Ha jól emlékszem, december tájékán a blognak lett fészbukk-oldala is, s egyúttal bekapcsoltam a fészes kommentelési lehetőséget is a blog.hu-s mellett.

A legjobb szándék vezérelt, és ahogy még számomra is világossá vált, a legutóbbi vendégposzt esetén néhányan éltetek is a hozzászólás efféle lehetőségével. Ennek tényleg őszintén örülök.
Annak viszont sajnos kevésbé, hogy VPN ide vagy oda, ebből én semmit nem látok, ezek a kommentek nem töltődnek be, hála a netcenzúra éber őreinek.

Legutóbb szerencsére sellőhöz szóltatok, aki reagált is, azonban arról fogalmam sincs, kaptam-e már üzenetet korábban is így. Ha igen, s reakciót érdemelt volna, akkor utólag is bocsánatért esedezem, a jövőre nézve pedig csak azt tudom javasolni, hogy nyárig csak akkor használjátok ezt az opciót, ha garantáltan nem érzitek magatokat rosszul tőle, hogy nem fogok válaszolni. Otthon természetesen már normális netem lesz, s bízzunk benne, hogy a szeptembertől használatba vételezendő új VPN is jobb munkát fog végezni a jelenleginél. De ezt majd tesztelem, s ennek megfelelően döntök a fészes hozzászólások sorsáról.

Annak dacára, hogy egy év kihagyást iktattam be a Szecsuánblog életében, meglepően hamar visszataláltak az olvasók, amikor nyáron eldőlt, újra Kínában folytatom.

Szeptember óta valamivel több mint 50 ezer lapletöltést mért a statisztika, s követőkből is egyre több van. A Facebook oldal egyelőre még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, igaz, én sem nagyon vagyok rajta aktív. Apróságokra továbbra is jó lesz, a többit meg majd meglátjuk.

Több népszerű bejegyzés is született, amik között magasan a békavacsis poszt vitte a prímet, s elindult egy új sorozat is, egyelőre a bevezető és az első rész született meg Kína tartományairól, de a második, Jilin tartomány bemutatása is a napokban megjelenik.

Bár a rendszeres olvasók már ismerik, milyen tudok lenni, ezúttal a kollégák és férjem körében ünnepeljük meg az óév búcsúztatását. Joanna, az afroamerikai kolléga lakrészén kezdődik a mulatozás, majd azt egy klubban folytatjuk.

A blog minden olvasójának boldog újévet kívánok, legyen nektek is kellemes az estétek!

Noha kissé késve követem a trendeket, a blog kapott egy fészbukkos oldalt. Még csak próbálgatom a beállításokat, így egy ideig nem kell meglepődni, ha furcsa dolgok jelennének meg rajta.
Az bejegyzések linkjének ottani posztolásán túl előfordulhatnak majd apróbb, pár soros, vagy még rövidebb szösszenetek, amiket a blogon nem, csak a fészen publikálok majd, így ha ezekről nem akartok lemaradni, akkor érdemes ott is nézelődni.


Ugyancsak engedélyeztem a bejegyzések alatt a fészbukkos kommentelési lehetőséget, így innentől kezdve már a fészes profilotokkal is véleményezhettek, ha épp ehhez van kedvetek.
A fészes oldalt megtaláljátok a jobb oldalon az oldaldobozok között, bátran lájkolhatjátok, nem veszem zokon.

Ma délután 4-kor összefutottam a már említett nyelvsulis pasival. A lakásból kialakított kis tanoda aránylag új, csak szeptemberben nyitottak.

A hapsi kedves és segítőkész, a suli pedig elég barátságos, bár a tanítási módszereik kissé furák, de én nem értek ehhez. Abból, ami kiderült, nagyon kis létszámú csoportokkal, néhány fővel dolgoznak egyszerre, ennek ellenére nagyon lassan haladnak.

A mai órán, amibe belekukkantottam, s ahol egy egész kisfiúból állt a tanítandók köre, a másfél órára annyi volt betervezve, hogy az egész órákat gyakorolják. Szám+o'clock. Kis képeken órarajz, tanár felolvassa, hogy 8 o'clock, kisfiú ismétli, esetleg táblán az óramutatókat lerajzolja.

No, nekem aztán végülis mindegy. Megnyugtattak, hogy igény esetén felkeszítenek óra előtt, hogy mit csináljak, amire szükség is lesz szerintem.

Merthogy elvállaltam a munkát. Kezdésként alkalmanként 200 pénzzel honorálnak, s itt van a szomszédban a hely. Azt mondjuk inkább nem gondolom tovább, hogy a szülőknek ez mibe fáj, de ha éppen nincs jobb ötletük a pénz elköltésére, akkor szórják csak erre.

Más. Holnap újabb összeröffenés várható a sulis angoltanárok számára, méghozzá hálaadás apropóján. Majd beszámolok, hogy mi volt, de sejthetitek, hogy mennyire várom.

