Tegnap a bankba menet volt még némi időm a nyitásig, így ott lófráltam a belvárosban. A szomszédos Construction Bank bejárata előtt egészen érdekes őrző-védő szolgálat ügyelt a hely biztonságára.

---

Igazából csak pár helyi idősebb asszony reggeli testmozgásáról van szó, de a kardok és a helyszínválasztás egész jól asszociál a fentiekre.

Elnézéseteket kérem, amiért kicsit eltünedeztem, de próbálom megoldani a nyaralási helyzetemet. Egyelőre nem túl rózsásan.
Reggel eltaxiztam a főúton lévő Agricultural Bank of China-ba (ABC) hogy nyissak náluk egy számlát, s egyúttal interenetes fizetési lehetőséget is szerezzek.
Kicsit hamarabb érkeztem, mint a nyitás, így csellengtem még egy fél órát a környéken, s ahogy az megszokható volt, a helyiek nagy örömmel konstatálták a jelenlétem.
Az út túloldalán épp kardokkal táncolgató idősebb hölgyeket láttam, úgyhogy gyorsan átmentem, s kicsit le is videóztam őket.

Nem csak ők voltak ennyire aktívak, volt még több kisebb csoport, akik tajcsiztak vagy épp magam sem tudom, hogy mit műveltek. A hangulat jó volt.

Amikor kinyitott az ABC, bementem, s csináltattam számlát. A jelenlétem keltett némi csődületet: a fiókvezetőtől kezdve mindenféle alkalmazott odajött megcsodálni, s amíg el nem vezettek egy irodába, addig a többi ügyfél is ott méregette a fizimiskám.

A nevemmel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Ez igényelt pár telefont egészen Chongqingba, meg persze a bankos kislányok izgatott eszmecseréjét eredményezte ott helyben. A probléma azzal volt, hogy nem fér ki latin betűkkel. Végül ebben a határtalan diktatúrában egész egyszerűen egy olyan névre kaptam a számlát, ami hivatalosan nem is létezik: a kínai elnevezésemre.
Ennek története kalandos. Volt egy nagyon jó barátom, Wang Liwei, még odahaza, aki olyan volt, mintha családtag lenne. Ő nevezett el engem annak idején Wang Lipingnek. Ezt kínaiak között azóta is használom, mert könnyebb nekik így. A diákok is Ms. Wangnak szólítanak, s azt hiszem, mostanra szerintem már az asszisztensem sem emlékszik a magyar nevemre, más meg pláne nem. Ha az iskolában valamit alá kell írni, mint pl. az 500 yuanom átvételét vagy a fénymásolás használatáról a papírt, ezeken is így használom a nevem, máskülönben még rám is szólnak, s odaírják mögé hogy waijiao (külföldi tanár).
A lényeg, hogy az itteni angolos főnököm, aki az egész rekrutálást végezte, simán beírta az összes igénylőlapomra a kínai névhez a Wang Lipinget. Ennek köszönhetően a szakértői igazolványomban ugyanúgy szerepel a magyar név mellett.
A bankosok látták a szakértőimet, mivel ebben van a lakcímem, s egyszerűen kioperálták belőle a kínai nevet. Úgyhogy most már lassan hivatalosan is ez leszek.

Szóval lett számlám meg netbankom, s elvileg tudok neten is fizetni. A gyakorlatban ennek mikéntjére még nem jöttem rá. Kaptam egy USB-s bizbaszt certifikációs célokra meg pár kódot, jelszót, de mostanáig tanácstalan vagyok, ahogy a szomszéd tanárok is.

Valamit szenved a tanusítványokkal, de igazából nem látom át pontosan, pedig ennyire nem vagyok hülye.
Még az is lehet, hogy mostanra megjavult, mert időközben valamit még sikerült rajta varázsolnom, de ezt egyelőre nem tudom leellenőrizni, mert utána meg a jegyvásárlós felület halt le teljesen.
Gondolkodom erősen, hogy hagyom a francba az egész vesződést, s maradok itt. Sanya megvár.

Ma este kénytelen voltam a nagy bevásárlóközpontba menni, mert idefenn megittam az összes Pepsi Max-et. Odalenn sem volt sok a zérós Coke-ból, de talán kitart a maxes szállítmány megérkezéséig.

Ha már odalenn jártam, beváltottam a Dicosos kuponjaimat is, s vettem hambit meg valami tortillaszerűséget, egész finom volt.

