Úgy hiszem, említettem már, hogy Írország vidéki területein nem igazán létezik tömegközlekedés. Az egy dolog, hogy csupán hat városban (illetve agglomerációban) van bármiféle helyi közlekedés, hiszen a kimaradó helyszínek legfeljebb már csak huszonegynéhány ezres települések aránylag szerény távolságokkal.

A helyi közlekedésnél bosszantóbb, hogy a helyközi és a távolsági is nagyon vacak. Kevés a vonat és a busz, s a menetrendek sem úgy vannak kialakítva, hogy akár iskolába, akár dolgozni el lehessen jutni a mondjuk 20 km-re lévő másik településre, legfeljebb véletlen folytán. De a másik irányba már biztosan nem stimmelne az sem.

Ez persze csak a magunkfajta népeknek szokatlan és kellemetlen, a helyieket láthatóan nem aggasztja, hiszen még a 80 és a halál közötti korosztály is mindenhová vezet. Nagyjából mindenkinek van autója és ez errefelé eléggé indokolható is a már említett, erősen foghíjas infrastruktúra okán.

(Tudom, széles néptömegek számára elképzelhetetlen az élet autó nélkül Magyarországon, még akár a fővárosban élve is, de otthon még a zalai zsákfalvak is relatíve elfogadható tömegközlekedési kapcsolatokkal bírnak, s autózni általában választás kérdése, nagyon ritkán kényszer. Városokban semmiképp nem az.)

Mi most egész jól elvagyunk egyelőre. Férjem elektromos rollerrel jár dolgozni, nekem pedig majd iskolakezdésre beszerzünk egy biciklit. Viszont egyre több jele van annak, hogy lenne haszna az itteni hajtási engedély megszerzésének, elsősorban munkalehetőségek terén. Tagadhatatlan, hogy személygépkocsit fenntartva a városon belüli ügyes-bajos dolgaink is kényelmesebben intézhetők lennének, de így is megoldhatóak, szóval ez önmagában nem indokolná.

A lényeg, hogy férjem jogosítványt fog szerezni. Ez nem teljesen úgy zajlik, mint otthon, így talán megér egy eszmefuttatást a helyzet bemutatása.

Első lépésben a KRESZ jön, ez elég magától értetődő dolog, azonban itt a vizsgának nem előfeltétele semmiféle tanfolyam, onnan tanulja meg, ahonnan akarja, a lényeg, hogy átmenjen. Mivel a kórság miatt egy ideig zárva voltak a vizsgahelyszínek, elég hamar lefoglalták az újranyitást követően az időpontokat. Férjem így csak október végén fog sorra kerülni, Ballinában, ami a megye második legnagyobb városa, kicsit északabbra.

Ha ez sikerül, vár rá egy orvosi vizsgálat, majd ezután már igényelhet egy tanulójogosítványt. Ennek birtokában vezethet is, de ilyenkor még kell az autóban mellette lenni egy rendes jogosítvánnyal bíró embernek, aki felel érte. Ez az ember nem kell, hogy oktató legyen, lehet bárki. A szabályozás eredetileg feltehetően azzal számolt, hogy a szülők ilyen módon tanítgatják a felcseperedő kamaszokat a járműhasználatra.

Ez a tanulójogosítvány fél év után cserélhető normálisra, ehhez forgalmi vizsgát kell tenni, s hogy azért valami szabályozott kerete is legyen a folyamatnak, a vizsga előtt még teljesíteni kell egy 12 órás vezetői tanfolyamot rendes oktatóval.

Ha ez is megvan, immár a normális jogosítvány jár, azonban hogy védjék a társadalom többi tagját, még két évig egy N betű (novice) mutatja, hogy kezdő vezetőről van szó.

Szóval most ilyen program zajlik nálunk. Férjem hétvégente szabályokat tanul, aztán utána majd remélhetően vezetni. Ha meg egyszer eljutunk a jogsihoz, akkor még az sem kizárható, hogy valami járművet is beszerzünk. Bár még mindig nehezen érthető, mit keres a kormány a jobb oldalon. Ellenben az utakon átkelésnél már rutinszerűen jó irányból várom a forgalmat.

