A plakáton a dátum múlt hét szerda, de elvileg akkor is lett volna, ha nem veri el az eső. Úgy látszik, ez már marad így.

Volt már szó róla, hogy ideát a diákok korántsem annyira szörnyűek, jellemzően nyugodtak és jól viselkednek. Kivétel azért akad persze, de a zömükkel tényleg semmi baj, nem igazán nehezítik a pedagógiai munkát.

Hogy ez így van, abban nagy szerepe van a tanárok viselkedésének. Itt még egyértelműen tisztelet övezi ezt a munkakört, felnéznek a pedagógusra a helyiek, s felnéznek maguk a diákok is.

Hogy nekem kissé problematikusabb olykor a fegyelmezés, azt már említettem. Nem úgy a kollégáknak, akiknek az óráin nem merül fel gond a nebulók viselkedéséből adódóan. Bár a törvény már tiltja, itt még a gyakorlatban működik a kölykök fenyítése. S kis hazánk pár évtizeddel ezelőtti gyakorlatához hasonlóan ez ellen nem is emel kifogást senki. A diákok nem önérzeteskednek, nem panaszkodnak miatta. Otthon jó eséllyel kapnának érte még egyet.
Az is elég megszokott látvány, hogy egyik-másik kölyök a sarokban áll, egész nap, mert valamiért oda lett állítva.
A nádpálca is gyakorta előforduló kellék. Felsős korukra amúgy már beérnek, azokkal az osztályokkal nekem sincs gondom, s más tanárokat sem hallok panaszkodni miattuk, ez mind az alsósok esetében van jelen.

Ma az első órámra érkezvén érdekes jelenetre lettem figyelmes. Már benn voltam az osztályban, amikor megjelent az osztályfőnökük, s az egyik gyerek telefonját teljes erővel a földhöz vágta, majd még meg is taposta. Utána még nem volt rest a darabokat összeszedni és kivágni a kukába.

Miután elment, kiderült, hogy az amúgy az én óráimon is nagyon bosszantó (a múltkor az ő megcsapkodásán gondolkodtam erősen, bár a gyakorlatban ez még nem esett meg) kölyök valamelyik órán az okostelóján játszott. Gondolom nem ez lehetett az első húzása, hogy ennyire kiborította a kollégát. Legutóbb az ő munkafüzetét koboztam el egy hétre, hogy aztán este vissza is adjam, miután az igazgatóhelyettes kérte el. A rekvirálásra csak annyit mondott, hogy "it's your duty", de erős a gyanúm, hogy a gyerek akkor is kapott rendesen.

Ez már szigorúan magánvélemény, s egész biztosan sokatok nem ért vele egyet, de amíg nem esnek túlzásokba, én egyáltalán nem vagyok ellene ennek a gyakorlatnak. Itt az iskola még nevel. Őszintén remélem, hogy egyhamar nem veszik ki ez a tradíció.

Ma Mingchun volt oly jó fej, s eljött velem a ruháért. Igaz, a műsor csak kedden lesz, a dressznek meg napi kölcsönzési díja van, de az üzletben jövő hétvégéig nem lesz senki, így kénytelen voltam ma elhozni.
Mivel ez igazán nem a vásárló hibája, így csak egy napot kell kifizetnie a sulinak, noha péntekig vagy szombatig nálam lesz. (Az nem volt teljesen világos, hogy pénteken már kinyitnak-e, vagy aznap még nem.)

Itthon aztán belebújva hamar kiderült, hogy egyáltalán nem nehéz menni benne, dacára annak, hogy a földig ér. Azt hiszem, a lépcsőzést leszámítva nem lesz rá szükség, hogy emelgessem mozgás közben. Ennek kimondottan örülök.