Közben kidolgoztam a B-terv alapjait. E szerint 28-án reggel indulok Wanzhouba, ahonnan vonattal Chongqingba.
Ott lesz idő megnézni az állatkertet, amit amúgy nemcsak a pandák miatt érdemes, elég szépnek és fajgazdagnak mondják.

Chongqingból fél 11 felé indulok majd, s csekély 35 órás zakatolással jutok el Haikouba, Hainan székhelyére. Ez egy közvetlen járat, ami mindenképp dícséretes.
Az útidő épp megfelel az Ukrajnában megszokott Munkács-Szimferopol menetidejének, szóval simán túlélem.

30-án reggel érünk a tervek szerint Haikouba. Noha Hainan egy sziget, de ez nem zavarja a vasúti közlekedést, a tengert itt komppal szeli át a szerelvény. Pár órás pihenő után indulok el Sanyaba, ez már egy gyors szakasz, menetidőben és sebességben is, ugyanis a szigeten modern vonal köti össze a két nagyvárost.

Amennyiben valóban itt kötök ki, úgy 9 éjszakát töltök majd el a parton, aztán ugyanez visszafelé, s még épp beérek az újévre Fengjiebe.

Kínával kapcsolatban a külvilág kevés dologra asszociál hamarabb, mint a rizsre. Nem is csoda, ez a hatalmas birodalom termeli és fogyasztja a legtöbbet ebből a nagyszerű gabonanövényből.
Nem is csinálják rosszul. Itt egy-egy boltban 8-10 féle különböző méretű és fajtájú rizst kapni, a legdrágább szemei hatalmasak és hófehérek.
A rizs termesztése rendkívül munkaigényes. A síkvidéken ugyan lehet gépesítéssel javítani a helyzeten, de a teraszok világában legfeljebb a vizibivalyok maradnak vagy az élőmunka.

Amit a nyugati gasztronómia a rizzsel művel, azért kultúrállamban büntetni kéne. Minden eszközzel azon munkálkodnak - a háziasszonyoktól a szakácsokon át, hogy a magvak identitásuknak utolsó morzsáit is elveszítsék. Persze a bűn elkövetése nem szándékos.

Igazi rizzsel 12 évesen találkoztam először. A kisvárosban, ahol felnőttem, nyílt egy kínai étterem, s addig sündörögtem az ottaniak mellett, míg be nem fogadtak. A nyelvet is tőlük tanultam meg, s a vidéki beszéd egyes vonásait azóta sem sikerült teljesen levetkőznöm.
A rizst elsőre utáltam. Nagyon. Semmilyen vacak volt, azonnal nyúltam a sóért. A kínai konyha ugyanis egyszerűen gőzőn megfőzi a szemeket, nem használ fűszerezést.
Eltelt némi idő, mire ráéreztem az igazi aromára.

Mert a rizs finom. Ahogy még gőzölög amikor a csészébe kerül, s már az illatából is kiérezni az ízét. Az ízt, amely kicsit édeskés, kicsit semmihez sem fogható, tiszta, naturális rizsíz.
Az eltelt húsz év alatt nagyon megszerettem, otthon sem eszem másképp. 

Mivel a jövő héten véget ér a suli, a januári fizumat már akkor meg fogom kapni. De nem csak azt. A holdújévre való tekintettel minden tanárunk kap 400 yuant, így én is. Egy irányba elég is Sanyáig.
Szeretek itt.

No, ma tényleg eljött a villanyszerelő bácsi, s amolyan jó kínai módra meg is oldotta a dolgokat.
Hogy a rendkívül élvezetesen író expatot, Pepitot idézzem:

"A kínai, ha valamit meg kell csinálni, jobbára nem csinálja meg rendesen. Mintha valamilyen erőmű az agyában kikalkulálná, hogy mi az a mérték, amennyire meg kell oldani a feladatot, hol lehet elnagyolni, kihagyni, figyelmen kívül hagyni részleteket. Ha ez mind sikerül, akkor a feladat úgy chabuduo meg van oldva. Nem rendesen, amit talán mindenki lát, ha kicsit is odafigyel, vagy megpiszkálja a felszínt. Működik, de lötyög, ferde, zörög. Chabuduo jó lesz."

Az én kis joviális bácsim is ugyanilyen. Legutóbbi ittjártakor kiégett neont cserélni jött. Valamiért nem szimpatizált a régi foglalattal, így felkalapált egy újat. A régi mellé. Chabuduo jó lesz.