A végére pedig egy kis ízelítő a blog jövőbeni tematikus kínálatából. Már egy ideje motoszkál a fejemben egy sorozat Kína tartományairól, s most kedvet is kaptam belevágni. A szokásos posztok mellett úgy heti szinten írok majd egy-egy informatívabb bejegyzést ebben a témában. Majd tartsatok velem, ha felkeltettem az érdeklődést.

Mint azt írtam valamelyik korábbi bejegyzésben, szeptember 1-jén (vagy az új helyesírásnak megfelelően akár már 1-én, fúúúj) repülünk el a messzeségbe, hacsak a Qatar Airways nem gondolja másképp, de talán nem fognak huncutkodni.

Mivel ez még egy hónap, mialatt itthon élem az átlagos hétköznapokat, a hátralévő időben túl sok érdemi dologról nem hiszem, hogy be tudnék majd számolni a blog hasábjain.
Hogy ez mégse járjon a kedves olvasó elkallódásával, annak kivédésére határozottan ajánlani tudom a blog bezárása óta bevezetett blog.hu-s innovációt, a jobb felső sarokban megtalálható követés funkciót.

Ha követővé váltok, ez a remek kis megoldás azonnal zargatni fog benneteket, amennyiben valami frissülés zajlott le itt, s így nem maradtok le semmiről - anélkül, hogy állandóan csekkolni kéne, írtam-e már.

Bár Wuhanba érve igyekszem majd újfent nagyjából napi szinten jelentkezni, addig viszont már sanszos, hogy max. 1-2 alkalommal várható bejegyzés.
Kövessetek hát bátran, augusztusra pedig kellemes pihenést, nyaralást, munkát (ki-ki igénye szerint választhat) mindenkinek!

Két év után ismét Magyarországon vagyok, s egy időre ez a helyzet nem is várható, hogy megváltozzon. Egy Kínában élésről szóló blog esetén elég egyértelműen adja magát, hogy mikor kell befejezni. Ezt sikeresen nyújtottam még pár héttel, de most már felesleges is lenne tovább erőltetni.

A blog így elköszön, s véget is ér. Köszönöm a kitartó figyelmet, a kommenteket, a törzsgárdát, a számtalan olvasót!

A búcsú egyúttal újrakezdés is. Az új projekt, a már itthonról írt Zhongguo|Kína a Szecsuánblog kimúlásával párhuzamosan kezdi meg működését. Bár nem személyes blog lesz, ha kíváncsiak vagytok, tartsatok velem:

zhongguo.blog.hu 

A Szecsuánblog indulásakor magam sem sejtettem, hogy ez lesz belőle. Az itthon maradt ismerősök, családtagok, barátok számára készült, s pusztán azon az elven, hogy egyszerűbb egyszer leírni mindent, mint mindenkinek külön-külön beszámolni a történésekről.

Hogy menet közben kissé megváltozott a helyzet, az jobbára a véletlen - na meg a Határátkelő blog és az index kiemelések - következménye. Az olvasótábor nőtt, lett kinek írnom, s kedvem is egyre több lett hozzá. Virtuális ismerősök jelentek meg, akik kommentjeikkel végigkísértek ezen a két éven, s egyik-másik olvasóval még a blogoszférán túli kapcsolatok is kialakultak.

Az olvasottság, a hivatkozások, a kiemelések mind-mind jó érzéssel töltenek el a mai napig, azzal együtt is, hogy már nagyon ritka az olyan hét, hogy ne szerepelne egy bejegyzésem a főoldalon. Mint az előző, top10-es írásom is mutatja, a "nagy testvér" általi futtatás nem feltétlenül szól a minőségnek, de azért egy részüket nehezemre esik nem elismerésnek venni, különösen annak függvényében, hogy itt vagytok és olvastok akkor is, ha épp nem reklámoznak.

Pár nappal a zárás előtt csaknem negyedmillió látogatónál tart a blog (titkon reméltem, hogy erről még beszámolhatok, de sajnos ez már nem lesz meg), vagyis azt hiszem, kijelenthetem, aránylag széles körben sikerült megosztanom a mondanivalómat kínai két évemről.

A bulvárosodás csábításával nem éltem, ami szerintem helyes döntés volt, ahogy az is, hogy kattintásnöveléshez sem folyamodtam a felesleges "tovább" gomb beiktatásával. Remélem, a stílusom maradt a régi, ahogy abban is bízom, hogy sokan szívesen olvastatok.

Más már nincs hátra, mint a búcsú, de ahhoz még 2-3 napot várni kell, addigra készülök el teljesen az új projekttel.

Addig is köszönöm nektek, hogy itt voltatok velem. Életem meghatározó pontja lett ez a blog, s ezért az olvasókat illeti a hála.

Miután a jövő hétvégén - ha a légitársaságok is támogatóan nyilvánulnak meg ezen kérdésben - már Magyarországon leszek, így lassacskán érdemes a blog befejezéséről is szót ejteni.

Kevés gondolkodás után az alábbi megoldásra jutottam.