Cheng'en az előbb ment el, ez volt az utolsó próba, aztán kedden még közvetlenül az ünnepség előtt valahol egyszer nekifutunk, de ennyi. A ruha neki is tetszett.:)

Szurkoljatok majd nekem, hogy ne csináljak semmi nagyon égőt, meg hogy lehetőség szerint olyan helyzet se álljon elő, ahol a műsorvezetésben rögtönözni leszek kénytelen.

Kedd estig már valószínűleg nem írok, addig is mindenkinek kellemes hosszúhétvégi pihenést!

Az angol kulturális fesztivál kedden lesz megtartva a legújabb infók szerint. Aztán ha esetleg közbeszól az eső, akkor meg tudja a fene.

Valamelyik nap voltam lenn a városban, mert kellett pár ruha. Vettem két farmert meg két felsőt, legnagyobb örömömre nem is az én méretem volt a legnagyobb a boltokban. Amúgy annak ellenére, hogy kevéssé van ínyemre a ruhavásárlás, egészen jól éreztem magam.
Cheng'en majd ma délután jön át megint, bár már nagyon sokat nem igazán lehet hozzátenni az eddigiekhez. A dalocska jobb már nem lesz, s minél többet gyakoroljuk, annál inkább megunom. Pedig eleinte szerettem.

A műsorvezetős szövegek is jól mennek, bár ehhez azért nem ártott a gyakorlás, hogy idáig jussak velük. A hanglejtésektől eltekintve kínaiul beszélni sem nehezebb, mint bármely más nyelven, de pont ez a kis különbség azért eléggé meg tudja keseríteni a nem anyanyelvi beszélők életét.
Eleinte persze ezeket is tanulni kell. Maguk a pekingi nyelvjárásban előforduló hanglejtések nem nehezek, minimális gyakorlással egész könnyen vissza lehet őket adni egy tetszőleges szótagon kvázi bárki által. Viszont minden egyes írásjegy mellé annak hanglejtését is meg kell tanulni, ami aránylag macerás először.
Minden nehézség ellenére muszáj őket tudni, mivel a homonímák óriási száma miatt elképzelhetetlen nélkülünk a megértés.

Némi tapasztalat birtokában azért rájövünk elég hamar, hogy egy átlagember sem ejti ki őket igazán szépen, s erősen szelektál közöttük. Kínaiként könnyen megtehetik, mert automatikusan tudják, mi az, aminek az elnyelése, kevésbé hangsúlyos kiejtése még nem hátráltatja a kommunikációt.

A televíziós bemondók, különféle konferansziék azonban nagyon szépen beszélnek. Eleve jár - főleg az utóbbi - mellé egy kissé emelkedettebb, ünnepélyes hangem, s mindemellett nagyon tisztán is hangsúlyozzák a szavakat. Külföldiként reprodukálni ezt nem olyan egyszerű, s egész biztosan nem is nyújtok benne annyira jó munkát, mint ha egy helyi tenné. De ha a szövegemet követni tudják majd, s azért ebben biztos vagyok, akkor már nem panaszkodom.

Máskülönben nincs gondom a beszéddel, s mindenki meg is ért. Itt egyedül Cheng'en hajlamos rá, hogy olykor ne sikerüljön neki. Vele az esetek nagy részében angolul szoktunk beszélgetni, s általában akkor váltunk kínaira, ha valami olyan dolog kerül szóba, amihez már nem elég az angol kifejezőkészsége. Ha ő vált, az nem is szokott gondot jelenteni, de megesik hogy én teszem, hirtelen, mert érzem, hogy amit épp mondanék, azt angolul nem értené meg. Na, ilyenkor szokott fagyás bekövetkezni.
Szerintem arról van szó, hogy egyszerűen angol szövegként próbálja meg értelmezni, amit hall, úgy meg értelemszerűen nem sikerül neki.