Vietnám drámai gyorsaságú gazdasági fejlődéséről már írtam, ma ez az ország büszkélkedhet a legnagyobb éves növekedési rátával. A bővülés természetesen az átlagemberek pénztárcájának tartalmán is látszik, s a különböző fogyasztási javakra is több jut.

Mivel volt honnan elindulni, a járművek piacán még ma is csak szűkösen vannak jelen a személygépkocsik, a motorok viszont annál inkább. Ha hinni lehet a statisztikáknak, a 92 milliós lakosság mellett csaknem ötvenmillió szeli a viet utakat. Ez egyáltalán nem tűnik túlzó számnak, nálunk, Nha Trangban gyakorlatilag mindenki ezzel közlekedik. Itt még sok helyen megvannak a hagyományos, keleti, szűk utcák, ezeken autók el sem férnének.

Ha már boldog-boldogtalan motorra pattan, az sem logikátlan, hogy az áruszállítás jelentős része is motorral történik. Elképesztő méretű és mennyiségű cuccot képesek a járművekre pakolni, s érdekes módon azokat el is juttatni a célállomásra. Az eltelt két hónap során legalább ötször láttunk hűtőszekrényt (fektetve, fél kézzel hátranyúlva tartva) cipelő figurákat, de akad élőállattól sörösrekeszeken és bútorokon át minden.

Sajnos saját képeket nem lőttem, de szerencsére a net is tele van ilyenekkel. A galériában érdemes meglesni őket.

Említettem már, hogy bár földrajzi értelemben közel lakunk a belvároshoz, amúgy meg a szigetek milyensége miatt kinn a világ végén.

Ez a tegnapi motoros videó azt mutatja meg, milyen az út a háztól a már autók által is használható normális útig.

Merthogy a metróvonalak elképesztően intenzív fejlesztése mellett - lényegében kísérleti jelleggel - villamost is építenek a város Longhua kerületében.

A Shenzhen északi részén, középütt fekvő Longhua külsőbb részei eddig eléggé kiestek, a metró csak Qinghu állomásig járt, onnan csak buszozni lehet. Bár maga a 4-es metróvonal, melynek végállomása a már említett Qinghu is épül tovább, de átadására még néhány évet várni kell. Így adta magát az ötlet, hogy addig is készüljön el 15 km-nyi villamos, amely egyébként is jól jön majd a metró átadását követően is, attól sűrűbben áll meg, s nem is ugyanazon az útvonalon jár (bár a fővonal másik végállomása is a jövőbeni metróhoz vezet).

Két nap múlva, június 30-án indul meg az üzem, s ez egyúttal a villamos debütálása is lesz a városban. Ez csak a kezdet, Longhuaban összesen 51 km-nyi hálózat van tervben, de ha az új, s Kína nagy részén eléggé szokatlan, s elvétve előforduló járműtípus beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor egész biztosan ezen a téren is rekordütemű fejlesztések várhatóak majd városszerte.

Természetesen nem az otthon általában megszokott lassú, elavult villamosra kell gondolni (bár szerencsére járműpark terén már odahaza is jelentős fejlesztések valósultak meg), hanem modern, mutatós, s kellően gyors szerelvényekről van szó, bár a járművek belseje elég egyszerű, funkcionalista.
A pálya 70 km/h-t enged, a sebességhatárok és az állomásokon eltöltött idő alapján átlagosan 25-30 km/h-s sebesség érhető el a teljes szakaszon. A közlekedési lámpákat intelligens módon a villamoshoz igazítják, így nem kell sokat állniuk a szabad jelzésre várva.
A járművek abban is eltérnek az otthon megszokottól, hogy nincs felsővezetékük. Akkumulátorról működnek, s az állomásokon megállva töltődnek. Ugyancsak elraktározzák a lejtőkön haladás során keletkező mozgási energia nagy részét is.
A közel 12 kilométeres fővonal mellett egy 3 km-es szárnyvonal is készült, a kiépült pályán három járat közlekedik majd, minden egyes végpontból egy-egy a másik kettőbe.

