Shenzhen története meglehetősen új. Bár ma már egyike a legnagyobb kínai metropoliszoknak, a kínai reform és nyitás hívta életre, miután itt alakították meg az első különleges gazdasági övezetet 1980-ban a kapitalista fejlődés kísérleti laboratóriumaként. Erről itt már egyszer írtam bővebben.


A fejlődéssel és a benépesüléssel párhuzamosan a közösségi közlekedés fejlesztését is át kellett gondolni. Már egy 1983-as szingapúri tanulmányút után felmerült egy könnyűmetró ötlete, ennek céljából helyenként helyet is hagytak ennek a felszíni vonalnak a kiépítésére.
Hamar világossá vált, hogy nehézmetróra lesz szükség, s a 90-es évek elején el is nyerték a kormányzati támogatást a projekthez. Egy kisebb szünet még közbeszólt, amikor három kínai nagyváros (Peking, Shanghai és Guangzhou) kivételével felfüggesztették a metrófejlesztéseket, de végül 1999-ben megkapták a beleegyezést.

2004-ben így át is adták a metró első két vonalának első szakaszát, a kínai városok sorában hatodikként, s azóta ezt sikerült egy hatvonalas, 230 kilométeres hálózattá fejleszteni.

A metró jelenlegi hat vonala

Idén nyáron adták a 11-es, reptéri vonalat, aminek egyedi jellegzetessége, hogy business szerelvények is közlekednek rajta, háromszoros áron.
Ugyancsak idén nyitnak meg még két vonalat, a 7-es és 9-es metrót is. Gyakorlatilag már készen vannak, az utolsó simításokat végzik, s várhatóan október 28-án veheti majd őket birtokba a nagyközönség.
A közlekedési térképeken, az összes állomáson jelzett átszállási kapcsolatokon már szerepel ez a két új vonal is, egyelőre jelezve, hogy még nem üzemelnek.


Az új vonalakkal már 285 km hosszú lesz a rendszer, amivel világviszonylatban is a 8. legkiterjedtebb hálózatot mondhatják magukénak - jelenleg a 9. helyen állnak, a szomszédos Guangzhout most beelőzik, s így Kínában is felkerülnek a dobogó legalsó fokára.


A dolognak persze még nincs vége. 2020-ig még befejeződik a metróbővítés jelenlegi, harmadik szakasza, s a soron következő, negyedik szakaszt is 2022-re tervezik befejezni (bár miután a jelenlegi is csúszik 3-4 évet, számolhatunk a következő évtized közepével). 

A hármas szakasz befejezése után így fest a hálózat. Egyúttal megtekinthető rajtuk az egy hónap múlva átadandó 7-es és 9-es vonal is.

A mostani, harmadik szakaszban még 3 új vonal, s 7 meglévő bővítése zajlik, a negyedikben pedig négy bővítés mellett hét vadiúj vonal szerepel.


Ha ezeket is legyártják, a shenzheni metró a világon is könnyen dobogós lehet majd.

A hónap elején a szomszédos Hunan tartomány székhelyén, Changshaban sikerült átadni az ország második, s a világ - a tesztpályáktól eltekintve - negyedik mágnesvasútját.

A bolygó első kereskedelmi mágnesvasútja Kína legnagyobb városának, Shanghainak repterét köti össze a város keleti peremével. 2004-ben adták át, 30 km-es útja során 431 km/h-s sebességet is elér, de a tesztek alapján 501 km/h-ra is képes. A mai napig ez az egyetlen működő nagysebességű maglevvonal, amit megindokolhatnak a borsos kivitelezési költségek, s a magas jegyárak miatti alacsony kihasználtság is. A belvárosig való bővítés terve is elég hamar eltűnt a süllyesztőben.
2005-ben ugyan átadtak Japánban egy 9 km-es mágnesvasutat, s idén februárban kezdte meg működését a dél-koreai gigareptér, Incshon maglevje is, de mindkettő 100-110 km/h sebességgel közlekedik csupán.

A most Changshaban megnyílt új vonal sem kivétel. A definiáltan olcsósított maglev hazai fejlesztésű megoldás 120 km/h-s sebességet bír, az átadott, nagyjából 18 km hosszú vonalon ebből 100 km/h-t használ ki.

A 48 méter hosszú szerelvények is a tartományban készültek, a Changshatól délre fekvő Zhuzhouban. 

Általában mindenkit érdekel, csak vagyunk annyira udvariasak, hogy nem kérdezünk, de íme, lássuk a kirándulás költségvonzatát. Nem volt kevés, de lehetett volna sokkal több is, s ahhoz képest, hogy merre jártam, szerintem rendben volt.

KÖZLEKEDÉS

A legégetőbb tétel a repülőjegy. Ezzel nagyon nagy szerencsém volt, mert sikerült időben foglalni, s így kimondottan kedvező árakat kifogni. Hongkongból a Jetstarral repültem Szingapúrba, ez az út mindennel együtt kb. 700 yuanbe került (kézipoggyásszal, ételt nem kérve, tehát a legfapadosabb módon).