Hogy valóban ez lehet az oka, azt erősíti az is, ami odahaza sokszor megesett már velem. Egy időben az akkori munkahelyem környékén elég sok vadidegen, Magyarországon csak turistaként felbukkanó kínaiba botlottam bele, akik rendre angolul próbáltak meg felvilágosítást kérni. Én önkéntelenül is kínaiul szóltam vissza, amire az egyik reakció ugyanez volt, mint ifjú műsorvezetőtársamnál.
Az esetek úgy felében egy fokkal viccesebb helyzet állt elő. Azonnal felfogták a választ, csak azt nem, hogy az ő nyelvükön szól. Rendre el lehetett így beszélgetni percekig, ők angolul, én kínaiul, mire leesett nekik.
És nem, nem ők a hülyék! Ha az angolul nézett sorozataimban felbukkannak magyar karakterek és szólnak pár szót magyarul, sokszor nekem sem áll össze azonnal. Értem (nyilván), de nem tűnik fel, hogy megváltozott a nyelv.
Érdekes az emberi agy. Vagy csak én is hülye vagyok.

Nem akarok a tüdőrák felé terelni senkit, épp elég, hogy a saját szervezetemet mérgezem a cigivel, szóval nyugi, ez nem propagandaírás.

Európában, s már Magyarországon is elég komolyan szabályozzák a dohányzást. Itt most nem még az itteni sajtót ingerét is megütő, újkeletű trafikmutyira gondolok, hanem arra, hogy - amúgy nagyon helyesen! - igyekeznek kiszorítani a cigarettafüstöt a nemdohányzók légteréből.
Nem állítom, hogy bagósként ez nem okoz kellemetlenséget olykor, de nem kívánom vitatni az ezzel kapcsolatos előírások jogosságát, vagy céljának értelmét.

Kína ezzel szemben még nagyon gyerekcipőben jár e téren. Szinte mindenütt engedélyezett a füstölés, de még ahol tiltva van, ott is ritkán veszik ezt figyelembe.

Egyik kissé morbid történetem volt, hogy amikor ideérvén beszámoltam a szenvedélyemről (a repülőút után muszáj volt rágyújtanom, szóval nem sokáig tartottam titokban), jóindulatúan jelezték, hogy az osztálytermekben majd nem igazán lenne szerencsés élnem vele.
Ott valóban nem is teszi ezt senki, ellenben a folyosókon, a tanári szobákban vagy az iskolaudvaron minden további nélkül.
De képesek cigivel felszállni a távolsági buszra is. Az is abszolút default, hogy mindenhol van hamutartó, az összes étterem, KTV-s hely, talponálló területén füstölnek.

Amúgy a fiatalok közt szerencsére nem sokan. A nők-lányok eleve elvétve élnek vele, de még a fiatal férfiak közt sem tekinthető súlyosnak a helyzet.

Itt Fengjieben eddig összesen két fehérnépet láttam rágyújtani. Ha én teszem, azt még a szokásosnál is nagyobb figyelem kíséri, így aztán nyilvános helyeken kerülni is szoktam.

Az idősebb férfiak között viszont szinte mindenki dohányos. Valószínűleg emiatt is köpködnek annyit, bár teszik ezt a nemdohányzók is.
Annyi biztos, hogy ideát a bagósok élete könnyebb. A cigi is olcsó (már 5 yuantől van), s egyelőre korlátozásoknak sincsenek kitéve. Hogy ez mennyire jó, az már más kérdés.

Van azért pozitív példa is. A már Kínához tartozó Hongkongban bevezették a sokkoló képek használatát a dobozokon, szép gusztusos rákos tüdővel riogatva a függőket. Egyszer talán az anyaország is átveszi majd.

A nagy tegnapi és ma éjjeli zuhinak, s a mára is bejósolt esőnek köszönhetően jövő hétre halasztották e kedves eseményt, egyelőre konkrétabb dátum nélkül.
De legalább rágyújthatok, ma nem muszáj óvnom a hangom.:)

Ma 35 fok volt, odakinn meg lehetett dögleni. Az osztályokban és idebenn szerencsére van légkondi, s az előrejelzés szerint holnapra már mérséklődik kissé a helyzet: csak 28 fok lesz. Mondanak ugyanakkor esőt is, ami nem lenne annyira szerencsés.

