Mához egy hétre már Ala'erben leszek!


Ma letelt a MICE-os csoport utolsó órája is (legközelebb június 21-én látom őket), kedden pedig még lesz egy a turizmusos diákokkal is, de aztán utána végre valami érdekesebb program jön. Szerdán már röpülünk, csütörtökre meg már a vonat is megérkezik.

A nyelvsuliban is kedden voltam utoljára. Az eredeti tervek szerint még pénteken és kedden is mentem volna, de már nagyon nem akartam, így inkább segítettem utánpótlást találni. Alapból Hollie-t, a testesebb kolleginát szerették volna befogni, de ő nem mutatott érdeklődést, s mivel nem találtak senki mást, végül beérték Joannával is. Őt tényleg csak végső megoldásnak fogadták el, mivel színesbőrű, s bár nyugati értelemben vett rasszizmus nem áll fenn a feketékkel szemben, lényegesen kevésbé menő dolog őket foglalkoztatni, mint egy szép szál fehér leányt. A szülőknek vannak azért elvárásaik a pénzükért cserébe, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Joanna mindenesetre örült a lehetőségnek, így kedden elvittem magammal, s holnaptól már ő megy helyettem.

Ma elvitték a motort is. Egészen hozzászoktam, s kifejezetten nincs kedvem gyalogolni, pedig régen sosem zavart. Remélem, azért 1-2 héten belül már nem érzek így, ennyire nem akarok elkényelmesedni.


Keddig napi szinten főzőcske jön, mindent el kell használni a hűtőből. Xinjiangból visszatérve már nem nagyon akarok főzni, meg nem is nagyon lesz mivel, miután a konyhai cuccokat már most átköltöztetjük. A lakást is nagyjából készre akarom pucolni még a nyugati kiruccanás előtt, hogy az utolsó héten már tényleg csak apróságok maradjanak vissza.
Azért elsősorban pihenés jön, az egy szem keddi órától eltekintve június 20-ig semmi dolgom! 

Kína hivatalos nyelve a putonghua, az egykori pekingi udvar nyelvén alapuló nyelvjárás. Hívják pekinginek és mandarinnak is, előző a császári udvar utolsó évszázadokban elfoglalt helyére, utóbbi a nyelvet használó hivatalnokokra, köztisztségviselőkre utal. A putonghua eltér a Pekingben használt köznyelvtől, így a pekingi megnevezés némiképp félrevezető.

Bár Kínában számtalan, egymástól többé-kevésbé eltérő dialektus létezett, az írás - amely hagyományosan fogalomírás, s az esetek nagyobbik felében nincs köze a kiejtéshez - egységes. A kínai írásjegyek olvasásának készsége nélkül ezeket nem lehet értelmezni, így a modern korban igény mutatkozott az írásjegyek latin betűs átírásának megalkotására.


Ezt kezdetben a külföldiek próbálták meg kivitelezni, így ahány nyelv, annyi rendszer született. A teljesen esetleges, az adott nyelv fonetikájához leginkább passzoló megoldások mellett a nyelvészek is akcióba léptek, s több tudományosan is használható átírást alkottak meg. Ezek használatára csak kutatói körökben volt igény, így széles körben sosem terjedtek el.

A Kínai Népköztársaság megalakulását követően a kínai nyelvészek - némi szovjet együttműködés mellett - megalkották a pinyint, amely a hivatalos kínai latin betűs átírás. Teljesen fonetikus, ahogy írjuk, úgy ejtjük - már ha tudjuk, hogy melyik karaktert melyik hangnak feleltették meg.
Kína nemzetközi erősödésével párhuzamosan a pinyin globálisan is a kínai nyelv legelterjedtebb átírásává vált, a legtöbb országban ennek használatát szorgalmazzák, miközben esetenként megtartják a néhány, a nyelvükben már meghonosodott kínai kifejezés hagyományos alakját.

