November végén lesz egy kisebb hakni egy kórházban, Changshaban, Hunan székhelyén. Maga a város nem hiszem, hogy túl izgi lenne, s közel van Wuhanhoz, de a munka kedvemre való. 

Dr. Veve újra akcióban!

Ma délben, az ígéretekhez híven, s az eredeti tervekhez képest két hónappal korábban, átadták a forgalomnak a shenzheni metró két vadiúj vonalát, a 7-es és 9-es metrót. Az eseménnyel 285 km-esre nőtt a város metróhálózata, s így Guangzhout megelőzve a harmadik helyre került Kínában.

A helyi közlekedési vállalat becslései alapján napi 700000 ember fogja használni a két új vonalat, míg a teljes hálózatot így már 4,5 millióan.

A 7-es vonal 30,3 km hosszú, 28 állomása van, ezek közül tíz átszálló állomás a metró valamelyik másik vonalára. A 9-es vonal 25,33 km-es, 22 állomással, amely 10 állomásnál szintén kapcsolódik a hálózat más vonalaihoz.

A mindkét vonal által értintett Chegongmiao állomás a shenzheni metró eddig példa nélküli darabja lett, ugyanis négy vonal is keresztezi itt egymást.

Kattints a képre, ha nagyobban, zoomolható formában szeretnéd látni! 

A shenzheni metró, amely ma már világszinten is a legnagyobb hálózatok egyike (8.), mindössze 2004 végén nyílt meg. Csak idén három új vonallal bővült.

Felületesen tájékozott embertársaink körében máig makacsul tartja magát az állítás, miszerint a kínaiak ész nélkül szaporodnak, s népességük növekedése megállíthatatlan. Szerencsére ma már egyre több forrásból hallani a valós tényeket, így a fenti vélemény képviselőinek száma, ha lassan is, de egyre inkább apad.

Kínában ugyanis, mint azt egyre többen tudják, most már lassacskán négy évtizede igen szigorú családpolitikát vezettek be, s ennek hatására egyre kevesebb a gyerek. Erről több bejegyzésben megemlékeztem már én is, például itt is, de röviden összefoglalva büntették az extra gyerekeket vállaló családokat, így anyagilag érdekeltté tették a lakosságot a kvóták betartására.
Ennek eredményeként a lakosság növekedése drámaian lelassult, s az elöregedés valós veszélyforrássá vált. A megszületett gyermekek száma már jó ideje nem éri el a reprodukcióhoz szükséges szintet, már a munkaképes korú lakosság száma is csökkenésnek indult, s az, hogy az országban élők száma abszolút értelemben még növekszik, csupán annak köszönhető, hogy a népesebb generációk még nem haltak ki, különös tekintettel a jelentősen megnövekedett élettartamokra.
A helyzet most már annyira aggasztja a vezetést, hogy engedélyezték a második gyermek vállalását is - kérdés, mennyien élnek majd vele, közben sokat változtak az emberek.

Az 1982-es népszámlálás már néhány millióval több, mint egymilliárd embert talált az ország területén. 1990-re ez a szám 1130, 2000-re 1242, 2010-re pedig 1339 millió főre nőtt, a 2015 év eleji becslés pedig 1368 millió lakosról szól. A számokból jól látható, hogy egységnyi idő alatt a növekedés még abszolút értelemben is egyre csökken, arányaiban nézve meg főleg.

Az egykepolitika fennállása alatt a városokban volt a legszigorúbb. Tehát ha pusztán a születésszámokat vesszük alapul, mostanra a vidéki és elsősorban a kevésbé urbanizált, belső és nyugati, részben nemzetiségi területeken kellene a legnagyobb népességnövekedést tapasztalni. A helyzet azonban egészen más. Ennek két oka is van: az azóta is gőzerővel zajló városiasodás és ezzel részben átfedésben a belső területek lakosságának óriási számban való keletre költözése. Ezek miatt a kínai lakosság országon belüli eloszlása az eltelt több mint 30 év alatt drámai mértékben megváltozott.

Nézzük csak meg először a tartományok népességnövekedését. A modern kori Kínában példa nélküli módon először fordult elő, hogy egyes vidékek lakosságszáma békeidőben, természeti katasztrófák vagy éhínség nélkül csökkent.