 Pirossal a metró, szaggatott pirossal a még nem kész szakasz, kékkel a most átadandó villamoshálózat

A tömegközlekedés használata meglehetősen egyszerűen zajlik. Bár mindenre lehet fizikai jegyet (vagy metrónál zsetont) vásárolni, általában chipkártyával élnek az utazók. A metró kapus beléptetésénél ez elég egyértelműen adja magát, de ugyanúgy lehet csipogtatni a buszokon is. Az utazás hosszától függetlenül egységes díjazású járműveken a sofőr mellé van felszerelve egy kütyü, ahol ezt megtehetjük, míg ahol eltérő a jegyár, ott egy alkalmazott mászkál körbe mobil kütyüvel, s csipogtatja le a kártyákat (vagy ad jegyet, ha kártyánk nincs).

A villamosnál is ugyanezek a lehetőségek lesznek, a díjazás egységesen 2 yuanbe kerül majd, s ezen túl minden állomáson helyeztek el automatákat, ahol Wechat pénztárcával (mobil fizetés) is rendezhető a jegyár.

 A villamos tesztüzem során

Mivel a metróhoz képest tizedannyi költséggel megépülhetőek a villamosok (igaz, van kapacitásbeli és sebesség terén jelentkező különbség), most egészen bizakodóak a helyi vezetők a továbbiakat illetően. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a létező, brutális metrótervek borulnának, de kiegészítésnek, s sok esetben (az amúgy elektromos) buszok helyett a villamos lehet a megoldás Shenzhenben is.

Kis galéra lejjebb a képre kattintva.

A thai főváros egyike a bolygó legnagyobb városainak, a teljes agglomerrációban nagyjából 15 millió (míg a tényleges városban valamivel több, mint nyolcmillió) ember él. Egyúttal egy hatalmas vízfej is, Budapesthez hasonlítható, a régióban él a thai lakosság egynegyede, rajta kívül lényegében nincs is másik nagyobb település az országban - a korábban még számon tartott Thon Burit mára elnyelte Bangkok.

Egy ekkora városban, ahogy azt sejteni lehet, igencsak jelentős a forgalom. Thaiföld intenzív módon fejlődött az eltelt évtizedekben, s egy ázsiai viszonylatban aránylag tisztes életszínvonal alakult ki. Fejlettségben nem éri el a kínai átlagot, de kétségtelenül nem éhezésről és nyomorról szólnak az országról szóló hírek. A méltán híres turizmus mellett a termelőágazatok is megjelentek Thaiföldön, s bár az 1998-as ázsiai pénzügyi válság ezt az országot sem kímélte, nem egy kellemetlen hely.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy bőségesen akadnak járművek, motorból meg egészen elképesztő mennyiség gurul az utakon. A vezetési stílus is tipikusan ázsiai - bár van tapasztalatom a kínai viszonyokról, Bangkokban sokkalta életveszélyesebbnek tűnt a helyzet.
A rengeteg jármű egyúttal dugókat is jelent. Hatalmas dugókat. A jelek szerint egy ideig még úgy gondolhatták, az újabb utak építése megoldást jelenthet - ennek bizonyítékaként nagy számban figyelhetőek magasított útszakaszok, s városi (fizetős) főutak. A helyzet ezzel együtt is reménytelen, így nagy nehezen eljutottak a felismerésig, hogy a tömegközlekedés felfejlesztése az egyetlen megoldás.

Busz Bangkokban (fenn), még este is szüntelenül hömpölygő forgalom a belvárosban (lenn)

Elég sokára vágtak bele a metróépítkezésekbe, de most annál jobban pörög a dolog, s nagy számban épülnek új szakaszokat, s a tervek még nagyobb ívű elképzelésekről tesznek tanúbizonyságot. Bár valódi metróvonal egyelőre csak egy van, s az sem túl hosszú, 18 állomással,  a magasított pályán haladó városi vasút, a skytrain már két vonalat takar, s akad még egy, tavaly megnyílt, metrónak nevezett vonal is, szintén magasított pályán.
Jelenleg mindegyik vonal bővítés alatt áll, s ezek mellé épülnek még két monorailt is, s lesz még egy valódi metróvonal is.