A magyarországi helyzet

Magyarország, dacára méreteinek, a Kína-kutatásban sokáig fejlett műhelynek számított. Születtek hazai latin betűs átírások is, nem is egy. A sajtóban, könyvekben az MTA állásfoglalása alapján többnyire az ún. népszerű átírást alkalmazzák - több-kevesebb sikerrel.  Rengeteg a hiba, s kevesen veszik a fáradságot ahhoz, hogy utánanézzenek az átírás szabályainak. Ha mégis, sajnos azzal sem vagyunk sokkal jobb helyzetben.
Az ún. népszerű átírással komoly problémák vannak. A tényleges kiejtéshez kevés köze van, s mivel több hangot ugyanannak a magyar karakternek feleltet meg, nem egyértelmű - nem lehet pinyinre, vagy bármilyen más tudományos átírásra visszafejteni az így átírt kifejezéseket.

A kínai reform és nyitás atyja, a népszerű átírással Teng Hsziao-ping-nek hívott államférfi neve például pinyinben Deng Xiaoping. De ugyancsak Teng Hsziao-ping-nek kellene átírni a Deng Xiaobing, Teng Xiaobing és a Teng Xiaoping neveket is, noha hangzásban eltérnek egymástól. Pusztán a magyar népszerű átírást látva nem dönthető el, melyikről van szó a négyből.

Ezzel a hazai nyelvészet is tisztában van, így készült egy tudományos igényű, ún. magyar tudományos átírás is, amely hatékonyságát tekintve semmivel nem rosszabb a pinyinnél, vagy más nyelvek hasonló tudományos átírásainál. Használatát azonban nehezíti, hogy előképzettség nélkül ugyanúgy nem lehet elolvasni, mint a többi tudományos átírást, ráadásul egy igencsak szűk hazai nyelvész/sinológus réteget leszámítva nem ismeri senki.

A probléma és a blogon használt megoldás

A probléma gyökere a nyelvek eltérő fonetikája. Több kínai hang nem létezik a magyar nyelvben, így ezeket speciális karakterek vagy szabályok használata nélkül nem lehet leírni.
Igazán jó megoldás nincs. A pinyinnel írt szavakat a nagyközönség nem tudja kiejteni, míg a népszerű átírás ugyan olvasható, de az így leírt hangzás köszönőviszonyban sincs a valódival, ráadásul kizárólag belföldön használatos.

A blogon kezdetektől fogva a pinyint használom, használatát pedig dőlt betűvel jelölöm. Az összes nemzetközi forrás ugyanezzel dolgozik, így sokkal relevánsabb, mint a hazai megoldás. Keresésnél sem jut az ember sehova a magyar átírással. Bár az akadémia állásfoglalása a nemzetközi ellenszél ellenére jó eséllyel még rengeteg ideig kitart, a népszerű átírás elavult, s létjogosultsága (ha egyáltalán valaha is volt) a mai viszonyok között már egyértelműen nem áll fenn.


______________________________________________________________
Egyes, a magyarban már meghonosodott kínai kifejezések esetében érdemes megtartani a hagyományos (s egyúttal jobbára se a pinyinnek, se a népszerű átírásnak nem megfelelő) alakot. Peking neve pl. a kínai gyakorlat szerint Beijing, míg a népszerű átírással Pejcsing lenne.

Talán nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy Kínában majdnem minden elüt a nyugaton megszokottól. Tekintetbe véve, hogy évezredeken át a világ egyik, s időnként a legfejlettebb civilizációja volt, nem kifejezetten furcsa, hogy fejlődésük eltérő mederben zajlott, s saját utakon jártak.

Így történt ez a számolás tekintetében is. Decimális, vagyis tizes alapú számrendszert használtak ők is, de a később színrelépő görögökhöz hasonlóan a legnagyobb egységet a miriádban, vagyis a tízezerben adták meg. Hellász leáldozása után ez a rendszer Európából eltűnt, de Kínában, s a kínai kultúra befolyási övezetében, Koreában és Japánban használata a mai napig töretlen.