Alapból nem zavar, van esernyő, meg ha meg találnék ázni se dőlök a kardomba az elkeseredéstől, de a feszkó miatt problémás lehet. Tavaly ősszel a kulturális bizbaszt is el kellett tolni egy nappal az eső miatt, s állítólag a legutóbbi angolos mulatság 15(!) napot csúszott az időjárásnak köszönhetően.

Szóval jobb lenne, ha a csapadék most kissé takarékra tenné magát a napokban. Emiatt az is felmerült, hogy a ruhát mégsem hozom el, csak este, különben félő, hogy potyára történne, s akkor tejelhet a suli feleslegesen. Hát, majd meglátjuk. Talán Fortuna kegyes lesz az idén.

Ma az utcán vettem vacsit. Ezt a palacsintaformájú cuccot pár hete észleltem egy picit arrébb az út mentén. Ott készül frissen, a korongot kisütik, majd egy forró lapra ráütnek egy tojást, s azt hozzásütik. A belsejébe erőspaprikakrém, fokhagyma, valami zöld, s egy darab virsli kerül. Finom.
A szezámmagos gombóccal együtt került 4.5 pénzbe. Kiadós, kellemes.

Na, végre véglegesült az időpont, szerdán lesz az angol fesztivál. Cheng'en ma itt volt és gyakoroltunk egy órácskát, legközelebb majd kedden, aztán már kosztümös próba lesz szerdán. 
Ugyancsak szerda reggel megyek majd a ruháért, már most izgulok az egész miatt. De talán nem csinálok semmi komoly bakit és nem lesz gond.

18 produkció lesz, beleértve minket, néhány kollégát, akik valami harcművészeti cuccot nyomnak (tematikába nem nagyon illő módon, de ez van), plusz a kölyköket. Nekik amúgy szerdán lesz tanítás is, csak az esti órák maradnak el, annak ideje alatt zajlik majd ez a muri.

Egy kalappal mindenkitől. Ja, amúgy ő Cheng'en, ha már ennyit emlegetem mostanában.

Ilyen még úgyse volt a blogon, ideje ebbe is belekóstolni.
Bár - ahogy azt írtam a karaokes bejegyzésemben - nem nagyon követem az aktuális trendeket, olykor azért jártamban-keltemben, vagy Mengsi látogatásai idején a hallószerveim kikerülhetetlenül szembesülnek némi zenével. S olykor az is megesik, hogy egyik-másik fülbemászóbb dallam meg is ragad az agyamban.
Íme négy, hogy valamennyire el lehessen képzelni, mi szól errefelé.

__

1. Fan Weiqi (范玮琪): Yige xiang xiatian, yige xiang qiutian (一个像夏天一个像秋天)

__
Ez egy nagyon kellemes darab, kimondottan szeretem. A klip egy kissé béna, de a zene szeretnivaló. A tavalyi kultúrfeszten szembesültem vele először. KTV-n én is nyomom.

__

2. Jianying jie(剪影姐): Yanhua yi leng(烟花易冷)

__

Hogy legyen egy kicsit fura is. Az előadó az összes klipben el van dugva és nem mutatja magát. A zene elég jó.

__

__

3.Qu Wanting (曲婉婷): Wode gesheng li (我的歌声里)

__

Szintén egy fülbemászó darab, magamtól szedtem össze, rengeteg helyen szól. KTV-n is mindig előkerül, úgy kell küzdeni érte, hogy jusson nekem is mikrofon.

__

__

4. Lao mao (老猫): Laopo zuida (老婆最大)

__

Egy meglehetősen vicces darab a végére, bár talán nem árt hozzá érteni a szöveget. A dallam sem vészes, de leginkább a poén miatt szeretem.

__