A bangkoki hálózat, a már épülő szakaszokkal

A thai vasút kezelésében is létezik egy gyorsvasút, ez a repteret köti össze a belvárossal, szintén a magasban halad. Az erről vagy a skytrainekről való átszállás erősen nehézkes, a metróvonal állomásaihoz elég sokat kell sétálni, még neveikben is eltérő állomásokról van szó. A metróról a reptéri vasútra történő átszállás egy tempós haladásra képes egyed számára, mint amilyen én is lennék, legalább 10 percet igényel.

A skytrain első darabját 1999-ben, míg a metró első szakaszát 2004-ben vehette birtokba a nagyközönség, azóta pedig nagyon sokat nőtt a hálózat, bár az igazán nagy mérvű bővülés az elkövetkezendő években várható csak.
Ami azt illeti, erre igencsak nagy szükség is van. A buszok leterheltek, s a dugóban csigalassú tempóban vánszorognak, az egyéni közlekedést pedig csak a városi főutak tartják úgy-ahogy életben.

A fejlődés ezzel együtt is impozáns, remélhetően nagyban hozzájárul majd Bangkok élhetővé varázslásához.

Végezetül egy videó a reptérre vezető vasút fedélzetéről lőve.

A helyi kormányzat február elején jelentette be négy új metróvonal építésének megkezdését még idén. Ez azt jelenti, hogy a már folyamatban lévő (részben már átadott vonalak bővítését jelentő) projektekkel együtt 2017-ben több mint 10 metróvonalon építkeznek majd, ami még itteni viszonylatban is rekord.

A most bejelentett új vonalak, számozás szerint a 12-es, 13-as, 14-es és 16-os metrók építése a tervezet szerint 160 milliárd yuanbe, vagyis mintegy 6400 milliárd forintba fog kerülni, s teljes hosszában föld alatti fúrással kerülnek kialakításra. Ezért a pénzért több mint 150 km-nyi metró épül, s ha ahhoz viszonyítjuk, hogy otthon a 7,4 km-es négyes vonal került 450 milliárdba, már nem is olyan drága a kivitelezés. Különösen, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy errefelé a belvárosban a már meglévő hét vonal miatt kicsit komplikáltabb furkálni, s bizonyára legalább tucatnyi helyen kell kialakítani átszállási kapcsolatokat is.
Előreláthatóan 2022-re készülnek el velük.

Idén átadásra csak egy hosszabbítás, az ötös vonal déli szakasza készül el, de mint a fentiek is mutatják, a kivitelezésből élő cégek egy jó darabig még nem fognak unatkozni errefelé.

És alig pár éve indult az egész...

Ma hazafelé jövet volt szerencsém egy kisebb szakaszon használni a 7-es metróvonalat. Ennek örömére néhány képet is lőttem az egyik állomásról és a szerelvényről.


Az állomások dizájnja egy az egyben megegyezik az 5-ös vonaléval, s a kocsik is ugyanazok a Changchunban készült típusok. Csak egy picit még minden újabb kinézetű.



Képek galériában.

Ma délben, az ígéretekhez híven, s az eredeti tervekhez képest két hónappal korábban, átadták a forgalomnak a shenzheni metró két vadiúj vonalát, a 7-es és 9-es metrót. Az eseménnyel 285 km-esre nőtt a város metróhálózata, s így Guangzhout megelőzve a harmadik helyre került Kínában.

A helyi közlekedési vállalat becslései alapján napi 700000 ember fogja használni a két új vonalat, míg a teljes hálózatot így már 4,5 millióan.