Mit is jelent ez? Az általunk is használt szisztémával ellentétben a tízezer, kínaiul wan, egy önálló egység, kifejezése nem az ezres egység felszorzásával történik, mint ahogy pl. mi az ezret sem tízszáznak mondjuk (az angol nyelv képes ez utóbbira is, de ez most nem tartozik a bejegyzés témájához).
Tehát, például a százezer nyugaton a százszor ezer logikája alapján százezer néven fut, Kínában viszont tíz wannak hívják.


A wan miatt a következő új egység sem ugyanott jelenik meg: nyugaton az ezerszer ezer, vagyis a millió, míg Kínában a tízezerszer tízezer, a százmillió, a yi a következő lépcső. A sor tovább folytatható a hétköznapokban soha nem használt számok világáig.



Történelmi forrásokban a wannál nagyobb egységgel nem találkozni, ekkor a százmilliót még wan wannak jegyezték. Érthető okokból ez utóbbi is legfeljebb írásban és elvétve fordult elő, egyszerűen nem volt szükség ekkora számok használatára.
A modern kor keltette kihívások miatt a kínai (a japán és koreai szintén) matematika nyelve is bővült, s újabb egységeknek adtak nevet. Néhány tudóstól eltekintve zömüket nyilvánvalóan senki nem ismeri, s ők is nagyobb valószínűséggel fejezik ki ezeket az extrém nagy értékeket a 10 valahányadik hatványaként.
A százmillió (yi) elnevezése közismert, de a következő egység, az egybillió (az angoltól eltérően nálunk ez az ezermilliárdot jelöli) már csak elenyésző számú ember fejében él. Az egybillió neve zhao, ez utóbbi írásjegyét azonban ma már sokkal sűrűbben használják a mega kifejezésére, így a félreértéseket kiküszöbölendő a kormányzati dokumentumokban sosem ez, hanem helyette a tízezer yi szerepel.

Hogy másképp számolnak, az persze csak nekünk szokatlan, s alacsony értékeknél nem is kusza egyik nyelvről másikra fordítani. Üzleti tárgyalásokon, ahol már lényegesen sűrűbben fordulnak elő nagy számok, a tolmácsok dolga viszont igencsak embert próbáló. Ilyenkor az ember kénytelen fejben konvertálni, ami még komoly gyakorlás mellett is borzalmas feladat.
Próbáljátok csak ki, a kínai rendszer szerint kifejezett nagy számot minél gyorsabban fejezzétek ki magyarul, legyen mondjuk 4301 százmillió 6535 tízezer 600. Megfejtés fehérben itt: 430 milliárd 165 millió 350 ezer 600. És akkor a példában a fordítással még csak nem is kellett bajlódni.

A Kínába látogató külföldi a mindennapokban ilyen kihívásoknak szerencsére nincs kitéve, de elsőre az is elég szokatlan lehet, hogy a százezres és milliós értékek kifejezésének logikája eltér.
Általában még ez sem túl gyakori gond, az egyszerű számok elmutogatásával viszont már lényegesen könnyebb félreértésekbe keveredni. A változatosság kedvéért ez is eltér a nyugaton megszokottól. A legáltalánosabb a kettes és a nyolcas felcserélése, ugyanis a nyolcat itt pont ugyanúgy a hüvelyk- és mutatóujj felmutatásával jelzik, míg a ketteshez a mutató- és középső ujjat használják. Nem mindegy, hogy két vagy nyolc adag kaját rendelünk.

A számoknak megfelelő kézjelek

A kínai nyelvvel ismerkedni vágyóknak viszont öröm lehet, hogy a számok képzése roppant logikus, semmiféle kacifántos dolog nem nehezíti. A vészesen egyszerű megoldásnak köszönhetően bármely szám kifejezhető az egyjegyű számok és a nagyobb tizes alapú egységek (tíz, száz, ezer, tízezer, stb.) nevének ismeretével.
A 11 tíz egy, a 20 kettő tíz, az 56 öt tíz hat, a 135 (egy) száz három tíz öt, és így tovább.
Ez egyúttal azt jelenti, hogy még egy egyszerű, akár pár napos turistaútra is érdemes megtanulni kínaiul számolni, a haszon messze felülmúlja a ráfordított energiát.