Ma lekapta a három szétolvadt aljzatot, felrakott három újat, s közben a legkevésbé sem zavarta, hogy a biztosíték nincs lekapcsolva. Már a múltkor is komolyan féltettem, hogy itt fogja agyonvágni az áram, de a jelek szerint őt annyira nem izgatja a dolog. Szigetelésmentes szerszámokkal hajlítgatja a kábeleket a helyére vagy veri fel az új konnektort. A kora mondjuk enged némi szakértelmet sejtetni, hiszen még mindig él, dacára a feszültséggel (szó szerint) teli mindennapoknak. S bár teljesen egyértelmű, hogy ez a vékony kábel a probléma oka, eleve emiatt túd túlmelegedni, hajlandóságot nem mutatott a teljes vezetékezés javítására. Chabuduo jó lesz.

Miután konstatálta, amit én már sajnos pár órája tudtam, hogy az egyik körön egyáltalán nincs áram, onnantól a figyelme a kábelekre (kívül, a falon futnak műanyagfedél alatt) irányult. Le is szedte itt-ott a borítást, s végül nagy nehezen meg is találtuk a helyet a hálóban, ahol vezeték teljesen szétégett. Egy kis tisztogatás (itt már azért áramtalanított előbb), szigszalag után rendben is vagyunk. Működik. Chabuduo megfelelő.

---

Az öreg amúgy barátságos, jó fej. Arról meg nem tehet, hogy a sztereotípiáknak megfelel. Ez így van rendjén.

Magam is nehezen hiszem el, de végre találtam normális, helyi gyártású csokoládét. Oké, Snickers meg Dove itt-ott szokott lenni, s kapni néhány hazai megoldást is, de ez az első, ami tényleg finom.
A gyerekkoromból már ismert pénzformájú kialakítás alatt egy testes, vaskos csokoládékorong lapul. Kemény, nincs túllágyítva tejjel, ezt az ízén is érezni: markánsan kakaós. Szeretem.

A többi apróbb édességhez hasonlóan ezt is kimérve árulják a boltok. A pénzecske kilója úgy 50 yuant kóstál.

A felmerült új körülmények miatt fontolóra vettem, hogy hagyom Yunnant a csudába. Ma (miután egész nap a szobához voltam kötve, a szerelőkre várva - akik amúgy nem jöttek) az agyam Hainan szigetén kezdett el kattogni.
Ha már egyedül megyek, akkor jobban elvagyok a tengerparton punnyadás közben, mint a hegyek közt barangolva. Előző eleve egy rendkívül passzív tevékenység, legalább nincs, aki kizökkentsen a ritmusból.

Ha ránézünk a földgömbre, s a szélességi fokok mentén eltekerünk Európa vagy Amerika felé, látható, hogy Fengjie annyira délre van, mint Marokkó vagy Florida. Ennek ellenére ideát a hőmérséklet lényegesen alacsonyabb. Ezt elsősorban domborzati okoknak köszönhetjük, ugyanis nincs ami felfogja a Szibéria felől korlátlanul beömlő hideget.

Ezzel magyarázható az is, hogy bár Dél-Kína egy vonalban fekszik Mexikóval vagy Mauritániával, egész évben strandolásra alkalmas vidék egyedül Hainan szigetén található. Ha a vitatott hovatartozású és mostanság elég sok kalamajkát szító déltengeri apró szigetektől eltekintünk, akkor Hainan Kína legdélebbi területe, itt-ott még foltokban megmaradt trópusi növényzettel és rengeteg pálmafával. A sziget - amely már jó ideje (ha emlékeim nem csalnak, talán 1988 óta) önálló tartomány (előzőleg Guangdong része volt) - központja, Haikou az északi parton még itt sem alkalmas a januári fürdőzésre, ahhoz egészen a déli csücsökig, Sanyaig kell eljutnia az utazónak.

Ez utóbbi, Sanya az egyharmad magyarországnyi tartomány és egyben egész Kína legfelkapottabb strandolási körzete, nevezik kínai Hawaiinak is. Valóban roppant impozánsan néz ki, csábító.

Távol tartott tőle eddig még gondolatban is, hogy többnyire elég drágának harangozzák be, de kicsit utánanézve lehet találni teljesen elfogadható, sőt, olcsó megoldásokat is.
Nagyon szemezek az ötlettel. Ti mit gondoltok? Yunnan vagy Hainan?