Segítségként egy térkép a tartományok elhelyezkedésével és nevével.

Megjegyzés: Hainan tartomány 1982-ben még Guangdong része volt, ahogy Chongqing pedig Szecsuáné. 

____________

Számos mezőgazdasági, nem túl fejlett tartományban ha volt is növekmény, jól látható, hogy ez messze elmarad az országos átlagtól. Hogy ezek az emberek nem tűntek el, azt jelzi, hogy a tengerparti tartományok lélekszáma, különös tekintettel Guangdongra bődületes módon megnőtt.

A legalább tízmilliós kínai tartományi szintű közigazgatási egységek népessége 1982-ben (fenn) és 2015-ben (lenn). A színek magyarázata a legsötétebbtől világosodó sorrendben: 100 millió fő felett (csak az alsó térképen), 75-100 millió fő, 60-75 millió fő, 50-60 millió fő, 40-50 millió fő, 30-40 millió fő, 20-30 millió fő, 10-20 millió fő. A világosszürke tartományok lélekszáma nem éri el a tízmilliót.

A migráció által érintett lakosság létszáma százmilliókra tehető, jelentős részük még ma sem látszik a statisztikákban, s helyzetük gyakran a szürke zónában mozog. Építkezéseken, gyárakban robotolnak, miközben még ideiglenes papírjaik sincsenek, bár a helyzet jelentősen javult ezen a téren.

A belső vándorlástól nem elválasztható urbanizáció nagyságrendje is elképesztő. 1980-ban még a kínai lakosság 79%-a falun élt, ma a városokban már több mint 56%-uk található. Ez kevés kivételtől eltekintve a már eredetileg is meglévő városok lélekszámán is emelt, de a problémásabb, pangó gazdaságú térségekben ez a növekmény nem volt számottevő.
Ezzel szemben hatalmas, mára többmilliós városok is kinőttek a semmiből. A Jangce és a Gyöngy-folyók deltájának vidékén valamint a Bohai-öböl mentén a már meglévő és gombamód szaporodó új nagyvárosok növekedése óriási volt, s a mai napig tart.

Nézzük meg, melyek voltak Kína legnagyobb városai 1982-ben, s melyek azok ma.

Ugyancsak sokatmondó rápillantani a milliós városok elhelyezkedésére 1982-ben és 28 évvel később.

Fenn a milliós városok 1982-ben, alant a 2010-es helyzet

A világszinten is zajló trend eredménye jól kivehető. A kínai falvak gyakorlatilag kiürülnek, a fiatalok elvétve maradnak vidéken. A folyamat annak ellenére zajlott le ennyire drámaian, hogy adminisztratív módon is igyekeztek akadályozni a belső elvándorlást, s ha ma már akadnak is ezen a téren jelentős könnyítések, a születési helytől távoli vidékeken még ma is költséges a letelepedés, az egészségügy valamint az alap- és középszintű oktatás pedig igencsak sokba fáj.

A fentiek ismeretében jól érthető és indokolható folyamat, hogy a kínai kormányzat már hosszú ideje irdatlan forrásokat fordít a belső és nyugati országrészek felzárkóztatására.

Utoljára februárban írtam az aktuális metróügyi helyzetről, s mivel Kínában a fejlődés ezen a téren egyértelműen nem áll le, lássuk, miképpen alakult az idei év, s mi várható még 2017 beköszöntéig.

Január:
- 28-án átadtak egy új állomást a chongqingi metró 6-os vonalán;
- 29-én a daliani metró 1-es vonalának déli bővítéséből adtak át egy egy megállónyi szakaszt.

Februárban nem történt újdonság.

Március:
- 19-én a Zhejiang tartományban lévő Ningbo egyes vonalát bővítették mintegy 25 km hosszan.

Április:
- 26-án adtak át egy megállónyi hosszítást a shanghaii 11-es vonal keleti végén;
- 28-án pedig a közeli Hangzhou kettes vonala bővült egy új állomással.