A számok leírásához ma már Kínában is csaknem mindenhol az arab számokat használják, nem jelennek meg írásjegyekkel leírt számjegyek sűrűbben, mint a magyar szövegekben.
Vannak persze megfelelő írásjegyek is, a hivatalos, egyszerűsített formájuk megtanulása sem ördöngős, nagyon egyszerűre szabott írásjegyekről van szó. A számok egytől tízig írásjegyekkel: 一，二，三，四，五，六，七，八，九，十. A nagyon turistás helyeken ezek ismerete hasznos lehet - bár Kínában általában nem verik át a külföldieket, a tényleg veszedelmesen lehúzós helyszíneken előfordul a 5 yuan, 二块 (utóbbi két yuan, írásjegyekkel) ugyanannak a terméknek az árcéduláján.

Mint látható, ezek az írásjegyek tényleg nem bonyolultak. Ez a megtanulásuk szempontjából üdítő fejlemény, azonban egyúttal nagyon könnyen hamisíthatóvá, átírhatóvá is teszi őket. Épp ezért, a számok esetében, pénzügyi dokumentumok, banki papírok kézzel kitöltött részeiben a mai napig az egyszerűsítetlen, régi írásjegyeket használják, ezek lényegesen több vonásból állnak.

A számok egyszerűsítetlen írásjegyei - áthamisítani elég nehézkes

A számok sok kínai életében bírnak komoly jelentőséggel. Bár errefelé sem mindenki debil, még ma is sok a babonás lény. Ami nyugaton a 13, az ideát a 4-es (kiejtése hasonlít a halál szó hangzására). Ennek köszönhetően, ha nem is gyakran, de helyenként a négyes hiányzik, nincs négyes szoba, négyes számú parkolóhely, esetenként emelet sem (Japánban, hasonló okok miatt ugyanezen a sorson osztozik a négyes szám. Az ő őrületük nagyságrendekkel rosszabb.)

Lift - mintha nem lenne minden rendben az emeletekkel

A nyolcas viszont annál jobb. Nem véletlen, hogy a menő cégek, üzletemberek már arról jól felismerhetőek, hogy vagyonokért rengeteg nyolcast tartalmazó telefonszámmal bírnak.

Még meg sem érkeztem, s a szeptember is odébb van még, de tegnap azzal kerestek Ala'erből, hogy a mesterdiplomám és a hatalmas kínai tapasztalatom miatt a vezetés úgy döntött, havi 500 yuannel többért vesz alkalmazásba.

Az emelés persze abszolút értelemben nézve nem tetemes, de határozottan kedves tőlük, tekintve hogy már elfogadtam az eredeti ajánlatot, s nem is reklamáltam miatta. Hasonló ötletekkel még bombázhatnak a jövőben is.

Tegnap ez is ki lett pipálva, így az "ujgur" kollegina hétfőn elkezdhet intézkedni. Most már tényleg minden rendeződött ezen a téren, s csak a személyes ügyintézés van hátra hamarosan.


Az is kiderült, hogy egyelőre a suliban leszünk elszállásolva, a jelenlegi kolléga közelében, s a xinjiangi kiruccanás alatt az ő wifijéről kapjuk majd a biteket. Ha ő lesz az, aki marad, akkor egyúttal az ismerkedés is már most elkezdődhet.

Mivel az új céges munka azért rejt magában bizonytalanságokat, az egyetemi tanítást semmiképp nem akartam visszamondani. Szeptemberig tisztábban is látok majd, hogy mire számíthatok, s utána is érdemes a lehető legtovább megtartani a tanári pozíciót. Túl az anyagi oldalán, az efféle munkák nyújtotta stabilitás mindig nyerő, s mindemellett még nem is szívesen adnám fel, hogy Xinjiangban élhessek egy ideig.