A 7-es vonal 30,3 km hosszú, 28 állomása van, ezek közül tíz átszálló állomás a metró valamelyik másik vonalára. A 9-es vonal 25,33 km-es, 22 állomással, amely 10 állomásnál szintén kapcsolódik a hálózat más vonalaihoz.

A mindkét vonal által értintett Chegongmiao állomás a shenzheni metró eddig példa nélküli darabja lett, ugyanis négy vonal is keresztezi itt egymást.

Kattints a képre, ha nagyobban, zoomolható formában szeretnéd látni! 

A shenzheni metró, amely ma már világszinten is a legnagyobb hálózatok egyike (8.), mindössze 2004 végén nyílt meg. Csak idén három új vonallal bővült.

Utoljára februárban írtam az aktuális metróügyi helyzetről, s mivel Kínában a fejlődés ezen a téren egyértelműen nem áll le, lássuk, miképpen alakult az idei év, s mi várható még 2017 beköszöntéig.

Január:
- 28-án átadtak egy új állomást a chongqingi metró 6-os vonalán;
- 29-én a daliani metró 1-es vonalának déli bővítéséből adtak át egy egy megállónyi szakaszt.

Februárban nem történt újdonság.

Március:
- 19-én a Zhejiang tartományban lévő Ningbo egyes vonalát bővítették mintegy 25 km hosszan.

Április:
- 26-án adtak át egy megállónyi hosszítást a shanghaii 11-es vonal keleti végén;
- 28-án pedig a közeli Hangzhou kettes vonala bővült egy új állomással.

Május:
- 6-án a hunani tartományszékhelyen, Changshaban adtak át egy közel 20 km-es maglev vonalat, erről meg is emlékeztem itt;
- 18-án debültált Fujian tartomány székhelye, Fuzhou a metrós városok listáján, miután az egyes vonalat birtokba vehette az utazóközönség;
- 27-én a Shenzhen melletti Dongguan is rákerült a listára, mivel ott meg a kettes számú vonal képviseletében jelent meg a metró.

Június:
- 28-án az új shenzheni vonal, a repteret is érintő 11-es nyílt meg;
- 28-án nemcsak Shenzhenben avattak metrót, hanem Guangxi tartomány székhelyén, Nanningban is, ahol az egyes számú vonal egyúttal a metró premierjét is jelentette.

Július:
- 31-én a szecsuáni székhely, Chengdu jött, a vadiúj hármas metróvonal átadásával.

Augusztus:
- 19-én kétvonalasra bővült a henani székhely, Zhengzhou hálózata, miután a kettes vonal is megnyílt.

Szeptemberben is pihenés volt.

Október:
- 15-én a terrakotta hadseregéről híres Xi'an avatta fel a harmadik, hármas számú vonalát közel 40 km hosszan;
- 23-án 3 km-rel bővítették a hongkongi Kwun Tong vonalat;
- 28-án, vagyis négy nap múlva nyílik meg Shenzhenben a 7-es és a 9-es metróvonal.

És lássuk, mi várható még idén. A dömping, mint minden évben, decemberben lesz:

- az év végi hajrában várható az anhuii tartományszékhely, Hefei első metróvonalának átadása, a vonal nagyjából már kész, így a határidő tarthatónak tűnik;
- a nanjingi metró 4-es vonala is év végére készül el;
- Hongkongban a Hongkong-szigeti déli vonal első részét is év végén tervezik megnyitni;
- decemberben debütál a nyugati Gansu tartomány székhelyének, Lanzhounak az első vonala, Kína eddigi magterülettől legtávolabbi metrója;
- december végén nyit meg Wuhanban a vadiúj 6-os metró (közel 40 km), s a kettes metró reptérre vezető bővítése is (erről a költözés miatt sajnos lemaradtunk);