1. A hátralévő kínai időben természetesen üzemelek, ahogy eddig, van még fengjiei anyag is, meg valami biztosan befut még menet közben is.

2. Hazaérvén még jelentkezek, írok pár szót az útról, stb-stb.

3. Végül - már otthonról - lesz pár összegző, lezáró bejegyzés, s kb. július közepe táján lehúzom a rolót. A blog természetesen marad a helyén, továbbra is reagálok a kommentekre, ha akad belőlük, csak új anyag már nem lesz itt. Ha a jövőben még visszatérek Kínába, s a blogolást még nem haladja meg az idő addigra, akkor feltámasztom az oldalt is, s minden megy a régiben.

4. Ha akadnak Veve-függők, nekik sem kell szomorkodniuk, mert teljesen azért nem vágok el mindent. Ennek a blognak vége lesz, ahogy véget ér a kínai életem is egy időre. Lesz ugyanakkor más helyette, egy új blog, a jelenlegitől azért jelentősen elütő tulajdonságokkal. Az időnként a Szecsuánblogon is előforduló népművelő jellegű cikkekre lehet számítani, a személyes vonalat jobbára kikapcsolva a történetből. Miután életem is van, s tartalmasabb bejegyzéseket írni nagyobb munka, meg ihlet sincs mindig, így aztán ez az új blog nem is lesz ilyen gyakran frissülő, mint a régi, de azért átlag hetente igyekszem majd tölteni bele tartalmat. A link a jobb oldali sávba is felkerül majd, s természetesen a búcsúbejegyzésben is kirakom jól láthatóan.

Ennyi most viszont legyen is elég erről, a blog még él, úgyhogy olvassatok, kommenteljetek továbbra is. 

Az index.hu átalakulása által inspirálva a Szecsuánblog is hamarosan új dizájnt kap. Nagy dologra nem kell számítani, de megcsinosodik a fejléc és a háttér, s a navigálást megkönnyítendő egy menüsor is be lesz applikálva a header és a posztok közé. Meg még ami esetleg menet közben alakul.

Már tervben van egy ideje, de olykor szeretek ülni dolgokon, hogy aztán egyszer csak elöntsön a lelkesedés, s uccu neki, azonnal belevágjak.

Félmunka nem lesz belőle, úgyhogy pontosan nem tudom még, mire lesz kész, de saccperkábé 1-2 héten belül. Mire hazaérek, s lehúzom a rolót, talán már egész mutatóssá is válik a blog.

Ez a nap is eljött, a Szecsuánblog egekbe csapó szárnyalása immár statisztikailag is mérhető. A mai napon, kevéssel az egy éves kezdés után felbukkant a százezredik látogató is az oldalon. Az állandóan futtatott blogokhoz képest ez nem egy óriási szám, de a jellegéből adódóan ez az oldal nem is pályázhat afféle babérokra.

Érdekes belegondolni, hogy honnan indult, s mi lett belőle. Kezdetben csak az ismerősöknek szántam. Egyszerűbb leírni egyszer, mint mindenkinek elmondani, hogy épp mi történik velem. Nem is igen tévedt ide más, az a néhány barát kattintgatott, napi 2-3 letöltést generálva. Az áttörést a határátkelős poszt hozta el. Sokan ideszoktatok, s a kommentekből meg a promóciómentes napok nézettségi adataiból kiindulva rendszeresen visszajárnak az olvasóim.

Egy bő háromnegyed éve az indexes gárdából is felfedezett valaki, azóta szinte folyamatosan kiraknak, ha egy kicsit is általánosabb posztot írok. Durván 25 címlapot köszönhetek nekik, ami tovább növelte a látogatók számát. Most már napi 4-500 lapletöltés és kb. feleennyi látogató mondható átlagosnak, amire (kövezzetek meg érte, de) nagyon büszke vagyok. Személyes jellegű blogtól ez szerintem meseszép adat, s dagad is a májam, hogy ennyien kíváncsiak vagytok a bejegyzéseimre.

A címlap nagyon jó érzés. Tisztában vagyok vele, hogy nem jelent feltétlenül minőséget, de mindenképp kellemes visszacsatolás. Szerencsére azért ez nem minden. Nem kezdtem el direkt szenzációhajhász posztokat kreálni, csak hogy kipakolhassanak, s ez jól is van így. A széljárás bármikor változhat, a promótálás is megszűnhet, az állandó olvasói gárdám viszont remélem, hogy marad. Most már nekik vagyis nektek is írom a blogot (a saját örömöm mellett), s a megszokott jelleg folytatására törekszem. Másképp ez nem is ugyanaz a blog lenne.

Ez úton is szeretném megköszönni, hogy velem vagytok, s állandóan visszajártok ide. Nagyon jólesik a kitartó figyelmetek. Remélem, a jövőben sem változik majd a helyzet, s továbbra is tudok majd érdekeseket írni. A kommentjeiteknek pedig ezután is nagyon örülök, írjatok bátran!