Másfél hét múlva mindenesetre már jön a kóstoló, s biztos vagyok benne, hogy finomnak fogom találni. Vannak előnyei a nagyvárosoknak, de sokkal szívesebben vagyok vidéken. Jó lesz!

Ma itt járt a suliban az egyik tanítványom hölgyismerőse, s megtekintette a kis elektromos szamarunkat. Ki is próbálta, bár ez abban kimerült, hogy elgurult vele 5 métert meg vissza. Az alaposnak nem kimondottan tekinthető vizsgálat után rábólintott, kéri. Ennek megfelelően csütörtöktől már az övé is lesz a jármű, amint befejezem az aznapi tanítást.

Maga a xiaodianlü amúgy egészen megbízhatónak bizonyult. Dacára az árnak, dacára a minőségnek a mai napig tökéletesen szuperál. Az egyetlen létező probléma is szépséghibaként jellemezhető: a motoron vannak pedálok, ha már egyszer valami elektromos bicikliszerűség jogilag, s no, ezek olykor ki tudnak lógni, s párszor már ütköztek ezzel-azzal, így az egyik konkrétan le van törve. Kis műanyag vacak, 20 yuanért kapni egy új párat.

Frissen beszerezve így nézett ki, épp esett, az aksit meg akkor rakták össze.

Meséltem a blogon a durván egy-másfél hónapja lezajlott özönvízről is. Amikor annyira esett, hogy fél perc alatt bőrig áztam. Az adott napon a nyelvsuliba mentem, motorral, gondolhatjátok, hogy ez mennyire volt jó választás. Azon túl, hogy tényleg minden porcikám csurom víz volt, a motor is rendesen elázott. Ezt nem szereti, a nemtetszésének hangot is adott, ugyanis konkrétan folyamatosan szólt a duda, nem lehetett a visítást megfékezni. Szerencsére némi szárítás után helyrejött, de határozottan nem erre tervezték.


A lelke, az aksi azóta is remekül teljesít. Bár vásárlás előtt olvasgattam véleményeket, s ezek szerint a teljesítménynek csökkennie kéne, ennek egyelőre semmi nyoma. Ugyanúgy cirka 30 km-t bír egy töltéssel, s a sebessége sem változott.

Figyelembe véve, hogy tényleg egy gagyi konstrukcióról beszélünk, kifejezetten üdítő meglepetésnek bizonyult. Jó, a kosárkája már rozsdásodik helyenként, de ez megint csak nem életveszélyes, s ha jobban figyelek rá, hogy ne ázzon az esőben, valószínűleg később indul be a folyamat.
1250 pénzért vettem, most 750-ért adtam túl rajta. Nem vesztettem lényegében semmit. 

Mindent összevetve, kimondottan örülök, hogy megvettem a szamarat. Ha Kínában éltek, s ezen morfondíroztok, csak javasolni tudom. Nagyon hasznos szerkezet, különösen dugó sújtotta településeken.

A fősuli mellett azóta is szorgosan járok a piciket tanítani. Bár elsőre nem különösebben szerettem, mostanra egész jól alakult a helyzet. Maga a tanítás azóta sem nagyon érdekel, de a kölykök tényleg cukik, s szeretni valóak.

A jobbik csoportomban négyen vagyunk. Ivy, Riky, Mark és Kaka. A névadásokhoz nem volt közöm. Kaka is rendelkezett angol névvel, de valamiért nála maradtunk a kínainál.

Ők mindannyian jól viselkednek, nincs fegyelmezési probléma, bár a koncentráció nem mindig az erősségük, de a korukat is figyelembe véve ezen nincs mit csodálkozni.

A legjobb messzemenően Mark. Ő már iskolás, most elsős, s elég robotszerű. Ő tényleg élvezi a tanulást, mindig mindent tud, s nagyon aktív, kis stréber. A szülei más különórákkal nem terhelik, így teljesen az angolra tud fókuszálni, aminek - valljuk be - a legtöbb hasznát is veszi. 
A többiek nem ennyire szerencsések. Jól kereső felmenőik mindenféle elfoglaltságokat találnak nekik. Mark kivételével mindenki zongorázik, sokuk tanul táncolni, s Kaka mindezek mellett még harcművészeti oktatásban is részesül.