A wuhani is egész pofás rendszerré kezd válni, pont mire leléptünk onnan

- a Jiangsu tartományban fekvő Xuzhou egyes vonalát is decemberben avatják fel, a város is ekkor kerül fel a metróval rendelkezők listájára;
- Jiangxi tartomány székhelyének, Nanchangnak is két vonala lesz decemberben, ekkor akarják átadni a második metrót;
- a nyáron debütált Nanning egyetlen vonalának nyugati bővítése, 15 állomással való megtoldása is decemberre várható;
- a legészakabbi kínai metrós város, Ha'erbin is második vonalat avat decemberben, a meglévő 1-es mellé a 3-as metró első szakaszát adják át;
- Guangzhouban és Foshanban is seregnyi bővítés és új vonalnyitás van napirenden, kérdés, ebből mennyinél tudják tartani a határidőt;
- a fővárosban, Pekingben is cirka 50 km-rel bővül a rendszer.


Ezek után már csak egy kép a metrós városok aktuális helyzetéről Kínában. Ha valaki visszanézi a kép korábbi verzióit a hasonló bejegyzéseimnél, jól látható, hogy egyre több a zöld színnel jelölt város.

Sajnos a térképet még nem frissítették aktuálisra, az itt még piros Dongguan és Nanning metrója is már üzemel.

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!

Kína a hetvenes évek végén elkezdett nyitni a világ felé, s ennek eredményeként ma a kínai a második legnagyobb gazdaság a bolygón.
Kína hatalmas, kontinensnyi ország, merőben eltérő fejlettségű régiókkal. A fejlettségbeli különbségek messzire nyúlnak vissza, s a meglévő adottságok eltérő táptalajt is kínáltak a meginduló fejlesztéseknek, így az országon belüli szakadékok sok esetben még nőttek is - azzal együtt, hogy egész Kína nagyságrendeket lépett előre.

A gazdaság egyik motorja a Gyöngy-folyó deltájának régiója. Ez éppúgy magában foglalja a korábbi gyarmatokat, Hongkongot és Makaót, mint Dél-Kína hagyományos központját, Guangzhout (Kanton). Az elmúlt 30 év fejlődésének hatására Guangdong tartomány lakosságszáma - a belső migrációnak köszönhetően - meredeken megnőtt, a két Magyarország méretű tartományban ma már majdnem 110 millióan élnek. A beáramló bevándorlók hatására Guangzhou mellett gombamód nőttek ki a nagyvárosok a földből, s ma gyakorlatilag egy egybefüggő gigapoliszt alkotnak. A Hongkong melletti Shenzhen, a Makaó melletti Zhuhai, Zhuhai és Kanton közt Zhongshan és Foshan, majd tovább Shenzhen felé Dongguan, bár önálló települések, a tervezési folyamatok szempontjából jobban értékelhetőek szerves egészként.
Ez megmutatkozik a közlekedésszervezésben is. Hosszabb távon az egész régiót egybefüggő metró- és lokális gyorsvasúthálózattal kívánják lefedni. A már üzemelő öt metrórendszer (Hongkong, Guangzhou, Shenzhen, Foshan és Dongguan) vonalai a tervek alapján illetve részben már a gyakorlatban is összeérnek (a Guangfo vonal esetében pedig át is lépik az adminisztratív határokat, s összekapcsolják Guangzhout és Foshant), s ugyancsak illeszkedik a rendszerbe az egyelőre még tervezés alatt álló zhongshani és zhuhaii, illetve az épülő makaói metró is. 

A delta vidéke, hogy mennyire egybeépült, azt főleg a műholdas kép mutatja meg.

A még szorosabb integráció akadályának legfőbb oka földrajzi jellegű. Mint a fenti térképen is látható, a delta nyugati és keleti partja között, bár légvonalban elenyésző a távolság, a gyakorlatban jelentős kerülőt igényel az eljutás. A személyforgalom mellett ez az áruszállítás terén is érezteti a hatását, s különösen zsúfolttá teszi a Kína és Hongkong közötti meglévő szárazföldi összeköttetéseket.

Bár tervek a helyzet orvoslására már bő 30 éve léteznek, a legtöbb dolog kivitelezésébe csak mostanság kezdtek bele. De nézzük csak, milyen megoldásokat ötöltek ki.

