zajlik a program, ami elég jó választásnak bizonyult. Az ízlésvilágomba belefér, a szövegben jó kifejezések vannak, s mindamellett aránylag szép érthetően, tisztán énekel.

A kifejezések egyik másika elég izgi, próbáljátok meg elmagyarázni a "death row pardon"-t nem angoloknak úgy, hogy a magyarázathoz használt kifejezéseket (criminal, death penalty, sentence, courthouse, judge, prison, execution, evidence, stb.) sem értik. De azért úgy 5 perc alatt megvan.

A teljes dallal eddig egyik osztállyal sem végeztünk, úgyhogy a maradék átnyúlik a jövő hétre. Amúgy látszólag tetszik nekik, s az új kifejezéseket is szorgosan jegyzeteli a zömük.

A héttől kezdődően amúgy az alsós másodikasokkal is áttértünk a tankönyvre, mert máskülönben nagyon nyögvenyelősen haladunk. Ez bejött, le vannak kötve, s tanulunk is. Az anyaghoz hozzá tudok fűzni érdekesebb dolgokat, szavak másodlagos jelentéseit, s egyúttal bátrabban is szólnak hozzá. Így talán őket is megkedvelem.

Még néhány kép, többnyire kommentár nélkül.

Ujgur népviselet és tánc


Gangnam Stlye

Mások képeiből szemezgettem párat, a hangulatot bemutatandó.

Ilyen konferansziék vezették az esti műsorokat. Harmadéves felsős diákok.

Egyike a fellépő csapatoknak. Sokan táncoltak, a kisebbségi népviseletekbe öltözött és azok táncát bemutató előadások különösen népszerűek voltak.

Készültek különféle, rendkívül profi rajzok, festmények, kalligráfiák is az eseményre. A rajzok nagyon élethűre, szépre sikerültek. Le a kalappal az elkövetők előtt.

Futkározásról is egy kép. Ez épp a tanári csapatok 100 méteres váltóján készült. Engem is be akartak szervezni, de erre nem tudtak rávenni. Szerintem 50 méter után összeesnék.:)