Mark fenn, Kaka jobbra lenn

Kaka amúgy nem rossz, de ritka, hogy rendesen odafigyel. Tekintetbe véve, hogy mennyi hülye elfoglaltságot találtak neki, ezen annyira nem csodálkozom, szegényke már elég fáradt lehet, mire az angolórára hozzák. A kiejtéssel neki gyűlik meg a legjobban a baja, nem nagyon megy neki, de azért javulgat.


Riky eleinte nagyon félt. Rendszeresen sírt az órákon, sokáig az anyja is ott volt a sarokban, s alig mert megszólalni. Most már elég régóta nem ez a helyzet, s élvezi a foglalkozásokat. A kiejtése jobb, mint Kakaé, de a tudása neki a leggyengébb. Bár mindannyiuknak megvannak a könyveinkhez használt nyelvi CD-k, otthon nem gyakorol, így aztán szinte semmit nem jegyez meg.

Riky jobbra fenn, Ivy kockásban lenn

Ivy kiejtése viszont káprázatosan szép. Tényleg mindent szuperül ki tud mondani, s amúgy is egy cukipofa. Őt imádom. Mark jobban felkészül nála, de ő is tud mindig majdnem mindent. Még csak éppen 5 éves, ő a legfiatalabb a mezőnyből.

Sajnos az órákat már csak ebben a hónapban tartom meg. Mivel megyek Xinjiangba, s onnan visszatérve már csak egy másfél hét maradna, így már most abbamarad az egész.
Kicsit sajnálom, mert tényleg szuper volt minden. A főnök állandóan a kedvemben járt mindenben, s a munka is hiperkönnyű volt. A kölykök tényleg hiányozni fognak.

A Szecsuánblogon a trollok féken tartása érdekében a hozzászólások esetében előmoderációt alkalmazunk. Hogy ez a lehető legkevésbé okozza a felhasználói élmény csökkenését, emellett whitelist rendszer is él.

Egy kis kérdezz-felelek listában itt vannak a legfontosabb tudnivalók.

Mi az az előmoderáció és mi az a whitelist?
Ha egy blog előzetes moderációt alkalmaz, úgy a hozzászólásod csak akkor jelenik meg, ha ahhoz egy admin hozzájárul. A whitelist lehetőséget ad arra, hogy az azon szereplő felhasználók a moderációt kikerülve, azonnal publikálhassák a kommentjeiket.

Ki kerülhet a whitelist-re?
Bárki, aki legalább egy értelmes hozzászólást produkál a blogon. Első alkalommal még meg kell várnod, hogy beengedjem a kommentedet, de ha az nem hagy kivetni valót maga után, egyúttal a whitelist-re is felkerülsz, így legközelebb már nem kell a moderációra várni, amikor hozzászólsz.

Le is lehet kerülni a whitelist-ről?
Még nem volt rá példa, de elvileg persze. Ha nem értesz a figyelmeztetésekből, s kitartóan trollkodsz, jó eséllyel erre a sorsra jutsz.

Miért van szükség a moderációra?
Mert egyes, igazán fanatikus trollok esetében nem látok más megoldást. Nem szeretném, hogy a kommentek fröcsögésekből álljanak, a kommentek törlése, a felhasználó kitiltása pedig nem hatékony eszköz, mert egy új indapasszos reggel vissza lehet jönni.

Akkor a Szecsuánblogon diktatúra van és nem lehet ellentmondani?
De, lehet. Kulturált formában minden további nélkül lehet ellenkezni, még ekézni is. Tévedhetek is és a világlátásom is lehet gyökeresen különböző másokétól. Ha felháborít egyik-másik bejegyzésem, egész nyugodtan meg lehet írni, miért is nincs igazam.