1. Humen-híd, Guangzhou

A kép felső részén, Nansha és Humenzhen városrészek között ível át a humeni híd

Az 1997-ben megnyílt híd nem merészkedik ki a tenger felé, a folyó felett ível át, mintegy 3 és fél kilométer hosszan. Jelenleg ez a legdélebbi híd a deltában, vagyis a déliek gondjain nem sokat segít. Az átkelő ráadásul erősen túlzsúfolt, tehermentesítésére már épül a jövőre átadandó kettes számú humeni híd is.

2. Hongkong-Makaó-Zhuhai-híd

A gigantikus híd ötlete már a nyolcvanas években felmerült, s azóta igencsak lassan haladt előre. Nem is egy hídról van szó, hanem hidak és alagutak sorozatáról, mintegy 50 km-en, gigászi költségekkel. 
A tényleges kivitelezésnek végül 2009-ben álltak neki, de a híd sorsát nagyban megnehezítette, hogy három gazdája is van. A Hongkongban egyelőre még tomboló demokrácia is közbe-közbeszólt. Utóbbiaknál némi konstrukciós probléma is fellépett, ugyanis a híd hongkongi végéhez épített mesterséges sziget pár méternyit elcsúszott a helyéről. Környezetvédelmi okokból ugyanis nem hagyományos feltöltéssel készítették, hanem az iszapon átszúrt acélcölöpökön nyugszik az egész képződmény.
Bár a helyi kivitelező szerint aggodalomra nincs ok, az már biztosra vehető, hogy az eredetileg 2016-ra ígért átadás legalább 2021-ig csúszik.

3. Shenzhen-Zhongshan-híd

Már évek óta a tervezőasztalon feküdt egy híd ötlete Shenzhen és a túlparti Zhongshan között. A shenzheni vezetés mégsem nagyon pártolta az ötletet, mivel akkoriban még a hongkongiak hídötlete tűnt a nagy dobásnak, s Shenzhen ezerrel lobbizott azért, hogy utóbbi érintse a várost is. Ennek kivitelezése annyit igényelt volna, hogy a jelenleg Y alakúra tervezett átkelő (a nyugati végen két végponttal, Makaóval illetve Zhuhaijal) a keleti végén is ágazzon el, HK mellett Shenzhen felé is.
Miután Shenzhen ezen kísérlete kudarcba fúlt, jobb híján elővették a másik híd tervét, amihez meg is kapták a hozzájárulást. Tekintve a hongkongi híd lassan szappanoperába illő sorsát, valószínűleg így jártak jobban.

A tendert ugyanis már el is bírálták, s egy dán cég neki is kezdett a kivitelezésnek, amely a tervek szerint 2022-re meg is valósul. Rövidebb, s olcsóbb is lesz, mint a hongkongi híd, ráadásul a tisztán kínai birtokjog több, a másik híd esetében felmerülő problémát is rendez. Ez a híd egyértelműen használható lesz minden kínai állampolgár számára, s HK (vagyis gyakorlatilag külföld) érintése nélkül teszi lehetővé, hogy a delta túloldalára jussanak (kevesebb mint fél óra alatt).

A hongkongi híd gazdaságos működtetésének esélyét is nagyban rontja, mivel a felmérések alapján az utóbbi híd forgalmának 40%-át simán elveszi majd a shenzheni, s egyúttal nagy eséllyel a shenzheni reptér is a hongkongi rovására profitál majd a helyzetből.

A shenzheniek mindenesetre praktikusan szemlélik a helyzetet, mert amióta idén elkezdődött az építkezés, módszeresen nekiálltak zhongshani ingatlanokat vásárolni, az ottani "nyomott" árakat kihasználandó.

Pirossal a Shenzhen-Zhongshan, narancs színnel a HK-Makaó-Zhuhai hidak

Annyi biztos, hogy ez a két nagy híd merőben változtatja meg a delta közlekedését és városközi kapcsolatait. Ráadásul a környék látképén is igencsak erős nyomot fognak hagyni.

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!