A visszaút az Air Asiaval zajlott. Bangkok és Wuhan közt mindössze 500 yuan volt az ár.

Ezek mind akciós repjegyek voltak, a normál árak ezen a viszonylaton kb. 2000 yuan körül vannak egy irányban.

Az alvós vonat Xianning és Shenzhen közt 220 yuan volt, Krabiból Bangkokig pedig 650 baht, vagyis kb. 130 yuan volt a busz.

A közlekedési kiadások alá sorolandó még a többi buszozás, taxizás, helyi közlekedés (a Krabi környéki hajózást nem számolom ide, az inkább szórakozás), ezek összesen mintegy további 400 yuannyi pénzbe kerültek. Ez összeadva majdnem 2000 yuan.

SZÁLLÁS

Szingapúrban két éjszakát szálltam meg, összesen 160 yuanért, Melakkában ugyanennyi volt. George Townban közel 180 yuant fizettem egy éjszakáért, majd Krabiban, Thaiföldön, összesen 11 napnyi vendégéjszaka került 750-be. Összesítve: 1250 kínai pénz.

EGYÉB KIADÁSOK, KÖLTENIVALÓ

Hongkong drágább mint Kína, de ki lehet fogni olcsóbb helyeket, ahol ahol 30 yuanből jól lehet lakni. Hosszabb távú tartózkodás esetén fogalmam sincs, mi mennyibe kerül. Vettem még itt egy átalakítót is, 10 hongkongi dollárért, bár nem a megfelelő kimenete volt, mint kiderült. Okosan költekezve valószínűleg elviselhető anyagilag is a hely.

Szingapúrban ki lehet fogni olcsón is szállást, s a tömegközlekedés használatával sokat lehet spórolni. A szolgáltatások drágák, enni leginkább olcsó helyeken érdemes, mint például Chinatownban az utcán, vagy bármelyik Mekiben. Ez utóbbi nem drágább, mint otthon, ellenben érezhetően finomabb.
100 szingapúri dollárom volt, 30 körül maradt is, úgy, hogy a reptéri tranzit 9 dollár volt, s Szingapúrban pótoltam a repülőgépre fel nem vihető aerosolokat is.

Malajziában az étkezés nagyon olcsó, ellenben finom. Az indiai kínálat mindenképp. A nagyáruházakban mindenféle nyugati cuccot is kapni: sajtok, normális kenyerek, margarin, tejtermékek nagy mennyiségben. A kínainál jóval olcsóbban. Melakkában vettem egy usb-s wifikütyüt is, mert a laptopé nagyon megadta magát. Kiválóan működik, erősebben veszi a jeleket, mint a telefon, s mindössze kb. 1200 forintnyi ringgitbe fájt.
Ami kimondottan drága, az a taxi, érdemes elkerülni, ha lehet.

Ezer yuant váltottam át ringgitre, 200 feletti összeg maradt belőle. Malajziában 4 napot voltam, a melakkai szállást már előre kifizettem, a közlekedés és a penangi szállás meg a határra való eljutás ebből zajlott.

Thaiföldön töltöttem a legtöbb időt, s itt volt a legtöbb kiadásom is. Napra vetítve persze kevesebb, mint másutt, mert itt már nem utazgattam, egy helyben voltam. A szállással együtt napi ezer bahtból (200 yuan) nagyon kényelmesen ki lehetett jönni: 1-1 étkezés 100 baht vagy az alatt zajlott, nagy ritkán volt 150. Voltam thai masszázson is, ott egy kétórás programért fizettem 400 bahtot. Az ezer baht átlagnak bőven jó napokra bontva, úgy is áll, hogy belefér az elefántos túra 700-ért, vagy a szigetes kirándulás 400-ért, vagy épp a bangkoki busz 650-ért. 

Összesen a teljes nyaralás - mindennel együtt - kevesebb mint 5000 yuanből kijött, s párosan még olcsóbb lehetett volna, mert mindenütt kétágyas szobám volt (egyágyasokat nem szeretnek tartani), ezáltal a szállásköltség simán felezhető lett volna. Majdnem 3 hét trópusi melegért nekem megérte.

Valamikor emlékeim szerint már írtam erről futólag, de ezt is egész más olvasni, mint látni. Kínában valóban teljesen kaotikusan zajlik a forgalom. A szabályokra tesznek nagy ívben, ellenben a dudálás folyamatos. Gyakorlatilag mindenért dudálnak. Jövök, itt vagyok, előzlek, odafigyelj! Bármelyik lehet az ok.

Xunlimen a jelenleg létező két metróvonal kereszteződése, fontos csomópont, a felszínen nyolcsávos utakkal. Bár lámpák vannak, a gyalogosként való átkelés nehézségeit mutatja a felvétel. A minőségért szokás szerint elnézést, de itt az általában felhozott okaim mellett szerepel bónuszként az is, hogy szeretnék még hazatérni. A körültekintetés a zebrán való áthaladásnál is különösen indokolt!