Akkor mi az, amit nem lehet?
Minden eset más és más, így ez egyéni mérlegelés tárgya, de határozottan nem szeretnék itt személyeskedő megjegyzéseket olvasni, amelyben akár az én, akár más kommentelők édesanyja kerül elküldésre melegebb éghajlatra, s ugyancsak szeretném, ha elkerülne minket a magyar belpolitika. Mások nemére, fajára, szexuális orientációjára vonatkozó sértéseknek sem ad teret a Szecsuánblog, valamint a vitapartner/szerző szellemi képességeit sem illik ócsárolni, ha már nagyon muszáj, akkor legalább igényes nyelvi leleményekkel élj, s ne érd be azzal, hogy egy ostoba picsa vagyok.
Azt is próbáljuk meg elkerülni, hogy sok nickkel jelensz meg és kórusban hányod a hülyeségeidet az alteregóiddal támogatva az álláspontodat.

Akkor végülis nyugodtan meg lehet mondani a tutit?
Egészen nyugodtan, csak maradjunk meg a kulturált vita keretein belül.

Már jó ideje nem a régi aktivitással írok. Szánom-bánom bűneim, de jobbára tőlem független dolgok miatt nem teszem.
Most már ez a harmadik év, hogy él ez a blog, s a hétköznapi történések egyre ritkábban ütik meg azt a mércét, hogy arról be kelljen számolnom. Rengeteg dologról esett már szó, s nem akarok mindig mindent megismételni. Ez az egyik ok.

A másik, legalább ennyire lényeges indokom az, hogy nem történik velem semmi. Wuhan egy unalmas nagyváros, se nem szép, se nem egzotikus. Nincs nagyon miről írni. Az iskola is ugyanaz, a hetek ugyanúgy telnek a munkával.
Magamon is érzem, hogy már egyre jobban unom ezt a helyet. A sulit és a várost is. Kifejezetten jó lesz kisebb helyen lakni, Xinjiang ráadásul gyökeresen el is üt a keleti magterülettől, szóval végre találok érdekes dolgokat is.

A céges munka is döcögős. Egyelőre egy darab waiguorent vontak be az aktív munkába (nem engem), s bár ez annyiban nem érint, hogy a fizetést így is megkapom, már szívesen csinálnék valami mást. (Ezt is megértem, azt várom, hogy hívjanak végre dolgozni - soha nem hittem volna!) Ha ez a helyzet is változásnak indul, remélhetően mihamarabb, az újabb ingereket ad, amikről érdemes lehet a blogon is megemlékezni.

Lehetne persze, hogy ismeretterjesztőbb jellegű bejegyzéseket írjak, amíg ilyen szegényes a napi életemből adódó választék, de ehhez meg többnyire lusta vagyok. A tartományos sorozat következő darabja már előkészület alatt áll egy ideje, de még nem jutottam odáig, hogy befejezzem (hamarosan!). Miután most ketten vagyunk, lényegesen kevesebb időm van ilyeneken agyalni, de majd azért igyekszem megerőltetni magam. Addig is kitartást és türelmet kérek a kedves olvasóktól, a Szecsuánblogot még nem kell temetni, sőt! 

Még másfél hónap ugyan, de miután Ala'erbe megyek június első két és fél hetében, így ideje foglalkoznom a témával. Különösen, hogy a vizsgalapokat le kell adnom a hónap végéig.

A napokban megkaptam a mintát, egy korábbi kolléga vizsgalapjait, az ott látott formátumnak megfelelően, legalább öt különböző típusú kérdéskörből kell összeállítanom a vizsgákat, A illetve B lapokat is gyártva. Az féléves eredmény 70%-át adja ez a feladat, így lényegében ezen áll vagy bukik, hogy átmennek-e.
Nem nagyon szeretnék buktatni senkit, így a már megírt mid-term kérdéseinek a zömét is belerakom, bár ezt nem mondtam meg a diákoknak.
Ha még így sem mennek át, akkor tényleg magukra vessenek.

Tegnap már belekezdtem az elkészítésbe, de elég hamar abba is hagytam, s ahogy magamat ismerem, sanszos, hogy a hónap utolsó felében kerül majd csak sor rá.