Május:
- 6-án a hunani tartományszékhelyen, Changshaban adtak át egy közel 20 km-es maglev vonalat, erről meg is emlékeztem itt;
- 18-án debültált Fujian tartomány székhelye, Fuzhou a metrós városok listáján, miután az egyes vonalat birtokba vehette az utazóközönség;
- 27-én a Shenzhen melletti Dongguan is rákerült a listára, mivel ott meg a kettes számú vonal képviseletében jelent meg a metró.

Június:
- 28-án az új shenzheni vonal, a repteret is érintő 11-es nyílt meg;
- 28-án nemcsak Shenzhenben avattak metrót, hanem Guangxi tartomány székhelyén, Nanningban is, ahol az egyes számú vonal egyúttal a metró premierjét is jelentette.

Július:
- 31-én a szecsuáni székhely, Chengdu jött, a vadiúj hármas metróvonal átadásával.

Augusztus:
- 19-én kétvonalasra bővült a henani székhely, Zhengzhou hálózata, miután a kettes vonal is megnyílt.

Szeptemberben is pihenés volt.

Október:
- 15-én a terrakotta hadseregéről híres Xi'an avatta fel a harmadik, hármas számú vonalát közel 40 km hosszan;
- 23-án 3 km-rel bővítették a hongkongi Kwun Tong vonalat;
- 28-án, vagyis négy nap múlva nyílik meg Shenzhenben a 7-es és a 9-es metróvonal.

És lássuk, mi várható még idén. A dömping, mint minden évben, decemberben lesz:

- az év végi hajrában várható az anhuii tartományszékhely, Hefei első metróvonalának átadása, a vonal nagyjából már kész, így a határidő tarthatónak tűnik;
- a nanjingi metró 4-es vonala is év végére készül el;
- Hongkongban a Hongkong-szigeti déli vonal első részét is év végén tervezik megnyitni;
- decemberben debütál a nyugati Gansu tartomány székhelyének, Lanzhounak az első vonala, Kína eddigi magterülettől legtávolabbi metrója;
- december végén nyit meg Wuhanban a vadiúj 6-os metró (közel 40 km), s a kettes metró reptérre vezető bővítése is (erről a költözés miatt sajnos lemaradtunk);

A wuhani is egész pofás rendszerré kezd válni, pont mire leléptünk onnan

- a Jiangsu tartományban fekvő Xuzhou egyes vonalát is decemberben avatják fel, a város is ekkor kerül fel a metróval rendelkezők listájára;
- Jiangxi tartomány székhelyének, Nanchangnak is két vonala lesz decemberben, ekkor akarják átadni a második metrót;
- a nyáron debütált Nanning egyetlen vonalának nyugati bővítése, 15 állomással való megtoldása is decemberre várható;
- a legészakabbi kínai metrós város, Ha'erbin is második vonalat avat decemberben, a meglévő 1-es mellé a 3-as metró első szakaszát adják át;
- Guangzhouban és Foshanban is seregnyi bővítés és új vonalnyitás van napirenden, kérdés, ebből mennyinél tudják tartani a határidőt;
- a fővárosban, Pekingben is cirka 50 km-rel bővül a rendszer.


Ezek után már csak egy kép a metrós városok aktuális helyzetéről Kínában. Ha valaki visszanézi a kép korábbi verzióit a hasonló bejegyzéseimnél, jól látható, hogy egyre több a zöld színnel jelölt város.

Sajnos a térképet még nem frissítették aktuálisra, az itt még piros Dongguan és Nanning metrója is már üzemel.

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!

Régi, kitartó olvasóim talán még emlékeznek az első, fengjiei évadra. A világvégi, elzárt kisváros egészen unikális volt a maga nemében, nagyon élveztem az ottlétet. Az ottani munkát már lényegesen kevésbé, de ez másik kérdés.


Fengjie volt az egyetlen eddigi kínai lakóhelyem, ahol a boltokban teljesen természetes módon mindenütt lehetett kacsatojást kapni. Mármint a friss verziót, a sózott, főtt, még héjas kacsatojást mindenütt árulják. Ez utóbbiból bajosan lehet rántottát készíteni, s az ízlésem egy kicsit a sósságot is sokallja benne, így aztán elvétve fordult elő, hogy vásároltam belőle.

Fengjieben tehát magától értetődő volt, hogy kacsatojást is kapni. Fajlagos árban egyébként hozzávetőlegesen megegyezett a tyúktojással. Kínában a kacsa teljesen általános, gyakori lábasjószág, így aztán a tojást sem probléma beszerezni. Hogy az arányokat szemléltessük: több mint négymilliárd csirke mellett majdnem egymilliárd kacsa is él az országban - ezekkel a számokkal magasan listavezetőek.

A friss kacsatojás ennek ellenére a jelek szerint Kínában sem mindenhol hozzáférhető. Hogy ebben mennyire játszhat szerepet, hogy a szalmonella-fertőzés kockázata magasabb, mint a tyúktojás esetében (ezért nem kerülhet pl. otthon étkezési céllal forgalomba), azt nem tudom. Tegnap ellenben a helyi nagyobb bevásárlóközpontban azt vettem észre, hogy rengeteg kacsatojást kapni. A mai, rendesen átsütött rántotta így mi másból is készülhetett volna el. Még mindig nagyon szeretem.

Hogy délen meleg van, az egy nagyon pozitív dolog. Bár Kínában élek, sűrűn értekezek az otthoniakkal, így aztán nagyon jól tudom, hogy hajnalban pár fokok is voltak már, egy osztrák ismerős városkájában meg már konkrétan bőséges hótakaró borítja a felszínt.
Itt se hideg, se hó nincs, így panaszkodni csak óvatosan merek. Még mindig hűtés céljából járatjuk a légkondit. Nincs olyan vészesen meleg, 25-30 fokok vannak, de a páratartalom miatt egy kicsit fülledt az idő.

A pára viszont most már három napja csapadék formájában is jelen van, gyakorlatilag folyamatosan esik. Tegnap egy pár órára elállt, de ettől eltekintve már-már a májusi wuhani özönvíz kezdetére emlékeztető módon hömpölyög a víz az utakon. Annyira azért nem súlyos a helyzet, de egyelőre még nem látni az esőzés végét. Közép-európai aggyal meg nehéz is felfogni, hogy honnan jön ez a sok víz, szakadatlanul. De csak jön és jön.

Remélem, azért most már lassacskán elmúlik végre.

Most már közel egy hónapja annak, hogy beköltöztünk Shenzhenbe, így kezdünk egyre inkább beleszokni.
A lakóhelyünk ugyan egy kicsit kinn van, de metróval fél óra alatt elérhető a belváros. S a nyugati boltoktól eltekintve itt is van minden.


A lakókörnyezet konkrétan tele van boltokkal. Kicsi, családi vállalkozásos boltok ezek zömmel, de van egy közepes méretű, nagyobb lánchoz tartozó, és nagy szupermarket is kb. 2 perc sétára.

ATM-ek közvetlenül a ház kijáratával szemben vannak, akad száz méteren belül egy posta is, s az üzletekben minden egyéb szolgáltatás is fellelhető, vannak fodrászatok, mobilos boltok, ami csak kellhet.



Éhezni sem kell. Itt mindjárt a házzal szemben van egy kínai gyorsétterem, közvetlenül mellettünk seregnyi kiülős étterem, a másik irányban utcai árusok, s egy legfeljebb 2 percre egy lamianes hely is. A wuhanihoz hasonlóan ezt is hui emberkék viszik, s meglehetősen finom élelmet gyártanak. Én nem vagyok kifejezetten tésztás, de a lamiant szeretem nagyon, férjem meg elenné napi szinten.

Ha nem is minden nap, de azért szoktunk ott enni. Olcsó, közeli és finom.

Marhás lamian fenn, s qingcaios lamian lenn

Ígéretemhez hűen ennek a kérdésnek a végére is pontot kell tegyek.

Az új szezonban ugyan jó a VPN-em, s tökéletesen érzékelem a blokkolt oldalakat, így a facebook-ot is, azonban valami bug van a kommenteléssel. Korábban kifogásoltam, hogy nem kapok róla értesítést, ha ír valaki, így aztán ügyködtem valamit, s ez megoldódott. Csakhogy elvileg valahogy engedélyeznem kéne ezeknek a kommenteknek a megjelenését is, de az erre szolgáló felület nem jelez számomra semmit, s csupán az értesítést látom, hogy xy írt.


A bejegyzések után sem találtam még ezekből a kommentekből, így sanszosnak tartom, hogy nem is jelennek meg. Így végül fájó szívvel arra jutottam, hogy leszedem a fészes kommentelés lehetőségét, s marad a blog.hu-s. Egyébként is nagyon kevés hozzászólás jött ezen a felületen, így olyan nagy kárt nem okozok ezzel senkinek.


A facebookos kommentek kikapcsolásával együtt sajnos az eddigi néhány fészes komment sem lesz olvasható, ezért utólag is elnézését kérem a 2-3 érintettnek.

A jelek szerint lesz helyi jövedelmem már ebben a hónapban is. Ideiglenes munka, de nem fizet rosszul és nem is kell érdemben csinálni semmit. Ráadásul még a férjemet is alkalmazzák.

A "munka" két hétig tart, napi 3 órában, 200 yuanes órabérrel. A feladat annyi, hogy egy irodában kell ülni másik nyolc külföldivel együtt. A cég imidzsét növelendő. Közben állítólag jönnek majd ügyfelek, akik így láthatják, hogy milyen nemzetközi a hangulat, mennyi waiguorennel van megtöltve a hely. Olyan három-négy hónapra való lakhatás kijön a bérből. Sűrűbben is lehetne ilyen.

Kína a hetvenes évek végén elkezdett nyitni a világ felé, s ennek eredményeként ma a kínai a második legnagyobb gazdaság a bolygón.
Kína hatalmas, kontinensnyi ország, merőben eltérő fejlettségű régiókkal. A fejlettségbeli különbségek messzire nyúlnak vissza, s a meglévő adottságok eltérő táptalajt is kínáltak a meginduló fejlesztéseknek, így az országon belüli szakadékok sok esetben még nőttek is - azzal együtt, hogy egész Kína nagyságrendeket lépett előre.

A gazdaság egyik motorja a Gyöngy-folyó deltájának régiója. Ez éppúgy magában foglalja a korábbi gyarmatokat, Hongkongot és Makaót, mint Dél-Kína hagyományos központját, Guangzhout (Kanton). Az elmúlt 30 év fejlődésének hatására Guangdong tartomány lakosságszáma - a belső migrációnak köszönhetően - meredeken megnőtt, a két Magyarország méretű tartományban ma már majdnem 110 millióan élnek. A beáramló bevándorlók hatására Guangzhou mellett gombamód nőttek ki a nagyvárosok a földből, s ma gyakorlatilag egy egybefüggő gigapoliszt alkotnak. A Hongkong melletti Shenzhen, a Makaó melletti Zhuhai, Zhuhai és Kanton közt Zhongshan és Foshan, majd tovább Shenzhen felé Dongguan, bár önálló települések, a tervezési folyamatok szempontjából jobban értékelhetőek szerves egészként.
Ez megmutatkozik a közlekedésszervezésben is. Hosszabb távon az egész régiót egybefüggő metró- és lokális gyorsvasúthálózattal kívánják lefedni. A már üzemelő öt metrórendszer (Hongkong, Guangzhou, Shenzhen, Foshan és Dongguan) vonalai a tervek alapján illetve részben már a gyakorlatban is összeérnek (a Guangfo vonal esetében pedig át is lépik az adminisztratív határokat, s összekapcsolják Guangzhout és Foshant), s ugyancsak illeszkedik a rendszerbe az egyelőre még tervezés alatt álló zhongshani és zhuhaii, illetve az épülő makaói metró is. 

A delta vidéke, hogy mennyire egybeépült, azt főleg a műholdas kép mutatja meg.

A még szorosabb integráció akadályának legfőbb oka földrajzi jellegű. Mint a fenti térképen is látható, a delta nyugati és keleti partja között, bár légvonalban elenyésző a távolság, a gyakorlatban jelentős kerülőt igényel az eljutás. A személyforgalom mellett ez az áruszállítás terén is érezteti a hatását, s különösen zsúfolttá teszi a Kína és Hongkong közötti meglévő szárazföldi összeköttetéseket.

Bár tervek a helyzet orvoslására már bő 30 éve léteznek, a legtöbb dolog kivitelezésébe csak mostanság kezdtek bele. De nézzük csak, milyen megoldásokat ötöltek ki.

1. Humen-híd, Guangzhou

A kép felső részén, Nansha és Humenzhen városrészek között ível át a humeni híd

Az 1997-ben megnyílt híd nem merészkedik ki a tenger felé, a folyó felett ível át, mintegy 3 és fél kilométer hosszan. Jelenleg ez a legdélebbi híd a deltában, vagyis a déliek gondjain nem sokat segít. Az átkelő ráadásul erősen túlzsúfolt, tehermentesítésére már épül a jövőre átadandó kettes számú humeni híd is.

2. Hongkong-Makaó-Zhuhai-híd

A gigantikus híd ötlete már a nyolcvanas években felmerült, s azóta igencsak lassan haladt előre. Nem is egy hídról van szó, hanem hidak és alagutak sorozatáról, mintegy 50 km-en, gigászi költségekkel. 
A tényleges kivitelezésnek végül 2009-ben álltak neki, de a híd sorsát nagyban megnehezítette, hogy három gazdája is van. A Hongkongban egyelőre még tomboló demokrácia is közbe-közbeszólt. Utóbbiaknál némi konstrukciós probléma is fellépett, ugyanis a híd hongkongi végéhez épített mesterséges sziget pár méternyit elcsúszott a helyéről. Környezetvédelmi okokból ugyanis nem hagyományos feltöltéssel készítették, hanem az iszapon átszúrt acélcölöpökön nyugszik az egész képződmény.
Bár a helyi kivitelező szerint aggodalomra nincs ok, az már biztosra vehető, hogy az eredetileg 2016-ra ígért átadás legalább 2021-ig csúszik.

3. Shenzhen-Zhongshan-híd

Már évek óta a tervezőasztalon feküdt egy híd ötlete Shenzhen és a túlparti Zhongshan között. A shenzheni vezetés mégsem nagyon pártolta az ötletet, mivel akkoriban még a hongkongiak hídötlete tűnt a nagy dobásnak, s Shenzhen ezerrel lobbizott azért, hogy utóbbi érintse a várost is. Ennek kivitelezése annyit igényelt volna, hogy a jelenleg Y alakúra tervezett átkelő (a nyugati végen két végponttal, Makaóval illetve Zhuhaijal) a keleti végén is ágazzon el, HK mellett Shenzhen felé is.
Miután Shenzhen ezen kísérlete kudarcba fúlt, jobb híján elővették a másik híd tervét, amihez meg is kapták a hozzájárulást. Tekintve a hongkongi híd lassan szappanoperába illő sorsát, valószínűleg így jártak jobban.

A tendert ugyanis már el is bírálták, s egy dán cég neki is kezdett a kivitelezésnek, amely a tervek szerint 2022-re meg is valósul. Rövidebb, s olcsóbb is lesz, mint a hongkongi híd, ráadásul a tisztán kínai birtokjog több, a másik híd esetében felmerülő problémát is rendez. Ez a híd egyértelműen használható lesz minden kínai állampolgár számára, s HK (vagyis gyakorlatilag külföld) érintése nélkül teszi lehetővé, hogy a delta túloldalára jussanak (kevesebb mint fél óra alatt).

A hongkongi híd gazdaságos működtetésének esélyét is nagyban rontja, mivel a felmérések alapján az utóbbi híd forgalmának 40%-át simán elveszi majd a shenzheni, s egyúttal nagy eséllyel a shenzheni reptér is a hongkongi rovására profitál majd a helyzetből.

A shenzheniek mindenesetre praktikusan szemlélik a helyzetet, mert amióta idén elkezdődött az építkezés, módszeresen nekiálltak zhongshani ingatlanokat vásárolni, az ottani "nyomott" árakat kihasználandó.

Pirossal a Shenzhen-Zhongshan, narancs színnel a HK-Makaó-Zhuhai hidak

Annyi biztos, hogy ez a két nagy híd merőben változtatja meg a delta közlekedését és városközi kapcsolatait. Ráadásul a környék látképén is igencsak erős nyomot fognak hagyni.

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!